Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)

1910-09-07 / 66. szám

XIV. évfolyam. Szatmár. 1910. szeptember 7. Szerda. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPAR! HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. /? 66. szám. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. FŐSZERKESZTŐ: THURNER ALBERT. FELELŐS SZERKESZTŐ: DUSZIK LAJOS. SZERKESZTiiSEfi ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utea 10 = Telelon-'szárn 80.—= Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Krónika. (D.) Az üstökös járással népünk képzelete (vagy talán tapasztalata ?) rendkívüli eseménye­ket, nagy néppuszlulásokat, véres csatákat szokott kapcsolatba hozni. Véletlen-é, vagy valami titokzatos kapcso­lat eredménye; de a mostani üstökös járású év nagyon sok gyászos emlékkel rakta meg az em­lékezetet s lehet: még gyászosabb eseményeket rejteget mellében. ISagy katasztrófák : Ököritó, Krassó-Szőrény vármegye, tüzek és robbanások, vonatösszeüt­közések ; rettentő természeti csapások: jégve­rések, árvizpusztitások . . . Egész Ady-szótár a sors balkezének ajándékaiból . . . Mindezeket megtetézte egy kis rémülettel — a fekete ázsiai rém közelgésének hírével. Hát ezekben a kisded csapásokban haj­landók volnánk valami rejtelmes erők műkö­dését sejteni s ha a szegény Halley-üstököst nem is tartjuk olyan veszedelmes égi rablógyilkos­nak, ki elrabolia termésünket, megtizedelte vi­dékeink népet, a szomorú emlékek mégis bele- csimpaszkodnak az ő fátyoléba. De a krónikának még nincs vége. A jö­vendőmondás pedig ilyen bevezetés után nem lehet biztató. A nagy természeti csapásoknál vannak gonoszabbak is. Azok, amelyeket emberek csi­nálják. Egy vidék pusztulása nem olyan pótolha­tatlan, mint egy nemzet fegyverletétele. Lehet ezt szépitgetni, lehet okoskodni felelte, de szé- gyenletességét és a lelkekre bilincseket vető bénító hatalmát, a nemzet életére hátráltató kerékkötését nem lehet tagadni ! Itt pedig fegyverletétel volt. Uj Sedán, uj Világos. Ezt a csapást emberek okozták. Sajnos: magyar emberek. Annál súlyosabb e 'nemzeti csapás, mert kiheveréséhez nincs remény. A nemzetek, me­lyek megsiketülnek a történelem nagy felhívá­sára, elvesztik hallásukat. Az idő tovább ro­bog. Mi várjuk az uj időket. Várjuk . . . Ez öngyilkolás a nemzetre, mint egye­temre hozott veszedelmet, melynek kínját egye­sek nem érzik meg. Legalább nem egy hamar. Lassan szivárog le a méreg a szervezet egyes idegrostjához: lassan válik érezhetővé egye­sekre a nemzet önkezével ütött sebének nyilalása. De mintha már éreznők! Vagy egy külön csapás ez is ? A hirha- rangokat félreverik. Újabb veszedelem jön — a drágaság alakjában. Pedig régi baj ez! Itt lappangott a vérünkben, a mi bűnös, fertőzött vérünkben s most jajgatunk, midó'n romboló hatalma többé nem palástolható. Ezt a népveszedelmet is emberek ringat­ták, táplálták s most már megerősödött annyira, hogy fojtogató ujjait már illesztgeti a maró 1 holnapra élők millióinak nyakára. E két veszedelem édes testvére egymás­nak. Mindkettőnek szülő anyja az emberi go­noszság, az alacsony önzés. Igen : az önzés. Ez a bűn — bár paradox állítás — olykor egész társadalmi frakcióké, melyek mint olyanok, önzők. Ez az önzés teremtette meg a mi aktuális nemzeti veszedelmünket — a munka-pártot. Ez kötötte be szemét a vezető politikusoknak, hogy ne lássák a nagy küzdelmet, melyet e szerencsétlen ország népe a nyomorral viv. Drágul minden. S e drágaság különösen egy társadalmi töredéket (osztályt nem alkot) sújt: az u. n. fixfizetésüeket. A napszámos napi bére is felszökött. Az iparos az anyag ár­emelkedését leüti a kész munka magasabb árá­val. De a kötött fizetésű hivatalnok, különösen, akiknek drágasági pótlékuk sincs, a nagy és általános áremelkedésben, a pénz vásárló ere­jének csökkenésével, leestek a hasonlíthatatla­nul alacsonyobb fizetésüek színvonalára. Minderre ráteszi a koronát —■ az adó­emelés. Jön a házbéradó, gyufamonopolium és ikertestvérei. De