Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)

1910-04-24 / 33. szám

S Z A T M Á R- NÉ M E X l Szatmár, 1910. április 24. ták, hogy csak baj lesz lelőle? Vagy olyan fokon áll a szegedi iparfelügyelő ebbeli szak­értelme, hogy egyszerű munkások jobban ész­reveszik a kazánhibát, mint ő ? Szabad-e munkás véreink éleiét ily bűnös könnyelműséggel halálos katasztrófák rettene­tességeinek kitenni ? A kínjukban jajveszéklő sebesültek, apjuk­tól megfosztott árvák, gyámok nélkül maradt özvegyek panasz-szava hangos szóval követel­nek elégtételt. Állíttassanak elő a bűnösök és mindenki, akit a legcsekélyebb mulasztás is terhel. És to- roltassék meg e hallatlan katasztrófa okozta mulalasztás a legkérlelhetetlenebb szigorral, — példaadásképpen 1 —a. Vigadó gyászdal. Hogyha majd üt a végórám: Meghalok és eltemetnek. Ne féljetek, Bus híveim; nem járok én Vissza holmi kísértetnek. Dehogy járok; dehogy jövök! Átalszom az örök éjjet Mozdulatlan. Sőt ha majdan a messiás Harsonájával fölébreszt: A saját harsonájával Kupán vágom e vén bakteri; Csak azért, mert Mi jogon mert bolygatni egy Békén alvó csöndes embert?! Engem ugyan hasztalan költ, Hiáb’ hiv; nem visz lépre. Ha íöléleszt, S ha fölébreszt, sem csal vissza E megunott földi létre!. . . Dr. Herman Llpót. 2-ik oldai^ ______________ Pol itikai szemlélődés. A jóból is megárt a sok. Az bizonyos, hogy szebb dolog nincsen, mint a vélemény szabadság. Vagy legalább is sok szebb dolog nincsen. Üdvösebb dolgot sem igen képzelünk egyhamarjában a nemzelre nézve, mint hogyha véleményét egész szabadon nyilvánít­hatná — főképen pedig követhetné. De a szabad vélemény nyilvánításának az a dühe, ami a kormányférfiut ihleti meg, már kezd egy kissé komikussá válni. Ami ugyan nem éppen nagy baj a nemzetnek, de nekik, meglehet, sokba kerülhet. Ki nem mondja, hogy Khuen-Héderváry gróf ajándék lesz, bele fogja önteni minden alkotó képes­ségét, a művészete és szeretete egész hevével fogja őt megalkotni, azt számította, hogy ezzel az alkotással le­teszi a remeket a teremtés mesterségéből. Telt, múlt az idő, az Ur nem feledkezett ugyan meg Adámról, de Ádám lassan-Iassan kezdett megfe­ledkezni az Úrról. A parancsolásban, az uralkodásban ugyan nem volt hiány, de az alázatban annál több. Egyik panasz a másik után érkezett az úrhoz ; igaz, hogy ezek a panaszok, nem egy könnyen találták meg az Urat, egy részük az iktató hivatalban rekedt meg, ahol igen lusta kezelés folyt már akkoriban is és csak az Ur közismert és nagy kegyelme tartotta őket meg mind mostanáig hivatalukba, másrészük az Ur Íróasz­talán vagy papírkosárban hevert felbontatlanul. Az Ur el volt foglalva kedvenc gondolatával, az Ádámnak adandó ajándék tervével ; lerajzolta maga elé mindenféle formába, a fejlődés minden stádiumába, a fügefalevéltől a Chantacler kalapig és ha az előbbi formában ennivalóan bájosnak találta, az utóbbit még zlésesebbnek, elragadóbbnak gondolta. Már-már bánta is, hogy ilyen dologba kezdett, mégis csak nagy ajándék lesz ez annak az Ádámnak talán, sok is lesz egy ilyen nagy jutalom, hiszen szép amit müvei, de egy ilyen nagy jutalomért talán még inkább meg kellene dolgoztatni. Egyszer aztán mikor már nagyon megsokalták az Ádám dolgait a mennyei hatalmasságok, elhatározták, nagy ember ? Hát hiszen volt-e Magyarországon mi­niszterelnök, aki nem lett volna nagy ember, am:g elnök-miniszter volt?. .. Nos, ő az általános választói jog hive. Hieronymiból csak a vak nem látja ki a nagy embert. Aki mellesleg az általános választói jogot szin­tén akarja, de csak bizonyos rendek, a »quartiers états« számára. Hazai