Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1909-02-07 / 11. szám

II. szám.

.7JY"ittT'm 7 .A 7 TPTTTT

XIII. évfolyam.

Szatmár, 1909. február 7. Vasárnap.

FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP.

A „SZATMÁR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE

MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

eiész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér.

ÜAPVKZÉR:

Dr. KELEMEN SAMU

ORSZ. KÉPVISELŐ.

FELELŐS SZERKESZTŐ:

Dr. HAVAS MIKLÓS.

SZERKESZTŐ:

FERENCY JÁNOS.

S2ERKESZT0SE6 £S KIADÓHIVATAL Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 11»

== Telelőn -szatn 80.------=

Mlndonnomü diján $/>tm«ran • nladamvatailikii '

Noblesse oblige.

Sokszorosan elcsépelt, ezerszer felhány- lorgatott bűnéről társadalmunknak, kívánunk ez alkalommal sptólani, mert úgy véljük, hogy soha eleget, még kevésbé kellőképen nem figyelmeztethetjük polgártársainkat, a mi áldallan, lehetetlen társadalmi viszonyainkra.

Egyetlen társadalmat sem találhatunk, mely rut kinövéseiben, veszélyes túlzásaiban csak némikép is hasonlatos volna a miénkhez. Egy országot sem találhatunk, melynek lakosai oly mértékben élnének viszonyaik fölött, mini a mi szerencsétlen Magyarhazánkban.

Nálunk a társadalom kötelez. Noblesse oblige ! Erősebb minden törvénynél, erősebb a kényszerű körülményeknél az a hatalom, mely rabigájába nyomorítja az embereket, mely tönkre teszi erkölcsileg s anyagilag egyaránt az erejében sokszor már nem is bizó szerencsétlen áldozatokat.

Vájjon kit találunk, nézzünk csak körül figyelmes szemmel, társadalmunkban, ki erejéhez mérten, jövedelmei arányában él. Vájjon a diplomás ember családja, kinek jövedelme alig haladja felül a 4000 koronát, nem úgy él, mintha legalább is 10,000 korona keresete volna? Hát a hivatalnokok, kik megszámlált garasaik dacára úgy élnek, mintha 1000 holdas földük lenne a Bánátban. S a kereskedők, az iparosok s rendre egymás után valamennyien, akik csak itt vagyunk, úgy élünk-e vájjon, ahogy azt a viszonyaink megengedik ? ! Nem ! S ezerszer nem 1 Legalább is egy fokkal, ha nem többel, viszonyainkon felül költekezünk,

élünk. Végre azután beköszön utóljára a gond. Mert a hiányzó bevételeket hitellel próbáljuk ideig-óráig pótolni, várva az eljövendő sült galambra, főnyereményre, elhaló milliós nagybácsi örökségére, vagy hasonló szolid bázisú jövedelemre. De a számításaink majd mindenkor csődöt mondanak. A hitel végtére bedugult. Főnyereményt, örökséget nem csinálunk, a sült galamb másfelé röpül s mi itt állunk szomorú, lehorgasztolt fővel, gondok közepette s törjük amúgy is agyon gyötört fejünket, miből, honnan teremtsük elő az esedékes részleteket, kamatokat.

De a társadalom kötelez. Noblesse oblige ! A tanár felesége, gyermekei, noha jövedelmei nem engedik, kénytelenek úgy járni, ahogy a>1 társadalmi állásuk hibás kívánalmai megkövetelik. Az ügyvéd, az orvos családjának úgy kell élnie, mintha földbirtokos lenne, a föld- biitokos, mintha fertály mágnás, s a fertály mágnás, mintha majorátus, latifundium birtokos volna. A cseléd ma már kalapban jár, hogy kisasszonynak nézzék, a nev'előíiő pedig már egyenesen kenyéradó gazdájának felesége ruházatát mimeli. A reprezentáló háziasszony párisi divatlapokat járat, hogy azok szerint öltözködjék s igy tovább fel-fel egész a legmagasabb régiókig.

így történnek azután azok a nevetséges visszásságok is, hogy sokszor látjuk a hölgyeket olyan estélyi toillettekben végig söpörni az .utcákon, melyek szakasztott a párisi divatlap szerint készültek, de amelyekhez azonkívül egy automobil, de legalább is hintó szükséges. Mert azok a hölgyek, kik Párisban ilyen divatu ruhát hordanak, bírnak ezekkel a kellékekkel is.

Egy párisi ismerősöm egy alkalommii nálunk járva, meglepetten mondotta nekem :

— Uram, ilyen elegáns urakat és hölgyeket, mint az önök fővárosának utcáin, nálunk, Párisban sohasem láttam. Az ilyen eleganciával öltözött emberei odahaza, hintón vagy automobilon száguldnak végig.

S ez igy is van. Nálunk a déli korzón, fénymázas topánu urakat s hölgyeket látni, nem tartozik a ritkaságok közé. Odakünt a tényleges elegáns világban, csak kocsin hordják ez alkalmi ruhadarabokat.

