Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1909-12-25 / 103. szám

2-flt oldal SZATMÁR - NÉMETI. Saatmár, 1909. december 25. az örök szeretet jelképének és nincs mit vár­jon ez az ország a szeretet ünnepétől, mert a bécsi sátán kilopta az emberek szivéből a sze­retet érzetét s eredménytelen harc vágyát ol­totta be helyette. Nem hoz, nem is hozhat megváltást ennek az országnak a karácsony. Hiszen hazugság­ország ez, hol a vezérek mást gondolnak, mint amit mondanak s a közkatonák mást cselek­szenek, mint amit a vezérek parancsolnak. Azt hirdetjük, hogy alkotmányunk van, melyet szentesített törvények és a nemzet féltő sze- retetén kívül királyi eskü véd. Valójában pedig az alkotmány még papiros formában sincsen meg. Mert az csak nem alkotmányos ország, hol egy törvény, vagy egy törvényben bizto­sított jog érvényesítéséhez előzetes királyi jó­váhagyás, állítólagos királyi szentesités szük­séges. És nem alkotmányos faktor az a képvise- ház, hol a kezdeményezési jogot a király kisa­játította magának. Mi volnánk a második alkotmányos állam Európában, az első Angol­ország után ? Angolországban a törvényeket maga a nép hozza s csak ennek állásfoglalása után határoz a parlament. Hiszen az angol miniszter népgyüléseken agitál törvényjavaslata érdekében. Nálunk a király rendeli a képviselőház­nak, a nép és a képviselők megkérdezése nélkül a törvényt s csak hitvány külsőség mu­tatja, hogy ennek az országnak alkotmánya van. A lényeg az abszolút királyi hatalom, mely forrása minden jognak és kötelezettség­nek, semmi kötelesség nélkül. Nem ezt mutalja-e a most folyó válság ? | Nem kegyelemképpen kell-e koldulnunk az ön­álló bank felállításához és a gazdasági önálló­sághoz való királyi hozzájárulást, jólehet ezt törvények biztosítják nekünk ? És a nemzeti jogok érvényesítésére vállalkozott nemzeti kor­mány a nemzeti jogokat nem adta-e fel nagyobb és erőteljesebb küzdelem nélkül azalatt az idő alatt, mig hirdette, hogy azok megvalósítását tartja elsőrendű kötelezettségének. Lukács László tárgyalásai kétséget kizárólag bizonyítják, hogyha Kossuth Fereno azzal a merevséggel követelte volna az önálló bankot, mint amilyen merev magatartást tanúsított a király annak a meg­tagadásában : a nemzet ezen jogos követelése ma már a megvalósulás stádiumában volna. De Kossuth Ferenc, mig önálló bankot hirde­tett az ország előtt, a királynál már kartell- bankért csevegett; majd jelentéktelen katonai engedményekért feladta a bankküzdelmet. Mind­ezt a király iránti lojalitásból, mely lojalitás maga is hazugság, mert azt magyarul szolga- lelküségnek hívják. Hát nem hazugság az országra ez, hol tényleg semmi sem úgy történik, mint ahogy ezt külsőleg hirdetik, feltüntetik. Várhat-e hát az a nemzet megváltó kará­csonyt, hol krisztusi szeretet és béke köti össze az embereket az eszmei igazságért folytatott küzdelemben! Mikor derül fel a nemzeti jogok karácsonya, mikor minden magyar, vezér és közkatona egyaránt csak a nemzeti eszme igazságait erezi és meg is érti azokat. Várjuk, évtizedek, évszázadok óla a Krisz­tust, aki a nemzet templomából kikorbácsolja a kufárokat, de a Krisztus nem jön s a böl­csöt, melyből a Megváltó kilépését várjuk, egyre több kufár veszi körül. Meddig késik még a Krisztus? Lajos Dénes. Levél a falumba. Kicsi falum, szülőföldem, Ifjonti világom! Szeretettel küldöm hozzád E pár sor Írásom’. Amióta elhagytalak, Be sok éve annak ; Be sok bubaj ért azalatt, De csak kevés jó nap. Búbajomban, jó napomban Ám csak rád gondoltam; Hozzád vágytam, feléd szálltam Érző gondolatban. Visszavágyok, oda szállók Gondolatim szárnyán, naponta része volt, mély redőket szántottak homlokára. Szemöldökeit a harag