Samu, honvédelmi miniszter ur ekkor dár­dát ragad és jóformán egy percben Hieronymivel egész a Kristóffy-féle irányzat mellett száll síkra. Serényi miniszter ur finoman beszél, őszintén beszél, csak azt nem lehet megérténi egész biztosan, hogy mit ért ő az általános választói jog alatt ? Ebben tehát megállapodhatunk, hogy a minisz­tériumban, hál’ Istennek, megteremtődött már az uj éra alatt a szabad vélemény nyilvánítás a minisztérium kebelén belül : hanem még mindig súlyos kérdés ma­rad, hogy a nemzet kebelén belül vájjon éppen úgy fogják-e tisztelni a szabad vélemény-nyilvánítást — például a választásoknál a választókkal szemben — amint tisztelték egymás között ? Vagy talán csak szerepek vannak kiosztva ott, a magasságban, hogy különböző »tonikus« hangot megüssön egyik-másik miniszter, hogy megláthassa a a kormány : mi kell a nemzetnek ? Mindentől eltekintve, kétségtelen, hogy a kor­mány tagjai világrekordot értek el a saját maguk szó- lási szabadságuk terén, ahol a kabinet minden tagja az egymással ellenkező nézeteit nyilvánítja. Csak a nemzet ne bánja meg a szólásszabadságnak ezt az uj formáját. Amelyik felülről kezdődik, de félő, hogy ott is végződik. . . . Mint mikor Salamon Lévi azt kérdezi a csa­ládjától és legelőbb a feleségétől : — Na, Száli lelkem, mit gondolsz, mit együnk holnap ? Száli sötét elhatározással felel: mit mást, mint * gombócot. Salamon aztán a legidősebb fiához fordul: — Te mit akarnál? — Egy kis sóletet. — És te Rebi ? — Jó lenne valami pajhem. Salamon aztán isteni nyugalommal adja ki a pa­rancsot: — Tehát holnap, miután mindenki azt akarja, malacpecsenyét eszünk, galambsalátával. * Lassanként és szépen érik a vetés Nincs az a gúny, az a pénz, az a hatalmi eszköz, amelyik képes lenne a függetlenségi és 48-as pártot hódító útjában föllartóztatni. Még a záptojás sem. A dolgok logikus utján haladnak, a dolgok maguk is, ha akarnak, ha nem. Nagyon könnyű záptojást dobni és akár köve- ! két is. De nagyon nehéz ezekkel megállítani a ro* j bogó kocsit. Annyi minden sok össze-visszaság mellett, ami j a kormány működését jellemzi: ott áll a maga tiszta őszinteségében és egyenességében a függetlenségi és 48-as párt programmja az egyedüli, igaz, 48-as Programm. Nagyon is mély értelme van az Eötvös Károly anekdotájának, amiben arról van szó, hogy Magyar- országot csak a mágnásoktól és a papoktól kell meg­őrizni. A mai rezsim pedig éppen a maradi mágnások és papok kasztjára támaszkodva mert ilyen vállalko­zásba fogni. Ezzel szemben áll a függetlenségi és 48-as párt, amely az általános, titkos választói jog alapján akarja megújítani az egész magyar közéletet és parlamen- tárizmust. Hanem persze, a nagyok, a hatalmon levők sze­mében ép ez a bökkenő. Ez az a bizonyos ütközési pont. Hiszen akkor — ha az általános, titkos válasz­tói jog nyélbeütődnék — egy csomó arisztokrata és nagy pap ép akkora szintre »sülyedne«, mint minden tisztességes polgár. Vérlázitó dolog csak elképzelni is, hogy egy gazdag püspök, akinek két-három-nyolcszázezer ko­rona jövedelme van (mert ezen alul nem adják), egyenlő jogú lehessen egy nyomorult paraszttal, aki a püspök urnák a jövedelmét megkeresi az ő izzadó munkájával! De még vérlázitóbb dolog lenne az, hogy az alsó papság, amely tudásban éppenséggel nem áll a felső papság mögött, ebben az egy politikai jog gyakorlá­séban ugyanarra a színvonalra és súlyra emelkedjék, mint főpapjai. A legesleg vérlázi több dolog pedig az lenne, hogy a paraszt, amelyik az egész ország kenyerét csinálja: egyenlő legyen a politikai jogok gyakorlásában azok- ka1, akik csak eszik az ország