Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)

1910-03-30 / 26. szám

2-ik oldal SZA TM ÁR - NÉMETI, Az elkeseredett emberek most létrát hoztak s az ajtó körül tülekuő ember falnak támasztva, azon, az emberek fején és vállán keresztül másztak be a csűrbe. De vesztükre, ■ meri onnan többé élve ők se jöhettek ki. ! Egetverő jajgatás, a bentlevők irtózatos segély kiáltásai, a kívül állók tehetetlenségükben való ; orditozása, a haldoklók hörgése messze tájra elhallatszott. Közben egy-egy menekült égő ruhával vagy i égő hajjal rohant ki, eszeveszetten, mint egy élő 1 fató tttzcsóva. Az első hír. Mátészalkára éjjel 11 órakor jutott el a szerencsétlenség hire. Egy vágtató fogat robogott végig a szat- . mári-uton, majd a Kossuth Lajos-utcán s dr. > Csató előtt állt meg. Ott a kocsis leszállt s j zörgetni kezdte az ablakot. Dr. Csató kiszólt: i — Ki az ? — Én vagyok, Doktor ur! Ököritóról jö­vök ! Tessék azonnal velem jönni. Nagy baj Van ! 300 ember beégett a bálba. Dr. Csaló erre elküldte az embert a több, orvosokért és a gyógytárba kötszerekért, orvosi Ságért, mig maga felöltözött és orvostársaival dr. Rosenberg és dr. Vidával együtt a helyszí­nére utazott. Az esemény hire hamar elterjedt a város­ban s többen a helyszínére siettek az elő ke­rült szekereken. A helyszínen. Irtózatos, borzasztó, vérfagyasztó látvány tárult a helyszínre érkezők elé. Kétségbeeséstől elájult, esze-veszett em­berek, hörgő haldoklók, kétségbeesett hozzá­tartozók, megfuladt, vagy csontig égett, elsze­nesedett hullák feküdtek a csűr körül mintegy 300-an. Mentés. Az orvosok 300 emberen csak a halált konstatálhatták már. Ezeknek nem volt többé orvosra szükségük. Ők már nem szenvedtek !... De szenvedett még legalább másik 2—300 em­ber, aki égési, vagy zuzási sebeket kapott és még megszámlálhatatlan nő és gyermek, akik az események hatása alatt rosszul lettek. A hír hatása városunkban. Szatmárra egy reggeli 7 órás távirat hozta az első hirt. Hihetetlennek tűnt föl ez a maga nemében páratlanul álló esemény. Azután egyre- másra érkeztek a különböző táviratok, amelyek­ből egybehangzóan kezdett kialakulni a sze­rencsétlenség szörnyű nagysága. Ez értesülések alapján adtuk ki rendkívüli kiadásunkat. A hir az egész városban fájdalmas meg­döbbenést s gyászos részvétet keltett s általá­nos beszéd tárgyát képezte. Velünk együtt mindenki reménykedett, hogy a szerencsétlenül jártak száma nem fog, vagy csak kevéssel fog nőni, de a későbbi és a szemtanuk által este hozott hírek a halottak számának kétségbeejtő nagy számáról tanúskodtak. Meghaltak, sebesültek. Egyelőre nem lehet végleg megállapí­tani, hogy hányán lettek a tegnapi bál áldozatai. A romok még egészen eltakarítva nincsenek, a felszínre kei ült hullák egyrésze felismerhetet- lenségig porró égett, sokaknak pedig egyelőre, akiket menekülni láttak, de fel nem ismertek, nyoma veszett, igy valószínű, hogy 340-nél is több lesz a halottak száma. Az ököritói lakosság szine-javával együtt Pó- tor községi biró családja (5en) oda égett, ő és a felesége maradt meg a családból. Odaégett a fuvózenekar húsz tagja; továbbá három ünnepre szabadságolt katona. Találtak egy em­beri kart, amelynek kezén finom tehér kesztyű volt. Még nem tudják, ez a kar kinek a test­része. lenül jártak : Kiss Emilia, Kiinger Ferenc adó­hivatali ellenőr 19 éves cselédje oda égett. Szé­kely Dániel cimbalmos utkaparó Józsi fia, Kiss Sári Erdélyi Bertalan mátészalkai kereskedőnek ! 18 éves cselédje szintén. A jövő hónapban tar- ! tóttá volna esküvőjét a szerencsétlen. Péner ' Hani narancs és gyümölcsárus, ' Péner végre- ! hajtó nővére szintén ott volta mulatságon,élet- j benlétéről semmi pozitív hir nem érkezett. Kiss * Terka, Dóri Manó cseléde is odaégett. Jakab 1 Sándor 23 éves gazdálkodó, Géresi István gaz- 1 dálkodó, Géresi József gazdálkodó gyermeke 1 súlyos égési sebeket szenvedett, haza vitték. A sebesülteket részint Mátészalkára, részint Nagykárolyba vitték. Hétfőn este kettőt a szat- I mári kózkórházba is behoztak. Némelyeket la­kásukon ápolnak. A szerencsétlenségről egyre érkeztek újabb részletek. A halottak nevei. Újabb részletek.