De éppen ez a ferde helyzet, melybe társadalmunk akaratlanul került, okozza mind e visszásságokat s kellemetlen következményeket, melyek együtt járnak vele. S nem is reményel- hetjük, hogy mihamarább változások álljanak be e lehetetlen helyzetekben. Sőt, ha figyelemmel kisérjük az eseményeket, úgy láthatjuk, hogy ez az igaztalan, hazug tendencia növekedő félben van. Nem is azt célozzuk mi, hogy valamelyes javulás is járjon tanításunk nyomában, mert hiszen jól tudjuk, hogy minden komoly szavunk csak falra hányt borsó. Csupán fel akartuk emelni tiltakozó szavunkat most, mikor a téli társas összejöveteleken legtöbb alkalmunk van megfigyelni e káros, végzetes következményekkel járó hibáit társadalmunknak, hogy legalább egy hang hallatszék e Sodorna és Gomorha pusztulását megelőző korszakban.

Mert nagyon jól tudjuk, hogy azért hölgyeink egy ruhát csupán egy mulatságra tartanak alkalmasnak s hogy színházba csupán páholyba járhatnak; minden idényben uj divat,

TARGA.

Részlet

»A füst« című verses vígjátékból.

Irta: Kaczér Ignác.

Harmadik felvonás — Harmadik jelenet. (Lőrinczy, Klára ; jönnek.)

Lőrinczy : Lásd Klári szolgám, Isten látja lelkem, Emberhez én még sohsetn esdekellem ;

Soha eddig meg nem hajlilá lérdem’

Istent kivéve sem ember, sem ördög :

Es most vénségemre meg kellett érnem, Hogy saját cselédem elölt könyörgök.

Klára : Hát miért esdekel, miért könyörög ?

Mert parancsolni már nem lúd szivének. Persze, persze, kit a tiltott gyönyörök Végleg hatalmukba kerilének . . .

Noháf, még meg kén, hogy köszönje kelméd, Ha belőle egy ocsmány szenvedelmet Kiirtok végkép.

L. : Nem ugv, fiam Klára,

Rut szenvedélynek testi láz az ára.

Ám, ami testnek s léleknek sugára,

Minek szivgyönyört fakasztani célja :

Nem rul, ocsmány, de nemes szenvedély a’.

K. : Hát én nem tudom felfogni hizisten :

Mi szivgyönyör lehet a pipafüstben.

L. : Ajkam ezt szóval hogyan magyarázza ?

Kérdezd meg az ifjút, mi a csók varázsa. Azt fogja felelni : Csodás, isteni ! —

Ám, ha leakarná hiven festeni,

Mily érzelmekkel lesz a szive telve :

Azt tapasztalná, hogy koldus a nyelve És igy szólna hozzád : azt érezni kell :

K. : Bizony, puszta szók azt nem mesélik el.

Haj, de a szerelem egész más dolog.

L. : Hogy csupán egy szerelem van ; ne véld te

Hiszen e körül a sző körül forog Az emberisé? egész földi élte A gyermekkortól a késő aggságig.

Az édesség, mire a gyermek vágyik,

Az emberi szív legelső szerelme;

Az ifjú csókban talál édességet,

Tudásban az, kiben egy : szív és elme,

Némely embert harc szerelme éget,

Némelyiknek ideálja beke ;

Van, kinek gyönyört hoz a verejtéke,

Mivel szerelme a küzdés, az élet ;

Van, kinek szive az ördögé lett,

S van, ki csupán az Istent sovárgja.

S van, kinek pénz a szerelme tárgya.

Nékem sem szabad sorsommal perelnem :

Jó volt hozzám, nem bánt vélem mostohán,

Volt már harc, munka, asszony a szerelmem, Most bodros füst az s illatos dohány.

K. : ügy ? Hát szerelme füst ? . . Tudok egy mesél :

Egy dús királyfinak szép szerelmesét Elragadá a csúf vasorru bába És foglyul tartá boszorkavárába’

És ki nem adta aranyért, ezüstért -- No én is igy cselekszem.

L. : Jaj ezt ne tedd.

Már úgy eped lelkem testem a füstért,

Hogy . . . Különben könnyen elképzelheted :

n

•VNői hossza és rövid plüioh kabátok gyári árban csakis egyedül

Korai Árminnénál

kaphatunk! .'.

Ritka alkalmi vétel!

Üzletemben vissza m.radt áruk, úgymint vásári bundák, téli kabátok, felöltök, öltönyök, fiú és gyermek ruhákat s egyéb föl nem sorolható árukat ♦♦ ♦♦ isbsf* mélyen leszállított árban kiárusítom ♦♦ ♦♦

KORAI ARMINNE

SZATMÁR, D E A K T ÉBEN, A . . FEHÉR HÁZ MELLETT

Női hosszú és rövid plüsoh kabátok gyári árban osakls egyedül

Korai Árminnénál

kaphatunk 1

■A-