Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)

1910-08-04 / 65. szám

Szatmár, 1910. szeptember 4. 3-ik oldal. SZAT MAR-NÉMETI. verejtékét, magára öltötte mind a három nagy­kendőjét s elcihelődött.' Jött helyébe Szeptember, ez a kedves és mosolygó hónap, a gyümölcsosztogató nyárutó, vagy őszelő, amint ezt hivatalosan nevezni szeretik. Valójában Szeptember csak az erdő-mező nyárutója, a kalendáriumos nép őszelője; a városnak ez a tavasza, az újjáéledése, a virá got termelő, illatot kergető, vágyakat hajszoló kikelete. Lusta, álmot alvó házak ébrednek; füg­gönyök, melyek mozdulatlan állták a strázsát szunnyadó szobák előtt, szaladnak fel sietve az ablakok ereszére s élet kacag és sugárzik a ragyogó üvegek mögül. Sötét és dohos kapuk- aljából könnyű, világos illatok áradnak szerte s az aszfalt, az utca szürke és végtelen kősza­laga csudálatosképpen^ kivirágzik. Százszinü virágok kelnek a szürke kő­virágágyakból, a városi tavasz százszinü vers­témái — édes kis iskoláslánykák: gyermeklányok, bakfisok és nagyleányos diákkisasszonyok ; szőkék, barnák, szöghajuak, rőtek; tipegők, bugrisok és ritmusos járásuak ; frissek, neve­tők, hajlékonyak; komolykodók, hamisak, álmo­dozók; [szerények, szemérmesek és harsogok, a ahogy úgy egymás karjába csimpajkózva összevihognak, vagy sugdolóznak; bámészkod­nak, vagy illegetik magukat; pletykálnak, vagy hencegnek; kacérkodnak, vagy komolyan tár­gyalnak : üde poézisük szagával egyszerre meg­telik a város és a szivünk. A város virágai ezek a diákkisasszonyok : szint, fényt, illatot adnak a szürke utcának s ahogy előttünk fehér és színes ruhában, pipa- csos, nefelejcses, szegfüs, vagy ibolyával körül­szegett kis és nagy kalapjaikkal elsuhognak, érezzük, hogy mindnyájunké ők és egyikünké sem ; senki sem nyúlhat hozzájuk, mégis mind­annyiunk gyönyörűségére valók —: a színük, a ragyogásuk, az illatuk a miénk, ami egyéb­ként nagyon is elég. Hogy is mondja Ady Endre? „Csiklandóbb a csóknál a nézés !“ De eszembe jut az a sok pletyka és szó­beszéd, amely évközben ezekről a kislányokról dalol naiv dobhártyákat izgató énekeket s eltű­nődöm. És megállapítom magamban, hogy nem­csak künn a sivár létért való küzdelemben vannak bajok, bánatok, izgalmak és zaklatá­sok —: a kis tragédiák befészkelődtek az isko­lákba is, s az édes kis diákkisasszonyokat épp­úgy izgatja és nyugtalanítja az élet a miniatűr alakjában, mint bennünket, nagyokat a kegyet­lenebb élű valóság. S ezért sajnálom ezeket a kis nőket, s magamban fölöttébb szeretném megoldani a problémájukat, amely egyelőre csak engem nyugtalanít : hogy azok, akik nekünk a legtisz­tább élvezeteket szerzik, megkiméltessenek az élet apró-cseprő nyaggatásaitól. Hiszen elég nyűg szegényeknek az iskola maga is. Azonban, azt hiszem, ezirányban nyugodt lehet bárki. Alig egy-kettő erőlteti meg annyira az agyvelejét, hogy Pitágórász tantételát az iskola elhagyta után is le tudja vezetni. Vagya nehézkedési törvényt. Ámbár erre nincs is va­lami égető szükség. Isten — ahogy egy akác­virágos poétánk mondja — nem tudományra teremtette a nőt. Vagyis szószerint: „Nem okoskodásra, hanem szeretetre“. ____ Karc. — Tanács hírek. Szeptember 