Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-09-18 / 69. szám
2 ik oldal SZATMÁR-NÉMETI. Sttátmiár, 1910. szeptember 18. lelketlen agitátorok emelnek a nemzettest különböző rétegei közé — önhasznukra. A békesség, a nagy kiegyen Ütés munkája és nagy missziója az idők parancsa. Legyen mindnyájunk kötelessége ! Ez a Rubikon ! Ha ezt átlépjük, kezünkben a jövő kulcsa. Az öntudatot élesíti a szeparáció. Egy nagy egybeölelkezés pedig az egyének és nemzet-töredékek öntudatát egy nagy közszellemmé szélesíti. Ez lesz a jövő Magyarország egysége ! Utazás egy írógép körül. Lapunk 66. számában fenii cim alatt megjelent közleményünkre a mai napon a következő ievelet vettük : Igentisztelt szerkesztő ur! A „Szatmár-Németi“ folyó évi szeptember 7-én megjelent számában „Utazás egy Írógép körül“ címmel egy czikk jelent meg, melynek elolvasása után, (mivel a lapot nem járatom csak ma juto'tam hcezá) azon meggyőződés vert gyökeret bennem, bogy a czikk írója helytelen nyomokon indulva helytelen in- formátió alapján egy oly dolog bírálásába bocsátkozott bele mely nem gunv, sem élez sem elitélő kritika tárgyává nem tehető', s oly egyének és intézmények kigúnyolását vette czélba, kiket és miket nem is látott, annál kevésbbé ismer. A hírlap irodalom terén gyakran előforduló bemondásban helytelen ln- formátión alapuló, meggyőződésben kell a ezik indító okát keresnem, mert bisz a szerző sem engem, sem tisztíársaimat sem az írógép beszerzési körülményeit tudtommal és a cikkből is kivehetően nem ismeri és azért polemizálás helyett helyesebbnek tartom a kellő felvilágosítást meg adni mindenről. Az ügy érdeme tehát a következő: Az Írógépet hivatalbeii elődöm ezelőtt 3—4- évvel a hivatalába levő sokszorosító gépek használhatatlansága következtében a járás jegyzőinek kérelmére már azon tervvel vette meg, hogy ennek árát részint a községek által önként adandó segélyből részint bálok rendezése által befolyó jövedelemből fogja fedezni. Ő azonban idő közben elhalván, a gép és ennek 3U részben kifizettetlen ára reám maradt. A hátralékot sajátomból ki nem fizethettem, mert egy része már ki lévén fizetve, az az enyém nem lehetett volna, 4—500 koronát pedig nem ajándékozhattam a járásnak. A községeket azzal nem terhelhettem; de nem is akartam, a vármegyének pedig ninesalapja annak kifizetésére. így a hátralék kifizetésére a már előbb is szokásba vett egyedüli mód volt igénybe vei hető. Mármost kérdem mikifogásolhaíni való van ebben ? Miért volna az kevésbbé ildomosabb, kevésbé megengedhetőbb dolog mint bármely más jótékonyküli volt az ut, a vad rohanás, az életölő, lélekölő buta hajsza. Mintha mindazt, mit a többiek átéltek, átdolgoztak, átszenvedtek: ő is átélni, átszenvedni, átvezekelni akarta volna egy rövid óra alatt. .. . Fáradtságok után egy kamrához ért. Talán nem régen ott is tanított. Nem ismert a helyre. Egyik sarokban ócska, rozsdás Fogó állott. Szimpla drótfogó, amelyet minden égér ismert. Ezt az egy gyártmányt sikerült ártalmatlanná tennie, úgy, hogy csak a legifjabb és legtehetségteíenebbek kerültek néha bele. Csak lomnak volt most a sarokba dobva. % Az alján: régi idők emléke gyanánt száraz kenyérdarabka hevert. Kenyérdarabka. Száraz, kőkemény kenyérdarabka. És Szürke mester, a bölcs, — nem ! a kifáradt, elcsigázott, éhes szegény kis egérke egyik pillanatban meglátta, inkább megsejtette, megérezte a silány ennivalót, — a másik pillanatban már rágta is öreg fogaival. Jóízűen rágta. És aztán ? Nagy szomorúságokkal teli pillanat volt az, mikor észrevette, hogy mit csinált. Olyan pillanat, amelyben szivek szakadnak, ifjak megőszülnek. De csendesen fogadta sorsát. Öreg volt már és most nagyon kifáradt. Vad hangok, szitkos