Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-05-18 / 35. szám
2-tk oldal SZATMÁR-NÉMETL Szatmár, 1910. május 18. Éltesse az Isten dr. Kelemen Samut sokáig és jól ! Thurner Albert éppen beszéde végére ért, mikor Kelemen megérkezett. Szűnni nem akaró lelkes éljenzéssel és kalaplengetéssel fogadták a népszerű képviselőjelöltet, kit Csomay Imre pártelnök üdvözölt és felkérte programbeszéde megtartására. — A zajos helyeslések!ől sokszor félbeszakított gyönyörű beszéd a következő: Dr. Kelemen Samu beszéde. Tisztelt polgártársaim ! (Halljuk ! Halljuk !) Önök mindannyian tudják, hogy a függetlenségi és 48-as párt elveit vallom. Amikor ezt minden félreértést kizáró módon hangsúlyozom, örömömet fejezem ki, hogy azok sorában, akik jelöltségemet támogatni szívesek, a szatmári közéletnek olyan férfiak is üdvözölhetem, akik más pártnak kötelékébe tartoznak. (Éljenzés.) Ebben bizozyitékát látom annak, hogy igénytelen közéleti működésem szélesebb köröknek érdeklődését és rokonszenvét is kiváltotta. És ha ennek okát kutatom, ezt azt hiszem abban találhatom föl, hogy képviselőségem első pillanatától kezdve nem tértem le az igaz, a nemes értelemben vett szabad- elvüségnek útjáról; hogy soha egy percre el nem felejtettem, hogy magam is a népnek gyermeke vagyok és a népnek minden fájdalma és szenvedése .százszo ros erővel verődik vissza a lelkemben. (Helyeslés és éljenzés.) És volt politikámnak egy vezető gondolata és ez az, hogy csakis Magyarországnak polgársága az, amelynek erőit fejlesztve leszünk képesek kivívni Magyarországnak jólétét és függetlenségét, csakis ez a polgárság az, amelyre a jövendő Magvarországot rá lehet építeni. (Igaz! Ügy van! Éllenzés! Jól tudom t. polgártársaim, hogy az utolsó évtizednek áramlatai ennek a meggyőződésnek nem kedveztek ; jól tudom, hogy egyéni szempontból sokkal hasznosabb lett volna én is az újszerű áramlatoknak hullámaira vetem magam s azok hátán engedem magam himbál- tatni ; jól tudom, hogy semmi sem lett volna rám nézve kényelmesebb, mint hogy az összeütközések vihara elől elhúzódjam s biztos helyre meneküljek. De az a meggyőződésem, hogy a közéletet csak az az ember szolgálja igazán, aki minden olyan áramlat ellen, amelyet károsnak tart, a becsületes meggyőződésnek élő gátját emeli, nem törődve azzal, hogy elsodorják-e őt magukkal a hullámok vagy sem. Élénk tetszés és éljenzés.) De azt is örömmel látom e polgártársaim csatlakozásában, hogv mind szélesebb körökben terjed annak a belátása, hogy az a választási küzdelem, amely előtt most állunk nem a 48 és 67-nek megszokott mérkőzése. Mind mélyebben ver gyökeret az a meggyőződés, hogy az 1848-hoz nem pusztán közjogi elvek fűződnek, sőt nem is ezek alkotják annak elsőrendű lényegét. Az 1848-nak nagy sociális, politikai és gazdasági tartalma van. (Igaz! Úgy van!) 1848-ban döntötték le a rendi alkotmányt és szüntették meg a nemeseknek kiváltságait és előjogait; nem engedhetjük azt, hogv ezek a kiváltságok újból átmenjenek a közfelfogásba, társadalmi intézményekben újuljanak fel és rögződjenek meg. 1848 szüntette meg a milióknak törvényes jng- fosztottságát Hat évtized mu!t el azóta, uj és uj társadalmi rétegek keletkeztek. Nem .engedhetjük, hogy ezek továbbra is abban a jogfosztottságban tespedjenek, amelyben keservesen éltek a mi elődeink, 1848 törölte el a jobbágyságot és szabadította fül gazdaságilag a népet ; nem tűrhetjük, hogy egyes osztályok olyan politikai és gazdasági túlsúlyt nyerjenek, amelyel gazdaságilag fojtogathatják a népet és a jobbágyságnak egy uj, modernizált alakját teremtsék m»g. 1848 volt szülője az igazi polgárságnak. Ennek a polgárságnak az erejét kell fejlesztenünk, mert aki a polgárság erejének fejlesztésén do1- gozik, az Magyarországnak fejlődésén dolgozik, (Élénk tetszés es éljenzés.) Az a politika, amely eltorlaszolja a gazdasági önállóság felé vezető utat, amely nem engedi meg