Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-06-22 / 44. szám
XIV. évfolyam. Szatmár, 1910. junius 22. Szerda. 44. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPARI H TELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. FŐSZERKESZTŐ: THURNER ALBERT. FELELŐS SZERKESZTŐ: DUSZIK LAJOS. SZERKESZTŐSEK ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10.-------Tzlelon-szám 80. ___ Mi ndennemű dijak Szaimáron, a kiadóhivatalban flzateadók. Megkezdődik a manka. (0.) Alig pár hét s a még ringó-kalá- szos rónákon keresztekbe rakják az »életet*. A sok szűk esztendő siralmas aratásai után jön egy biztatóbb. A sok elemi csapás ugyan, mely ez évben különösen végig sújtott egyes vidékeken, a reményeket itt-ott megtépdesle, de az ország egészében a legszebb biztatással integetnek a szellő ölében hajladozó kalászok .. . Hát megkezdődik a munka. Verejték fogja öntözni ismét a jó magyar földet. Felzendül ismét az aratók dala ... A kiürült csűrök, magtárak, hombárok éhesen várják az acélos búzát. . . De hajh, hová tűnt az aratás igazi vidámsága ez istenáldotta földről ? . . . Hová lett az az erős bizakodás, mely megacélozta az aratók izmos karjait, megtüzesitette a markotszedő leányzók dalát ? . .. Hová lett a bő aratás előtt különös teljességében fellépő faji büszkeség, mely éreztette az arató gazdával, hogy e föld kalászos barázdái az ő védbástyái, melyeken megvetheti lábait büszkén, törhetlenül ?. . . Ki tud örülni a napsugárnak, midőn sötét, komor fellegek elnyelni készülnek ? ... Meg- állhat-e a gazda sárguló kalászokkal teli földje fölött igaz örömmel, midőn sejti, tudja, hogy a sok millió, melyre a buzaszemek átvarázsolód- j nak, nem nemzete kiáltó, siró szükségét fogja ‘ elnémítani, hanem oda gurul valamennyi, I ahonnan reánk csak láncok gurultak eddig, kemény, szorító, sorvasztó láncok, ahol egy nagy Moloch . . . torokban annyi milliónk ésmil- liárdunk tűnt már el — túl a Lajtára. Mert oda fog gurulni ! Ah, hisz’ olyan éhes az a gyomor, az a mindig telhetetlen s most már türelmetlenül korgó gyomor, melyet mi egy Pelikán önfeláldozását megszégyenítő önodaadással, életünkkel, vérünkkel, fiatalságunk munkás erejével és annyi Ínséges és bő esztendő termésével tömünk meg és mégsem lakik jól soha. Ez aa átkozott gyomor korog bele a mi aratási reménykedésünkbe s a mijnapbarnitotta, arató legényeink esti dalába. Ennek aratunk mi akár bő — akár szük- esztendőben egyaránt. Ez emészti meg bő termésünket úgy, hogy nekünk a bő aratás is ínségessé válik. De csodálalos szertelen játéka a sorsnak I A mezei munkával szinte egyidőben és — mondhatnék — egyenlő animozitással indul meg egy más munka — a nevében is hazug — nemzeti munka. A nagy Magyarország nyakas »kurucai«, kik, mint megannyi izmos, erős buzaszál állottak büszkén, öntudatosan nagy, örökölt törekvéseik közepette, most végre meghajolva, letörve, (a szó fizikai értelmében is !) várják — az aratást. Végre megért hát a »zöld* magyar nemzet, ez a Rákóczi és Kossuth Lajos leikétől élesztgetetett, az igába behajolni nem akaró j nemzet, mint az érett búza megsárgult, hajh, j meg feketesárgult!. . . Addig érlelgették felülről alá sugárzó mo- solylyal, vagy alávillámló fenyegetéssel, addig hintette reá aranyesőjét az uj világalakulást intéző Titán (ki volna más, mint Khuen ?), mig végre megérett. Megérett — az aratásra. Úgy aratás táján a gazda végigjárja határát, megnézegeti, szemügyre v«szi terménynemeit és számitgat, tervezget, összead és kivon. A nagy »aratás* előtt lejön hozzánk is az aratásra érett Magyarország ura, felkent, koronás királya. A babonás tisztelet és hódolat, melylyel e nemzet urát és királyát minden időben üdvözölte, talán soha sem esett jobban az agg uralkodónak, mint éppen a mostani, a junius 22. Ha az előzményeket és különösen az u. n. »rejtett rugókat«, nem ismernők, azt mondhatnék, hogy egy uj korszak derűs hajnalán ölelkezik egybe az uralkodó és nemzet érdeke.., A megértés és béke uj kiegyezéséhez értünk ... De 1 .. . Minő sziajaték ez ! A hódoló tisztelet hová törpül, a pestvármegyei közgyűlés perspektívájában ?. . . A nemzeti munka hová erkölcstelenül, egy kijátszott, kierőszakolt nemzeti