Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1909-12-22 / 102. szám

2-tk oldal Szatnaár, 1909. deeember 2t. SZATM ÁR-NÉMETI. bizalmat szavazni s akik minden erejükkel meg fogják akadályozni azt, hogy indemnitást adjanak olyan valakinek, akiről azt sem tud­ják, mi fán termett s hogy rendelkezési jogot adjanak az ország vagyonával sáfárkodhatni olyan valakinek, akit majd Bécs szeszélye jó­nak tart a magyar kormány élére helyezni. P. Á. dr. Beszámoló. Tartja Gutman Lajos. A beszámolók rendesen ebben a rovatban szok­tak tartatni, vagy a vezércikkben, ha saját képvise­lőnkről van szó, vagy hátrább, ha más honaiyának politikai véleményét tartalmazzák, de utóvégre is ezt a beszámolói kötelességet nem lehet csak a képviselő urak számára kisajátítani, igaz, hogy izzadtságos, ne­héz feladat és nem is minkenkor van mit irigyelni rajta, de mikor ilyen kedves, ilyen fenomenális dol­gokról van szó, mint ebben az én kis beszámolómban, mikot biztos az ember, hogy, de bizony nem fütyö- lök ki, sőt mindenki el lévén telve, még a lelkes jó­kedvvel hajlandó az esetleges hibákat is roppant szellemes dolognak nézni, és mikor maga a beszá­moló is még azon melegében benne van a hangulat­ban, mikor még a tánctól összetört gallér helyébe nem kerül más kijózanitó frisseségü kemény kravátli, akkor élvezet beszámolni. Igaz ugyan, hogy azok, akik ott voltak, úgy is tudják, hogy, hogy volt, mint volt, kin, milyen ruha volt, ki, milyen nagyot kurjongatott, melyik szereplőnek, hogy vert a pulzusa, aki pedig nem volt ott, az megérdemelné, hogy ne elégítsük ki a kívánságát, hanem hagyjuk őt megérdemelt bünte­tés gyanánt a tudnivágyás kigyói által marcangoltaim; de hát az ilyen nagy murik után az ember szokott hencegni, hogy milyen jól mulatott, milyen nagy si­kere volt, stb. és ezért képes megbocsátani és elmon­dani a várva-várt beszámolót. Igaz biz az, majd elfelejtettem a nagy lelkese­désben, s még azt sem mondtam meg, miről van tu­lajdonképen szó, de hát ezt még azok az olvasóink is kitalálhatták volna, akik ketten fizetnek elő egy lapra spóro!ási szempontból, hogy másról nem is le­het most beszámolni, mint a népkonyha dec. 19-ik mu'atságáról. Hát hogy a slágerrel rukkoljak ki mindjárt az elején, nagyszerű volt minden, pompás volt az ozsonna, kitűnő volt a cabaré minden egyes száma és hogy mennyire a talp alá húzta Oláh Feri és milyen tűz­zel járta a csárdást az arany ifjúság, ahoz kevés az én toliam, arról tessék megkérdezni Tanódy Endre drt. Egy beszámolónak azonban részletesnek kell lenni és minden irányban tájékoztatni kell a kíváncsiságot. Tehát, amint úgy fél 8 felé kezdett kissé csendesedni tányér, kés, villa és egyéb evőszerszám kellemes hangja, — én legalább kivéve az Einhorn Irénke zon­gora játékait és a Tanódy Annuska hegedümüvésze- tét, a legkellemesebb zenének tudtam ezt; az igaz, hogy sohasem hivtak még eddig meg a filharmoniku­sokhoz zene kritikusnak — nagy hirtelen átalakítot­ták az előbb még étteremre lefokozott Pannónia nagy termét előadó teremmé és Burger Dezső drt felugrat­ták a pódiumra, hogy csendre inlse (a 200-nál is több fejű szörnyeteget, a közönséget, ami sikerült is és pedig oly pompásan, hogy az egész előadás a leg- példásabb rendben folyt le, kivéve a sokszoros oh, oh felkiáltásokat és viharos tapsokat, de