—Közvetlen résztvevők előadása. — A helyszínre utazott egyének tapasztalatai. Az ököritói pusztulás borzalmasságai mind iszonyúbb színben tűntek föl az újabb részle­tek szerint. Elgondolni is rettenetes, mi tör­tént ott. A halottak és sebesültek. A halottak és sebesültek neveinek össze- irását már a hétfői nap folyamán megkezdték. Azoknak, akiknek holtteste fölismerhetetlen volt, majd a hiányzók összeszámlálásánál állapítják meg a nevét anyakönyvi bejegyzések alapján. Az ujonan szervezett fuvózenekar 24 tag­ból állott. A fölszerelései 900 koronába kerül­tek s a tagok betanítását egy Bencze nevű ember végezte Gacsályból. A mulatságon mu­tatkozott be a zenekar először. — E zenekar 24 tagja közzül élve csupán Urai, Szűcs, Vida, Balintán Sándor és Ráski Gyula nevű emberek menekültek meg, ezek némelyike is súlyosan sérült. Potov Sámuel községi biró anyja és négy gyermeke együtt benn pusztult; csak ő és a felesége menekült ki, de az asszony halálos sebe­ket szenvedett. Benn égett egy Pangó Dániel nevű huszár, aki Kassáról jött haza az ünnepre i és meg két másik katona. A megmenekült sebesültek közt van Ko­vács Lajos ököritói gazda, aki a tetőre má­szott s azon keresztül az égő zsarátnokok közt ugrott ki. A menekültek nagy része égő hajjal s ruhával futkosott az utcán. Több ilyen me­nekült berohant a községben lévő korcsmákba, de a bennlévők ijedtükben nem mertek oltá­sukra menni. így több, fáklyaként elégett. Bennégett a 400 korona bevétel is, amely­nek növelésére azt a szerencsétlen intézkedést tették, hogy a jegynél küliek elől a bejáratot elzárták. A mulatságra a sok ököritói emberen kí­vül több más községből és Mátészalkáról is jöttek mulatni vágyók. Ezek közzül is sok el­pusztult vagy megsérült. A halottak hétfő estig megállapított névsorát, amelyet a helyszínen járt Bródy Géza irt ki a hivatalos jegyzékből lapunk számára, alant kö­zöljük. A szemtanuk azt mondják, hogy a leégett csűr 20 m. hosszú és 8 m. széles volt. A csűr oldalai palicsból voltak. Szemtanuk és résztvevők előadása. Tudósítónknak alkalma volt hétfőn délután 4 órakor a helyszínén, Ököritón beszélni két a mulatság­ban jelen volt s onnan csak nagy nehezen megmene­kült emberrel. Ezek a következőket beszélték el: Fiacskó Áron ombodi illetőségű, 35 éves gazda embei a következőket beszélte el tudósítónknak: Mi a mulatságra feleségemmel, sógornőmmel, és annak fér­jével mentünk át Ombodról Ökőritóra. A mulatság megkezdése után a tetőzet felől éles világosság ütötte meg a szememet; felnéztem a gerendákra, hát egy lámpion égett. Elkiáltottam: »Ég egy lámpion 1 üssék le !« és azt is kiáltottam, hogy mindenki meneküljön! Egy huszár le akarta csapni a lámpiont, de az nem 1 sikerült. A nép utánam rohant. Én meg neki mentem Szatmár, 1910. március 30. a kapunak, amely a csűr nyugati részén volt. Amikor én az ajtónak neki támaszkodtam, akkor már körül­belül 2Ó0 ember rohant oda. Többedmagam erőfeszí­tésére az ajtó kiszakadt és azzal együtt levágódtunk arccal a földre és Dagy erőfeszítéssel sikerült nekem kiszabadulnom Akkor visszafordultam és az egymásra esett emberek közzül vagy tizenötöt, férfit és leányt kihúztam. Kerestem a feleségemet is, akinek jajveszé­kelését hallottam az ember tömeg közül, de őt, anél­kül, hogy megmentésére valamit tehettem volna, sze­mem láttára letiporták, és ő is, valamint sógornőm férjével együtt oda veszett. Hiába ordítottam, hogy engedjék el egymást az emberek, de azote e-züket vesztették. Egy nagy leány égő hajjal és ruhával valahogy