Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-07-03 / 56. szám
2-ik oldal Szatmár, 1910. augusztus 3. szatmár -németi. beszélni — a legsúlyosabb átokkal van kiközösítve. Az a gondos és fölényes zárkózottság, melyet a hadsereg, mint külön, önálló kaszt tanúsít a polgári társadalommal és annak morális felfogásával szemben, képezi alapokát a nyíregyházi huszárok szökésének. Ma már nincs deres, pellengér, nincs községi hóhér, ma már megbecsüljük az egyéni életet és egészséget s más humánusabb fegyelmi eszközöket alkalmazunk az igazságszolgáltatásban. Ez előtt a haladás előtt szemet hunyni a hadseregnek nem lehet. Az anyag, melyet a jövő szállítani fog, évről-évre finomabb lesz s a huszárszökések ismétlődni fognak. A reneszánsz ideje erősen kopogtat a nagy kaszárnyakapukon. A belső elégületlenség, a szökési és öngyilkossági kísérletek jelei annak, hogy a hadsereg fegyelmi berendezkedésének nem lehet figyelmen kívül hagynia a polgári társadalom nagy szociális alkotásait. De ennek a reneszánsznak kívülről kell hatnia. Az ifjú törökök nemcsak katonák voltak. A kérdés a miénk, szabad és gondolkodó polgárokká, kiknek vállai tartják a szuronyos puskákat akár képletesen, akár valósággal. A katonakérdés aktuálissá lett. A két éves katonai szolgálat terve — úgy mondják a politikai bábák — benne van a kormány titokzatos méhében. Ez lesz a lépés a hadsereg reformja felé. A sok elhallgatott vád majd akkor hangot fog találni. E hang bár civil ajkakról fog jönni, de elég hatalmas lesz hozzá, hogy a megszökött, vagy megszökendő huszárokat védelmébe vegye. Reprezentálni kell! Benne vagyunk a nyári kánikula kellősközepé- ben s ilyenkor már minden jóravaló — ugyan ki nem való jóra — embernek azon fő a feje, hogy tulajdon- | képen, hol is üsse agyon a nyári meleggel járó kel- j lemetlenségekets hol tegyen eleget annak a ferde felfogásnak, hogy nyáron, ha törik, ha szakad, — de fürdőzni kell. Noblesse oblige! — az előkelőség kötelez s az embernek társadalmi állásához mérten reprezentálnia kell. Ez alatt az értendő, hogy lett légyen még olyan sevány is az a jövedelem, mely az illető állásával, vagy keresetével jár, de a külvilág előtt úgy kell szerepelnie, úgy kell beosztania az életét, hogy az olybá vegye, mintha a jövedelmén kívül pár ezer hold bánáti földet örökölt volna őseitől, vagy egy nehány jó jövedelmet hajló fővárosi bérház boldog és irigyelt tulajdonosa lenne. Tehát ilyenkor a reprezentálás azt követeli meg, hogy a szegény ember fürdőzni menjen. Fürdőzni még akkor is, ha még úgy fő is a feje az adósságok tengerében s szegény feje azt sem tudja, hova-nierre forduljon egy kis újabb hazafias kölcsönért, hogy mégis eleget tegyen annak a követelménynek, melyet az állásával járó előkelőség, mint súlyos terhet reá ró. Mert, ha Uram bocsásd meg 1 — egy nyáron úgy gondolkoznék a munkában megrokkant családfő, hogy nohát ez esztendőben itthon maradunk s ha jó friss levegőre van szükségünk, hát ki-kirándulunk a szomszédunk, a rokonunk bérházáha, vagy elsétálunk minden délután a határba s ott szemléljük a természet ezer gyönyörűségeit. Vagy reggelente korán kisétálunk az erdőbe s ott hallga'juk az énekes madarak ingyen koncertjét, dicsérve velük a Teremtés urát, ki mind e szép dolgokat elkövette. Szóval meg próbálkoznánk erőnkhöz mérten takarékoskodni s úgy beosztani életünket, hogy az megelégedjék azzal, ami tulajdonképen megilleti s nem nyújtózunk tovább, mint ameddig a takarónk ér. Nohát akkor ugyancsak befütenénk magunknak. A jó barátok, a rokonok, kik esetleg, mint a