Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-06-03 / 47. szám
2 ik oldal SZATMÁR-NÉMETI. Suatmár, 1910. julius 3. A ti fajotokban látóra a becsületes munka, a szürke, hétköznapi kis életek hőseit! . . . És tisztelettel emlékezem rólatok, ti most pihenni térő szürke hősök, kiktől egy sorozat nemzedék tanult — munkát, erényt, igazságot, szorgalmát, kik a becsületes szorgalomnak adjátok az »egyest« : a »vérvád« ne fölemlítsen meg titeket! De ha látjátok, hogy közöttetek a bosszú, a kicsinyes gyűlölet diktálja be az »Ítéletet«, akkor álljatok fel és azt — de csak is azt — szavazzátok le és ne — az igazságot ! Az év vége felé »szorító« s az év végén »kilincselő« siró mamákra támaszkodó diák- typust tanítsátok meg év közben is szorgalmasnak lenni! Jutalmazzátok a munkát, a becsületes és állandó szorgalmat ! Mert oda jutunk ma-holnap, hogy valamennyi hanyag, csúszkáló diák azért nem fog tanulni, mert — titkos zsenit sejt magában, hisz’ Petőfi óta a szekunda szinte kétségtelen jelévé kezd tenni a verset faragó, osztályokat átcsúszó — zseninek. Hodász. Ha jól tudom, két éve történt: az öreg Zeppelin megtelegrafálta a német császárnak Berlinbe, hogy Friedrichshafenből átnéz egy kicsit a Zeppelin II.-on. A Zeppelin II. tudvalevő, hogy kormányozható léghajó és mindaddig II.-ik, mig egy gonosz szél oda nem vágja valami istentelen nagy sziklához. De megtele- grafálták ezt az izgatón érdekes hirt a Fried- richshafentől Berlinig elterülő apró német falvaknak is. És másnap a hajnali órákban egy raj sápadt német gyerek leste meredt szemekkel a felhőket. Minden poronty, mintha meg- fürdött volna a Zeppelin mester speciálisan német nemzeti dicsőségében: büszke volt és izgatott. A jelzett időben egy vékony dongáju, gyenge idegzetű, álmos szemű gyerek a felhőkre mutatva sikoltotta: jön Zeppelin, jön Zeppelin. S erre tanitóstól együtt mind látta a Zeppelin Il-ot, hallotta az öreg gróf lágy motyogását. Otthon körülményesen elmesélték az apróságok, hogy néz ki a csudás léghajó, melyet kormányozni is lehet. Másnap — s ez a dolog veleje — sürgöny jött a kis faluba Zeppelintől: bocsássanak meg, Sajnos, a vásárlásra várni kell; amig ismét itt lesz az alkalom, addig nélkülöznie kell azt az élvezetet, hogy rendeljen, vásároljon ; belelart talán évekbe is. Pedig oly mulatságos volt a nagy üzletekbe járni; hogy sürögnek-forognak a segédek, hogy tárják a vevők elé a mintákat, az ezerfele holmit, és milyen édesek azok a rövid lelkifurdalások, ha némely bolondos szeszélynek engedünk. És egyszerre elmés és gálád eszme fogamzott meg a hiú kis fejben : ki kell használni ezt a napot, áz utolsót a szökés előtt; bejárja az üzleteket, a raktárakat, határtalanul, féktelenül megrendeli, amire csak kedve tartja; még egyszer megélvezi az édes gyönyört, hogy össze vissza hajszolja az alkalmazottakat, akik aztán másnap, ha elhozzák a portékát, zárt ajtókra fognak találni. * * * * — Jean, Gramadocékhoz. És a hintó elvitte úrnőjét a Gorvette-ház kárpitosához. Gramadoc alázattal sietett gazdag vevője elé. Hatalmas homloka volt, amely kopasz koponyában folytatódott; arcának száraz vonásait néhány szürke szőrszál környékezte. Corvettené, aki hirtelen jókedvűvé lett, először mulatott a furcsa arcon. Máskor a zavar és a vallásos tisztelet bizonyos nemével lépett be a szőnyegek és csecsebecsék e templomába. az ígért időre nem tudtam felszállani. Ó pedig íme. Az eset száraz elmondásával meg volna magyarázva a hodászi csoda, ha ugyan egyáltalán lehet a hodászi esettel, mint csodával foglalkozni. Hinni valamit, ez mindenkinek a legegyénibb joga. Lehet azonban valakit a jog