Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)

1910-04-10 / 29. szám

a jelentőségét, hogy olyan polgártársára bízza j legszentebb javainak gondozását és védelmét, ! aki nem jövőben esetleg beváltandó ígéretekre j kéri előlegezni a polgárok bizalmát, hanem j egész múltja a kitartó munkának ideje volt, - és akiről már meggyőződtek, hogy annak aka- • rata és gerince elég erős arra, hogy Becsnek nek egy csáb mosolyára el ne adja magát, — akkor én az ország jövendőjét nem féltem, mert akkor biztosan eljut az igazi függetlenség Ígéret földjére. Kortes-rendelet. A »Pesti Hírlap« írja: Az igaz­ság istenasszonyát még a legcinikusabb modern mű­vészi fantázia is csak tisztességes, komoly urinő alak­jában tudta elképzelni. Annál meglepőbb tehát, hogy éppen az igazságügy miniszter mocskolja be az igaz­ságszolgáltatásnak ezt a szimbólumát, amikor közön­séges kortesfigurát csinál belőle és beleráncigálja a most folyó választási harc sarába. Csak megbotránkozást kelthet az országban, hogy maga az igazságügy miniszter a pártpolitika kortes­szolgálataira felhasználja magát az igazságszolgáltatást. Közvetlenül a választások előtt a folyamatban levő 148 izgatási perből rendkívül sok nemzetiségi és szó- j ciálista pert beszüntet, hogy ezáltal a nemzetiségeket és a szociálistákat a kormány szolgálataira megnyerje. Tehát, akik a magyar törvények ellen izgattak, azok ellen az igazságügyminiszter beszünteti a törvényes j eljárást közvetlenül a választások előtt. Ilyen cinikus őszinteséggel és nyíltsággal még nem vágta pofon igazságügyminiszter Juslicia isten- asszonyt. Nagyon sajnálatos eltévelyedése ez a Khuen- kabinetnek, hogy saját állásának megszilárdítása érde­kében meggyengiti a magyar törvények iránti tiszte­letét éppen az ezek ellen izgató nemzetiségek és szo­cialistákban. Sajnálatos dolog, hogy egy magyar kormány úgy akar többséget szerezni magának a képviselőválasztá­sokon, hogy a magyar nemzeti törekvések letörésére szövetséget köt a magyar nemzet és a magyar törvé­nyek lagnagyobb ellenségeivel, a nemzetiségi és szo­cialista izgatókkal. Nyílt szegénységi bizonyítványt állított ki Székely Ferenc ezzel a tettével a Khuen- j kabinet számára; mert azt bizonyítja ez az igazság- j ügyminiszteri amnesztia, hogy a Khuen kormány a | törvénytisztelő magyar kerületekben nem képes több­séget szerezni magának. Ezt jól tudja előre, sőt nyíl­tan be is vallja és dokumentálja is s ezért saját ér­dekében a magyar törvények ellenségeihez, az azok ellen izgató, túlzó nemzetiségekhez és szocialista iz- gatókhoz fordul segítségért. Láthatja tehát most a tárgyilagos közvélemény, 24fc oldal S Z A T M Á R - N É M R T I. hogy a Khuen-kabinet egy Bécsből hozott osztrák programm számára labort akar szerezni a magyar törvények ellen izgatok köréből. Micsoda érzéssel csatlakozzék már most az ilyen módon szervezett munkapárthoz nz igazán jó érzésű (iszia magyar elem? j Magyarországon egyetlen, tiszta pont volt, amit j a pártpolitika eddig be nem mocskolhatott; ez az / igazságszolgáltatás területe volt. Most az igazságügy­miniszter beviszi a pártpolitika szennyét az igazság­szolgáltatás tiszta területeire. S az -az ember, akinek a magyar törvények tiszteletben tartása fölött a leg­szigorúbban kellene őrködni, visszaél törvönyadta ha­talmával és mintha a maga személyében volna a leg­főbb bíróság, fölmenti a magyar törvények ellen izga- ; íók egész tömegét. Az ok a buta körülményekben, a perverz helyzetben rejlik. Ököritón az első héten keresztül az első és legborzasztóbb segítség nyújtás munkáját két orvos végezte. Dr. Losonczy Sándor kör­ön os és Dr. Kápolnay Kálmsn járásorvós már­cius 27-től április 4-ig 8 napon át sebeket, izzóan