azt, hogy a magukat már kiélt társadalmi rétegek uj erőteljes rétegek vérátömlésével tétessenek egészségesekké : az a politika önmagában hordja a pusztulást és a belső elkorbadást (Úgy van! Úgy van!) Tovább kell építenünk azokon az alapokon, amelyeket az 1848 megteremtett és nem szabad úgy tennünk, mint az az örökös, aki akkor, amikor elődei nagy közintézményeknek, könyvtáraknak, iskoláknak alapjait vetették meg, ezeken az alapokon úgy épit tovább, hogy úri kaszinót és mulató helyet épit rájok. (Derültség, helyeslés) Mondjuk meg őszintén, hogy nem nézhetjük azt tétlenül, hogy Magyarország mint siklik lefelé a reakció lejtőjén; vissza kell terelnünk az országot arra a demokratikus fejlődésre, amelyre a 48-as és az követő időknek nagy alakjai helyezték az országot. Mondjuk meg kevés szóval: az a kérdés kié legyen Magyarország, néhány ezer családé-e vagy Magyarország összes polgára-é, egész népéé. (Élénk helyeslés.) T. Polgártársaim ! Két nagy kérdés az, amely ez idő szerint a politikának előterében áll: az önálló banknak és az általános választói jognak a kérdése. (Zajos éljenzés.) De mindakettő csak előre tolt - hadállása az eszmék ama nagy harcának, melynek rugóiról az imént beszéltem volt. Éppen ezért a banknak a kérdését nem lehet kiszakitottan tárgyalni az * azt környező és vele kapcsolatos kérdéseknek kom- plekszumából. Aki Magyarországnak közgazdasagi viszonyait figyelemmel kiséri, tisztában van azzal, hogy ennek j az országnak jólétét csak akkor teremthetjük meg, , legszörnyübb betegségét, azt az irtózatos vérvesztést, amelyben az évtizedek óta való kivándorlás folytán szenved, csak úgy állíthatjuk meg, ha itt minél több munka alkalmat teremtünk. (Úgy van! Úgy van!) Munka-alkalmakat csak akkor teremthetünk, ha az ország egyoldalúan mezőgazdasági államból, biztos következetességgel fejlődik át ipari állammá. (Úgy van!) Ipari államot csak akkor teremthetünk, ha kezdődő és fejlődő iparunkat védővámokkal tudjuk megoltalmazni. (Helyeslés.) Védővámokat csak akkor van módunkban alkalmazni, ha megteremthetjük az önálló vámterületet. Önálló vámterületet sohasem fogunk létesíteni, ha most, amikor erre alkalom nyílik, meg nem teremthetjük annak előfeltételét, az amannál sokkal könnyebben megvalósítható intézményt, hitelügyünknek önállósítását. (Zijos helyeslés.) Fölötte siralmas, t. polgártársaim, a munkapártnak álláspontja a bankkérdéisel szemben Önök mindannyian tudják, hogy még csak kevés idővel ezelőtt Magyarországon mindenki elsőrendű követelménynek vallotta az önálló banknak meiMererntését. Maga a koalíció is föliratában, amelyet Őfelségéhez a királyhoz intézett, az önálló hitelügynek álláspontjára helyezkedett, igaz, hogy megfelelő előkészületekkel és megfelelő feltételek mellett. Ámde négy esztendő állott rendelkezésünkre, hogy a megfelelő előkészületeket megtegyük. És megfelelő előfeltételek alatt soha senki mást nem értett és nem érthetetett mint azt, hogy az önálló bankot ne akarják olyan időben is megteremteni, amikor netán külpolitikai bonyodalmak vannak, amikor háborús a szemhatár, vagy amikor különös kivételesen kedvezőtlen viszonyok uralkodnak a pénzpiacon. (Úgy van!) T. Polgártársaim! Magyarországnak összes törvényhatóságai — szinte kivétel nélkül — közlük Szatmárnémeti sz. kir. város törvényhatósága is, egyhangú határozattal intéztek több izbcu fc'iratot az országgyűléshez az önnálló bank létesítése érdekében. Annyira nagy volt nálunk a lelkesedés, annyira égtek a mai munka párti urak is a bank iránti szent hevületnek tüzében, hogy egyikük-másikuk, egy dicső történelmi példának félreértésével szinte arra volt kész, hogy nyomban felajánlja a létesítendő bank érc alapja részére — szomszédjának az aranyóráját. (Zajos derültség és tetszés.) Később amikor a bankkérdés fölé ráborult a királyi ellenzésnek felhője, ezek az urak azzal közeledtek hozzánk, hogy hiszan ugyan- I azi