gyakorlásában tán még inkább kormányozni, mint a Zeppelin léghajóját. A sok pálinkától mámorossá lett sirató vénasszony nem vészit, ha bebizonyítják nekik, hogy a Szűz Anyát nem látták, aminthogy nem sokat nyernem, ha abban a hiedelemben hagyják őket, hogy igenis látták. De az is a dolog természetéhez tartozik, hogy — hasonló körülmények között — ha a fájdalmas Anyát egy korrekt cilinderes gentleman fedezi fel a zöld üveg táblák mögött, azok az öregasszonyok úgy kiseprüzték volna a faluból, hogy holtáig arról koldult volna. Ilyen dolgokban csak a legendák fogatlan, ráncosképü és örökké nyomorgó, pálinkát szo- pogtató vénasszonya a tekintély. Más senki. Bármily sötéten lássák a hodászi esetet — valami élesen kiviláglik a mélyéből. Valami, ami bennünket, városi embereket, világosságot szomjazó lényeket fölötte érdekel. És ez nem más, minthogy a mi megyénk évtizedeken által semmit, de semmit nem tett, hogy kikecmeregjen a nagy, az ősi maradiságból. Valósággal patópáloskodunk. S mikor a semmittevésben odáig merülünk, hogy a világ kezd feledni bennünket akkor... — és itt kilyuka- | dunk egy biztatóbb okoskodásra — jönnek ezek az apró, önfeláldozó kis községek, mint: Ököriló, Vámfalu, Hodász s nagylelkűen kisegítenek bennünket a tétlenség, a szürkeség szomorú sodrából azáltal, hogy ilyen nagy események lezajlásakor a világ figyelmét ránk irányítják. Ezek elégnek, elpusztulnak, lakosaikra rányomatják a butaság, a sötétség soha le nem mosható bélyegét — hogy minket kulturális tevékenységre késztessenek. Igen, munkára sarkalnak bennünket, mert j a világ a felelősséget a falvak pusztulásáért j vagy szellemi sötétségéért a mi, vállainkra há- j ritja s ez épp olyan természetes, mint az, hogy I a községek felvirágzásáért, jólétéért mi aratjuk ; le az elismerés kalászait. Semmiesetre sem szabad hát nekünk Ho- dászt szidni vagy kikacagni, mert a szidás i ránk hull vissza és a kacagás is minket tesz ' nevetségessé. Simplon. If I 16 B Ml. — Dr. Kelemen Samut, városunk országgyűlési képviselőjét a képviselöház két bizottságába választották be. Az igazságügyi s a zárszámadás vizsgáló bizottságba. — Eljegyzés. Guth Lajos a helybeli Guth A. fia parafadugógyár cég beltagja, eljegyezte Pomeranz Dolla kisasszonyt Krakauból. — Áthelyezés. Vármegyénk főispánja Baith István tb. szolgabirót szolgálattételre az erdődi főszolgabírói hivataltól az alúpáni hivatalhoz helyezte át. — A király 80-adik születésnapja. Tolnavármegye átiratot intézett Szatmárvármegye közönségéhez, amelyben felhívja, hogy Ő cs. és apostoli királyi felségének 80-adik születési évfordulóját diszközgyü- léssel ünnepelje meg. — Halálozás. Komka Alajos pékmester, a városi törvényhatósági bizottságának néhai tagja életének 68. évében hosszas szenvedés után elhunyt. Temetése péntek délután volt. — Gyászhir. Csányi Miklós fiatal egyetemi hallgató életének huszadik évében meghalt. Az elhunyt, ki a ref. gimnáziumnak volt egykor jeles tanulója, tehetséges, sokat Ígérő ifjú volt. Halálában Csányi Lajos adótiszt, fiát gyászolja. — Tanács-hírek. A Kovács Ábrahám-féle ösz- töndij-alapitvány kamatait a tanács Mazurek Károly- nak, a faipari szakiskola növendékének utalta ki. A belügyminiszter jóváhagyta a városnak az építési szabályrendeletre vonatkozó felterjesztését. E szabályrendeletet, melynek értelmében a Bercsényiutcától az Árpád-utcáig, a Kazinczyutcán s az István-téren ezentúl csakis emeletes ház építése engedélyezhető, a tanács kihirdetés végett a közgyűléshez terjesztette fel s fölhívta ezzel kapcsolatban a polgár- mestert a telekérték-emelkedési adó ügyének előkészítésére. A piaci