nekifeszü- lések helyén lágyfájások, halk bánatok pihentek. czélra rendezett tánezmulatság? Hisz az eljövetelre kényszerítve senki nem volt. Sem zsarolás, sem pum- polás nem voll, s igy az erkölcsi alap sem szenvedett csorbát, de a társadalom résztvevő egyénei sem voltak semmiféle kényszeradőzásnak alávetve. Szükségesnek tartom még megjegyezni, hogy az írógép nemcsak a hivatalom személyzetének, de az egészjárás lakóinak is bármikor rendelkezésére áll s azt gyakran magánosok magán ügyekben díjtalanul igénybe is veszik. Ez a száraz tény állás és megvagyok győződve, hogy ha a czikkiró ur ezeket mindtudta volna, az erdődi közigazgatási bálról csak az elismerés és dicséret hangján irt volna, s nem engedte volna magát a ro.szakaratu informátió által félrevezettetni. Azt hiszem annál kevésbbé engedte volna azt, ha a bálrendezőinek személye felől is kissé bővebb s alaposabb informátiót szerzett volna, mert akkor tudnia kellett volna, hogy én és randezőlársaiir. is csak öt. ágú koronát viselünk czimerünkön s ha egy társadalmi mozgalmat szervezünk azért úgy erkölcsileg, rnintanyagiiag a felelősséget mindenkor elvállaljuk s nem engedjük magunkat sem egy írnok sem bárki más által beugratni. sőt attól sem riadunk vissza, hogy a jogtalan s túlkapásba menő valóságos revolver journalisztika körébe vágó liirlafi bírálattal szemben személyünket és eljárásunkat szükség ésetén erőszakossbb eszközökkel is me gvédj ük. Szükségesnek tartottam mindezeket az igentisztelt Szerkesztő ur tudomására hozni hogy a való tényállásról kellőképen felvilágosítva legyen, mert megvagyok győződve, hogy a kérdéses czikk valami rossz akaróm által történt sugalmazás eredménye, s a lap jóhiszeműségében kételkedni nem akarok. Tekintve azonban azt, hogy az említett czik úgy az egész eszmét mint személyemet és a tisztíársaimat (a rendezőséget) a gúny tárgyává akarja kitenni, elvárom hogy ezen lojális eljárásom után T. Szerkesztő ur ugyanezen lap hasábjain a dolgotexpiálni s ugyanott nekem valamint tiszttársaimnak a nehézmenyezett ezik hangjához mért megfelelőelégtételt meg fogja adni. Erdőd, 1910. szeptember hó 10-én, Berenczei Kováts Sándor főszolgabíró. E levélre lapunk felelős szerkesztője a következőkben vála.-zol: Igen tisztelt Főszolgabíró Ur 1 A f. hő 10-én kelt nagybecsű levelében kifogásolt „Utazás egy írógép körül“ cimü cikket lapunk egyik belmunkatársa irta. Tartalmával azonban saját felfogásom is azonos. Alaki része kizárólag a szerzőé, azért — a mennyiben sérelem találtatnék benne — a szerző szolgál reaktifikálással. De méltózfassék megengedni, hogy nagybecsű levelének a tényre és lapunkra vonatkozó részeire válaszoljak. Erdődön a főszolgabírói hivatal írógépe javára „közigazgatási“ táncmulatságot rendezett a tisztviselőÉs abban a mindent átható pillanatban bus megértések nehezültek rá ... Amire bölcseségében hiába keresett magyarázatot, most megtalálta. íme ő is, aki úgy ismert minden veszélyt és aki annyi nemzedéknek magyarázott azokról : az első munka-uton. az első éhesség hatása alatt mindent felejtett s a legegyszerűbb, de legrettentőbb veszélyt sem tudta elkerülni. És érezte, hogy amint életét is elsöpörte ez az első nagy vihar, úgy élete munkáját is megsemmisíti. Tudta, hogy a nagy bajok múltán nem az ő neve marad győztesen ragyogó. És itt a fülébe csengtek az ifjak nevei, akiket kivégeztetett és akiknek neveit hallotta hangoztatni nem rég. Könytelen megnyugvással gondolta ezt el, de szeretett volna még egyszer az egerek között lenni, hogy annak az ifjúnak az aja- kával kiáltsa el egyszer ő is: menjetek innen uj, szabad mezőkre. Elcsendesültek lassan a gondolatai is. Lefeküdt. Fáradt tagjai örök pihenésre nyúltak. Nagy rázkódások