Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-07-10 / 49. szám
FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKÁI LAP. A „SZATMÁR-NEMETM IPARI H T E L S Z Ö V E T K E Z E T“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. XIV. évfolyam. Szatmár, 1910. julius 10. Vasárnap. 49. szám. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ i THURNER ALBERT. DUSZIK LAJOS. SZERKESZT3SE6 ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10----- r«l<efon-SKátxi 80.----* Mi ndennemű dijak Szatmáriul, a kl&dóhi * italban flzeteaiik. A kaleidoskop. (D.) Ez a furcsa, nyelvficaraitó szó egy érdekes kis fizikai eszköz neve. A színek vt- gyülését figyelheti meg vele az ember. Egy megmozdilásra helyet cserélnek a színjátszó üvegek s a legkülönbözőbb összetételben a legfantasztikusabb idomokban jelennek meg. A gyermekek papírból csinálják s úgy játszadoznak vele. Összerázzák a kis szines pa- pirszeletkéket s — szerintük — gyönyörű tündéd képek jelennek meg a papirosból készített színházban. * Az emberek abban a balhiedelemben élnek, hogy idővel — megkomolyodnak. Tévedés 1 A játék nem a gyermekkor szórakozási alkalmatossága csupán, hanem az aggastyánoké is. A játékkedv megmarad, csak az alkalmatosság változik. Sőt vannak nemzetek, amelyek mint olyanok — játszanak. Veszedelmesen nagystílű játékot. Ez a játék eszközeiben erősen halad- ványszerü. Mint mondani szokták, ki gyufaszálon kezdi akasztófán végzi. Hát ilyen forma ez a játék haladvány. Szavakon kezdődik, azután folytatódik Írásban s végződik — rabságban. Egy különösen játékos kedvéről hires nemzet él az öreg Európa görbe hátán. Valahol a Duna—Tisza mentén. Nincs az a kaleidoskop, mely olyan színjátékot mutatna, mint ennek a nemzetnek élete! A legrövidebb idő alatt úgy változtatja szavait, gondolatait, érzelmeit, vágyait és eszméit, hogy ha ezeket egy nagy kaleidoskoppá lehetne átalakítani, szinte mutogatni lehetne, oly szertelenül változatos. Az a kaleidoskop e játékos kedvű nemzet kezében — a politika. Nem a politizálás De a legkomolyabb, a nemzet életerejének, cselekvő és határozó képességének fokmérője, múltjának megértése, jövőjének megalapozása, önsorsának irányítása. A kis emberek politizálnak, elszórakoznak s elverekesznek vele: ez lehet játékszer. Igaz : Ízlés dolga lett már ezzel játszani. De a politika — az állam, a nemzet ügyeivel való buzgó, komoly foglalkozás — nagy, tisztes kötelesség, szent hivatása másutt. Nálunk — játék. Nem hihetjük másképp. Nem minősíthetjük másként azt a nagy fordulatot, mely nemzeti életünkben beállott. Mintha egy varázsütésre eltűnt volna e föld ól a szabadság imá- datos nagy szerelme, szétfoszlott volna a sok küzdelem árán megszerzett nagy remény, lecsapódott a szárnyait bontogató Turul, a nemzeti szabadság — jussát kérő mostoha leányként — — kidobatott az apai házból 1 .. És e szörnyű siralmas megaláztatás nyomán nem jött — a méltó kesergés. Nem 1 Nézd: e nyakas nemzet, e rebellis nép, mely annyi kellemetlen percet okozott tiltott szerelmével — atyjának, most már jó fiú akar lenni. Nem követel semmit, csak — kér, siralmas alázatossággal kér. Mit ?. . . Békét, egyetértést, nyugalmat . . . Felkínál mindent, a mi tőle lelik. Ez a trónbeszédre adandó válasznak, a hódoló (valóban az!) feliratnak egyetlen fekete- sárgafonálként áthúzódó alaphangja, törekvése. Nincs abban szó egyetlen nemzeti törekvésről, egyetlen vívmányról. »Megnyugvással vesszük tudomásul . . .« . ..»elkerülhetetlen áldozatoktól nem szabad visszariadni* .. . „nem kívánjuk az önálló bank fölállítására nézve fennálló kétségtelen jogunkat érvényesi- teni(t stb. Íme ezek a munkapárti feliratnak fontosabb szavai. A többi hasonmása ezeknek. íme : ide jutott évek óta vívott küzdelem után a »meddő közjogi vitázásokban* elfáradt, kimerült nemzeti akarat ! Hát nincs az a kaméleon, mely ilyen hir- telenül a legbizarabb színekbe öltöznék, nincs az a sokféle összetételű kaléidoskep, mely ilyen színváltozást mütatna, mint ez a nemzeti akarat. Ez az akaratlanság akaratlansága!... Az erőtlen letörésnek példátlan határtalansága ! . . . TÁRCA. Taktika. Irta: Jávor Bella. — Csönd