Ítélet tudatában? ... A megértés angyala minő festett szépséggé aljasul a forrongó, elégtételre váró »kisebbség« fellázadó jog-, és igazságérzete, feltámadó küzdelme és zugó elé- ' gedetlensége mellett? ... A csillogó diszmaTÁRCA. A főispán titka. Irta: Marosán János. X. vármegye székhelyén megüresedett egy jól jövedelmező, magas állami hivatal. Talán mondanom sem kell, hogy a mai viszonyokat tekintve, az állás — miután pályázat alá került, konkurrens nélkül nem maradt. Dehogy maradt, sőt annyi volt a pályázó, hogy válogatni lehetett köztük bőven. A pályázat lejártával, sőt annak előtte megindult a protekció-keresés, hajhászat. Ment nagyban az ajtókilincseiés mindenütt, ahol a pályázó urak a maguk részére egy-egy kis támogatást véltek lelni. Re- mélkedve ment be az egyik ide, amonnan örömteljes arccal jön ki a másik. Persze a levelek gyártásában sem volt hiány; az egyszerű, ajánlott és express levelek csakúgy özönlöttek a protektorokhoz. Hogy aztán azok a jó urak olvassák-e, vagy ha elolvassák is, tesznek-e valamit a kérő érdekében : az már aztán más kérdés. Telt-mult az idő. A közvélemény, mint ilyenkor szokás, hol az egyik pályázó melleit, hol a másik mellett foglal állást. Maguk az illetékes körök s egyének is ilyenformán voltak a dologgal. Péternek azért voltak szép .kilátásai, mert már régibb tisztviselő, Pálnak meg azért, mert szakember, kiválóan érti reszortját; a kettő felett emelkedik ki egy harmadik, kinek pályáján kiváló érdemei vannak. Tehát talán mégis ő volna a legkompefensebb a magas állás be- öltésére. De jön egy negyedik, sőt ötödik is kiváló jó tulajdonságokkal, érdemekkel, most meg már ezer felé hajlik az esély. És igy váltakozik a 32 pályázó közt a vélemény és szimpátia. Mind derék ember, mind érdemes volna az állásra, csak az az egyedüli hiba, hogy nem harminckét állás van üresedésben, csak — egy; tehát ezen állásra C3ak egy pályázó nevezhető ki. A sok járás-kelésnek, kérésnek és protegálásnak végre is a lett a vége, hogy a hivatalfönök ur megállapodott az egyik pályázó személyében s a legmelegebb jóindulatú támogatással azt ajánlotta a kormánynak kinevezés végett. Hogy ki volt az a szerencsés pályázó, azt hiszem, a kedves olvasóra nézve nagyon mindegy; mondjuk, hogy Péter volt, vagy Pál; hát bizony én magam sem tudom, hogy ki volt... Elég az hozzá, hogy az ajánlati tanácskozást hét zárt ajtó mögött tartották meg, cerberusok álltak minden ajtó előtt. A felterjesztést hét akkora pecséttel pecsételték le, a minő csak jeruzsálemi II. Endre arany bulláján csüngött. A felterjesztéssel egyidejűleg az összes pályázók kérvényeit is felterjesztették. Most már megkezdődött a protekciókeresés II. felvonása. »Szorisd* ez volt a jelszó és csakugyan minden pályázó újból ugyancsak szoritotta az ügyét, sőt, ahol csak lehetett. A legszigorúbb hivatalos titok dacára, hogy-hogy nem, azt már nem tudom, a jelölt megtudta azt a kedvező fordulatot, hogy az első helyre van ajánlva a már említett állásbetöltésére. Normális körülmények közt azt is szokták kinevezni, ki első helyen van ajánlva, de hát semmi sem biztos a nap alatt. így gondolkozott, a mi jelöltünk is, különösen akkor, amikor látta, hogy a többiek egyedüli célja — őt nyeregből kiütni. Jól tudva tehát, hogy — mint mondani szokás — minden követ meg kell mozgatni az ügy biztos sikere érdekében, azt is jól tudta, hogy a vármegye főispánja, mint a kormány exponense, sokat tehet és tesz ez ügyben annnak érdekében, ki az ő jóindulatát megnyeri ő (már t. i. a jelöltünk) annál könnyebben kivihetőnek találta a protegálást, mert hiszen az állásra ő volt a »hivatalos« jelölt, Nem sokat aggódot tehát, hanem felvette szalonját, belevágta magát egy kocsiba és felhajtatott a főispánhoz A főispán a hivatalában volt. Amint a főispáni hivatal lépcsőzetén haladt fel-felé, szemben találkozik egy szintén >káiser*-ben öltözött úrral, kit nem ismert, eddig sohasem látott. — Ez aligha hozott valamit a főispánnak — gondolta magában — hanem alighanem kért valamit, KLEIN és TÁRSA Hám János-utcai gyapjuszövet- áruháza S35ATMAR. ----------Női cöst ümökre igen alkalmas szövetek nagy váías^tékbana Vajay-utca 30. számú sarok telek eladó.