sajgó égett húst tisztítottak és kötöztek fáradthatatlan munkával, úgy, hogy már április 1-én, mikor Dr. Aáron Sándor megyei tiszti­főorvos felülvizsgálatra kijött, felmentette az orvosokat a további folytonos éjjeli szolgá­lat alól. Ssatffito, 1910. április 10. Színház. A szultán. Kedden este volt a társulat egyik leg­jobb tagjának, Dénes Ellának a julalomátéka. A kö­zönség impozáns számmal jelent meg és töméntelen virággal, babérkoszorúval, sőt ezüst koszorúval adta jelét szeretedének. Dénes Ella a Szelim szerepét adta, az ő szokott kedvesen csengő hangjával, bájos játé­kával, amit a közönség tapsaival honorált. A darab többi szereplői közül H. Bállá Mariska nagyszerűen játszott, m nden primadonna irigység nélkül. A férfi szereplők közül Somogyi, Herczeg és Rónai érdemelnek dicséretet Szerda este a Taifunt adták 3-szor az ököritói szerencsétlenek javára. Maga az előadás sikerültnek mondható, azonban a közönség igen gyéren mutatko­zott, ami a mindössze 84 koronát kitevő jövedelem­ből is kitűnik. Felhívjuk az igazgató és a szinügyi bizottság figyelmét, hogy a jobb felső páholyhoz vezető folyó­son oly rettenetes bűz van, hogy lehetetlen ott meg­maradni, kérjük ez iránybani intézkedésüket, (g.) Ilii K. Még egyszer Ököritó. Mi sohasem szolgáltunk semmiféle érde­ket akkor, amikor igazságot kellett Írnunk. Ha az ököritói katasztrófa körül mulasztások tör­téntek is, ha megemlítettük is a szigorúan való tényeket, — álláspontot egy irányban sem igye­keztünk elfoglalni. De hogyha ma mégis kissé erősebben nyilatkozik meg nálunk az obiectiv kritikus legbelsőbb „én“-je, ha most az egy­szer keserűségbe igyekszünk fojtani az igaz­ságot, senkise keresse bennünk az okot. Valaki azonban — hogy ki keresett itten j bűnbakot — tudni nem is kell, majd kiderül az magától felkavarta az ököritói csűr sze- i métjét. Valaki, nem is lebet olyan gyönge ideg­zetű, fantáziáját neki eresztette a nagy kataszt­rófának. Azt hitte, hogy itt, ilyen rendkívüli alka- : lommal csak kellett valami úgynevezett sza- i bálytalanságnak történnie. S már is megállapította — egymagában önként — hogy itt van valaki hibás. De ki legyen az? A miniszter nem.Hiszen : az ott sem volt. Nem is volt szükség reá. A fő- j ispán, az alispán sem. Hiszen azok felé se men- I tek addig a katasztrófának, míg hivatalos je- j lentések horribilis dolgokat nem beszéltek. Aki tehát ott nem volt az a bűnöst kereső j így gondolkodót, hibás sem lehet. Hiszen az ] semmit sem csinált. Hibás csak az lehetett, aki ott volt, aki csinált valamit, ez nem lehet más, : mint az a két orvos, akik a legidegölőbb mun- j kát sem kímélték és enyhítettek a pusztulásra | szánt roncsok fájdalmán. A két orvos, akik egyedül végezték az embertelen, a nemzetet gyászba boritó csapás maradványainak eltakarítását és a megmara- dottak fájdalmát tudásukkal és fizikai erejüket meghaladó energiával csillapítani igyekeztek, — ezeket a közigazgatás kiválasztotta és elrettentő példaként állítja oda jámbor tisztviselőinek. Fe­gyelmit indított ellenük. Miért, miért nem — ne kutassuk. Ez a i két orvos ember a katasztrófa szánalomra leg- S méltóbb két áldozata. Mert, akit perzsel az első Síi — Ezt ne tegye ! Mi lesz ezekből a gyerekek­ből, ha már magázzál: is őket ?! Csudálom, hogy most napról-napra rosszabbak, pajkosabbak. Persze, mert magázzák őket! Elbizakodnak, nagyra tartják magu­kat. Nem szabad őket magázni 1 — Nem íudom én máskép szólítani, kérem szépen. — Meg keli tanulnia. Nehéz olyant tanulni, aminek az ember mindig az ellenkezőjét tartotta jának s másoktól is úgy látta. Hogyan tegezhesse egy szegény cseléd a linóm úri család gyerekeit? Hiszen ez úgy tűnne föl, mintha magát többre tartaná