Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)

1910-08-07 / 57. szám

Szatmár, 1910. augusztus 7. SZAT MÁR- NÉMETI. 3-ik oldal. róna és 41 fillér. Most bármikor megnézzük az adó­hivataloknál az alap főkönyvét, megtudjuk, mennyi befizetés történt, sőt azt is megállapíthatjuk, bogy melyik község mennyivel van hátralékban. — Ha semmi sincs befizetve, akkor kölcsön kell venni 11940 koronát és 41 fillért és ki vagyunk fizetve. Az elemi iskolás fiuk is kinevetnének, ha a számítást két, há­rom, négy . . . stb. hónapra tovább folytatnám. Ha pe­dig az alap számvitele olyan, hogy nem lehet belőle tiszta képet alkotni, akkor a tűzbe kell dobni naplós- tól és könyvestől az egész paksamétát. Hát hogy fog­jak akkor elszámolni az 560 milliós államkölcsönt ? ! Végül a józan ész logikája feszi fel az i betűre pontot. Ez faggyuz meg minden okoskodást. A fizetési alapban a múlt naptári év végén egy árva peták se maradt. Természetes, mert minden jegyző kivette a maga salláriumát. No már most, ha a belügyminiszter havi részletekben folyósítót a az ál­lamsegélyt, akkor 1910. január elsején kiguberált ki- lencezerhétszáz és egynéhány koronát. Apró pénzről úri ember nem beszél. A községek nem adtak hozzá egy tityinget sem. Miből adtak volna?! Mi pedig ja­nuár elsején kivettük a magunk fizetését, netto 21750 koronát. Ne feszegessük tovább a dolgot. Az intelrgenc a fokmérője az önuralom. Ha nem volnánk segédjegy zők, hanem holmi mosdatlan, pocsék szájú kondások, hát kibonthatnék a karikást. Megtudnék mi csőrdi- teni Meg isteoucscse ! Csakúgy pattogna: csitt-csatt! Még a bivalybőrből is pörkölt hasadna utána. Vizs­gálódjunk higgadtan, úri nyugalommal. Játsszunk es- küdíbiróságot! Az a kérdés ezek után: joga van e a belügymi­niszternek az államsegélyt, havi részletekben folyósí­tani, vagy köteles-e azt egy összegben a vármegye rendelkezésére bocsátani? A másik kérdés? Megálla­pítható volt-e az alap ideiglenes fizetőképességét biz­tositó kölcsönösszeg nagysága, s ha igen, helyesen járt-e el az alispán ur akkor, amikor az alap esetle­ges kárára való hivatkozással mellőzte a kölcsönt? A harmadik és legfontosabb kérdés pedig: A közsé­gek fizetésképtelensége, vagy a jegyzők határtalanul könnyelmű nemtörődömsége okozta-e a csődöt? Olyan kérdések ezek, amelyekre Szatmárvár- megye minden adózó po'gárának joga van felelni, hiszen abban az alapban közpénzek, adóból préselt fillérek vannak. Az egész jegyzői kart lekötelezné a közönség igazságszeretetének megnyilatkozása. Nem akarunk Hübele Balázs módjára Jusiicia istenasz- szonynak nekiszaladni. Előbb valami érdektelen jo gász, vagy gondolkodó nem jogász véleményét óhaj­tanok meghallgatni. Ha hibás a logikám, akkor bocsá­natot fogok kérni. De, ha igazságom van, tudni fogom a további teendőmet. Ötvenkét segédjegyző heteken át való nélkülözés közt koplalta meg ezt a tréfát, én megcsinálom a tetemrehivást személyválogatás nélkül. Dr. Kelemen Samu országgyűlési képviselő ur meg fog minket oltalmazni. Jöjjön el Khuen, jöjjön el Kaffka, Jöjjön a vármegye sorba, de mind. Büntetés nélkül egy se’ maradjon, Ki volt a ludas ? ! Valljon szint! Gobi Gyula. Azt mondják, ugye ? Azt mondják, ugye, Hogy szeretőd vagyok. ATe bántson ez. Nézz rám ! A'em látod ha jam körül a glóriát ? Mit bánod hát ezt a nagy komédiát, Amit életnek neveznek! Lásd, a tő az, hogy szeretnek, Akiket te is igazán szeretsz. Azt mondják, ugye, Hogy szeretőd vagyok. Mondd, hát haj ez? Ne hidd! Ha tudod, hogy fehér s hüntelen vagyok, Szemem feketén bár, de szűzen ragyog, S szájam csak a tied marad, Örökké párja a te ajakad. Bízz hennem s ne a világgal törődj. Én kacagom őket. Fátyol Ilonka. «Nk \ kultúra napszámosaiért Az öntött betűt ólomkatonának nevezi az újságírói sablon. S