kiszabadult és kétségbeesetten kért, hogy oltsam el a tüzet a testéről, de már abban a pillanatban össze- rogyott és meghalt. Varga György 21 éves ref. vallásu, ököritói la­kos elbeszélése: n,n 8 órakor mentem a Weisz Ábrahám csür- jébe a mulatságra. A belépő dijat, 1 koronát a csűr­nek nyugoti részén a pénztárnál Pótor Sámuel biró ur kezéhez fizettem, aki átadta nekem a jegyet. Akkor az ujjasomat és a kalapomat oda adtam Koncz Já- nosnénak. Aztán a leányával, Piroskával, a ki nagvon szép 19 éves leány volt, kezdtem táncolni. A mint táncoltunk, egyszerre csak felnézek a gerendára és látom, hogy a hólyag lámpa, a melybe gyertya volt, lángba borult! Elkiáltottam magam, hogy verjék le a lámpát és tapossák széjjel. A nép jajveszékelve rohant az ajtóhoz és az ajtót nehezen föltépték és egymásra estek. Én hátul voltam és a leányt magamhoz ragad­tam és mondtam hogy szaladjunk kifelé, mert ide égünk. De ő ijedten szakította ki magát és elrohant. Aztán láttam, hogy letapossák, ismét feléje igyekez­tem, hogy megmentsem, de erre képtelen voltam. Már ekkor engem is nyomtak az emberek, a fejemet és ke­zemet nagyon sütötte a folyton terjedő tűz, a háta­mon perzselődött az ujjas, a füsttől már alig láttam és alig bírtam lélegzeni, a halálos kétségbeesés fogott el. Minden erőmet összeszedve igyekeztem az ember tömeg tetején kimászni. Közben kiáltoztam : — Ha Istent Ismernek, fogják meg a kezemet, mert ide égek. Akkor Ari Károly helybeli ember megragadta a karomat és húzott kifelé az emberek fölött. így jutottam ki borzasztó küzködés árán. A kezemen és fejemen szenvedtem égési sebeket. Koncz Jánosné is megmenekült. Szatmárról kiutazott egyének személyes tapasz­talatai. Az ököritói óriási szerencsétlenség hírére városunkból többen, vonaton és kocsin kiutaz­tak Ökőritóra, igy pl. kimentek a hivatalos sze­mélyeken kiviil: Heves Béla színigazgató, Bródy Géza, Horváth János, Lénárd Károly, Ráez Ist­ván keresk. Jeszenszki Andor, Majdik Árpád stb. Horváth János, a Pannónia kávéház egyik fizetőpincére, aki szintén ott volt, a következő­ket beszélte : Én délután 4 órakor érkeztem ki Ököntóra I vonaton. Az állomáshoz való megérkezésemkor I már hallottam az állomás közelében lévő te­metőből a kétségbeejtő jajgatást és a temeté­seket végző emberek éneklését. Az állomásról a temetőbe mentem. Ott már 8—10 uj hantot láttam. Kérdfzősködésemre azt felelték az em­berek, hogy egy-egy hant alatt 3—4 ember van eltemetve. A közös nagy sirt pedig, amelybe a föl nem ismert halottak testrészeit temetik, ■ éppen akkor ásták. A lemelőből bementem egyenesen a hely- I színre, ahol borzalommal láttam az összeégett I hullákat, 80—100-as csoportokban. Rettenetes | volt nézni az összeégett, agyonnyomott, meg- i csonkult holttesteket. Láttam többek közt egy * halott, áldott állapotban volt asszonyt, aki mel- ; lelt ott feküdt a kínos fájdalomtól megszült i csecsemőjének holtteste is. A holttestek eltakarítását csendőri felügye- j lettel cigányok végezték, mert községbeli vagy ; más ember iszonyodott annak teljesítésétől. A ; még felismerhető hullákat deszkákból rögtön- i zött koporsókba rakták s szekérre téve vitték a | temetőbe. Ugyanakkor a föl nem ismerhető j holttesteket is szekerekre rakták s a közös nagy ; sírba vitték. A ref. pap és a kántor imádkozva és énekelve kisérte a halottakat, a hozzátarío- ! zók és falubeliek pedig jajveszékelve mentek ! utánuk. Átható hullaszag töltötte be a falu leve- ! gőjét. A falu egészen kihaltnak látszik, csak i öreg embereket és asszonyokat lehet látni. Ott láttam a helyszínén a csengeri főszol­Mátészalkai illetőségűek közzül szerencsét KLEIN és TÁRSA Hám János-utoai gyapjúszövet» Női cöstümökre igen alkalmas szövetek nagy választékban. áruháza S^ATMAR. " 11 ...~ Va jay-utca 30. számú saroktelek eladó.

Next

/
Thumbnails
Contents