Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)

1910-03-23 / 24. szám

24. szám. XIV. évfolyam. Szatmár, 1910. március 23. Szerda. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: •gesz évre 8 kor. Félévre 4 kQ.r. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. LAPVEZÉR: FŐSZERKESZTŐ: Dr. KELEMEN SAMU Dr. HAVAS MIKLÓS. ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: SZERKESZTŐ: FERENCY JÁNOS. CSOMAY GYŐZŐ. SZEBKESZTéSÉS ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. Tel aíon-szám 80. Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Az országgyűlés feloszlatása. A négy évvel ezelőtt összehívott /ország­gyűlést feloszlatták ; még pedig ex-lexben, vi­lágos törvény ellenére. Történt ez a Khuen- kormány tanác»ára, mely ezzel a tanácscsal meg­sértette az alkotmányt. Nyilvánvaló, hogy a Khuen-kormány azóta, hogy kineveztetett, egyre-másra követi el a su- lyosabbnál-sulyosabb alkotmánysértéseket. Egész magatartása egy folytonos provokáció, ami egyre fokozta azokat a haragos indulatokat, amelyek hétfőn már inzultusokban törtek ki. A miniszter- elnök szereplése itt is kihívó, ingerlő volt. Olyan értelmezést adott az országgyűlés feloszlatásá­ról rendelkező törvénynek, mely minden igazán alkotmányosan érző magyar embert joggal fel­háboríthat. És amikor az ellenzék nem akarta meghallgatni a cinikus félremagyarázásokat, el­hagyta helyét, a gyorsírókhoz ment és azoknak kezdte diktálni beszédét, úgy, hogy a roppant zajban senki se hallhatta. Ekkor a szenvedel­mek fékezhetetlenül törtek ki s megtörtént a miniszterelnök és az őt védelmező másik mi­niszter inzultálása. Ez az eset sok mindenféle beszédre ad most okot. De minden körülmények közt meg kell állapítani azt az igazságot, hogy a kormány politikai magatartása, minden taktikája, az al­kotmányos felfogások és törvények ellen egyre- másra elkövetett sértései a legjogosabb felhá­borodást és elkeseredést keltették a mai kép- viselőhaz óriási többségét alkotó ellenzéki pár­tok körében. Ez kifejezésre is jutott az ellen­zéki pártok részéről tett ünnepies nyilatkoza­tokban, s a képviselőháznak ex-lexben való feloszlatása ellen az összes ellenzéki pártok által elfogadott tiltakozó határozatban. Ezzel a hangulattal nem lett volna szabad a miniszter­elnöknek játszania. Ezt a hangulatot nem lelt volna szabad a miniszterelnöknek mai föllépé­sével még jobban fölingerelnie. De ő ezt tette. És ezt nagyon rosszul tette. Államférfinak mindig számolnia kell cselekedetei következ­ményeivel és számolnia kell azokkal az indu­latokkal is, melyeket ő támaszt. Ezért gróf Khuen-Hédervárynak lehet leg­kevesebb oka arra, hogy a rajta és miniszter- társán esett inzultusból magának politikai tő­két csináljon. feloszlatását. Egyben határozati javaslatot is terjesz- j tett elő, hogy mondja ki a képviselőház a feloszlatás tényét törvénytelennek és alkotmányellenesnek s til­takozzék ellene. Batthyány határozati javaslatához Kossuth Fe­renc és Rakovszky István is hozzájárultak pártjaik nevében. Most Khuen miniszterelnök próbálta magyaráz- gatni, hogy szerinte a feloszlatás nem törvénytelen. Azonban e kijelentései mialt felingerült képviselők nem akarták meghallgatni s mikor mégis tovább be­szélt, többen törvénykönyveket, papircsomagokat s tintatartókat dobáltak feléje, úgy, hogy a miniszter­elnök és gr. Serényi föidmiveiésügyi miniszter az ar­cán érzékenyen megsérült. Nagy kavarodás támadt, amelyben a miniszterek kivonultak a teremből. A mi­niszterelnöknek és minisztertársának, Serényinek, se­beit az orvosok bekötözték. Mintegy nyolc napig gyógyul sérülésük. Ezután az ülés-teremben vitatkozás folyt a történtek fölött. Farkasházy, Eitner, Zakariás, Hoffmann és Beck képviselők jelentkeztek, hogy részt vettek a dobálásban és viselik érte a felelősséget. Majd a ház óriási többséggel elfogadta a gróf Batthyány határozati javaslatát. — Csanád vármegye törvényhatósági bizottsága közgyűlést tartott s kimondotta, hogy a Khuen-kor­mány iránt bizalommal nem viseltetik s támogatásban nem részesíti. Az országos függ- és 48-as párt Justh Gyula elnökletével értekezletet tartott a budapesti pártkör­ben. Az értekezlet ifj. Madarász Józsefet a párt ügy­vezető-igazgatóvá választotta. Azután megalakították a válasz'ásokat vezető bizottságot, amelynek gr. Bat­thyány Tivadar az elnöke. Megalakították továbbá a A politikai helyzet. A képviselőház, a hosszas elnapolás u*án, hétfőn délelőtt újra ülést tartott. Ezen az ülésen