ami sablon, az rendszerint igazság is. Annyira igazság, hogy szinte bántja már a szemünket s a dobhártyánk is unja. Ezek a katonák valóban katonák, nemcsak azért, mert állandóan harcba sorakoznak s üt­közetbe indulnak holmi igazság s holmi hazug­ság érdekében, hanem katonák, mert brutálisak, gyilkol tartogatnak azok számára is, akik napról- napra csata-sorba áliitják őket. A betű öl. Nemcsak átvitt értelemben, ha­nem a valóságban is. Ezek az apró ólomhasá­bok finom ólomport koptatnak egymásról s ez a por lassan, észrevétlenül a körötte dolgozó munkás tüdejére rakódik. A tüdő küzd ellene, amig bírja. Egyszer azonban nagyot zihál a mell s a szegény fújtató bemondja a csődöt. Közben lázrózsák ülnek az egyébként fakózöld arcra és apró, kockás barázdák gyürődnek a szemek aljára. A segélyző-pénztár orvosa egészen könnyedén veti oda a megrémült mun­kásnak: „Ne dolgozzék, éljen kényelmesen s igyekezzék meghízni“. A szegény ördög nem tudja ugyan betartani az orvosi utasításokat, de meg tudja általuk, hogy baj van, utolérte a foglalkozása végzete : a tuberkulózis. Speciális nyomdász-betegség. Ezt nem úgy értem, hogy más embert, mint nyomdászt, nem ér a tüdőgümőkór veszedelme, hanem olyképp, hogy a nyomdász az egyetlen, akit foglalkozása révén leginkább fenyeget ez az alattomos baj. S ez eléggé szomorú. Hogy az a munkás, aki napszámába szegődik a kultúrának, többet legyen kénytelen áldozni foglalkozásának, mint akármilyen más mesterség embere. Hogy út­jában a társadalmi-haladás első sorban a saját munkásain gázoljon keresztül. Bár van a dolog­ban valami végzetszerüség. A kultúra hadat izent az emberiség Molochjainak. Karok lendül­nek, csákányok dongnék s erősen folyik a bál­ványbontás. Csak természetes, hogy az alágörgő kövek a legprimitívebb munkát végző napszá­mos-ember életét fenyegetik első sorban. Mindezt pedig azért mondjuk, el, mert ná­lunk is időszerűvé válik mostanában a nyom­dászok országos mozgalma, melyet az építendő tüdőbetegek szanatóriuma érdekében. A tuberkulózis szérumát, fájdalom, még eddig föltalálni nem sikerült. Az egyedüli sike­res gyógymód e baj ellen a szanatóriumi gyógy­kezeltetés. Ez azonban igen drága, nem szegény nyomdász zsebéhez mért mulatság. Azonkívül, hogy egy ilyen intézetbe való bejuthatás is csak óriási protekciók árán történhet. A nyomdászok országos egyesülete elha­tározta, hogy saját erejéből épit egy sza natóriumot. S a munkások szolidaritása sokra képes. Országos gyűjtések folynak az ólombetű munkásai körében, felolvasásokat, bálokat ren­deznek az ügy érdekében indítottak. A szatmári nyomdászok szeptember 4-én a Pannonia-szálló termeiben rendeznek a léte­sítendő szanatórium javára nagyobbszabásu táncmulatságot. — E mulatság az e őjelekből ítélve, igen sikerültnek Ígérkezik. Hisszük, hogy a mi közönségünk is meg­mozdul ez alkalommal, mint annyi más város polgársága, amely mindenütt lelkes szeretettel karolja fel a nyomdászok ügyét. Annál is inkább hisszük ezt, mivel csak pár fillérről van szó, mellyel a közönség némi ! köteles hálát róhat le azokkal szemben, kik ír, r 1 drága testi épségüket, egészségüket áldozzák | fel a társadalomnak s a kultúrának. K. — TanáCS-hirek. A kassai honvédkerüieti pa­rancsnokság pár hónappal ezelőtt engedélyt adott arra, hogv a kerületi honvéd-zenekar egy része a következő színházi idényre városunkba jöhessen. A szerződési feltételekre már a megállapodások létre is jöttek, csupán egy kevésbé jelentékeny pont ellen tett a városi tanács észrevételt. És most a kerületi zenebizottság váratlanul arról értesítette a tanácsot, hogy a kerületi parancsnokság a zenekar más irányú elfoglaltsága miatt az engedélyt hatályon kívül he­lyezte. A tanács az értesítést minden megjegyzés nél­kül tudomásul vette és