Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-08-07 / 57. szám
XIV. évfolyam. 57. szám. Szatmár, 1910. augusztus 7. Vasárnap. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPAß! HTELSZÖ VETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASARNAP. 1ÍD.: ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. j FŐSZERKESZTŐ: THURNER ALBERT. FELELŐS SZERKESZTŐ I DUSZIK LAJOS. SZERKESZTŐSED ES KtADOHI'MTAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 —: Telefon-gzána 80.--^=: Egyes szám ára 10 fillér. A vakáció. (D.) „Munka után édes a nyugalom“ — ez az ovodai beszéd- és értelemgyakorlatszcrü s újabban elég kétes morális értékűvé vált szálló ige talán sohase öltött akkora jelentőséget, mint most — a honatyák szétrebbenésének idején. Eddig hittünk ezen tétel igazságában. De ma a Nagy Kijózanodások s a Nagy Munka és Nagy Nekifeszülések pogánytisztulási idejében bizonyos fogalmak is tisztulnak. Pl. a közjogi és erkölcstani fogalmak, no meg a socio- logiai fogalmak is. így a munkáé is, meg a pihenésé is. Eleddig azon jámbor és megpróbált meggyőződést váltottuk, hogy a munka valamely positiv alkotást eredményező erőkifejtés s a pihenés a kifejtett erő pótlására irányuló foglalkozásmentesség. Egyik szükségszerű feltétele a másiknak. Ma fordult a politikai kocka s vele fordultak, sőt felfordultak az igazságok is. Lehet pihenni becsületes munka nélkül. Lehet munkálkodni pusztítva is. Erősen, szörnyen munkálkodni. Szemfényvesztései is. De hát pihennek a sírásók is. Miért ne pihennének a mi meggyilkolt nagy reményeink dicstelen sirásői ? Eljött a nyár s pihenni kell. Muszáj. A munka alig megkóstolása után nyomban. A vándormadarak valami őskényszer * ellenállhatatlan hatalmára úgy lombok hullása idején szárnyra kelnek akár esik, akár fú s mennek — nyaralni. így az országgyűlésnek nevezett vándormadársereg is szárnyra kelt. Üres a fészek, melybőj előbb sárga csőrü uj madárfiókák tátongtak cudar-hangosan és vén megaggott, megkopaszodott keselyük nyújtogatták csupasz nyakukat. Közöttük — sajna — sok volt a kétfejű sas-fiók. Sok a berúgott kappan, kik mámoro- sodva idegen tojásokon ültek. Sok volt a károgó holló, kik gyászos sirámokat zengtek a tiszta nemzeti törekvések fölött . . . Csak az igazi sasok voltak kevesen. De mégis elegen ahhoz, hogy a fészek nyugajmát megzavarják s a nagy költést, melynek eredménye a horribilis 560 millió, a tervbevett létszámemelés, a sorvasztó szerzó'dések és több veszedelmes Pandora-tojás, megnehezítsék. Ezek az igaz sasok — hisszük — nem pihenni röppentek szét. Ezek dolgozni fognak pihenésükben is. Erőt gyűjteni a továbli s igaz küzdelemhez, biztatást vinni innen a dolgozó és mégis nyomorgó s a nagy nemzeti reményeket soha fel nem adó milliók megihlető bizalmából. A nagynak Ígért műnek csupán bevezetése volt az a hat heti parlamenti munka, mely eddig is munkát adott — a végrehajtóknak s a sorozó bizottságoknak s nyomort — a szegény munkásnép százezreinek. Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. A bevezetés elég ahhoz, hogy következtessünk a folytatásra. Ez egy csöppet sem biztató, A Nagy munka ilyetén további folytatása ellen a legerősebben tiltakozunk ! Sőt megaka- dalyoztatására fölhívjuk a nemzet és a nép igazi becsületes megbízással biró képviselőit! Ha ez igy folytatódik, félő, hogy feltámadnak a kapák, kaszák katonái s felemelik az ekére horgasztott fejüket: egy nagy önvédelmi háborúra a kifosztásukra összeboronált nemzeti hóhérpárt ellen. Mert ez a parlamenti szereplés elég ahhoz, hogy kimondhassuk a kathegorikus ítéletet: a munkapárt éppen nem nemzeti, de határozottan népellenes! Most midőn a nyomorgók, az ínségesek s a lakásbéruzsorálól sorvasztott százezrek védelmet kérve mutogatják kiáltó nyomorukat a mi dédelgetett „világvárosunk“ pompás utcáin, oda kiáltva a nemzet vagyonát tékozló seregnek : ,,ime az adófizetők“ 1 . . . midőn elpusztult vetések, szőlők, árvizmosta falvak piszkos romjai juttatnak koldusbotra, vagy az Amerikába vezető útra magyar állampolgárokat, most még azzal biztatják ezek a kétfejű saskeselyük a pőrére fosztott népet, hogy drágítani fogják a sót, a petróleumot, a