Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-02-28 / 17. szám
5 av'JUi 1 XIII. évfolyam. Szatmár, 1909. február 28 Vasarnap. 17. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPAR! HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. IiAPVKZÉH: Dr. KELEMEN SAMU ŰRSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS, j FÉR ENCY JÁNOS. SZERKESZTÓSEB ES KIADÓHIVATAL: Boros Adoif könyvnyomdája. Hám János-utca 10. TeleSon-tsaam 80. --ízzsskt. Miodtnannfi dijak Szatmaren, a kladihlvataláas flzattndék. Ki alapította tehát a szatmári irgalmas nénikék kolostorát ? Csak most akadt időm arra, hogy válaszoljak, illetőleg a maga értékére szállítsam Fodor György városi levéltáros urnák — sokak előtt, nevezetesen maga a. levéltáros ur előtt is — meglepő, eseményszámba való felfedezéseit . . . De hogy azok az adatok éppen nem felfedezések, de előttünk már réges-régen ismert, sőt sokkal jobban tudott dolgok . . . azokat én rendre-sorba be is bizonyítom. És ezt tennem kel! az igazságért, mely ellenárihatlan erővel hívja az embert védelmére. / Tennem kell a nagy és szent életű Hám emlékéért és elégtételéért. Miért, mert azért, hogy állítólagos levéltári adatok alapján éppen azon intézményi akarják nagy nevétől, leikétől elszakítani, amely intézmény a szelidielku aggastyánnak legtöbb gondol, álmatlan éjíszaká- kat, úgyszólván kálváriát, töviskoszorut okozott, szerzett. Tennem kell végre, mert a Fodor levéltáros cikkelye után valóban az a balvélekedés kezd városunk intelligenciája körében is terjedni, hogy a hatalmas apáca kolostorunk böl- cseje nem a nagy Hám lelkében, erszényében, áldozatkészségében ringott. T A R C A. A Nőegylet táncvigalma húshagyó kedden. Az egész város közmeggyöződése, hogy a nőegyleti bál a szezon legsikerültebb elite bálja volt. A fényes, előkelő közönség teljesen megtöltötte a hatalmas és fényes tánctermet. Meg lehetünk elégedve. Tündérvilág játszódott le azon a bűvös éjszakán s olyan napkeleti virágos kert pompázott körülöttünk, hogy jellemzésére csak csodálkozó felkiáltások lehettek, ezek is a végükön jóleső sóhajokba olvadtak a férfiak ajakén. Na igazán remek, remek publikum ! Géza papi biztatásomra elfeledte szelíd sántaságát s ha vissza nem tartom, nyomban boszton#zni kezd. —- Hát barátom, —szólott ő extasisában — minden arra érdemes bálba elmentem, — mert kellett, de, ide már hogy eljöttem, igazán passziózom. — Hiszen, az, mit mi csinálunk, az meg van csinálva, — válaszoltam egy kis dicsekvéssel. Hogy igy fog sikerülni, az előre látható volt. — Miből f — Miből ? A Szűcs Sándor főjegyzőnk közkedHál lássunk tisztán. Lássuk be, hogy Fodor levéltáros ur nem fedezett fel semmi néven nevezendő uj adatokat, hogy a tőle felfedezettnek hitt, (de pl. Iraik kanonok és szerény magamtól is megirt és jó! ismert) adatokat félreértette, kiszínezte és — »Sulykot bizony nem egyszer elhajít«. Csudálatos igazán, hogy a főlevéltáros ur nem ismeri müvemet »Hám János, a szent emlékű szatmári püspök Élete« címen. És hogy nincs rneg e müvem a városi levéltárban, ahova pedig minden, a várost közelről érdeklő I müvet gyűjteni nemcsak érdemes, de kellene is. Ámde lássunk hát tisztán : úgy, amint következik. * I. Történeti igazság, hogy Hám püspök már püspöksége kezdetén foglalkozott a kath. leánynevelő intézet alapításával. Első terve az volt, hogy ha majd a régi, I (mos! is meglevő) püspöki lakból átköltözik az i uj palotába, az ott hagyott régi rezidenciát > rendezi he az irgalmas nénék vezetése alatt j álló leánynevelő intézetnek. És az is igaz, hogy e gondolata közt je- j lenik meg egyik fiatal papja, a Fodor levéltá- * rostól is említett Gouzecfky János, Bécsben | lakó katonai segédlelkész levele. (1836. dec. I 