hát meddig lesz ez igy ? Meddig szo- rilják le a prést?. . . Mit csinál a parlament, melynek fő kötelessége — a salus rei publicae 1 A közjóiét! TARGA. A Tátrából. Mint mikor a teherszekeret huzó nemes állattól azt kívánják, hogy versenyparipa legyen ; úgy érzem magam a vezér- és egyéb cikkek írása uián itt a rovat alatt a »tárca* írásnál. Az evangélikusok tiszai egyházkerülete augusztus hó vége táján tartotta közgyűlését Poprádon, a magas Tátra kapujánál. Engem nem csupán a túlbuzgóság, de hazánk leg­szebb vidékének látása is vonzott s a nem régiben megénekelt »Tátra-Expressen* csak négyszeri átszál­lással 14 órai utazás után sikerült a 300 kilométeres úttal odaérnünk. Nem szándékom földrajzi útleírást csinálni, mert éppen most volt alkalmam tapasztalni, hogy a leg- költőibb leirása, vagy legeszményibb megfestése a Tátrának: csak kontár munka lehet! Aki saját sze­meivel nem látta a természet szépségeit ott, annak csak sejtelme és homályos fogalma lehet az isteni valóságról ; de az emberi szavak gyöngék a fenséges látnivalók magasztalására, vagy talán még nincs elég szóbőségünk, hogy a szerzett benyomásokról be tud­junk számolni. Poprádot én olyannak képzeltem, mint itt me­gyénkben Mátészalkát, csakhogy szegényebbnek, vagy Felsőbányát, melynek hegyvidékei elég szépek, de kincseit szintén a föld mábében tartogatja. Bizony Poprád felé nem igen terem 81 kilos búza, meg rozs; hanem annál több krumpli, meg zab (a zabot most aralják !) Az alföldi ember olyan szá­nalom félét érez lelkében e földek láttára 1 S mily' csodálatos dolog, hogy mi itt az alföl­dön becsületes pékeink jóvoltából, a legtöbb helyen csaknem ehetetlen, rósz süteményeket s azt is csak apró darabokban kapunk : ott, a mi lisztünkből izle- letes, kívánni való süteményeket csinálnak ; de nem olyan darabocskákat, melyek csak kostoló számba jöhetnének. Nem a szegénység látszik meg Poprádon ; de a kitartó munka és szorgalom nyomán fakadó jólét, melyet nagy mértékben mozdít elő az óriási idegen forgalom. Az egész felvidék tele van nagy ipari üzemek­kel. így Poprádnak is van sörgyára, keményítő-, szappan- és papírgyára stb. Amint fennebb mondám, nem pusztán a hit- buzgőság csalogatott az evangélikusok kerületi gyűlé­sére, de a Tátravidék megszemlélése is. Egy rövid hét alatt vajmi keveset lehet az egész Tátrából megszemlélni, sőt azt hiszem, hogy hosszú évek sora is kevés ahhoz, hogy az ember mindent lásson és hogy be tudjon telni és felséges isteni al­kotások remekeivel. S hogy mégis aránylag rövid idő alatt igen sok szépet láthattunk: ezt annak a vendégszerető poprádi testvéreinknek köszönhetjük, kik jó tanáccsal állan­dóan rendelkezésünkre állottak. Az egyházkerület ügyeit szépen előkészítve, simán tárgyalták le; ez a nagy közönséget amúgy is ke­véssé érdekli; legfeljebb az, hogy a szatmári evan­gélikus egyház mindenütt különös figyelem és szeretet tárgyát képezte s a segélyek osztásánál, kiváló mér­tékben nyilvánult meg a mi kis egyházunk fontos szerepének méltatása! Nagy része van ebben a nyíregyházi hatalmas egyház állandóan tanúsított pártfogásának s annak az őszinte ragaszkodásnak, tnelylyel a nyíregyházi veze­tőférfiak ügyünket mindenütt ko!portálják. Nem volt szándékom személyeket hozni bele e tárca keretébe; de én, aki bő tapasztalatokat szerez­tem a nagyszabású összejövetelek rendezésével járó I fáradalmakról, tudom, hogy jól esik a munkának | elismerése: kell, hogy kiemeljsm dr. Payert, Varga Az 1910.- előirt és-1911. tanévre az összes uj bekötéssel! iskolák igazgatóságai által ellátott, tiszta állapotban levó' használt és uj tankönyvek, Esset T.« wwaii« térképek, szótárak, mindenféle segédkönyvek, papír,- íré- és rajzsxejrek, művészi olajfestékek és ecsetek . a le^ole^óárban kaphatók =— .ÍZT könyv«, papír-, iró= és raj25saerkeresk:edésében S3SATMAR, Mám János-n. iO. szám alatt,- a törvényszék és stsinliáz közelében. -------­BO ROS ADOLF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents