Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-01-16 / 5. szám
2-ik »Mal. S Z A TMÁ R-N ÉMJ T L Szatmár, 1910. január 16. az ítélethozatal napja, mikor mindazokat, kik a parlamenti időszak életében mit sem tettek, sem a haza, sem a kerület, sem senki érdekében, akik egyáltalán semmit sem tettek, egyszerűen félreteszik, mint ahogy félretesszük a szűkre szabott csizmát, a hasznavehetetlen divatjamúlt öltözéket. A nemzetet provokálják a döntésre s a nemzet dönteni fog! P. A. dr. Választás előtt. A politikai válság megoldás felé közeledik, ha ugyan megoldásnak lehet nevezni az uralkodónak ama döntését, melylyel Khuen-Héderváry grófot kormányelnökké dezignálta. Az uj miniszterelnök, kinek sikerült Tisza István grófot a maga »programmja« támogatására megnyerni, már meg is alakította kabinetjét, természetesen oly férfiakból, kik eddig mély sötétben és meghúzódva vártak sorsukra, a válság olyan fordulatára, mely őket ismét a felszínre veti. Hogy ez a kormány most párt nélkül, többségi támogatás nélkül mihez kezd, azt igen könnyű elképzelni. Sőt nem is kell hozzá sok kombináció, mert hiszen a nemsokára politikai klubbá alakulandó és eddig csak Nemzeti társas-kör gyanánt szereplő »menedékhelyről« nyíltan kürtölik, hogy a kormány a parlament feloszlalása utáu uj választással próbálkozik. El 'ehetünk tehát készülve igen rövid időn belül az uj választásokra. Még pedig nem egyre. Mert amily bizonyos, hogy a legelső választáson az ország meg fogja bélyegezni a granicsár grófot és olyan képviselőket küld az uj parlamentbe, akik a függetlenségi eszme zászlajával kezükben jelennek meg a választók szine előtt, olyan bizonyos az is, hogy az igy összeülő országgyűlést a granicsár- miniszler ismét szétkergeli Választunk tehát még egyszer. Ha pedig az ország a nemzeti jogok eme gyilkos harcában újra a maga hűséges követőit küldi fel, a granicsár zsebében mégint csak ott lesz a feloszlatási parancs és mi választani fogunk harm d- szor is. íme, ezek a jövő kilátásai. És ami e közben történik, az nem más, mint az osztrák-magyar bank szabadalmának lejárta és sok más egyéb életbevágó fontosságú dolga az országnak, melyek persze igen kellemetlenek voltak mai napig az osztráknak és a dinasztiának és amelyeket most akként akarnak az ország alkotmányának és törvényeinek parancsa ellenére — elintézetlenül és függőben hagyni, hogy a majdan másod vagy harmadizben összeülő parlafelneveléséhez már öregek, ez már eredendő hiba, melynek következményeit az utódok érzik meg erősen. Az bizonyos, hogy a létért való küzdelem soha olyan nehéz nem volt a múltban, mint épen a jelen ben hazánkban. Nem azért, mintha a kenyérkereset nehezedett volna meg, noha ez irányban is történtek vizsgálódások, melyek ezt is igazolják, hanem az igényeknek túlzott emelkedése, a kereseten felül kivánó életmód, a — noblesse oblige — kötelező előkelőség, ezek az okai a házasságok csökkenésének s annak a szinte beteges félelemnek, melyet a nőtlen férfiak a házasságkötés iránt éreznek. Sajnos, ezeken az állapotokon egyhamar változtatni nem lehet. Sok párnába zokogoit könyet, még több szívfájdalmat kell mindezek miatt azoknak a leányoknak elviselni, akiket a sors mostohasága esetleg nem ruházott fel azokkal a tulajdonságokkal, melyek egy megfelelő házasságkötés létrehozásához szükségesek. S hiába itt a farsang! Hiába erőlködnek a lányos családok. Ameddig vagy az igényeket le nem szállítják, vagy a keresetek nem emelkednek, addig a nőtleu férfiak mindig gondolkozni fognak, még hozzá sokat is, vájjon belemenjenek abba, hogy a maguk bizonytalan sorsához még egy második, esetleg harmadik élet sorsát hozzáfűzzék. De azért csak mulassunk, vigadjunk mindaddig, míg a hamvat bűnbánóan homlokunkra nem szórják s még azután is, hiszen az élet különben olyan sivár, olyan üres, olyan száraz, hogy szinte életszükségletet képez a vidámság, a jókedv, a derűs mosoly az ajkakon, hogy ezzel is könnyítsen azokon a súlyos lerment már ezek tekintetében túlhaladott helyzetet találjon. Khuen gróf, aki horvátországi születésű »magyar« és aki összes tanulmányait a zágrábi fakultáson