13-án.) I ' veltségü nagy estélyéből, a melyen a város fiatalságának legelszántabb virágkedvstöi jelen voltak. Egyszerűen a főjegyző megfontolt és okos intíiiványára kimondták, hogy ez a bál a bálok királynéja lesz. Sándor örült az egyhangú határozatnak És én felteszem róla, meri nagyon rejtélyesen mosolygott, hogy a felséges siker után a gárdát újból teára hívja — ha igaz. Géza papi jóízűen nevetett és tovább maiit. — Na Samukám, mit szólsz az itt egybegyült, összefont rózsa girlandhoz ? — szólok oda a mellettem álló képviselőnek. — Palermó, a földi paradicsom, a hol a múltkor jártam, pirulhat! A hol megfordultam, pedig mindenütt megfordultam, csak gratuláltak. Lehetett is ! Az alnöknőnek, Cray Gézánénak, ragyogott a szeme a boldogságtól: — Na titkár ur, ez győzelem, önmagamat is legyőztem. — Éa : Hogy, hogy ? — Na hát a protestáns bált értem, az is szép volt, de ez az én páratlanom. — Én: — Persze, persze. Kár, hogy lady-k nincsenek. Mádkor ezt a kiadó cimet értékesítjük. Hogy is mendja Vince ? Egy lády — fűtés, egy — világítás, stb. Melegebb is lenne a terem, meg világosabb is. Arról értesíti megyés püspökét, hogy Leon- hárd Mihály apostoli helyettes püspök, körül- j beiül 70 ezer forintos alapítványt szándékozik . tenni. És pedig azon szándékból, hogy t»z apá- | cák gondozása alatt felállítandó intézetben a katona leánygyermekek is neveltessenek. Es most ide tessék hallgatni Fodor levéltáros ur! — Ismervén — igy ir a fiatal pap — megyés püspökömnek szándékát és nemes készségét ily intézet létesítésében — bátorkodtam a tábori püspöknek ajánlani, hogy nevezett alapítványt Szalmárnak juttassa. És hogy a dolgot jól megértsük és igy tisztán láthassunk, meg kell előre mondanom Fodor levéltáros urnák is azt, amit ő ma sem igen böngészett ki — a levéltárból : Hogy ugyanis ma is titok, ki is hát az irgalmas kolostorban levő katona árvaleányok jótevője, alapítványt tevője ? Ki tette le voltaképp' a katona leánykák számára azt a hetven ezer ezüst forintot, melyet Leonhárd a szatmári irgalmas nővérek kolostorának juttatott? Igazán, ezt határozottan ma sem tudjuk. Ámde egybefolyó körülmények sejteni engedik, hogy ez a bizonyos alapitó nem Leonhárd püspök, hanem egy titokban maradni akaró jótevő nő . . . miként egyik levelében Leonhárd püspök maga is bevallja. — Hanem nézze titkár ur, amott a leányok már 2 perce ülnek. Kérem gondoskodjék ! — Azounal! csak vegyenek lélekzelet. Lengyel Alajos, a lázári gróf is ott sürgött! forgott a középső férfi gruppban: —- Na Jani bácsi, egy év alatt tnegházasodom I I —- igy kiáltott fel. | — Barátom, itt olyan választék« van, hogy tün! dérországbau sem különb. Csak nézz körül, meg Is* ! hét azt csinálni hamarább is, pl. pünkösdi rózsanyi- lásra. Minő reklám a nőegyleiiriek ! Lengyel Imre csak a kezét dörzsölgette. — No mi az ? — A pipacs ! — Igazad vau. Pompásan fest Aanuska. — Elhoztam a másik két leányomat is. Hogy lássák és tanuljanak! Jékey Károly né, az aielnöknö mindig ott volt, mint a hadvezér, ahol reá legnagyobb szükaóg volt. E pillanatban a bájos virágok közt tartózkodott és az utolsó harmatot hintegeíte reájuk. Nagyon el volt foglalva, ii#m is beszélhettem vele. De a szeméből láttam, hogy minden óhajtása szerint megy. Jékeyné aielnöknö rendkívül sokat dolgozott. Bátran állítom, hogy egy tucat rendező többet nem tehetett volna. Mondjuk róla : Figaró itt, figaró ott, figaró mindenütt. így legjobban jellemezzük Az emelvény széAz 1909. évi PlcArűTUÍii fíIfQnillOVAIfútúl/flt Női kosztüm ujdon»ágok ml. ülSUIöIlUU 8yaU USZ0V616K61 szövetek figyelemre UJ L J WeiSZ Gyulái 11 áll kaphatunk, Szatmár, Deák-tér 21. sz. nagy válaszméltók! tolérhetetlen olcsó árak! •\ ték ban!.*.