azoknál. Pedig attól Isten óv­jon ; még á!mában sem ju’na eszébe. O, aki éjjel­nappal nehéz munkában van, csak nem tarthatja ma­gát annyira, mint azok, akiknek kifutja, hogy mindig beverjenek. Az is megtörtént az uj helyen nem egyszer, hogy mig Teréz elmosta az edenyt, addig a »nagysága« vizes rongygyal a konyha más részeit föltörülte. Te­réz hiába tiltakozott: — Ne tessen azt bántani, majd megcsinálom én azt is. A »nagysága« nevelve válaszolta: — De ha én megcsinálom, akkor magának nem kell csinálni ; másba foghat, vagy pedig pihenhet. Mindezek nagy és sok szomorúságot okozlak a Teréznek. Bizonyosan azért dolgozik a «nagysága«, mert nem szereti, hogy ő hogyan csinálja. És ez fájt neki nagyon, mert igen jó leány volt. Szolgált már néhány helyen, de még mindenütt meg voltak vele elégedve. Sehol sem dolgozott a nagysága egy szalma- szalnyit sem. Az is bántotta, hogy az »urék« arra kényszeri- tették, hogy velük egyék az asztalnál. Akármilyen fur­csáknak találta is, mégis olyan szeretet-formát érzett irántuk. Csak megérdemelnék, hogy egy közönséges c.-eléd ne egyék velük egy asztalnál?! Hiszen szol gá!t már olyan helyen is, ahol az uraságok olyan kol­dusok voltak, hogy sohasem tudták, hogy holnap ehetnek-e, még sem ettek volna a cseléddel egy asz­talnál. Mert az úgy van, hogyha az uraságok körül minden munkát elvégez a cseléd, az nem rontja az uraságok tekintélyét, de ha magukhoz hasonló emberi lénynek tekintik és aszerint bánnak vele, az igenis a tekintély rovására megy. De Teréz már nem mert szólani a közös étkezés ellen , félt, hogy megint va­lami nem ügyes védekezést mond. Ebédelés után volt. Éppen szedni akarta össze az edényeket, hogy hozzáfogjon a mosogatáshoz, mi­kor a »nagysága« rászólt. — Csak maradjon. Nem kell olyan nagyon sietni a dologgal Jól esik ebéd után kissé pihenni. Ülve maradt. Nagy zavarban volt, hogy ilyen tétlenül kellett lennie. Az »ur« rágyújtott a pipájára, [ aztán mintha valami gonosz gondolata támadt volna, beszélgetésbe fogott. — Teréz, még nem hallottam, hogyan szólítja maga a feleségemet ? — Nagyságának! — felelt Teréz határozottan. Az ur elmosolyodott. — Hát engemet? — kérdezte tovább. — Tekintetes unlak! — volt a bizonytalan i válasz. Ü Az ur nagy szemeket mereszlelt s tréfás feddő j hangon szólt. — Hát er;g n nem becsül annyira, mint a fe­leségemet? Mit vétettem én magának? A »tekintetes* ! cim sokkal kevesebb, mint a »nagysága«. — Akkor nagyságos urnák hívom. Alig tudta zavarát elrejteni. Azt gondolta, hogy az »ur« megsértődött a degredáció miatt. Nagyon j sajnálta, hogy olyan ügyetlen volt. Az »ur« nem hagyta annyiban a dolgot. — Tudja mit Teréz ? Ne hívjon engem se te­! kintetes, se nagyságos urnák. Nevezzen valahogyan i másképpen. • — Nem tudom akkor hogyan. — Nem tudja? Hívjon Pali bácsinak. Erre Teréz fölkapta kötényét, arcát eltakarva ! nevette : — Nem, úgy nem hívom. — Miért nem ? Maga paraszt lány volt, nem | tudja, hogy künn a tanyákon is igy hívják a cselé dek a gazdát? Ez nemcsak hogy igazi vérbeli magya­ros nevezés, de szebb is akármilyen úri címnél. Teréz elkomolyodott a magyarázatra, de nem érezte magát legyőzve. — Ha olyan nagyon szép volna az, akkor úgy hivatnák magukat a többi urak is. És nem ment a fejébe, hogy az emberek több­ségének szépérzéke mindig a csúnyát, az Ízléstelent i szereti jobban. Nem lehetett vele megértetni, hogy az uriasszonyok azért nagyságoltatják magukat, mert IA tavaszi i a legújabb divatu női felöltők, gum mi- és porkö­penyek, úgyszintén férfi- és gyermekfelöliők és öltönyök a legelőnyösebben beszerezhetők S25ATMAR, Deák=tér, a Kereskedelmi bank palota, nagytö^sde m(illett. ruha- ■■ ■ üzle­tében

Next

/
Thumbnails
Contents