fővárosban szokás, leeresztett zsalu- gáterek mögött bujkálnának az emberek elől, hogy azután a nyár végével büszkén előkecmeregve hencegjenek, hogy ezen, vagy azon a hires fürdőhelyen miképpen hóditották meg a délceg és előkelő fiatal emberek szine-javát, — majd csak szétszednék a nyomorúságunkat s egyetlen egy ép hajunkszálát sem hagynák fejünkön, ha ugyan egyenesen nem boykot- tálnák társaságunkat. S ezért nehéz a megszokott, megcsontosodott s emellett rossz társadalmi konvenciók ellen küzdeni. Ezért meri csak olyan kevés józanul gondolkozó a harcot felvenni, reprezentálni kell jelszó ellen, mert harcában nem csupán a maga kigunyoltatását, megvetését szerzi meg, hanem ugyanazt még fokozottabb mértékben családjának is, amely nyilván nem tűri azt olyan lehiggadt bölcselő türelmével, mint a minővel az, ki kimer kezdeni a társadalom ama kinövései ellen. S igy, amint látjuk, semmi sem menti a szegény embert attól, hogy haszontalan, legalább a legtöbb szőr haszontalan kiadásokkal adósságokba ne kevered jék, mert hizony-bizony kevés embernek van annyi bátorsága, hogy a társadalmon kívül, a saját családjával is harcba szálljon. Inkább tűri megadással sorsát s elmerül akkor, mikor a családi hajó már telje sen megtelt vizzel, és segítség nincsen sehol már. Reprezentálni kell, az a jelszó, amely mellett miként a régi gládiátorok, a mai családapák mennek a küzdőporondra, hogy ott a biztos bukás meg nem érdemelt sorsát vegyék el. De mig a gladiátorok jelszava : Morituri te salutanl 1 — A halálba menők üdvözölnek! volt, addig a modern kor emberének mosolyogva s eltitkolva baját, kell végig küzdenie azt a harcot, amely sokkal inkább, sokkal biztosabban visz a bizonyos veszedelembe, mint a gladiátorok küzdelme. Három é\ e kerültek össze. Boris az asszonyé volt; az ember pedig egy kisebb fiúcskát hozolt a házhoz. Egy közös gyermek most volt ulban és már erősen közeledett a végállomáshoz: a kezdethez. Dolgos nép voltak. Együtt törték magukat a száraz kenyér után, amit az ember olykor italokkal szeretett megizesiteni. Ezért sokat veszekedtek. Az asz- szony kisirt szemmel járt-kelt és újabb bajok után szimatolt. Asszonyt keresett az ura, háta mögött. Talán szerette volna is, — ha talál. Talán szerette volna egyszer igazában kisírni magát, talán csak keresett valakit, akinek megfizessen mindenért: a tenger munkába korán beleölt arca rózsái ért az örökös buta robotért. Mindenért. Talán kissé öntudatlanul is kereste az asszonyt, akivel elbánhasson, akit összemarhasson. Egymás gyerekét bántották a dühös összecsapások után. Az ember az utóbbi időben örökösen zsém- belt a leányra, hogy még most sem keres. Enni eszik akárcsak egy felnőtt, de garast még ném láttak tőle. Most egy kicsit megnyugodott, mert megjött a garas. Az asszony is csendesebb lett, hogy a gyereket várta. Kellemes szélcsend volt a családban. Boris először érezte ezt és kétszeresen örült, mert sejtette, mekkora szerepe van ebben az ő munkájának, fiatal teste első verejtékezésének. * (Folytatjuk a köv. számban) Az én sorsom. Asszony nekem nem igen jut e földön. Tiszta nő, kit senki nem érintett. A Bűn fejemre — bünhődést is hintett, Az életemet sóvárgással töltöm. Mily szomorú: nem lesz fiam nekem! Szép, göndör fürtü okos fiacskám, Ki elgagyogja: édes jó apám Csúf álmot termő meddő éjeken. Amire fázva, rettegve gondoltam Egy néhány átnyomorgott éven át Csöpp irgalom nélkül beteljesül. A szemem tényét, szám bús mosolyát Nem kapja senki. Ki tudja majd,hogy voltam: Ha fáradt testem egyszer csak