akarjuk mi is, amit ti. mi is akarjuk a tankot, | de azt nem kívánhatjátok tőlünk, hogy azzal a fejünkkel, a mi nincs neki menjünk annak a falnak, amely van. (Z’ijos derültség) Ez az álláspont, t. barataim, annyira siralmas volt, annyira megtagadása a nemzet szuverénitásának, annyira alkalmas arra, hogy kiölje a nernzelből a jogai erejébe vetett hitet, hogy olyan politikus, mint gróf Tisza Istvén (Hosszas zajos abeug! kiáltások) szüségszerüen belátta azt, hogy ilyen politikának a hir- ) detésével az országot bejárni nem lehet. Ekkor süvítette bele először a magyar közvéleménybe azt a nagy szót, hogy „a bankot azért nem akarjuk megcsinálni, mert az önálló magyar bank káros a nemzetre.“ (Zajos felkiállások: Nem igaz!) S ime, t. polgártársaim, azok az urak, akik még csak kevéssel ezelőtt mámoros lelkesedéssel intézték föliratot az országgyűléshez az önálló, bank érdekében, most ugyan olyan lelkes mámorral tapsolják véresre tenyereiket, nőkor az önálló bank káros voltának hirdetését hall ják. (ügy van! ügy van!) Hát t. barátaim, sajnálatos az, hogy Magyarországon nincsen egy gyűjteményes kiállítás a furcsaságok számára, oda ki kellene állítani ezeket a munkapárti lelkiismereteket és a gyűjtemény fölé kellene Írni feliratul: »Politikai időjárás szerint pontosan szabályozható lelkiismereteknek gyűjteménye«. (Hosszas derültség, éljenzés és taps.) De, t. polgártársaim, ez az álláspont éppen olyan benső ellentmondásokban szenved, mint álta'ában a munkapártnak miuden áüásponija. Mert ha jól emlékezem, gr. Tisza István Besztercebáuyán . . . (Abeug 1 Le vele!) Küzdjünk ellene szavazatokkal, nem ab- cug-kiáltásokkal! . . . (Derültség és tetszés.) — és Hieronymi Károly Pozsonyban megtartott beszédében a következő kijelentést telte (olvassa): „ha pedig mi nem leszünk képesek a közös banknak szabadalmát az eddiginél kedvezőbb feltételek mellett, meghossza- bitani, ekkor habozás nélkül ... — úgy gondolom, unok itt SzaHnáron ismerik már ezt a kifejezést habozás nélkül . . . (Élénk derültség és helyeslés) — fogunk áttérni az önálló banknak megteremtésére.“ Hát t. barátaim, ha az önálló bank olyan káros és a közös bank annyival előnyösebb — hogyan lehet a jóhiszeműségnek látszatával is azt hirdetni, hogy ba a közös bank szabadalmát nem hosszabitják meg a mostaninál kedvezőbb feltételek mellett, akkor azt a szerintük károsabb intézményt, az önálló bankot fogják létesíteni, (ügy van! Úgy van!) T. polgártársaim. Az önnálló banknak káros hatását abban látja gr. Tisza István, hogy az önálló bank folytán a kamatláb az országban drágulni fog és ebhez a kijelentéséhez azt is hozzáfűzi, hogy az ő nagy sajnálatára ezt az ő állítását még senki meg nem cáfolta. T. barátaim, ez sokkal kevésbbé állítás, mintsem jövendő mondás. Akkor, ha gr. Tisza István ennek a meggyőződésének okait is kifejtette, ha bizonyítékait. is élénk állította volna, lehetne cáfolatról szó, de igy pusztán oda vetve, ez még csak nem is áilitás, hanem föltevés, amelyben csak az hihet, akit a Tisza István igazaiba vetett vak hit vezet. (Élénk helyeslés.) De t. barátaim, önök ismerik az ilyen jövendő mondások értékét. Hiszen emlékeznek arra, hogy Szatmáx városában, amikor az ötödik bankot fölállították, kétségbeesve jövendőlgették a jövendőmondók, hogy jön a pénzügyi Halley üstökös, öt bank Szatmár városában megélni nem tud, egyik feltétlenül föl fogja falni a másikat. És mi történt ? Néhány esztendő alatt tiz uj bankot alapítottak és nagy lelki megnyugvással láttuk, hogy sem az osztalékoknak, sem a bankigazgatóknak terjedelme nem vált kevésbbé gömbölyűvé. (Zajos tetszés és derültség.) A kamatláb. Egyetlen érdemi érvelés van, amelyet Tisza állítása mellett fölhoz Azt mondja: nem természetes-e az, hogy egy szegény országnak mindig előnyére válik, ha egy gazdagabb országnak hitelét veheti a maga számára segítségül igénybe. Ez igy első látszatra