már ezt el­nyomni nem akadt senkinek bátorsága). A prologot Groszman Sárika szavalta el, szelle­mesen adva elő, hogy lett a néhai eleven újságból kabarét, szóval olyan Conferencier szerepet adott neki a prolog közszeretetnek örvendő szerzője, akit sajno­sán leszünk kénytelenek pár hónapra nélkülözni, csak meg ne ártson neki a Grill féle döntvénytár, amit most készül beszedni. Majd Einhorn Irénke zongora száma következett. Egy Moszkowszki walzert ját­szotta bravúrosan, a nagy zongora olyan szépen en­gedelmeskedett a parányi ujjaknak, melyek bámula­tos technikával siklottak végig a billentyűkön, hogy bizony-bizony az én lipótvárosi jourokra meghívott zongora nagyságok játékához szokott füleimnek is el­keltett ismerni, mint, ahogy elismerte tapsaival a legjobb kritikus, a közönség. Az est legmulatságosabb része Mayer Juliska és dr. Medgyesi Pista dialógja, az az, hogy nem az övék, hanem a Dénes Sándoré, csakhogy ők adták elő, Medgyesi Pista mesésen hülye volt, olyan hűen hülye, amilyennek a dialog érdekében csak tenni kellett, alig ismertünk rá, mikor a pódium­ról lejöve, ismét a régi kedves, okos Pista lett és a partnerével is meg tehet elégedve a szerző, pedig ez nagy szó, nagy dicséret, mert a szerző tudvalevőleg csak a legritkább esetben van megelégedve az elő­adással, mindig azt hiszi, hogy öt becsapták, meg­csalták, ő azt máskép képzelte, stb. Tanódy Anna kisasszonyt már nem kel! bemutatnunk a szatmári közönségnek, dr. Tanódy Endrétől kisérve, a tőle meg­szokott tudással és routinnal játszotta el a Legenda Wieniawszkit és a Conzonetta d’ Ambrosiot, sőt mi­kor a közönség szűnni nem akaró tapssal honorálta, ráadássul még több számmal örvendeztetett meg ben­nünket, hogy mivel, ezt bizony — pedig milyen szép volt — ha kerékbe törnének, sem tudnám megmon­dani A hosszú programm utolsó száma (a sorrendben természetesen) a Reiter Sárika felolvasása. Neki elég, ha fellép a pódiumra, hogy elbájoljon, meghódítson mindenkit, én kritikát kellene, hogy Írjak, de hát mit kritizálják, sokat törődtem is én, hogy a veszőnél felemelte-e a hangot vagy leeresztette, bántam is én, hogy milyen accentust alkalmaz, elég, ha őt nézhet­tük a szereplés lázától kipirulva; kell is egy ilyen szép lánynak a helyes accenlusra ügyelni, elég élve­zet, hogy ha mindenki gyönyörködhet benne. Szándékosan hagytam ki a többi szereplő közül a kis Rubinstein Ernuska tánc számát Ez a kis csöpp­ség külön ki-bekezdést érdemel, azt látni kellett volna, nincs a magyar kis opera ballstt karában ilyen táncosnő, egy spanyol táncot adott elő, valami elbá- jolóan és a Cake—Walke miniatűr kiadásban valami páratlan szépen festett; szinte nem tudjuk felfogni ész­szel, mikor volt ideje ennek a parányi művésznőnek eny- nyire vinni a láncmüvészetet. És ennek a kis lány­nak már művészi múltja van, debreceni szerepléséről csodákat írtak és a csodák nálunk valóra váltak, tényleg mesés, kápráztatóan ügyes voit. Amit már fel keltett volna említenem, az estély anyagilag is fényesen sikerült és bőven jut majd a szegény éhező iskolás gyermekeknek. Az est ! sikere főkép az agilis elnöknőnek, Lővy Miksánénak \ és a fáradhatlanul buzgó titkárnak, Hirsch Sándor­nak köszönhető, őket. nem kell dicsérnünk; megdicsér­ték ők maguk-magukat, amikor egy ilyen szép mulat­sággal telték emlékezetessé