kenyerét. Éppen ezeknél fogva ajánljuk minden polgártárk sunknak, a dolgos embereknek pedig, akik az orszá­got fenntartják, hogy szépen csak szavazzanak a herék javára és eszükbe se. jusson a függetlenségi és 48-as párt, melyik nekik jogot is akar adni ahhoz a ke­nyérhez, amelyből ők mentői kevesebbet kapnak. Radius. Oh lessz idő. Oh lesz idő — a föld kihal egészen. A napnak is kiég, kiliül a fémje És a remény, mint kósza éjji szellem ügy bolyong majd a vak, kihalt sötétbe . .. Bolyong, beszél; a szava édes, csengő... A végtelen megrándul a gyönyörre És az úr hitlel kezd egy uj teremtési, Hogy megcsalódva, ismét összetörje ... Ferenczy Kálmán. hogy valami uton-módon tudtára adják az Urnák ezt a rakoncátlankodásokat. Gábor arkangyal vállalkozott rá, hogy majd ő bemegy az Úrhoz és jelentést tesz. Az Ur akkor is kedvenc eszméjével foglalkozott, épen azokat a verseket olvasta, amellyekkel a jövőben alkotandó poéták fogják dicsérni az Ő legszebb alko- tását. Egészen el volt merülve a thémába, maga a szoba is tele volt „Éva momentumokkal", minden ked­venc eszméjére figyelmeztette benne. A falról Éva ' életnagyságu olajképe nézett le rá, a sarkokban az ő ; szobrai állottak, az asztalán az ő kitünően sikerült zöld és vörös fénnyel, fényesen és matton kiállított j fényképei voltak, az iró mappájában az ő szőke feje j volt ráhimezve, aranyos fényű prováncei selyemmel és j az ő kék szeme mosolygott rá a plafon freskóiból. Mikor Gábor arkangyalt bejelentették neki, szinte | megörvendett neki. Jó ízlésű angyalnak ismerte és bár tudta, hogy az Ő müveit nem érheti kritika, még is szerette volna a véleményét meghallgatni. Roppant szívesen fogadta tehát. Likőrrel és luxor cigarettával kínálta, úgy hogy Gábor nem is igen mert előhoza­kodni a dolgával. Minek rontani az Urnák a jó ked­vét. Az Ur azonban csakhamar rátért a dologra, meg­mutogatta neki a képeket, a verseket, amik Éváról szóltak, elmondta a tervét neki, hogy művészi aján­dékkal akarja meglepni hü földi sáfárját, Ádámot. Az Adám nevének hallatára nem állhatta meg Gábor, hogy ki ne szallasszon egy gyöngéd, de még is becsületsénő kifejezési. Az Ur megütközéssel hall­gatta Gábor kifakadását; ugyan mi baja van ennek Ádámmal ? Az angyal nem is kérette magát sokáig, elmondta mindazt a sok panaszt, amit hallott lent jár­tában Ádámra, hogy lusta, fenthéjázó, csak paran­csolgat, de nem gondol arra, hogy tulajdonképen ő csak szolga is oda lenn, még ha olyan helyen is, mint a paradicsom. Rámutatott az Ur asztalán heverő panaszos levelekre, rá a sok feljelentésre, ami Ádám ellen érkezett és csakugyan sikerült is neki felbosz- szantani az Urat, íme a háládatlan ember. Ő heteken át dolgozik rajta, hogy milyen kedves ajándékkal lepje meg és azalatt mig ő ezzel töri magát lent, akinek az aláza­tosnak hitt Ádám, akit ő ilyen nagy jutalomra tartott méltónak, fellázzad ellene. Most mar nem jutalmazni akart, most már a büntetés mérvéről gondolkodott. Egy ötlet jutott eszébe, szinte felderült rá, hogy megtalálta a büntetés legnagyobb fokát. Nem habozott sokáig, hanem a már meglevő tervek alapján megteremtette Évát, az asz- szonyt és minden teketória nélkül egyszerűen leküidte Ádámhoz, hogy éljen vele holtig és ne tudjon meg­szabadulni tőle soha. Íme az Éva teremtésének hü története, úgy, ahogy azt régi foliantok, dohos levéltárakban való ku­tatásaim alapján sikerült megtudnom. Gutman Lajos. KLEIN és TÁRSA Hám János-utoai gyapjúszövet* ■ - áruháza SÄATMAR. " ' ' Női cöstümökre igen alkalmas szövetek ti agy választékban. Vajay-utca 30. számú saroktelek eladó.

Next

/
Thumbnails
Contents