idő és viszontelárusitók rendszabályozására vonatkozó jóváhagyott szabályrendeletet kihirdetés végett a közgyűléshez terjesztette a tanács. Az ököritóiaknak a főkapitány gyűjtése folytán befolyt 307 korona. Ebből a kórházban elhaltak temetési költsége 120 koronát emésztett fel, a többit a tanács a vármegyei alispánhoz juttatta. A krassószörényi árvízkárosultak javára 200 koronát javasolt a tanács. Az ügy az illető szakosztályhoz került. A németi-i polgári kaszinó alapszabályait jóváhagyta a belügyminiszter. A kanyaró statisztikája az utolsó hónapban ez: Kanyaróban megbetegedett 695 gyermek, fölgyógyult 666, meghalt 22, kezelés alatt áll még 7. Érdekes, hogy a tanfelügyelő tiltakozott az iskolák korai bezáratása ellen. A tények azonban a hatóság intézkedését jogosultnak bizonyították be, amennyiben az utolsó két hétben az iskolák bezárása után mindössze csak 17 megbetegedés történt. Leült. És engedte, hogy eléje tárják az arukat. | Gramadoc feléje hajtotta illetlenül meztelen homlokát. Piszkos hüvelykujja alatt a szövetek megélénkültek, szinte megelevenedtek, megszólaltak, kidomborodtak. — Ah, Corvettené asszony újra tapétázza a kis termet? Uj szőnyegek tetszenek? . . . Pompás alkalom . . . éppen most . . . És az alkalmak szaporodtak Gramadoc szürke ujjai alatt: akadt egy páratlanul szép asztalka, gyönyörű kis ezüst szobrocska hozzá való állvánnyal, amely fejedelmek termeit diszithetné . . . Corvettené hallgatta, szelíden bólintgatva elegáns fejével. Megrendelte a szőnyeget, az asztalkát, a szobrot. És mind élénkebb örömet érzett, minél több tárgyat helyezett eléje Gramadoc. Bizony a kárpitos fáradt el előbb. Hajlongva kísérte el szép vevőjét az ajtóig. Corvettené pedig a hintájában arra gondolt, hogy milyen lesz Gramadoc homloka, ha másnap visz- szahozzák neki az oly könnyen eladott holmikat. — Jean, Archimbaulthoz! És két órát töltött a hires szabónál; éppoly szenvedélyes forró órákat, mintha tiltott szerelem gyönyöreiben teltek volna el. Amikor távozott, égett az arca az örömtől ; ah, annyi öltözéket rendelt, hogy egy évre elég lett volna, — még az utazási szezont is beleértve. Archimbault azt képzelte, bogy áldott nap virradt reá, amikor a vevőnek nincs ereje arra, hogy megküzdjön a csábítás ördögével. És Corvettené, amint lehaladt a lépcsőn, arra a sok szép ruhára gondolt, amelyek szövetét simogatta ujjaival, szemével és amelyeket nem fog fölpróbálni soha. — Jean, Tellier asszonyhoz I Igen 1 nem mondhat le a gyönyörről, hogy válogathasson a virágos kis kalapok közt, hogy próbálgassa őket, tükörbe nézegessen, nagy komolyan mérlegelje a hatást profilban, háromnegyed hajlásban egész arccal előre tekintve . . . Corvettené annyit válogatott, mint a hány ruhát rendelt. És újból sóhajtozott, hogy egyiket sem fogja viselni. És mosolyogva gondolt arra, hogy milyen ar- eot vág majd Telliernő asszony, ha visszahozzák neki az el nem kelt kalapokat. — Jean, Beauvaishoz! Elhajtattak a híres ékszerészhez, ahol Corvettené megtapogathatta a gyönyörű drágaköveket, amelyeket eléje tártak, kiválogatott egy ötsoros gyöngynyakláncot, egy vakító hajdiszt, néhány gyűrűt és melltüt. Ott hagyta névjegyét. A segéd mélyen bókolt. Másnapra a palotában lesznek az ékszerek. A járdáról még visszatekintett. Jól tudta, hogy Kristály Gázmosó és Vegytisztító Gyár t*. Mos, vasal és tisztit legPiriiifÄlinliTnlr ■ Sicherman S. Várdomb-utca 12 Ujf Uj lOJlöiy 6K . Sicherman S. zsákkölcsömrő-üzlete Einhorn-ház. szebben és logoiHelyben képviseli: Gottlieb Zsigmondi Telefon; IN, —---- Telefon 268. Minden m egbízás a háztól el és visszaszállittatik. = csobban • =
