Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-04-13 / 30. szám
2-sik oldal Szatmár, 1910. április 13. SZATMÁR-N É M Ej: I. elfogadta annyi változással, hogy a csendőrség létszámának emelését csak részben fogadta el. A szaí- márhegyi csendőrőrs lovasitását t. i. nem látta szükségesnek, ellenben a külterületre öt tagú lovas csendőrséget szervezett. Kelemen Samu ezzel kapcsolatban szóvá tette a külterület világításának és kövezésének a dolgát. A polgármester kijelentette, hogy mindkét ügy előkészítés alatt ál és a sürgetés folytán megígérte, hogy a javaslatok legrövidebb idő alatt be lesznek terjesztve. A kereskedő ifjak körének telek megosztása dolgában ismét nagy vita indult meg. A tanács javaslatát ketté osztották, a felosztást engedélyezték és a rendezési vonal dolgát külön határozatban szabályozták. Szövetkezeti kongresszus. A szövetségbe tartozó szövetkezetek országos kongresszusa ülésezett a napokban Budapesten. Nem érdektelen figyelemmel kisérni ezeket az üléseket, mert igy évről-évre meggyőződést szerezhetünk a szövetkezeti élet helytelen fejlődéséről. Nem azokkal a beszédekkel akarok foglalkozni, amelyek mindig a jövő útjait akarják megmutatni, hanem arra a viszás helyzetre akarom felhivni a figyelmet, hogy milyen helytelen irányban fejlődik a szövetkezeti élet. Ha a szövetségbe tartozó egy-egy vidéki szövetkezetét megnézünk, azonnal konstatálható, hogy bizony azok az emberek azt sem tudják, mi az a szövetkezet. A rájuk erőszakolt alakulás nagyon gyakran sokak vagyonába kerül, mert a helytelen gazdálkodás, a hozzáértés teljes hiánya keservesen bosszulja meg magát. Nem a szövetkezeti alakulások gyors tempóban való erőszakolása lett volna az első lépés, hanem a szövetkezeti eszmének megismertetése a néppel, És nem a könyvekből kell, hogy ez történjék, hanem közvetlen utón, elméleti és gyakorlati alapon Ha az ország népének a szövetkezésben rejlő önkormányzat megszerzése, vagy a szövetkezeti alapon lehetővé tett kis tőkéknek a nagy tőkék hatalmával szembeni szervezése lelt volna a cél, akkor Magyarország szövetkezeti térképe másképen nézne ki. Nálunk a gazdaközönség, az iparos osztály, — meg a munkás szövetkezeti ismerete csak a megfelelő »magasabb« célok irányában fejlesztetik. A gazdákat az agrár érdekek szolgálatában csoportosítják, — az iparos, meg munkásosztályt pedig a keresztény szociáiizmus imádására nevelik. A szövetkezeti mozgalomnak alulról kell kiindulni és az alsó néposztáiynak kell tudatában lenni azoknak az erőknek, a melyeket az ilyen egyesülés kiváltani képes, nem pedig az excellenciás urak szájából kívánom hallani az ő szövetkezeti álmukat, a mely a népnek a konzervatív táborában való toborzása csak. Ez a szövetkezeti tétel nagyon messze van a Selmlze—Delitzsch félétől, amely a jólétet, az erőt, a kapitalizmus, a feudalizmus túlsúlyával szemben a kis erők nagy energiájának kiváltását akarja. Az elért eredmények számokban való csoportosításának statisztikáját nem érti a nép, az csak azt tudja, hogy bizony nincs egy cseppet sem megelégedve azzal a terhes boldogsággal, amelyet a nyakába sóznak, a szövetkezeti jelszóval — és a keresztény fogyasztási boltokra csak amúgy félvállról mondja, hogy biz az rosszabb a zsidóénál is. Minden igaz eszmének távol kell állnia a felekezetiességtől, mert a vallás kérdésének elöretolása nem az eszme tisztaságát váltja ki, hanem beleful a szenvedélyek szennyébe. Éppen azért helyén való volt egy református pap nyílt felszólalása épen a felekezetiesség ellen, mert távol áll azoktól a nép jóléte, akik az embereknek egymásra velő uszítását hirdetik. Közel négyezer szövetkezetünk van már, de a felénél többen a vezetők se rendelkeznek a legelemibb bankgyakorlattai és nem hogy tanítani tudnának, de nagyon is rászorulnak maguk is a tanulásra. Nem a szövetkezetek szamának szaporítására van szükség, mert ezzel épen az ellenkező célt szolgáljuk ; hiszen csak a kellő taglétszámmal rendelkező szövetkezet képes szociális hivatását teljesíteni. És