legyen ! — parancsolta a kisasszony S csodálatos, máskor kedves, enyelgő hangja most idegesen, lármásan süvített keresztül a kis iskola termén« az apró nebulók ijedten rezzentek össze. De csak egy pillanatra, mert elég volt egy tekintet a bájos tanítónő arcára, mely akarva se tudott szigorú lenni, hogy újból elkezdjek a zsongást. — Hallgassatok, ha mondom — kiállott másodszor a tanítónő és most már igazi haraggal csapta asztalára apró köröm-ollóját és felugrott helyéről. Nem a fenyegetés, hanem a haragjának szokat- lansága csendesítette le a zajongókat Egy gyermek olvasni kezdett, de a kisasszony nem is hallotta. Gondolatai másutt jártak. Lelke már rég más tájakon repült. Nem látott, nem hallott semmit mi történik körülette, minthá álmában járna. Bár mintha olykor fölriasstaná kötelessége. Merően bámult a gyerekcsoportra s ajka most már csöndesen ismételgette : pszt, csönd, ne lármázzatok . . . Ábrándozó lelke úgy óhajtotta á csöndet, az egyedüllétet. Nem bírta megszokni a sok neveletlen gondjaira bízott parasztgyerek lármáját; a nehéz szagot, ami ruhájukból, bajukból áradt. Undor fogta el valahányszor a terembe lépve finnyás kis orrát megcsapta a bagaria-illat . . . Futva-futott volna el helyről, — e pusztaszerü majdnem lakatlan helységből, de itt tartotta a kötelessége s a tudat, hogy más választása nincs. Akarva, nem akarva belenyugodott sorsába s úgy érezte, hogy rá nézve nem maradt egyéb: a kálvária-járásnál Majdnem hizelgett hiúságának a tudati hogy ő most egy szent, kinek türelmessége egyedüli erénye. A zárdából kikerülve amúgy is nagy hajlandóságot érzett az aszkéta élethez, amellett, hogy regényes vágyai voltak. Hitt a mesebeli herceg létezésében s a Golgotha építése határidőhöz volt szabva. Épp ezért közömbös szemmel nézte a gyógyszerész- és a jegyzősegéd fölvonulását, a készülődést az ostromhoz, az udvarlási szándékot. Belenézett a tükrébe, azután a szivébe és büszkén fölemelte a fejét. S megfogadta, hogy minta-tanitónőt nevel magából. Eddig ment is. A gyerekek rajongó szeretettel csüggtek rajta, bálványozták. Annyit tanultak, amennyit éppen akart s ha egy nap eszébe jutott volna, hogy a Pallas nagy lexinkonját akarja tőlük hallani, hát azt is bemagolták volna a kedvéért. Hát akkor hogyne szerette volna viszont az igyekező apróság kát. Nem is haragudott rájok sose. Örökké napfényes mosollyal nézett le rájuk s bizonybizony nem egyszer azon vette magát észre, hogy egyik-másik csitri parasztleánykának megcsókolja a j piros arcocskáját. Vájjon mi lelhette ma, sőt már napok óta ? A gyerekek találgatták magukban, de mivel eredményre nem jutottak, szánakoztak rajta és megfogadták, hogy ma még a rendesnél is jobbak lesznek. De lám, az egyik hátsó padban egy őklömnyi fiúcska tilinkót faragott. Az ingerült kisasszony észrevette és fölkapva suhogó, mogyorófa-pálcáját, végigvágott vele a gyereken. Élesen, egyszer-kétszer. S ezután sűrűn hullottak az ütlegeli a megijedt fiú vállára, ki meg se moccanva ült helyén. Ez kijózanította a leányt. Fáradtan leeresztette a kezét és majdnem csodálkozva nézett a gyerekre : — Sanyi fiam te sírsz? — kérdezte a régi gyöngédséggel hangjában s máris simogatta a gyermek nedves arcát. A kis fiú sürü, kefeszerü szempillája alól most még szaporábban hullott a könyü. — Ne sírj hát no — kérlelte, majdnem esdve — hisz nem akartam, hisz szeretlek — s miközben szeretettel magához szorította a gyereket, önmagának de félhangosan suttogta : nem, nem vagyok ide való. Ilyen külsővel nem lehet fegyelmet gyakorolni. Hirtelen eleresztette a gyereket, összerezzenve hátrafordult, érezte, hogy minden csöpp vére arcába tódul egy hangos, félig gúnyos köszöntésre : — Csókolom a kezét . . . A szolgabiró volt. Hogy került most ide, a leány nem tudta. Személyesen nem ösmerték egymást, de látásból jól, napok óta. A környék Adonisának hívták Gyönyörű fiú volt és kevés leány-ösmerőse lehetett már kinek el ne csavarta von a fejét. Egyúttal tehát a környék FISCHER ANTAL 1 SZATMÁR, a PANNÓNIA MELLETT 3 HATÓSÁGILAG ENGEDÉLYEZETT VÉGELADAS. MSP* Az összes raktáron levő divatáruk “TPA mélyen leszállított árban árusittatnak el.- .