kigyóvonalba vonta össze. így várta leányát s Diomedet, a rabszolgát. Lesütött szemekkel lépett Phylis az átriumba. Arcát bő tunikájába rejté, mig vállait csukló zokogás remegtette. — Hitvány rabszolga, ki a Caesar leányára meré­szelted vetni szemedet, lakolni fogsz kátorságodért, dörgé a haragos Caesar. A nép cirkust kíván s tombol a vágytól ismét kéjelegni a szétmarcangolt emberi áldozatokban. Te fogod a nép vágyát lehűteni! * Az aréna minden zuga telve volt látványosságra éhes közönséggel. Mindenki tudta az elmés Ítéletet, mit a caesar a merész rabszolgára kimondott. Két ajtó szolgált az aréna köröndjébe. Az egyik ajtó mögött kiéheztetett himoroszlán lesett áldozatára, A másik ajtó mögött Phylis vetélytársnője, Pomponius leánya várakozott. Az Ítélet úgy szólt: Diomed kiáll a porondra és szabadon választhat az ajtók közül. Ha azt nyitja fel, mely mögött az oroszlán rejtőzik, az természetesen szétmarcangolja; ha ellenben a másikat találja válasz­tani, úgy a mögötte várakozó Pomponia hitvesévé lesz és élete uieg van mentve. A tömegen halk moraj hullámzott keresztül. Diomed kilépett az arénára. Most egyszerre mindenki a caesar páholya felé tekintett, itt ült Phylis sápadt arccal atyja, a caesar oldalán, mig szemei fásultan meredtek a cirkus porondjára. Egész éjszaka nem hunyta le szemeit. A féltékenység mar- dosó kigyói marcangolták, ha arra gondolt, hogy Diomed a leányt találná választani. Ha pedig feltűnt előtte az a jelenet, amidőn a kiéheztetett oroszlán azt, kinek izzó ajkairól oly sok édes vallomást hallgatott sejtelmes éjjelen, szemei előtt tépi szét, könybe lábadt gyönyörű két szeme a fájdalomtól. Ő tudta, hogy melyik ajtó mögött minő sors vár Diomedre, mert a cirkus magistere nagy áron közölte vele. Diomed tudta ezt, mert meg volt győződve, hogy Phylis bármi áron, de okvetetlen kell, hogy kipuhatolta légyen e szörnyű titkot. A közönség sajnálkozva tekintett a teljesen meg­tört Phylisre, mert benne megszemélyesítve látták az örök szerelem áldozatát, ki e küzdelemben, mit a kegyetlen végzet elébük szabott, az egyedüli biztos vesztes fél. Diomed alázattal hajtotta meg gyönyörű termetét a caesar páholya előtt, mig tüzes szemeit kérdőleg Phylisre függeszté . . . ... És csakugyan . . . Phylis az egyik zárka felé intett. Diomed a jelzett ajtót egy nehéz mozdulattal fel­tárta ... és kilépett . . . * ... A pergament tekercs, amelyről ezt az ősrégi históriát lemásoltam, e helyen szakadozott volt. Az egerek, kik egyetlen hűséges olvasói voltak annak az elhagyatott könyvtárnak, melyben ezt a mohlepte, poros iratcsomót leltem, hogy elragadtatásuknak ki­fejezést adjanak, tisztára kirágták ennek a szép és tanulságos históriának a végét. S Így én, aki csak szerény és gépies másolója voltam csupán e történet­nek, kénytelen vagyok adós maradni a befejezéssel. Én magam voltam a legkiváncsibb megtudni, hogy vájjon az oroszlán, vagy Pomponia jő elő a zárkából, de bárhogy erőlködtem is, az elrágott pergament- tekercsből mit sem tudtam többé kibetüzni. így tehát az érzelmek e harcából melyik került ki győztesként: a szeretet, avagy a féltékenység, örök rejtély fog maradni. Ahol annyi derűs emlék Hívogatva vár rám. S im’ könyezve tűnődöm el Emlékeim sorján : Hej, hová lett, vaj’ mivé lett Egy szép szőke kis lány ? ! . . . Kicsi falam, szülőföldem, Eltűnt szép világom ! Kegyelettel küldöm feléd E pár sor írásom’ . . . ______ Dr. Hannan Lipót. A szövetkezetek térfoglalása. A gyakorlati gazdasági politika mindinkább tért enged az arányos megosztásnak és ennek folyománya az általános parcellázás is. A nagy tőkék, a nagybir­tokok egyesek kezében való tartása eredményezte a népek elégedetlenségét és a szociális alkotások termé­szetes következménye volt ezek megoszlása. De az egyének magukban gyöngék voltak a terhek viselésére, épen azért az erők kiváltására egyesültek szövetkeze­tekben. Azok, akik tisztában vannak azzal, hogy mire képes ezrek együttes munkája, úgy szeretnék oda állítani a szövetkezeteket, mint a gazdasági fejlődés fattyú hajtását és léptcn-nyomon lenézik és gáncsolják azokat. Pedig a szövetkezei a legnemesebb eszme, mert hiszen ez a „gazdasági demokratia szemben a kapitalizmus arisztokraciajaval.