Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-12-29 / 104. szám
XIII. évfolyam. Szatmár, 1909. december 29. Szerda. 104. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKÁI LAP. A „SZATMÁR-NEHIETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes Szám ára 10 fillér. Uj esztendő. . . Vig zene zeneiül, pohár ebszeesen- dül . . . S azután egy pillanatra csend, mélységes, titokzatos csend, a lámpák kialszanak s mig az ó esztendő végső vonaglással kimúl, tüzes ifjúsággal, perdülő könnyedséggel megszületik az uj esztendő, az Ur Jézus Krisztus születését követő 1910-ik. A végső akkord tehát vig. ügy mint minden esztendőnél. Ellentétben az emberi elmúlással, ahol a kiengesztelő halál, szomorúság s bánat közölt költözik be a gyászházba. Mindnyájan szerelnők tudni, hogy vájjon ez az uj esztendő mit rejt méhében, vájjon több vigság s kevesebb szomorúság vár a szenvedő, a küzködő, a létért folytatott nehéz harcokban elernyedt, elványadt „emberiségre. A jövő előttünk mély rejtély marad s csak a múlt az, mely kevés örömet magában foglaló történetét szemeink elé tárja. Bizony, bizony kevés jót nyújtott az elmúlt esztendő a magyarnak. Nincs miért visszakivánjuk, nincs egyetlen mozzanata, amiért visszasóvárogjuk. A régi latin közmondás ugyan azt farija, >De morlüis nil, nisi bene.« A halottakról vagy jót, vagy semmit se mondjunk, de ez esetben el kell térnünk az udvariasság e szentelt paragrafusaitól s szemtől szembe mondjuk az elköllözöttnek, hogy senki se sajnálja, senki sem várja vissza, örömmel láttuk eltávozását. IiAPVSZÉS: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: I SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS, j FERENCY JÁNOS. Az 1909-ik esztendő .rem volt örömteli s így elmúlása! or még csak azt a szerény búcsúztatót sem nyújthatjuk, mely minden jó léleknek elköltözésekor kijár. Jött, nem hozott semmit s amit elvitt, az csak bánat s szomorúság volt, Ki fogja sajnálni tf-hát s ki kívánja vissza? I Elment, hogy helyet engedjen az újnak, a frissnek, a reménységgel teli, üde fiatalnak. Mindnyájan hisszük, reméljük, sőt bizonyosra vesszük, hogy az uj esztendő mindenben felül fogja múlni az elmúltat, több örömet, kevesebb bánatot s szomorúságot, hoz a mi szerencsétlen, el sanyargatott országunk népének. S a remény, mely az emberek szivében, mint az örökmécses a szentélyek belsejében, ki nem hunyó lánggal ég, e remény táplálja bensőnket, e remény adja a vigaszt s nyújtja a ki adást a további küzdelmekhez. — Ember küzdi és bízva bízzál ! A költő látnoki .rővel biztatja embertársait az Ur nevében a további küzdelemre, hogy az élet súlyos csapásait elviselve, ne csüggedjen, hanem fslylassa a harcot ott, ahol elhagyta, folytassa ott, hol vérezni, szenvedni megtanult. S ez az általános emberi sors. Egy néhány maroknyi virág s egész kocsiderékra való gaz. Pillanatnyi örömök s évek hosszú során keresztüli szenvedés. A mártírok nem haltak ki. Minden egyes ember élete nem egyéb, mint a kisded mártiromságok szakadatlan láncolata. SZERKESZT8SE8 ES KIADÓHIVATAL Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 —- Telefon-szam 80.-= s| i«s»nn*mä di|av Süstmarsn. r W«flhlvatalbai* í!?*t«ndS-. Ha kihuny az ó, kezdődik az uj. Az elmúlt esztendő küzdelmei fol\falódnak az újban, az újé a következőben. Ha az ünnepek alkalmából letesszük a szerszámot, hogy pihenjünk, pihenésünk csupán újabb erőgyűjtés a következendő küzdelmekhez. Minden múlandó. A földi lét ié csupán provizórium, ideiglenes küzdőterülete a léleknek, hogy az a földi salak tisztítótüzében meg- ujhodva, eljusson örök rendeltetési helyére, oda átra, ahonnan még senki sem tért meg s ahova a mi gyarló szemünk pillantása még nem eshetett. Az uj esztendő bekövetkezése különös gondolatokra ragadja elménket. Az elmúlás mindenkor szomorú hangulatba ringat s eszünkbe juttatja véges voltunkat. A halhatatlanság csak a nagy elmék jutalma. Az emberiség óriási nagy többsége csak azért születik, hogy egy szám legyen abban a hatalmas statisztikában, mely az emberiség gyarapodását és csökkenését igazolja. Csak egy állandó, csak egyetlen a maradandó, amit a szeretet alkot. A szeretet az emberi tulajdonságok közül az, melynek égi származását elvitatni nem lehet. A szeretet alkotta dolgok örökéletüek. A szeretet legyen hát az uj esztendő