Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)

1910-07-10 / 49. szám

Szatmár, 1910. julius 10. SZATMÁR-NÉMETI. 3-ik oldal. igaz, pedig szemét — istenugyse — még a szalonban is összegyűl. Ez mindabból az alkalomból jut eszembe, hogy a napokban láttam először a szemetes kocsit — Szatmáron. Egy kicsit komoran test ez a köztisztasági alkalmatosság. Zöld. Mmtha az apja tolonckocsi volna Budapesten. És én mégis — mivel tudom a tisztességet és szere tem a tisztaságot — megemeltem a panamámat amilyen magasra csak tudtam s köszöntöttem meleg áradozással a hangomban hip, hip, hur­rah ! azután magyarul: jövel, zöld kocsi és vidd ki a mi szemetünket. Vidd ki s temesd el, hogy soha semmiféle kétes illat ne boszto- nozzon az orrunk előtt. A főváros fejlődését a vidék biztosítja, mert a gazdasági erőforrások csatornái odave­zetnek; a vidék haladását pedig kétségtelenül a főváros irányítja. S ez igy van jól. A sze­metes kocsit is ezt a komoly, jó gyomru in­tézményt, mely kezdve lyukas topánokon, el­nyűtt nadrágokon, folytatva ételhulladékokon és piszkos gallérokon fel egy-egy méla arany gyűrűig mindent, mindent bevesz, megtanultok Pesten tisztelni. Még elképzelni is bajos, mi lenne a mi becézett székes m. kir. székes fő­városunkból, ha minden udvaron — népdalo- san kifejezve — szemétdomb virulna, kettő, három. Amilyen nehéz elképzelni, hogy mint volna Pesten ha a szemetes nem tevékenykedne, ép­pen olyan könnyű felismerni a szemét-kocsi föltétlenül szükséges voltát a mi fejlődésben levő városunkban, ahol sem vízvezeték, sem csatornázás még nincsen. A vidéken a szemetes kocsi is haladást jelent. Igaz csak úgy, ha kötelezővé tesszük a szemét kihordatását. Ez is egy mód, hogy a járványok nyakát kitekerjük, hogy sok millió veszedelmes, fertőző mikrobát, melyek nagyrészt az udvarokon terpeszkedő Himmalajoknak kö­szönhetők, örök időkre elhalotthamvasszunk. A szemét kocsi egyébként heroldja a csa­tornázásnak. Mindenki örömmel fogadja. Talán csakis a kakasok' fognak szomorkodni kissé. Az idők folyamán megdő'nek még a szemét­trónok is. Most aztán seperhet mindenki jól és nem­csak a más, hanem a saját háza előtt és belül a szobákban is. Reggel pedig legények és leányok — ha esik ha fuj várjátok a szemetest, aki csönget mintha misézne és egy mestersé­géhez módosított népdalt dalolgat: Zöldre van a’ zöldre van a’ Szemét-kocsi festve . . . Simplon. — A gazdasági szakbizottság péntek délután tartott ülésén egyhangúlag megállapodott abban a ha­tározati javaslatban, hogy a törvényhatóság a cukor gyár létesítéséhez 40 hold ingatlan terület díjtalan átengedésével, (ovábbá 250,000 korona részvényjegy­zéssel hozzájárul, a szatmári Lókertben építendő gyárhoz vezető utat kikövezted és 15 évi községi adómentességet biztosit. Az állati bullaégelő telep tervét és költségveté­sét a szakbizottság elfogadta a az építkezést a most felvett városi kölcsön terhére végrehajtani javasolta. Elfogadta továbbá a Deák-téren és az Árpád­utcán felállítandó két illemhely tervét és költségveté sét is Az illemhelyek felépítési kö tsége 6193 korona, ami szintén a most fölvett kölcsönből nyer ideiglenes edezetet. A szakbizottság elfogadta a tanács javaslatát és a krassószörényvárroegyei árvízkatasztrófa károsultjai részére 200 korona segélyt állapított meg. A táncvigalmak, hangversenyek s mindenféle nyilvános előadások engedélyezéséről alkotott sza­bályrendelettervezetet a szakbizottság visszaadta a városi tanácsnak további előkészítés végett.