szedte magába, egy ma még ismeretlen formájú választójogi törvénytervezettel áll majd elő és ha ebből a tervezetből egyáltaláa tudni fog valaha törvényt alkotni, ennek az uj törvénynek alapján is megkísérli a választást és a többségi párt megalkotását. Egyszóval ma már mindenki belátja azt, amit a függetlenségi párt becsületes és nagynevű vezére, | Justh Gyula mindig mondott: nem ífóü/fli-politika i csinálta a válságot, nem az önálló banknak fix határidőhöz kötött felállítása és az ezt követelő függetlenségi elv okozta a helyzet elmérgesedését, hanem a ] bécsi udvar állhatatos ellenszenvé minden jogos nemzeti törekvésünkkel szemben, az ország függetlenségének a gazdasági haladásra iránynló programmjával szemben. Mindaz, ami ma történik, ami arculcsapása a magyarság alkotmányos követelésének, ami az abso- lutizmus szinte leplezetlen kinyilvánítása, — mindaz nem történik meg, ha Justh Gyula intő szózatát idejében megértik és követik. Ha nem kényszeritik őt a szakításra, ha meg nem gyanúsítják éppen akkor, amikor elnöki székét iz eldobta, hogy annál szabadabban szolgálhassa az igazi függeilenség elveit. Most aztán kiábrándulhatnak a nagy »nevek« hűséges követői, az uszályhordozók. Elérkezett az idő, — késő a megbánás! Nyakunkon van a horvát gróf, aki a múltban is sötét viharfelhő gyanánt jelent meg a magyar politika látóhatárán annyiszor, ahányszor Becs jónak látta öt reánk szabadítani. Csupán egyetlen reménye lehet még a magyarságnak. Az a hatalmas politikai érzék, mely minden romboló támadáskor eddig is megmentette Magyar- országot az alkotmány pusztulásától. Az a józan belátás és hazafias szellem, mely vészes időkben összetartja az ország szabad polgárait. Az a nagy kitartás törvényeink és jogaink mellett, melyeket elkobozni és megsemmisíteni soha sem lehételt. Készen várjuk Khuen mat a háromszinü zászlóval, — csak jöjjön, választasson, oszlasson, pusztítson addig, mig — ő pusztul! Színház. Hoffmann meséi, Offenbach örök életű remekét hallgattuk ktiiden a színházban. Szép közönség volt ; jelen — sokan az újonnan szerződtetett és a vidéki í színpadokon jó nevű baritonista, Barics Gyula debut- jét jöttek megnézni. Ami mindenekelőtt az uj énekest illeti, Barics intelligens, gyakorlott és szimpatikus i színész, aki nem csak énekes, de muzsikális ember, ami pedig igen sokat jelent az ő művészi reszortjában. Hangja nem erős (inkább a salonok méreteihez illő) de kellemes és itt-ott eléggé érces, kifejező és meleg. A szatmári szioház igényeit minden vonalon kielégítheti. Játéka a darab hármas szerepében ugyancsak kifogástalan volt, csupán a legbriliánsabb alak- bau: a csoda-doktor szerepében nem volt eléggé hatásos. Más maszkban és más stílusban kell ezt ábrázolni. Akik közül ezt a szatmári színházban adtak, leginkább Érczkövy Károly alakítása volt a legszebb, úgy külső, mint belső érték dolgában. (Igaz, hogy Érczkövy ezen kívül nem is tudott tökéletest adni.) A többi előadókat illetőleg igen szép sikere volt Dénes Ellának (Olimpia, Antonia, Stella). A baba keringőt — technikai nehézségei miatt — élvezhetőén nem bírta ugyan énekelni és Antonia románcában sem taláila el a megfelelő tónust, mindezek leszámítása után azonban elismeréssel adózunk az értékes alakításért Dénes Ellának és várjuk ezentúl is a Hoffmannhoz hasonló művészi produkcióit. Hoffmannt Burányi, kitűnő tenoristáuk, énekelte és ha nem számítjuk a játékbeli fogyatékosságokat, a legtökéletesebb Hoffmann alakítások egyikéről Írhatunk. Gyönyörű, csengő, a legmagasabb fekvésekben is tisztán harsogó tenor hangja gyakran olyan impressziókat keltett bennünk, mintha nem is a szatmári színházban, hanem az Operában ültünk volna. A közönség lelkesen tapsolta és többször a függöny elé hivta a kitűnő énekest. Még csak Bállá Mariska ügyes és kedves Miklósát kell kiemelnünk, mint olyan alakítást, melyet eddigelé elsőrangú kézben Szatmáron nem láttunk. Igen jól tette a direktorné, hogy az előadás teljes sikere kedvéért elénekelte ezt az epizód szerepet és tét. A kar is a szokottnál sokkal jobb munkát végzett, csupán a zenekar volt Offenbach