felhívta a színigazgatót, hogy sürgősen nézzen más zenekar után. A honvédelmi miniszter a fősorozás elhalasztá­sára való tekintettel az állandó vegyes felülvizsgáló bizottság működését is beszün'ette augusztus és szep­tember hóra és október hóra halasztotta el. A tanács utasította a katonai ügyosztályt, hogy a b -hi- vásokat vonja vissza és a behivandókat az uj határ­időről értesítse. A szatmárvármegyei lóverseny egylet szeptem­ber 24-én és 25-ikén tartandó lóverseny alkalmából a vidéki közönség szórakoztatására jótékonycélu elő­adást rendez a városi színházban. A várost tanács a színházat az egyesület kérelmére átengedte. A Teleki-utcától a vasúti állomáshoz vezető uj utcát a város közönsége két év előtt kiköveztelte és a villamvilágitás oda is kiterjesztette. Ugyanakkor el­határozta az arra nyíló két mellékutcának rendezését is. Eddig azonban nem került rá a sor. Az érdekelt telektulajdonosok valószínűleg építési szándékból sür­getik a határozat végrehajtását. A tanács utasította a mérnöki hivatalt a terv és költségvetés sürgős elké­szítésére. A Dinnyéskert-utcai lakosok a villamvilágitás bevezetését kérték. A tanács a kérelmet megfelelő in­tézkedés végett kiadta a villamvilágitási igazgatónak. — Uj főispán. A király gróf Vay Tibor föld­birtokost Szabolcsvármegye főispánjává nevezte ki. — Áthelyezés. Az igazságügyminiszter dr. Bihary Kálmán szilágysomlyói járásbirósáai iegyzőt a szat- márnémetii törvényszékhez helyezte át. — Könyvtár adományozás. A m. kir. földmive­lésügyi miniszter a szinérváraljai polgári kör részére 1000 kötetből álló népkönyvtárt adományozott. — A hajléktalan szerelem. Ámor, a szerelmesek kissé meggondolatlan és rövidlátó istenkéje, ugyancsak megjárta a héten. Kitessékelték a konyhából. Még pe­dig igen kellemetlen és feszélyezett pillanatban. Az eset a következőképpen esett: Rné, helybeli tekintélyes kereskedő felesége a minap estefelé kocsikázni volt gyermekeivel. E«te 11 óra volt, mire hazaérkezett Kossuth Lajos-utcai lakására. Észrevette, hogy az egyik lakójának a konyhájában egy előtte teljesen ismeretlen cselédleány kotorász. A leány, kinek szoknyája körül egy jóképű közvitéz állta a strázsát,' meggyujtotta a lámpát, majd magára záita az ajtót s a lámpát lesrófolta. R.-né a hídfőnél álló csendőrt hivatta elő, aki bezörgetvén a szerelmes párhoz, a leglengébb öltözetben húzta ki a leányt s a fiút az udvarra. A leány erősen szégyenkezett, a katona pedig még erősebben tiltakozott az idegen be­avatkozás ellen. \ csendőr azonban nem sokat teke­tóriázott, szépen felöltöztette a két teltenőrt szerelmest s a nőt a párdedám minden tiltakozása ellenére is a csendőrlaktanyára kisérte. A leány, beismerése szerint lopni nem akar!, szerény szándéka mindössze odáig ter- j dt, hogy ideiglenes hajlékot szerezzen magának s szive bakájának, tekintve, hogy azidőszerint épp rendes la­kással turn rendelkezett. A jószivü csendőrök gondos­kodtak róla, hogy a szegény leánynak legyen rendes lakása. Ide a ónban Ámornak még csak bekukkantania sem lét. — Vármegyei közgyűlés. Vármegyénk törvény­hatósági bizottsága folyó hó 11 ükén délelőtt fél 11 órakor rendkívüli közgyűlést tart. A tárgysorozat 191. pontból áll, melyek közül érdekesebbek a követke­zők : 1 Tolnavármegye közönségének megkeresése ő császári és apostoli királyi felsége I. Ferencz József 80-ik srü’etési évfordulója tárgyában. 2. Udvarhely­vármegye közönségének átirata az állami tisztviselők vasárnapi munkaszünete tárgyában kelt határozata támogatása iránt. Erről a határozatról lapunk hirrova aa** Tüllre aplicált félfüggöny (vitráge) párja 3 K. - Hosszabbítható rezrudak drbja 40 és 50 fill. Függöny congre azsuros 110 széles mtr 1 K 30 f. mh üdéiében Szatmár, Kazinczy-utca.

Next

/
Thumbnails
Contents