ve- zérmolivuma. Ez rezegjen minden cselekvésünkben, ez bíráljon minden ténykedésünkben. Ha a szeretet lesz az uralkodó ebben az országban, akkor az uj esztendő bízvást több TÁRCA. Futó Jóska első szerepe. (Egy vén szinész naplójából) — Irta Pallos Árpád dr. — Valahol a délvidéken jártunk. Aki ismeri e vidék aziniviszonyait mostanság, az fogalmat alkothat magának arról, hogy minő állapotok uralkodhattak e téren akkortájt, ezelőtt negyven esztendővel. Nem tudom minő szerencsétlen idea vezérelte direktorunkat e vidékre. Talán kulturrnisszió vitte e szláv vidékre ? Mert annyi tény, hogy soha még annyit nem koplaltunk, mint akkortájt. De ezen nem is volt valami nagy csodálkozni való, mert annak a vidéknek lakossága nagyobbrészt szerbekből állott, kik a magyar nyelvről, magyar színészetről még azt sem tudták, mi fán termett. Sokszor voltunk már abban a stádiumban, hogy beadjuk a kulcsot és a magyar nyelv és kultúra érdekében kibontott lobogónk elbukik a küzdelemben. Da aki a madarakat felruházza és élelmet ád a tehetetlennek, az minket sem hagyott ében veszni. Rendeztünk olyan szinielőadásokat, hogy egész estenden nem tettünk más egyebet, mint magyar és szerh népdalokat énekeltünk s hozzá majd a csárdást, majd pédig az egyhangú kólót lejtettük. Ilyenkor azután volt is publikumunk, mely sürü, átbatlan füstfelbőkbe burkolódzva, rekedt hangjával, széles jókedvében bele-bele kurjantott, nótáinkba. S akkor oszt’ hullott az áldá«, ezüst és rézpénz képében tányérunkba, mert belépődíjat ugyan senki fia sem fizetett, így azután rövid időre megint csak helyre - zökkent pénzügyi mérlegünk félrebillent serpenyője. Most is egy szerb városkában tartózkodtunk. De itt már direktorunk élve a politikával, minden másod este ilyen vegyes előadásokat rendezett és csak a reá következő napokon áldoztunk Shakespeare, Szigligeti és Katona szellemének, természetesen üres pad sorok előtt. De mi ezzel nem törődtünk. Ép olyan hévvel játszot'uk szerepeinket, akárcsak a Nemzeti Színház közönsége hallgatta volna előadásainkat. így azután az európai egyensúly is helyre volt állitva, a hazafiságnak is eleget tettünk s a mellett még sem kopott fel az állunk. Volt a városkában egy becsületes szabómester és annak, ha ugyan lehetséges, még becsületesebb legénye. Futó Jóskának hívták. Jó magyar legény, ki vándorlásai közben került ez Istentől elrugaszkodott szerb városkába. Ez a Futó Jóska volt a mi leghívebb, a legkilartóbb nézőközönségünk. Ott volt az minden előadásunkon, akár szép idő volt, akár hónaljig érő sálban kellett odaküzködnie. Olyan ájtatosan hallgatta Bánk-bán, Petur, Coriolán és a többi nagy hősök ékes dlkcióit, akár a hivő a próféta igéit. Egy-egy érzékenyebb jelenetnél pedig olyan könyzápor omlott szépen ivezett szemeiből, hogy sokszor még a szereplő színészeknek is megesett a szivök rajta. Fizetni persze nem fizetett, mert a pénz nála is mindig a legkevesebb volt, hanem az okozott műélvezetért viszont ő varrta meg lerongyolódott jelmezeinket és ő készített annak-akinek újat is. így azután szépen megfértünk egymással és rövid ott tartózkodásunk alatt annyira megkedveltük őt, ő meg színtársulatunkat, hogy valóban nehezen bucsuz- kodlunk, mikor ütött a válás órája. Ott hagytuk a szerb városkát, bogy másutt is terjesszük a magyar szót és másutt is harcoljunk kitűzött kulturmissziónkért. Ép javában ábrándoztam egy elnyűtt mente felett, hogy beh jó volna, ha most itt lenne Futó Jóska mindjárt kireperálná rongyos mivoltát, bát uramfia akárcsak a szeilemidéző szavára, betoppant e percben a mi Jóskánk. — Adjon Isten művész uram, e szókkal köszöntött. — Hát kend mit keres itt minálunk, kérdém csodálkozó arckifejezéssel, mi jó szél hozta errefelé f Arca piros volt a szégyenkezéstől és nehézkesen tört elő a szó torkából. — Nagyon megszerettem én magukat és nem tudtam belenyugodni abba, hogy én már többé ne gyönyörködhessek szép szavukba. Azért is fordulok kigyelmedhoz, aki mindig jóindulattal volt irányomban, pártoljon be engem a direktornál, vegyen be a társulatába. E szavaknál már egészen ellágyult és két izzó Müller Lajosné férfi-, női- és gyermek kész ruha üzletembe az őszi idény újdonságok megérkeztek. — Tartós, elsőrendű jó áru, szolid olcsó kiszolgálás. Üzlet- helyiség Deák-tér Kereskedalmi bank palota (a nagytözsde mellett.)