-- Angol újságíró Szatmáron. Érdekes és előkelő vendége lesz rnég a nyár folyamán városunknak. Mr. W. H. Shrubsole, nemzetünk lelkes barátja nagyobb- szabásu msgyarországi tauulroányutra indul legköze­lebb oly célból, hogy hazánk gyermekvédelmi ügyét a nevelő intézeteit tanulmányozza Mr. W. H. Shrubsole Berlin—Oderbergen keresztül jön hazánkba, ahonnan a Tátrát végigélvezve Kassára megy : a világhírű ál­lami javitóintézetet tanulmányozni. Innen Sátoralja­újhelyre utazik Mr. Shrubsole, hol a gróf Lónyay-csa- lád vendége lesz, innen pedig Perbenyikbe megy Maj- láth József grófot meglátogatni, majd pedig Péterfal- vára. Pétervárröl Szatmárra jön az uj államvasuti internátust és néhány magán nevelőintézetet és árva- házat tanulmányozni ; itt Uray Endre Géza vendége lesz. Szatmárról Kolozsvárra megy, ahol egy nagyobb számú angol és amerikai társaáág lesz, akik hazánkat | jöttek meglátogatni, Shrubsole ezeknek angol nyelvű . ismertető előadásokat fog tartani, felhívja különösen hazánk természeti kincseire honfitársai figyelmét. Msjd Brassóba s Szegedre utazik, innen körülbelül augusz­tus végén Budapestre készül, valamint néhány na­gyobb dunántúli városba. Mr. Shrubsole a téli szezon folyamán Anglia különböző városaiban hazánkról is­mertető előadásokat tart, melyeket nagyszámú intelli­gens közönség hallgat végig. Ez előadások igazán na­gyon értékesek, amit legjobban talán az bizonyít, hogy az előadásokért az Angol földrajzi Társulat tag­jává választotta mr. Sbrubsolef, a jelenlegi angol ki­rály pedig legfelsőbb elismerését fejezte ki értök. — Bombák a Szamosparton. Ne tessék megijedni, nem holmi anarkista-összeusküvésről van szó. Mind­össze ártatlan hidász-gyakorlatokról, miket a honvéd­ség végez a Szamos folyónak a laktanya és vágóhíd közötti oldalán. Az építő és romboló eszközök közül utóbb a bomba is előkerült. Pénteken kísérleteztek először ezzel az öldöklő szerszámmal honvédjeink. Robaja a város legtávolabbi pontjáig is elhallatszott. — A hideg nyár Több szeszélyt alig tudott még egy másik esztendő produkálni, mint az idei. A tói enyhe volt, akárcsak valami rendes május; a tavasz olyan forró napokkal szolgált, mint a legkiadósabb kánikula; a nyara pedig olyan hideg időt hozott reánk, amely megdideregtette az országot, s helyenkint csa­pás számba menő károkat is okozott. Náluok a város területén, szerda reggelre 5 fokra sülyedt le a hőmérő; csütörtökön szintén hideg volt a levegő s egész nap hűvös őszi-eső esett. Péntek délben kissé válto­zott az időjárás, visszatért hozzánk a szegény, sokat szidott Kánikula-asszony s a kezdődő hőség már-már a télikabátot is lecsalta a sétáló emberekről; délután azonban négy óra tájt mintegy negyedóráig t8rtó ha­vas eső esett, minek folytán Kánikula néne sietve visszavonult s a levegő ismét erősen lehűlt. — Nem lesz dupla-fizetés. Van egy régebbi mi­nisztertanácsi határozat, amely kimondja, hogy senki sem kaphat kétféle javadalmazást a közpónztárakból. Tehát azok, akik már közhivatalnoki nyugdijat kap­nak, ha jelenleg akár mint tisztviselők, akár mint dijnokok működnek és rendes fizetésük van, elvesz­tik az egyik javadalmazásukat. A pénzügyminiszter már be is kérte az összes hivatalfőnököktől az ide­vágó adatokat, ezeket azután földolgozták és újabban fölszólitást kaptak