zenéjének interpretálásához fölötte gyenge. Amily mértékben meg voltnnk elégedve a Hoffmann előadásával, ép oly kevéssé sikerült a Király csütörtöki reprize. A főbb szerepek segéd színészek kezébe voltak letéve, az elsőrangú erők pedig ne m is igyekeztek pótolni az előbbiek rósz előadását. Herczegh a címszerepben leginkább pompás uj parókájával tündöklött, Szilágyi pedig jó szabású ruhái révén adott elegáns márkit. A hölgyek közül Gömöry és Markovits Margit nem sok kedvvel alakítottak, a beteg Somogyi helyett pedig Molnár, főleg szerep nem tudással próbált hatást kelteni. Egyedül Rónai volt a helyén és Wirt Sárika, aki kedvesen beszélt. Ez a darab is, épp úgy, mint a Szerencse fia, b:zony megérdemelte volna, hogy gondos és kifogástalan előadásban kerüljön ez idényben először a közönség elé. (h.) Az elvűd asszony pénteki zónaelőadásán a több rendbeli szerepváltozás között az uj baritonista: Bariee Gyula, mint benvivant, lépett föl — igen mérsékelt sikerrel. Sem megjelenése, sem éneke a követelményeket ki nem olégitette. Játéka elég jó volt ugyan, a szerepet azonban továbbra is Inke kezében kell hagyni, mert a szerep Inke egyetlen kiváló alakítása, mely minden tekintetben fölötte áll a Barics koioraturáján. JEW £l Jöhbe Januáriésfebruárinaptár. Január 30.-án aLorántffy Z-uzsánna-egyesület estélye Darabos Lajos raarosvásár- he'yi hírneves énekes föl léptével. Február 2.-án a kath. kaszinó felolvasó és művészi estélye a Cecil-egyesület nagy termében, utána társas összejövetel és tánc a kaszinóban. Február 5-én második bérieti hangverseny a színházban Bremer Anni berlini hangverseny-énekesnő felléptével. Február 5-én a fillér-egyesület nagy táncestélye a Pannonia-szállóban. Február 6.-án a fodrászsegédek jótékonycélu bálja a Pannónia nagytermében. Február 12.-én a Kereskedő-ifjak körének gyöngy virág-estélye, saját helyiségében. Február 22 -én Isaye Jenő és dr. Gönczy Mór hangversenye esti 8 órakor a színházban. — Díszközgyűlés. A szatmári Kölcsey-kör folyó hó 16. án délelőtt 10 órakor a Mikszáth matinéi meg előzőleg a városháza kistermében díszközgyűlést tart, amelynek tárgysorozata a következő: 1. Elnöki megnyitó beszéd. 2. Titkári jelentés. 3. A tisztviselői kar megválasztása. A tagok kéretnek, hogy e közgyűlésen minél nagyobb számban szíveskedjenek megjelenni. — Ebéd a püspöki palotában. A püspöki palotában ma déli 1 órakor ebéd lesz, melyre a városi tisztikar tagjai a hivatalosak. — Katonai hír. Rónai Horváth Jenő cs. és kir. altábornagy, a magyar tudományos Akadémia tagja s a kassai honvédkerület nemrég kinevezett parancs uoka, január 14-én Szatmáron szemlét tartott a honvéd-helyőrség fölött. — Jutalmazás. A tanács a fogyasztási adókezelésnél közreműködő személyzet jutalmazására az 1908. és 1909. évekről 2000 korona jutalmat osztott szét. — Kenyérgyár. Beer Samu és társai kérvényt adtak be a tanácshoz, hogy az általuk fölállítandó kenyérgyárhoz 8djon a város lehetőleg a Deák-téren vagy ennek szomszédságában ingyen áruló- és gyár- helyiséget, továbbá villamos világítást s ezzel szemben egyéb föltételek mellett arra kötelezik magukat, hogy a kenyér kilóját a mindenkori napi árnál 2 fillérrel olcsóbban fogják kimérni. A tanács véleményezésre kiadta az ügyet a gazdasági tanácsosnak. — Cokorgyár. Teitelbaum Herman a Szatmáron fölállítandó cukorgyár megbízásából arra kérte a tanácsot, hogy ezen gyár előmunkálataira megszavazott 1000 K városi segélyt, melyet a társaság ez év tavaszán kiván felhasználni, a múlt évről ez évre hozza át. A tanács a kérelmet teljesítette. — A lakosság kérelme. A tanácshoz kérvényt intéztek Balogh Lajos és társai a Szivárvány- és Nyil-utca, Bottyán László és társai pedig a Külsüsor kikövezése iránt. A tanács véleményezésre mindkét rekre reárakott. ezzel zavartalanná tette a classzikus Operette élveze- kérvényt kiadta a mérnöki hivatalnak. Ke tétovázzék, lia fáj a feje, g :: hanem használ ion azonnal :: ERETVÁS k rk a #w«| n J «3» amely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint a fejfájást-PASTMAT físs 9 1 MV 1 lkk.fl 1 j BERETVÁS TAMÁS gyógyszerész KISPESTEN.