nem a szövetkezeti központból kell az alakulásnak kiindulni, hanem éppen megfordítva a nagy, erős szövetkezeteknek kell egy gócpontban az érdekek hatásosabb védelmére szövetkezniük. Ott tartunk ma is, ahol a tavaly, a szövetkezetek teljes reorganizására van a legelőbb is szükség, hogy az egyenes alapon, mint népjóléti intézmény gazdasági életünkben átalákitó szerephez jusson. Nem ráerőszakolni kell a népre a szövetkezeti alakítást, de alkalmat kell adni, a helyes irányban való képzés által, hogy önként váljék az lelkes hívévé a szövetkezeti eszmének. És nem a központokból kell zsinóron ráncigálni a vidéki tagokat, mert az ilyen szövetkezet csak paródiája annak a nagy ideának, amely a vagyonosodásban és a demokráciában látja a szövetkezet végcélját. A legtöbb társas intézményünk a politika szolgálatában áll, országos intézményeink meg egyenesen a politika tanyái. j Ha a szövetkezetek szövetsége vagy központja is csak a politikai erőgyűjtést reméli a szövetkezeteiben, akkor helyes utón jár, de ha tényleg a valódi szövetkezeti eszme térfoglalását akarja, akkor uj alapra kell fektetni szövetkezeteit. Márkus Pál. 1IEE1. I Ügyvédjelöltek egyesülete. Lassankint, de határozott formák között halad j a biztos megalakulás felé az ügyvédjelöltek helybeli | egyesülete. A központból, vagyis az Ügyvédjelöltek \ Országos Egyesületéből élénken érdeklődnek a szer- j vezkedés iránt és mindennemű segítséget Ígérnek. A j helyzet ma már az, hogy jövő héten az egyesület í megtarthatja alakuló gyűlését. Meg kell vallanunk, hogy a legnagyobb pesszi cal járkált tovább. Bensejében forrott, izzott minden. Megállt. Végigsimitotta homlokát. — A katona azért katona, hogy engedelmesked- kedjék — gondolta magában. Már azt akarta mondani — Vigyétek 1 Midőn a piros sapkás öeszetépett mentéje alatt valami csillogót látott. Ösztönszerüleg odakapott és levette a fiú nyakáról. Egy medaillon volt. Dörner kapitány felnyitotta. A medillonból két női arc mosolygott rája. Az igyik egy öreg ősz asz- szony feje volt. Az arca csupa jóság, a szeme csupa gyöngédség. A másik fiatal, mosolygó, leányarcot ábrázolt, tele napsugaras tisztasággal. Dörner kapitány úgy érezte, hogy a hideg fut végig a hátán. — Kik ezek ? — kérdezte komoran. — Az egyik az édesanyám — felelte a fiú büszkén és szemeiből a szeretet, az imádat sugárzott elő. — És a másik ? — kérdezte a kapitány. — A másik a menyasszonyom — felelte a piros sapkás és lázban égett az arca. Dörner kapitány ránézett, szó nélkül viszza akasztotta a medaillont a fiú nyakára. Elgondolkozott, aztán mosolyogni kezdett. — Eresszétek el ! — kiáltott az őrökre. — Te pedig fuss innen, rohanj! Még a nyomodat se lássam — rivalt a piros sapkásra. — De kapitány uram .... Vitéz kapitány uram ! . . . — Egy szót se — ordította Dörner. — Pusztulj ! Ha túlléped az előőrsök sorát, egy lövéssel je lezd, hogy megszabadultál. — Vitéz kapitány uram, legalább a nevét mondja meg. — Semmi közöd hozzá — mormogta a kapitány. — Rohanj! Szabad vagy. A piros sapkás hálásan tekintett Dörnerre, aztán eltűnt a homályban. A kapitány végig járatta a szemét a századon. Minden arcon ott égett a szó: Áruló. Da az ajkak némák maradtak. Steining főhadnagy olyan furcsán mosolygott Dörnerre, mintha azt mondaná: — No a te csillagod már az enyém lesz holnap. — A kapitány leolvasta ezt a gondolatott a fő hadnagy arcáról. Felelt is reá. Ennek a fiúnak volt mit veszítenie, nekem nincs. Ezt hazavárják. Nehány perc múlva lövés hangzott kelet felől, jelezve, hogy a piros sapkás megmenekült. A lövésre mindjár egy másik felelt. Dörner kapitány főbe lőtte magát. mizmussa! tekintettünk e mozgalom felé. Kétségbe vontuk, hogy kellő példa hijján lesz-e az ifjúságban annyi ambitió, annyi lelkesedés és komoly munkára való törekvés szeretete, hogy akkor, amidőn az idős jogászoknak egy izbeni tömörülése — sajnos — rövid életet tudott csak megélni, amikor a tanult és teljesen képzett jogászemberek nern tartják szükségesnek, nem tartják