adta át Khuen miniszterelnök a képviselőház elnökének az országgyűlést feloszlató királyi kéziratot, amelyet aztán az einök felolvastatott. A királyi kézirat felolvasása után gróf Batthyány Tivadar állott föl szólásra s nagy beszédben alkot­mányellenesnek jelentette ki az háznak ex lexben való TÁRCA. Valaki egyszerre elkiáltotta magát . — Hé urak 1 Egy palack ! Egy pezsgős palack. Mindnyájan oda néztünk és csakugyan láttuk hogy a viz egy üres üveget táncoltat a hátán. — Utána! Ki lesz a boldog, aki elcsipi. Annál is inkább kellett vele sietni, mert egy pár angol és francia hölgy, aki velünk együtt mu­latott a hullámokkal, szintén szemet vetett a hány­kolódó szerszámra. Hárman-négyen úsztunk egyszerre feléje és ad­dig kergettük, mig végre sikerült elcsípni. Egy jól be dugaszolt, üres üveg volt lekötve és lepecsételve Diadallal vittük ki a partra s elhatároztuk, hogy az egész társaság közös zsákmányának tekintjük s valamennyiünk jelenlétében bontjuk fel. — Mi lehet benne? — persze ez volt a leg első kérdés. — Mindenesetre hajótöröttek dobták a vizbe Valahol az Óceán közepén a tenger összetörte a hajót s akik rajta voltak, ebbe tették bele bucsuirásaikat. — Istenem ! Szegények — sóhajtott az egyik utitárs. — Talán egy családapáé, akit otthon apró ár­vák s hűséges felesége siratnak. Egy kis szőke asszony hirtelen belekapaszkodott az ura karjába s könyet. törölt ki a szeméből. — Lehet, hogy épen talán magyarok voltak, akik kipusztulva őseik hajlékából, elhagyták szép ma­gyar hazájukat s Amerika földjein kerestek magukuak buzakenyeret az elhagyott, fürészporral kevert zab- kenyér helyett. S mielőtt kiköthettek volna az uj ha­jában, a tenger adott nekik csöndes szállást, névtelen pihenő sirt. — Annak is a kazárok az okai — vicsorgaíta a fogait az egyik magyar. — A merkantilisták, akik ki- pusztitanak bennünket a földünkről. — Ugyan ne beszélj! Sohase volt neked ká­posztáskerted se, — agyarkodott egy merkantilista. — Nem volt, de lehet. Egyébiránt én a szellemi tőkém után élek. S a magyar föld, a miénk, magyaroké. — No még megérjük, hogy az Óceán partján kitör az agráriusok és merkantilisták közt a háború — horkant fel egy okos ur. — Igen, igen 1 — sóhajtott egy kékszemü hölgy, aki ábrándjait is magával hozta. Az is meglehet, hogy egy ifjúnak utolsó sóhaját rejti magában, aki elindult messze földre, otthon hagyta édes aráját, minden bol­dogságát, csak azért, hogy egy boldog házasság ké­nyelmeit biztosítsa számára s útközben meglepte a vihar és ebbe a palackba rejtette bucsukönyeit. — Ez igaz lehet — mondá egy másik hölgy s láttam mint szorítja össze ökleit s fenyegeti meg ti­tokban a tengert, aki egy vőlegényt rabolt el az emberiségtől. — Legyen nyugodt nagysád! Hátha csapodár í volt. Hiszen a férfiak olyan gonoszak, nincs azoknak j a szavában semmi igaz. Megérdemelte a sorsát, úgy ! kell neki. A tengerparton. Úgyszólván valamennyien a tenger partján voltunk. Aki nem ismeri a tengert, nem tudja elképzelni, hogy mily óriási vonzó erőt gyakorol az emberre az az örökké háborgó, dörmögő, dübörgő, nagy ur kris­tálytiszta hullámaival, órákig lehet mellette ábrándozni s nem hiszem, hogy volna valaki, aki valaha megunná. Társaságunk egy része, leginkább a hölgyek, a parton járkáltak. Apró tengeri kagylókat kerestek és sikoltozva szaladtak kifelé, mikor egy-egy mérgesebb hullám 20—25 méternyire kirohant a tiszta homokra. Mi — természetesen én is a fürdőkabinba siet­tünk toilettet változtatni, hogy csak egy percre se szalasszuk el a fürdést, amiről szép magyar hazánk­ban úgy is esak álmodni lehet. Vigan hancuroztunk a hullámok tetején, öten-hatan ringattuk magunkat a hullám puha bölcsőjében. Bravúrokat csináltuk belőle, hogy ki tud bukfencet vetni a vízben, mikor legdü- hösebben rohan az áradat, két három méter magasat ugrani a hullám tetejére, hogy a viz át ne csaphasson a fejünk tetején. Persze, akiket jó sorsuk nehezebb termettel ajándékozott meg, hiába igyekeztek s ren­desen akkor láttuk őket viszont, mikor 20—30 mé­ternyi távolságra békamódra kiterülve tápászkodtak fölfelé és keserves arccal néztek vissza, hogy mikor jön a másik roham. Az „olcsóságairól“ C j C O U f D Ä pj T Ä 1 selyem, kelme, és csipke áruházában előnyösen ismert r 1 O U ü L 11 HliIHLsZATMAR, a „Pannónia“ mellett. Tavaszi és nyári újdonságok óriási nagy vála»aztékban megérkeztek. KIVÉTELES FELTŰNŐ OLCSÓ ÁRAK. Vásárlási köbei ezetfsem nélkül tessék meggyőződni.

Next

/
Thumbnails
Contents