kihűl!. . . Simplon. HÍRÜK. Gyümölcsszezon idején. Nem tudom mindenütt úgy van-e ez mint nálunk, De azt hiszem az „eső után köpenyeg“ speciális magyar közmondás. Sehol nem lehetne annyi következéssel alkalmazni, mint a mi társadalmi és állami életünk különböző fázisaira. Példának okáért: a mi társadalmi emberszeretetünk akkor nyilvánul legfrappánsabbul, amikor a nélkülözés, vagy nyomor valakit valamelyes büntetendő cselekménybe kerget bele. A diplomás és nem diplomás Ínségesek bűnbeesés előtti léteiéről vajmi kevés tudomása van a humanizmusnak. Az állam is furcsán gondoskodik embereiről, akik istenigazában megdolgoznak a betevő falatért. S csak amikor ez a falat kiesik a szájukból, akkor kezdi humanizmusát gyakorolni. Teszi ezt olyképen, hogy száz koronát juttat a hátrahagyott özvegynek és — ha az illető nem vette nagyon szivére sorsát — megmaradt árváinak. Az effajta gondolatok rendszerint eső után jutnak az emberek eszébe. S aztán nem tudják eléggé elitélni a fenálló rendszert. Most éppen kapóra jön egyet s mást elmondani olyan dolgokról, amelyek eső előtti idejüket élik. Itt van például a gyümölcsszezon. Időszakonkint egy-egy újabb gyümölcs érik és kerül piacunk asztalára. (Ez csak képletesen van igy mondva: mert a mi gyümölcstermésünket az anyaföld poros öléről vásároljuk öt- és tizkrajcáros csomókban.) Sajnos mi még nem haladtunk annyira, hogy piaci szükségletünket az egészségügyi kivánalmaknak megfelelő árucsarnokból szerezzük be. Ahol kellő ellenőrzés és tisztaság esetleg útját álhatja a gyümölcsszezonnal együtt járó — különösen nálunk szinte elválaszthatatlan — tifuszos megbetegedéseknek. Rávagyunk utalva a gyümölcsöt a földről megvenni. És csak a mi ellenálló képességünktől, esetleg kizárólag a gondviseléstől függ — hogy az elfogyasztott és a porban okvetlenül ráragadt bacilusokkal meg tudunk-e birkózni. Ugyanez áll a piacon eladott tej, tejfel és vajra is. Noha ezeket nrár asztalokon árulják. De hát a leggyöngébb szól is bir annyi hordképessággel, hogy egy jónehány atomnyi port szállítson a nyitvahagyott köcsögökbe. Persze mindezt elkerülhetnők, ha megfelelő árucsarnokból szerezhetné be fogyasztóközönségünk vennivalóját. Debrecen városa még a tél folyamán elhatározta egy árucsarnok létesítését körülbelül méstél millió korona árán. Ezt tette Debrecen. Nem mondom: a köpe- nyegről mi is gondoskodunk, t. i. arról a kö- penyegről, amely eső után is ránk fér. Fertőtleníteni tudunk tifuszos lakásokat a modern kor kívánalmainak teljesen megfelelően. Ez ’is vívmány. A mi közönségünk nehezen tanul. Pedig legelső sorsán néki kellene védekezni a veszedelmes kór ellen. De ha az eddigi járványos betegségek nem tették óvatossá az embereket, az illetékes köröké a feladat, hogy minden rendelkezésére álió eszközzel emeljen gátat ennek a kellemetlen nyári látogatónak. Több ellenőrzés, több orvosi felügyelet bizony nem ártana. Sőt talán az is helyén való volna, hogy falragaszokon figyelmeztessék a közönséget, miképpen bánjon a gyümölcscsel, ha már a földről szerzi azt be. Mielőtt megenné mossa és hámozza meg. A tej, vaj stb. bevásárlása körül is óvatosan járjon el. Ne csak eső után, amikor már nyakig gázolunk a bajban tegyék ezt kapkodó idegességgel. Mert a közönséget megóvni ettől a bajtól van legalább is akkora kötelesség, mint választások előtt óriási plakátokon, ökölnyi betűkkel figyelmeztetni az embereket, hogy kerüljenek KLEIN és TÁRSA Hám János*utcai gyapjúszövet» Női cöstümökre igen alkalmas szövetek nagy választókban. áruháza SZATMAH. Vajay-ntea 30 szánni sarok telek eladó.