1-én a közegész­ségügyi bizottság dr. Vajay Károly polgármester el­nöklete alatt gyűlést tartott. A bizottság tudomásul vette a kolera elleni védekezés céljából eddig tett intézkedéseket s tárgyalásokat folytatott a budapesti szivattyú- és gépgyár részvénytársaság mérnökeivel egy modern gőzfertőtlenitő telep felállítására nézve. A bizottság elfogadta a gépgyár ajánlatát, mihez ké­pest a tanács nyomban átadta a megrendelést a gyár kiküldötteinek, és pedig egy nagyobb és egy kisebb méretű fertőtlenítő szekrényre s egy gőzkazánra a szükséges fölszerelésekkel. A gyár legkésőbb november 1-ig szállítja a gépeket, addig díjtalanul bocsát a vá­ros rendelkezésére egy mozgó gőzfertőtlenitő gépet. A gépek elhelyezésére szükséges épületekre a vállalati feltételek kiírásával a mérnöki hivatalt bízta meg. A tűzoltó testűié* elhatározta, hogy a jövőben felhagy az alsó- és legalsóbb néposztályok körében nagy népszerűségnek örvendő farsangi mulatságok rendezésével s azok helyett pénztárának gyarapítására olyan összejöveteleket rendez, amelyeken úgy a pol­gárság, mint az értelmiség is részt vehessen. Ezúttal állandó toronyzene, vagy harangjáték alap javára szüreti ünnepet rendez szeptember 18 án délután, mely alkalomra a Kossuth-kert átengedését kérte. A tanács a kertet kellő garancia mellett átengedte. A vízvezeték és csatornázásra szükséges 3 mil­lió korona befektetés megszavazásáról szóló közgyű­lési határozat közszemlére tételi határideje lejárván, azt a tanács tegnapi gyűléséből felső jóváhagyás vé­gett fölterjesztette. — A szatmári lóversenyek ez évi határnapja szeptember 25-ikében van megállapítva. — A Szatmárvármegyei tanitókháza teljesen el­készült. Hivatalos átadása aug. 31-én szerdán volt a város törvényhatósági bizottsága kiküldötteinek a tanügy barátainak s a helyi sajtó képviselőinek jelen­létében. Az impozáns két emeletes épület belső be­rendezése, a különböző célt szolgáló termek elosztása, a kivitel izmossága és célszerűsége egyfelől a tervező és az építő szaktudását dicséri, másfelől az épület hivatásának teljesítését a legnagyobb reményeknek is megfelelő kilátásba helyezi. A megjelenteket az intézet igazgatósága s lelkes kezdeményezője: Neubauer Elemér és az épület mű­szaki vezetői kalauzolták. Mindenütt a megelégedés őszinte nyilatkozatai honorálták az intézmény meg­teremtőit. A megtekintés után a társalgó teremben Wesze- lovszky testvérek uzsonnára látták a megjelent hiva­talos személyeket és az érdeklődőket. A tanitókbáza kis lakói már beköltöztek uj otthonukba. Az anyagi munka zaját felváltja a szel­lemié. Egy kultúrintézménnyel ismét gazdagabbak, erősebbek vagyunk. — Esküvő. Klein Arnold ma, vasárnap tartja esküvőjét Weisz Berta kisasszonynyal. — Két statisztikai adat áll előttünk, mindkettő a kivándorlási állapotokra igyekszik világosságot vetni. Az egyik Szatmárvármegye alispáni jelentése, mely szerint e hivatal f. évi augusztus havában mind­össze 112 Amerikába szóló útlevelet adott ki tehát csaknem fél&zerte kevesebbet, mint tavaly augusztus­ban. A másik az amerikai bevándorlási hatóság je­lentése. Ez már kissé komorabban hangzik. E szerint annyi magyar még sohasem érkezett Amerikába, mint ebben az esztendőben. Minthogy a nyájas olvasó, aki érdeklődik a kivándorlási ügyek iránt zavarban van ezúttal, igazmondó statisztikai adatokról lévén szó és nem riport túlzásokról — szükségesnek tartjuk egy kis felvilágosítással szolgálni. Szerintünk mindkét adat szavahihető és igaz. Tény az, hogy soha annyi bús magyar nem hagyta el a drága anyaföldet, mint épp ez évben. Az is szinigazság, hogy kivándorlási enge­délyt egyre kevesebbet ad ki a hatóság. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a kivándorlás csökken. Ó nem. Az uj kivándorlási törvény megszorította az útlevél kiadását. Csak minden negyedik ötödik kérvé­nyező kap, engedély, hogy a határt elhagyhassa. A népnek azonban nem passzusra van szüksége, hanem kivándorlásra. Hát ha nem kap kivándorlási-passzust, kivándorol passzus nélkül. — A statisztika tehát igaz, mert a statisztika sohasem hazudik. Csak olvasni kell tudni a sorai között. — A kolera veszedelme egyelőre elkerülte Ma­gyarországot. A hatósági intézkedések vagy talán még inkább a kedvezőtlen, hűvös időjárás ezidőszerint el­hárították a pusztulást felőlünk <)s igy talán remélni lehet, hogy abban az esetben, ha a hatóságok egy­forma lelkiismeretességgel tartják be a szükség-diktálta óvóintézkedéseket, ez alkalommal a kolera veszedelem rémhír maradt csupán. — S2Ökós a kórházból. Kanalas Gu-ztáv a nyug tálán vérü barnabőrü bohémok közé tartozik. Évszá­zados kóborlások izgágasága türelmetlenkedett az ereiben, ezért aztán összeférhetetlen embernek ismeri mindenki, s olyannak, aki nem tud egy helyen so­káig megmaradni. Csütörtökön az anyósá\ai szólalko­zott össze, aki szintén nem közönséges temperamen- tumu nő. A Wesselényi-utcán történt, hogy a vén cigányasszony holmi nézeteltérést olyképp igyekezet elintézni, hogy bicskájával kedves veje hátába szúrt egypárszor. A mentők kórházba szállították a megse­besült Fáraó-ivadékát; innen azonban a nyugtalan természetű legény még aznap megszökött. — Lekvárfözós idején, amikor különös, füsttel kevert, némileg savanykás gőzök kóvályognak a leve­gőben, szagra nézve az öreg sligovica illatával rokon, nagyszerű örömök teremnek a karótüz felett rotyogó rézüst környékén. A lekvárkavaró szaktekintély körül egy sereg ugyancsak hozzáértő himnem, nőnem, ré­szint ifjúság, részint vénség kuporog — ezek mindahá- nyan lelkiismeretkérdésnek tartják, hogy a pöfögő ku- limászba mártott karót végignyalják s szakvéleményt mondjanak a főzet sikerültsége irányában. S van vig- ság, széles derültség, ha egyik-másik hangosan felszisz- szen s lublákol a nyelvével, mivel a sötétszinü habarcs túlságosan forró talált lenni. S a lekvárfőzés még akkor is nyújt némi örö­met, ha már elmúlt. Az üst helyén a földbevájt üreg szélén jó széles réteg található a kirottyant nyalánk­ságból. Ez a szilvaiz ugyan erősen földizü, a szegé­nyebb nép pulyái azonban nem nagyon finnyásak. A lekvár, ha földizü, nem nagy baj, sőt az is sokat ér már, ha a föld lekvárizü kissé. S a Dehenna purgyéi még tovább mennek a finnyástalanságban, ha népies, azaz ingyen örömökről van szó. Nem átallják fölszedni a lekvárfőzés után a rágyahalmok közé szórt, döglégy belepte szilvamag­vakat