életszükségletnek a tudomány testületi ápolását, — hogy mondom, ily körülmények között a fiatal és éppen ezért kissé könnyebben gondolkodó jogász nemzedék be tudja-e látni az egyesülés nagy fontosságát. A tudás terjesztése elsősorban azok kötelessége volna, akik a tudomány művelésében életük nagy részét eltöltvén, elméleti és gyakorlati téren egyaránt tökéletesek. Ezek pedig az ügyvédek és bírák sorából kerülnek ki. Az ügyvédjelölti kar — ideéríem a törvényszéki és bírósági jegyzőket és joggyakornokokat is — a dolog természeténél fogva, nem tökéletes embereket még nem mutathat fel. ügy a meglett jogászoknak, mint az ügyvédjelölteknek az lenne hivatásbeli kötelességük, hogy a felnövekvő jogász nemzedéket a jogtudományokban minél tökéletesebbé neveljék ki. Ha erre az öregek eddig nem vállalkoztak, — most mi egy kis szelíd nyomással kényszeríteni fogjuk őket. Biztos vagyok benne, hogy az intelligenciának oly magas fokán álló, képzettségükben elsősrendü férfiak azt a kis kényszerítést a legnagyobb örömmel fogják fogadni és minden erejükkel támogatni fognak bennünket abban az ideális törekvésünkben, amelynek végső célja az, hogy tudásunkat társadalmi érintkezés utján tökéletesítsük, egyúttal egy hivatásának magaslatán álló jogásznemzedék felnövekedésének vessük meg az alapját. Az ügyvédi kar tekintélye az utóbbi időkben — kétségkívül — megnyirbáltatott, az összetartozás érzésének hiánya a jogászi kar tagjait messze távolította egymástól. Ha a szervezkedés utján a fiatal és a már meglett jogász nemzedék összefog, akkor a súrlódások okozta ellentétek elsimulnak, s kilátásunk lehet arra, bogy a jogi kar újra oly előkelő nívójú osztálya lesz a társadalomnak, mint azelőtt volt s emellett a jog tudománya, művelése együtt haladhat és a jog teljesen megfelelhet a rohamosan emelkedő forgalom és jogérzék mind magasabb igényeinek. — Csák az egyiket! Múlt számunkban azt irtuk, hogy a csenged két orvos ellen valamilyen apró mulasztás miatt, mit az ököritói veszedelem idején követtek el, a felettes hatóság fegyelmit indiíott. A cikket az értesítés vételének legelső pillanatában irtuk. Azóta meggyőződtünk arról, hogy csak az egyik orvost, dr. Losonczyt terheli a vád. Csak még arról nem kaptunk hiteles értesítést, vájjon fenntartják-e komoly formában mindvégig is ezt a vádat ? — Miniszteri elismerés. A földmivelésügyi mi- niszter Kereke ; I, szió szamosdobi, Kölcsey Rudolf nagyszokondi, P pp József csekei, Kendelényi Ferenc nagydobosi, Kese Elek nagymajtényi, Pásztory Jenő aranyosmedgyesi, Aiben Mátyás lázárii, Münich Sándor felsőbányái, Uray Lajos tyukodi, Ruszka István vitkai, Török András nagysikárlói, Bay Mihály csoma- közi, Széli György avasujvárosi, Jeszenszky Béla bor- hidi, Kolozsváry Károly és Bakó József szatmári Adriányi Zoltán kiáramajori és Szabó Adolf nagybányai lakos gazdasági tudósítóknak az 1909. évben teljesített kiváló és lelkiismeretes szolgálataikért elismerését és köszönetét fejezte ki. — Somogyi Károly jutalomjáióka. Körülbelül két hét múlva érdekes estéje lesz a szatmári színháznak. Somogyi Károly a társulat kiváló tagja zseniálisan oldotta meg a kérdést, hogy az idényben a legzsúfoltabb ház az ő jutaiorojátékán legyen. — Ugyanis Dénes Sándorral, a »Szamos« szerkesztőjével egyetemben egy fölséges revüt írtak, melynek cime : «Ba- zilovics cég«. Az idényben sikert ért darabokaól a legjobb jelenések vannak benne parodizálva sikerült módon. A darabban kergetik egymást a humoros jelenések és a közönség, akinek sikerülni fog jó előre magának ezen estére jegyet biztosítani, az kellemesen fog visszaemlékezni Somogyi jutalomjátékára, aki különben úgy halljuk, szintén megválik a szatmári társulattól. A darabban az összes tagok egyéniségüknek megfelelő kitűnő szerepet játszanak. A zeneszámokat részben a megfelelő darabokból ügyesen comKLEIN és TÁRSA Hám János-utoai gyapjustKÖvet» áruliáisa S^ATMAR. ZZZZZZ Női cöstümökre igen alkalmas szövetek nagy választékban. Vajay-utca 30. szánni saroktelek eladó.