“ A szövetkezet egyesíti a kis tőkéket a nagy tőke hatalmával szemben s egye- | siti a kis erőket a nagy erőkkel szemben és igy kis | energiából nagy energiákat vált ki. Epen a valóságnak eme megfelelő jellemzése teszi félelmetessé a szövetkezeti eszme terjedését azokra nézve, kik eddig a nagy tőke uralmának árnyában hüsöltek és kéjelegtek a konkurencia nélküliség nyu­galmában. Mert hisz a tőke kamatait mindig a kis emberek fizetik meg, mig annak hasznát csak egyesek élvezik. A fokozódott fejlődés természetes folyománya a szövetkezeti eszme gyors terjedése volt és ha önma­gunk jovoltát biztosítani akarjuk, azt csakis a szövet­kezésben érjük el. Mert a szövetkezet minden tény­kedése a tagok javára történik és a szövetkezeti haszon nem egyeseké, hanem mindenkié, kivétel nélkül, ki a legcsekélyebb érdekeltséggel részt vesz a szövetkezet­ben Csakis igy volt elérhető, hogy ma százezrek osz­tódnak meg azok között, kik eddig csak a terheket viselték, mig az előny, a haszon, az uralom másoké volt Miként aszociális küzdelmek a tömeg szolidari­tásában eredményeznek győzelmet, éppen úgy az emberek szövetkezése a közös előnyök kivivására az élet örökös harcának egyetlen biztos fegyvere. A kis embernek nincs hitele és az csak úgy bol­dogulhat, ha erős szövetséget alkot, melynek tagjai egymást támogatják, mert csakis igy juthat a termelő tőkéhez. A nagy bankok csak a zsíros üzleteket ked­velik, a kis’ és közepes ember egyetlen hitelforrása a szövetkezet. A szövetkezed mozgalmaknak épen azért mindig a népből kell kiindulni és nem szabad letérni arról az útról, amely a kis emberek eme egyetlen önkormány­zatát biztosítja Mindig a kölcsönösség és a közösség nagy elveit kell, hogy érvényre juttassa, minden rá­szoruló érdekének becsületes kielégítése mellett. Korunk a lázas harcok szintere, amelyen az erősek a gyöngék megfojtására törekszenek. Erre a legek’alánsabb példa a bankkartell, amelynek hangosan beszélő célja, az uralom, a jólét biztosítása és ki látja ennek kárát, mindig az adós. A közönség érdeke, az egészséges gazdasági fej­lődés biztosítása tetszetős frázisok, melynek a valóság épen az ellenkezőjét mutatja. Az ember csak arra számithat, ami az övé, ami­ben neki is része van, épen azért helyes a szövetke­zeti alakulás támogatása és itt a legfőbb ideje, hogy akár mint termelő, fogyasztó, vagy hitelszövetkezet alakjában minél nagyobb számban alakuljanak azok, hogy minél számosabban élvezhessék a szövetkezeti eszme jótékony hatását. Ha akár a termelő, akár az épitő hitelszövetke­zetek. a szövetkezeti gazdálkodás kifogástalan képvi­selői, biztos, hogy egy uj fejlődési korszakol terem­tenek, melyben a kis tőkék egyesitett ereje tör magának utat a nagy tőke mindent magába szívó hatalmával szemben. Miképen a demokrácia elvének előbb vagy utóbb Ne tétovázzék, ha fáj a feje, pr :: hanem használ ion azonnal :: RETVÁS-I ’ASTIl .LÁT amely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint a fejfájást elmulasztja. —Or Ána I.QQ Kapható minden gyógy- vosok által ajánlva" ‘szertárban. — Készíti 9 BERETVÁS TAMÁS gyógryszerász KISPESTEM. 3 dobozzal inaven postai szállítás. =—=

Next

/
Thumbnails
Contents