és lenyalogatni róluk a maradék csemegét. Ezt a József királyi herceg-utca végen, a Bab-féle csősz­háznál kezdődő uj Mégnevenincs-utcában volt alkal­munk megtapasztalni. S ha nem volna oly veszedel­mesen aktuális mostanság a tisztaság s ha nem a nyílt utcán főzte volna a csősz a lekvárt, (hogy ez igaz, még most is meggyőződhet bárki, az ulca köze­pén vájt tátongó üst-gödörről) meg sem említettük volna a dolgot. — Fertőtlenítés közben. Mátészalkára is eljutott a kolera rémhíre. Nosza megkezdődtek a nagytaka­rítások. Még a Máv. állomásán is, ahol a szemétgöd­röt fertőtlenítették a sárga veszedelem ellen. Intenzi­vebb tisztogatás közben egy csecsemő hullájára akadt tak. Az orvosok megállapították, hogy a gyermek holttestet nemrég dobták a gödörbe, még pedig való­színűleg élve. A vizsgalat az ismeretlen tettes ellen megindult. — A Töltés-utcai disznók már-már búnak eresz­tették kövér fejüket, mivel az utca közepén levő fürdő - tócsát lecsapoltatta a város s földdel tömetle be. Sze­rencsére azonban a disznóknak disznó szerenCfé.ük volt. A pocsolyát nem tüntették el, csak áthelyezték. (S ezért e hírnek Ián megfelelőbb oime lett volna : Áthelyezések.) A lecsapolt olkolont az utca közepéről a szélére, a töltés alján meghúzódó árok-mederbe ve­zették s a zöld iszapos-lé újabb tarlályában ugyanoly intenziven szolgálja a disznótartó gazdakai, mint kis idő múlva, a kolerát. Aztán ne mondja senki, hogy városban nincs hatóságilag támogatott mező- gazdaság. — Acetylén robbanás Súlyos baleset érte e hó 25-én délután Ratkovszki Pál kir. káth. főgimnáziumi főigazgatót szatmárhegyi nyaralójában. A főigazgató a gaztartály helyreállításán dolgozott, mely a nyaraló folyosója alatti fülkében volt elhelyezve. A szöllőben nyaral Lenótzky József főgimn. taoar is a családjá­val együtt ennek leánya égő gyertyával közeledett a ve­szedelmes hely színhelyére s nem hallotta a főigaz­gató intő szavát s a kiömlő gáz az égő gyertyától felrobbant s úgy a főigazgató, mint Luhótzky Józsa súlyosan megsérüllek, az utóbbi különösen veszedel­mes sérüléseket szenvedett. — Elkobzott halak. Péntek reggel Galíciából, fertőzött helyről egy kosár hal érkezett egyik hely­beli halkereskedő részére. A főkapitány a különben is romlott halat elkoboztaita és azounali megsemmisí­tését rendelte el. — Nikita és a kubaszivar. Nem Montenegró uralkodójáról lesz itt szó, hanem a sokat emlegetett »legifjabb király« egyik nem sokkal gazdagabb név­rokonáról. Nikita György utcaseprőről, aki a Pannó­niától az Adria biztositó társaságig vagy tán az Első­magyarig uralkodik cirókseprüjével. Az utcaseprészet nem valami jövedelmező mes­terség, 25 forint havi javadalmazás jár érte s évente egy rend ruha. Ezért aztán rengeteg port kell nyelnie az egyensipkás népnek s az utcát még vasár- és ünn p napokon is tisztogatnia kell. Mellékkeresete csupán a leleményes utcaseprőnek van olykor-olykor. Tudni ük annak, aki lel hébe- korba sepregetés közben valamit a szemetek között. Az iskolai idény beálltával: í legjobb minőségű fiú ruhák, iskolai PH""" öltönyök, leányka felöltők egolcsóbb áron SZATMÁR, NAGYTŐZSDE MELLETT SZEREZHETŐK B E.

Next

/
Thumbnails
Contents