igaz. De csak látszatra az ! Gondolják el, hogy valamelyik iparos azért, hogy olcsóbb hitelt kaphasson, egy gazdag és nagy hitelű kereskedőnek zsíróját veszi igénybe. Elismerem, hogy ily módon az az iparos talán egy vagy két százalékkal olcsóbb hitelhez jut; de ha az történik, hogy ez a kereskedő kiköti, hogy az iparos csak ő tőle szerezheti be a maga anyag-készletét; ha kiköti, hogy termelendő áruit csak ő neki adhatja el: kérdem önöktől, hogy vájjon abba az olcsó hitelbe nem fog-e belepusztulni az az iparos?! (Élénk helyeslés.) Ámde amikor mi hitel-közösségben élve Ausztriával jól tudjuk, hogy ennek a hitel-közösségnek a szükségszerű következménye az, hogy egyszersmint egy sorvasztó gazdasági közösségben is kell élnünk Ausztriával, amikor látjuk, hogy ez a hitel-közösség megerősítő kapcsa a közös vámterületnek: akkor ez nem olcsó hitel többé, hanem országunknak igazi kiuzsorázása. (Úgy van! úgy van!) Nagy kérdés az különben is, hogy minő tényezők azok, amelyek egy országban a kamatláb drágaságát vagy olcsóságát előidézik. Hiszen még egy országnak tőke-gazdagsága vagy tőke-szegénysége sem az a tényező egymagában véve, amely ennek a megállapítására alkalmas volna. Köztudomású dolog például, hogy Spanyolország egy gazdaságilag hanyatló ország és mégis Spanyolországban állandóan olcsó a kamatláb. Mig a nálánál jóval gazdagabb Németország, amely a gazdasági fejlődésének olyan kiváló fokán áll; amelyben óriási a vállalkozó kedv, állandóan drága kamatlábbal küzd, éppen azért mert ez az ország száz és száz jövedelmező vállalatba helyezheti el tőkéit és igy a tőke után való kereslet ott nagy. De mondottam önöknek, t. polgártársaim, más alkalommal, hogy nem kelf attól félni, mintha valamely országban csak úgy bizonytalan határokig | szökhetnék föl a kamatláb. Mert a tőke nem ismeri I a földrajzi határokat, a tőke többé-kevésbbé nemzetközi és igy onnan, ahol kicsi a kereslet, kevés a jövedelmezősége átmegy a földrajzi határokon azokba az országokba, ahol a tőkét jobban megfizetik, a tőkének és vele együtt a tőke-kínálatnak ez a megszaporodása pedig szükségszerűen a kamatlábnak leszállását vonja maga után. De nincs is semmi okunk annak a föllevésére, hogy Magyarországon kamatdrágulás állana be arra az esetre, ha az önálló jegybankot szolid alapokon létesítjük, ha ahhoz hatalmas összeköttetésű külföldi nagy pénzcsoportot is meg tudunk nyerni, aminthogy ily jó üzlethez azt bizton megnyerhetjük. Különben t. polgártársaim, nem gr. Tisza István volt az első, aki a kamatdrágaságnak ezt a jelszavát a közvéleménybe dobta. Akkor, amidőn az önálló magyar bank megteremtéséről volt szó, egy bécsi előkelő lap a „Neue Freie Presse“ volt az, amely nyomban félreverte a harangokat s nagy kongatással zúgta azt Magyarország felé. „Mit akarsz te szerencsétlen állam ?! Ha az önálló bankot létesítitek, drága lesz majd nálatok a kamatláb!“ Mindnyájan tudjuk t. polgártársaim, hogy Ausztria Magyarországnak hitelezője; sőt különösebb túlzás nélkül mondhatjuk, szinte kizárólagos hitelezője. Hát én uraim még sohasem láttam olyan hitelezőt sem elevenen, sem holtan, sem sülve, sem főzve, sem spirituszban, sem kitömve, aki kétségbeesetten rohant volna az adósához és azt jajgatta volna neki, „képzeld, nagy baj van, a kamatláb emelkedni fog és te ezentúl 2 százalékkal több kamatot fogsz fizetni nekem, mint eddig. (Derültség, tetszés.) Mindenki előtt nyilvánvaló hát, hogy a bankkérdésnek magyar csizmája nem az osztrákoknak kamatláb tyúkszemét szorítja, hanem egyéb tyúkszemeket. (Derültség, úgy van, úgy van !) Azt is mondotta gr. Tisza István hogy mi több ezer milióval vagyunk adósa a külföldnek és ez után a több milliárd után most már nagyobb kamatokat KLEIN és TÁRSA Hám János=utoal gyapjusasövet® .. . ---- ámítás;» S2JÄTMAR. ------Nő i cöstümökre igen alkalmas szövetek nagy választékban. Vajay-utca 30. számú saroktelek eladó.