a dupla jövedelműek a bivatalfő­nökök utján, melyiket akarják megtartani, a nyugdi­jat-e, vagy a rendes illetményeket. Ezután a kormány intézkedni fog az adóhirafa'oknál, hogy az egyik ja­vadalmazást szüntessék be. Szóval spórol az állam. — Táncvigalom A Szatmár Németi kőműves ifjak saját könyvtáruk javára ma, vasárnap a Kossuth-kerti kioszkban zártkörű táDCvigaimat rendeznek. Belépő­díj előre váltva : személyjegy 1 kor., este a pénztár­nál 1 kor. 20 fill. Csaiádjegy (3 személyre) 3 korona. Kezdete este 8 órakor. — öngyilkos Végrehajtó. Mihajlovics Sándor fe­hérgyarmati járásbirósági végrehajtó folyó hó 5 én délután a nagykárolyi postaréten a vasúti töltés mel­I lett halántékon lőtte magát. Súlyos sebével az oltani kórházba szállították, ahol már jobban van A zsebé­ben volt irás szerint, tettének oka életuntság. — Vicinális-mizériák mindig voltak, ez azonban nem lehet precedens arra nézve, hogy mindig legyenek is és nem teszi indokolttá, hogy el is hallgassuk őket. Legutóbb különösen a bikszádi vonalokon utazóktól hallottunk sűrűn panaszokat. Nem vicinális-vicceket hanem knmoly panaszokat. Többek között azt, hogy a vasút nem bocsát a közönség rendelkezésére' eleg harmadosztályú kocsit s valósággal kényszeríti az utazni akarót, hogy másodosztályú jegyet váltson. Utánajártunk a dolognak s egy igen forgalmas napon valóban arról győződíünk meg, hogy három I-II. osz­tályú és csupán egy III. osztályú kocsiból állott az induló vonat. Ezenkívül még két teherszállító kocsi volt csatolva a többihez, ezekbe internálta a kalauz azokat az utasokat, kik az egyetlen III. osztályú ko­csiból kinnrekedtek. Akik tiltakoztak a marhakupé el­len, azoknak a kalauz megszokott cinizmussal felelte : Akinek nem tetszik, maradjon lenn, vagy ha nagy ur, váltson másodosztályú jegyet. — És punktum. ’ — Sok az éretlen gyümölcs. Ha sétát teszünk a szatmári piacon, tapasztalhatjuk, hogy nagyon aok éretlen gyümölcsöt árulnak, mely amellett, hogy él­vezhetetlen, veszedelmes is. A közönség, amely leg­több esetben jóhiszemüleg vesz ebből a zöld gyümölcs­ből, csak később veszi észre, hogy kidobott pénz volt, amit reá kö'tö't. A hiábavaló pénzpazarlás azonban korántsem volna oly nagy baj, mint az, hogy a gye­rek nem dobja el i vásárolt gyümölcsöt, mégha még olyan zöld és élvezhetetlen is, hanem elfogyasztja. Ebből aztán számos betegség származik. Okvetlenüi meg kell akadályoznia a rendőrségnek, hogy lelkiis­meretlen emberek, kik nem tudnak várni két-három napig, mig a gyümölcs teljesen megérik, elárasszák a piacot ezekkel a haszontalan és veszedelmes dol­gokkal. — Sztrájkok Nagykárolyban. A nyomdászok után újabban az ácsok és kőmivestk mondották ki a sztrájkot. A múlt héten kollektiv szerződést terjesz­tettek be a munkaadók elé elfogadás végett, de a ♦ megegyezés bizonyos pontokra nézve nem sikerült. Ezokból hétfőn sztájkba léptek a munkások — Halálos csónakázás. Barát Jánosné fiilpösi la­kos és 14 éves Gizella nevű leánya a napokban egy kis ladikba ültek, hogy azzal a holt Szamos fülpös- oldaláról az ököritói oldalra keljenek át. A viz köze­pén lehettek, amikor evezés közben a ladik felbillent és a benne ülők arccal a vizbe fordultak, ahol nyom­ban elmerültek. Holttestüket csak másnap fogták ki. — Nyárban az ember nőre jobban vágyik, mert a nyár nagy kerítő Egy modern hirfi költőnknek ez a szép sora jut eszünkbe a Vincié József