gyufát . . . No hát ez kell neked, te szegény, szabadságot, önállőságoj álmodott, de „kiábrándult“ magyar nép ! A díszes, hárommilliós palotáról TÁRCA. Borisról. Irta: Sámuel Izsó. (Folyt, és vége.) Három hétig volt Boris munkában. Három szom" bat este vitte haza a három koronákat. A harmadik szombat este, mikor a pénzt megkapta, azt mondták: ne jöjjön el többet, tovább nem kőinek. Erősebb munkára mennek s olyanra gyenge még az ő zsendü- léses teste. Szomorú éjjel, bús vasárnap uián merte csak megmondani az anyjának, hogy mi történt. Akkor már aratás volt. Az ember is, az asszony is a mezőre jártak. Naphosszal villogott kezükben a penge. Kemény, ádáz csaták ideje volt. Vér helyett bőven ömlött a verejték. Harmatosán borította be a mezőket, ringott minden sárga kalászon. Részért dolgoztak és a kis leány pénze volt az egyetlen, ami befolyt a házba. Enni kaptak künn a mezőn, de azért nagyon elkelt volna a Boris keresménye. Különösen vasárnap, amikor otthon ebédeltek s mikor az ember a korcsmába is benézett egy kissé. Az első napok csak elmúltak csendesen a Boris feje fölött. Délelőtt csinált egy kis levest, kivitte a mezőre, hogy legalább valami melegitett ételt is egyenek. Ott künn futkározott, koszorúkat font búzavirágból, szagos kakukfüböl. Este együtt jöttek haza. Minél közelebb jött azonban a szombat este, az ember annál dühösebb lett. Szidta megint a leányt, haragosan lódította el, ha egymáshoz kerültek és zsémbelt rá, mint még soha. Hogy hamar megunta a munkát, hogy csak a játékon jár az esze. Hogy biztosan nem dolgozott, azért lökték ki, hogy ki se lökték, csak rest tovább járni. Hogy semmit sem tud, hogy a levesét is alig lehet lenyelni. Maga sem hitte, amiket mondott, de morgott, veszettül morgott benne az állat, mely mindig keres bűnbakot, hogy a nyomorúságunkért, a tehetetlenségünkért valakivel leszámoljon. Dühösködött az asz- szonyra is, hogy nem tud parancsolni a lányának, hogy nem fogja be semmihez. Az asszony is indulatos volt. Az állapota mind terhesebb lelt, de a mezőt nem tudta ott hagyni: kellett az élet, a gabona. Kellett a kenyér. Viharos hangulatok harapództak el még jobban, mint valaha. És mindezeknek a hangulatoknak a gyökerei ott táplálkoztak a nyomor posványában. Izgatta ókel a lelki és testi pihenés soha ki nem elégített vágya, a mával való örökös, buta birkózás. Vasárnap pénz nélkül, dühösen ment el az ember és este jókedvű dalolással jött haza : mámor csillogott a szemében. A zsebéből szivarok ágaskodtak sorban, katonásan. Büszkén feszítette ki a mellét, mintha érdemjeleket hozott volna haza. A felesége elé állott, hogy lássa az is. A korán leromlott arcú kis parasztasszony egy pillanat alatt megsejtette, hogy meg van az asszony, akit annyiszor keresett. Hogy már nem bujkál, hogy üzenetet küldött neki. Nem szóval. Ezekkel a szivarokkal, megannyi hegyes törökkel. Egy pillanatig merően bámult bele az ura mámorosán hunyorgó szemébe, aztán dühös sikoltással a férfira vetette magát és kitépte a zsebébő, a szivarokat. Összetörte, foszlányokká morzsolta és belevágta a képébe. Az ember egy kissé józanabb lett. Ökölbe szorította a kezét. De nem bántotta az asszonyt. Nagy, nehéz jelenet volt ez. Dühös sirások, káromkodások jöttek, csúf leszámolások. Az ember mondta ki a váló-szót. Asszonynál volt, igen, és el is megy a háztól. Ök nem tudnak megférni. Ő nem lesz olyan asszonnyal, aki nem tud a gyerekével se bánni. Maholnap nagy leány és még semmit sem tud. Majd még örökké a nyakukon fog ülni, — dologtalanul. Aratás után osztályoskodjanak el és egyik erre, — másik arra. Ő viszi a fiát és ha meg lesz a gyerek és megerősödik, elviheti azt is magához. Látszott a beszédén, hogy valaki jól kitunitotta. Az asszony nem tudott mit mondani. Érezte hogy most ő a gyöngébb fél. Most nem tud sem megA f J a legújabb divatu női felöltök, gummi- és porkö- ]jl{í“|]A | fii Anw a ruhaVflPj \mm penyek, úgyszintén férfi- és gyermekfelöUők HMl Pl1 IiXl 1 1 vlvllj^ 1. v és öltönyök a legelőnyösebben beszerezhetők MaHIlv! JLlvlJvkMIv leben SÄÄ'FMÄR, Deák=tér, a Kereskedelmi bank palota, nagytöxsde mellett FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP.