nélkül, fokozatos, lágy halványulással olvadt most már a halálba. Öregek gyakran halnak meg igy . . . Hidegülő tetemét beszűrődő napsugarak, ifjú, meleg sugarak már bontani is kezdték . . . kar. Ezt az igen tisztelt Főszolgabíró ur levele is megerősíti. Ehhez a tényhez csupán egy önként kínálkozó kommentárt fűzött munkatársunk. E táncmulatságra nekünk okvetlenül volt mondani valónk. Ezt elhallgatnunk nem lehetett. Mert szerintünk „a főszolgabírói hivatalba beszerzett írógép javára“(!) zártkörű táncvigalmat rendezni nemcsak szokatlan, de — precedensnek _ ve szedelm es is, a mennyiben annak a fogalomnak erkölcsi tartalmát látjuk ezzel megnyirbálva, sőt leszállítva, a melyet a jótékony táncmulatságok célja foglal magában. ö A társadalom csak saját céljaira adóztatható helyesebben : táncoltatható. A hivatalok s a társadalom között eddig nem tapasztaltuk azt az egybeölelkező testvériséget, hogy még táncoljunk a javukra. Elég az adó ! Vagy ezentúl az állami adónkat is jótékony táncmulatságok belépő dijaival róhatjuk le? Az Írógép ügye a tekintetes főszolgabirói hivata kizárólagos belügye. De abban a pillanatban, a midőn az első báli meghívó kézbesittetetf, kilépett ez ügy a társadalomba és vele a nyilvános kritika elé. Nem az élcet, a gúnyt kerestük, midőn ez ügyet toliunk alá vettük, — bár a tény elég gazdag forrásul szolgál erre — hanem szót kellett emelnünk azoknak a humánus intézményeknek és szerencsétleneknek érdekében, kiknek javára zártkörben táncolni — kötelességünk. Ennek van morális alapja. De hogy egy hatósági írógép helyet foglaljon e jótékon yságot követelő táncmulatsági okok között, az ellen most is tiltakozunk, mert ezzel a szokott cél erkölcsi nívóját látjuk veszélyeztetve. A mi cikkünknek, mégha oly éles volna is, ez ad alapot. S mig személyeket nem sértünk, jogunk és kötelességünk ilyen jelenségek felett szót emelni. Végül még egyet 1 Az igen tisztelt. Főszolgabíró Ur „szükség esetén erőszakosabb eszközöket helyez kilátásba“, miután „valóságos revolver journalistika körébe vágónak“ bélyegzi közleményünket. Nem érzékenykedünk. De méltóztassék megengedni, hogy lapunknak és e cikknek ilyen lekvalifiká- lása ellen a leghatározottabban tiltakozzunk és tisztelettel kijelentsük, hogy mindaddig, mig a közvélemény — ez egyetlen illetékes és „erőszakos eszközökkeT pem terrorizáló biránk — el nem ítél, érezni fogunk magunkban annyi erkölcsi erőt és bátorságot, hogy a legerőszakosabb eszközökkel szemben is kimondjuk ítéletünket még akkor is, ha fáj valakinek s alapos meggyőződésünk mellett mindennemű fenyegetés ellenére is kitartunk ! Nem személyeskedünk; ezzel lelépnénk a sajtót megillető magaslatról. Az udvariasságról és köteles tiszteletről meg nem feledkezünk, különösen nem az igen tisztelt Főszolgabíró Úrral, s hivatalának tiszti karával szemben. Ezt jóizlésünk követeli. A mit irtunk megírtuk. ítéljen mindkét fél meghallgatása után — a közlelkilsmeret: a közvélemény! Kiváló tisztelettel: Szatmár, 1910. szept. 14. Duszik Lajos, felelős szerkesztő. Szerelmes leány dala. Mikor kezem kezedbe csúsztatom Tudod mit érzek? Hogy rám fonódó meleg tenyered Egy puha fészek. S benne remegő szerelmes kezem Fiók madár, Mely becézésre vár. Mikor karodba belesimulok, Tudod mit hallok? Egy íélrevert, tűzvészre konduló Kicsiny harangot, Amelyre épp oly lázas ütemben Felel egy hang: Egy másik kis harang. Mikor a számra szorítod a szád, Mi jut eszembe ? Két lángvörös granátvirág kehely A kis kertembe, Mely szomju vágyban égve sóváran, Osszeborul Mámoros szótlanul... Jörgné Draskóczy Ilma. Tülke aplicált félfüggöny (vitráge) párja 3 K. Hosszabbítható rezrudak drbja 40 és 50 fill Függöny congre azsuros 110 széles mtr 1 K 30 f.