a népkonyha 15 éves jubileumát. Színház. Tilos a csók. Pásztor József és Vineze Zsigmond király-szinházbeli operettéjét mutatták be szombaton tömött padsorok előtt. Az „Elvált asszony“ bűbájos muzsikája után bizony rosszul esett ennek az „eredeti“ darabnak minden invenció nélküli színtelen és össze­lopott zenéjét hallgatni. Hiába, — Szegény jó Kont i óta a magyar operette — irodalom elárvult. Egy-két sikerült Huszka-operette kivételével sorra buknak a magyar zenés darabok, szomorú bizonyságául annak, hogy e téren semmit sem tudunk produkálni. Mig külföldön Lehár (akit ugyan kevés jogcímmel magyar­nak lehelne tekinteni) Fall Leo, Jarno, Krausz Osz­kár stb. egyre-másra írják a szebbnél-szebb muzsikát, ad­dig itthon csupa selejtes, unalmas és tartalmatlan zenét komponálnak a hazai szerzők és nem segit a dolgon az sem, hogy olyan librettista vállalkozik a szöveg-irásra, mint pl. Hercegh Ferenc, akinek „Ré- busz bárója“ még a Pásztor — Vineze darab kvali­tásain is alul maradt. A Tilos a csók bemutatója magát az előadást illetőleg nem járt sikerrel, bár a szereplők mindent elkövettek, hogy a közönséget hangulatba hozzák. Ám hiábavaló volt, mert az untig ismert politikai szójá­tékok, inferiórus viccek és egyéb bolondságok nem hatoltak, ami jókedvet mégis előidéztek, a ronda ze­neszámok azt nyomban lerontották. Bállá Mariska (Molly, a dada) ügyes, pajzán játékával és csengő hangjával alig tudott egy pár meleg tapsot kihozni, Dénes Ella hasonlókép, pedig ezen az estén alig le­hetett ráismerni. Igen fess királynő volt, jól játszott és szépen énekelt. Rónai szokatlanul kedélytelen volt, Herczeg meg olyan száraz, mint egy valóságos pénz­ügyminiszter. Inke, aki az „Elvált asszony“ Careljét kivéve, még egyetlen szerepet sem tanult be korrek­tül, szinte tüntetett a készületlenségével. Bátrak va­gyunk a művész urat figyelmeztetni, hogy ilyen ma­gatartással a színpadon dolgozni nem tehet és előbb — utóbb a szinügyi bizottság intervencióját fogja provokálni, (h.) — A szatmári püspök Nagykárolyban. Dr. Bo­romisza Tibor püspök, mint már emlitettük, decem­ber 19-én Nagykárolyba utazott, hogy ott az Oltár- egyesület 10 éves fennállásának emlékére tartott díszközgyűlésen részt vegyen és az egyesület munka- kiállitását megnyissa. A püspököt Pemp Antal prelá- tus kanonok és Hámon Róbert pápai kamarás, püs­pöki titkár kisérték el. Ugyanazzal a vonattal ment Nagykárolyba a szatmári Oltáregyesület küldöttsége is, melyet Jékei Károlyné úrnő és Varjas Endre igaz­gató vezetett. A püspököt a n&gykárolyi páiyaháznál küldöttségek és gróf Károlyi György üdvözölték. A fogadtatás után a főpásztor a gróf Károlyi-kastélyba hajtatott, ahova szállva volt. Rövid reggeli után a főpásztor a városházára ment, ahol részt vett a dísz­közgyűlésen, melyen Pallmann Péter nagykárolyi egyesületi igazgató üdvözölte. A püspök a közgyűlés végeztével egyházias szellemű beszédet intézett a je­lenvoltakhoz, majd innen n nagyközönséggel a leány­iskolában elhelyezett gazdag munka-kiállitásba ment, hol dr. Réesey Ede nagykárolyi kegyesrendi házfőnök üdvözölte. A főpásztor a kiállítás megnyitása és meg­tekintése után visszahajtatott a grófi kastélyba, ahol özv. gróf Károlyné Istvánná Csekonics Margit úrnő a tiszteletére szükebbkörü ebédet adott. A lakomán egyetlen