esetére. Vincze nyápic, cinábor legényke, kinek még a bajusza is olyan ritka szálakban sarjad, mintha csak dudvá- nak nőne. Nincs is szerencséje szegénynek a szerelem­ben. Nevetnek rajta a lányok, ha közeledik feléjük s nem veszik komolyan. Pedig Vinczének olyan nagy darab érző-vérző szive van s oly búbánatosan tudja estenden vógigharmonikázni az utcát, amelyben a ba­bája lakik, hogy azt mindenki megérzi csak Julesa, vagy Kati, vagy — nem tudom hogy hívják a titkos aráját, — csak ő nem. A szegény vézna Józsinak pe­dig nagyon fáj a szive ezért, fáj, mert kineveti őt a leány, ki ha egyszer-egyszer a kapuban áll s ő illem- tudóan melléje lopakodik s szóba akar bocsátkozni véle, beszökik, a szívtelenje: hogy sok a dolga; s ha vasárnaponként sétára indul a konyha nője s ő ün­nepi díszben hozzá hozzá csatlakozik, a csalfa rövid gardirozgatás után faképnél hagyja őt a elmenekedik tőle. Mindez annyira elkeserítették a szegény Vincze Jóskát, hogy a napokban sötét öngyilkossági szándék­kal a Szamosnak ment. Bele is vetette magát a vizbe, a folyónak a vágóhídon túl eső részén, de a meder itt igen sekély lehetett hát kimászott és alkalmasabb helyet keresett terve keresztülvitelére. Meggátolta azonban ebben egy idegen ur, ki épp a lankákon sé­tált és látta első ízben is, amint a fiú ruhástul vizbe ugrott. Az idegen faggatására Vincze sitva fakadva mesélte el az ő szömoru históriáját. Az idegen meg­vigasztalta a fiút, hogy igy meg úgy, nem érdemes ám egy szívtelen teremtés miatt az élettől megválni. A léány esetleg csak nevetni fog rajta s még bolon­dabb legénynek fogja tartani ezután, mint eleddig. A fiú elgondolkozott ezen s tán mert igazat adott az idegennek, tán mert a hideg viz józan eszéhez téri­tette, lemondott komor szándékáról s nedve« ruhájá­ban kissé elszontyolodva s kissé szégyenkezve haza- bandukolt. KLEIN és TÁRSA Hám János*utcai gyapjúszövet« Női cöstümökre igen alkalmas szövetek nagy válasattékban. áruháza SZATMAR. Vajay-ntea 30 szánni sarok telek eladó. Mi jcgon ajánlja ezt. — A leány méltatlankodva lett egy lépést hátra. — Bocsánat. Könyörgöm bocsásson meg. Nem sértő szándékkal történt. Esküszöm. Azt hittem . . . szereti, hogy tetszik. Felejtse el, — kérlelte a fiatal ember. A leány kissé lehűlve ült le. — Szereti ezt a helységet ? — kérdezte a szol- gabiró ügyetlenül tárgy után kapkodva. — Igen. Megszoktam. — Na én nem tudnék ellenni benne. Holnnp már elutazom. Pestre megyék. — Pestre — visszhangozta a leány s vágyón terjesztette ki karjait. A fiatalember titkon figyelte a leány arcát. Látta szemeiben a vágy felcsillanását a város, az élet említésénél. És kidobta ütő kártyáját. — Jöjjön velem, kegyed a földkerekség legszebb angyala, boldog lesz ott velem. Ott élet van. Pezsgő, örömmel teli élet. Én szeretni fogom. Mit nyomorko dik, kínlódik itt, mikor az ilyen tündérnek, istennőnek értéke van. Szemtelenül nyúlt a leány keze után. Az fölugrott helyéről. Hirtelen öntudatra ébredt. Maga mögött érezte a sátánt. Megrázkódott. — Hallgasson 1 Gyalázat, amiket beszól. Mit gon­dol rólam? Takarodjon. Most, most 1 Parancsolón az ajtóra mutatott s mig szemében a mélységes megvetés tüze égett, liliomfehér leány­leikében óriási változás ment végbe. Meggyülőlte az ábrándjait s a férfit, minden al­jasságával együtt és becsöngette a gyerekeit ... a nehéz ködmenszagu parasztokat . . .

Next

/
Thumbnails
Contents