pohárköszöntő volt, melyet a püspök a ház úrnőjére mondott, — Halálozás. Hiripi és ivácskói Szuhányi Lajos vármegyei nagybirtokos, szatmári háztulajdonos, de­cember 21-re virradó éjjelen, hosszabb betegség után 78 éves korában Szatmáron, Hám János-utcai házá­ban meghalt. Az elhunytnak földi részeit holnap itt beszentelik és törzsfészkében, Csengerben teszik örök nyugalomra. A megboldogult takarékos gazda s nagy- vagyonú ember volt s korábban a vármegyei életben is nagy szerepet vitt. Halálát egyetlen fia, Szuhányi Ferenc volt orsz. képviselő és kiterjedt rokonság gyá­szolja. — Emléktábla. Az uj postapalotára jövő emlék­táblára két ajánlat érkezett, úgymint Zenger Bélától Budapestről és Kepes Sándortól Szinérváraljáról. A tanács áttette az ajánlatokat a gazdasági szakbizott­sághoz Az emléktábla szövege u!al arra, hogy a posta­palota a Rákóczi fejedelem egykori telkén áll s a szokásos épitési adatokat tartalmazza. — Hangverseny. Az Isaye Jenő és Gönczy Mór hangversenye február 22-én lesz a színházban. Ez al­kalomra a tanács a következő fölemelt helyárakat en­gedélyezte: Alsó páholy 25 K; felső páholy 20; tám­lásszék 6 K; zártszék 4 K; körszék 3 K; földszint 2 K; középkarzat 2 K; oldalkarzat 1 K 20 f; karzati álló­hely 1 K. — Fölterjesztés. A tanács a felső kereskedelmi iskola tanárainak az Országos nyugdij-alapba való fölvétele iráuti ügyét előkészítve a vallás- és közokta­tásügyi miniszterhez fölterjesztette. — Vízvezeték. A tanács a vízvezetéki bizottság legutóbbi határozatait az országos vízvezetéki bizott­sághoz azon kéréssel terjesztette föl, hogy a munká­latok ellenőrzését vállalja el. — Mezőgazdasági külterület. A pénzügyminiszter a tanács felebbezése folytán a Szatmárhegyet adózási szempontból mezőgazdasági területnek sorozta; 102 villát azonban ezen általános osztályzat alul kivett, melyeket a II, közigazgatási kerülethez csatolt. Ezen határozatot a kir. adóhivatal utján minden egyes tu­lajdonos meg fogja kapni s ellene felebbezhet a köz- igazgatási bírósághoz. — Az iparos tanonciskolához a tanács a meg­szaporodott létszámra való tekintettel órádijas tanítóul 400 K tiszteletdijjal Papp János állami iskolai tanítót alkalmazta. — A hidontuli kültelkek rendezése. Szatmári György és társai kérelmet intéztek a tanácshoz, hogy a hegyi-ut menti kültelkeket gyalogjáró, világítás és közbiztonság szempontjából rendezze. A tanács kiadta az ügyet a mérnöki hivatalnak, hogy általában az összes kültel­kekre nézve készítsen rendezési tervet. — A Verböczy-utca kisajátítása ügyében a ta­nács áttette az ügyiratokat a kisajátitási bizottsághoz, mely a kisajátitási és kártalanítási eljárást fogja meg­indítani. — A hatósági husszéket, melyet a gazdasági ta­nácsos teljesen fölszerelt, a tanács használatba vétel végett átadta a kapitányi hivatalnak. — Az iskoiamulasztók ellen indítandó kihágási eljárás vitelét a tanács a kapitányi hivatalban Nagy Ernőre bizta. — Uj emeletes ház. A tanács dr. Vajay Imrének Petőfi-utca 12. szám alatt emeletes ház építésére adott engedélyt. — Dalestély. A dal- és zeneegyesület december 21-éD, a Társaskörben dalestélyt adott, melyen, da­cára a szakadó esőnek, díszes számú közönség jelent meg. A műsoron némi változások történtek. így az elmaradt számok pótlásául Füredi Sándor és Grósz Ernő zeneiskolai tanárok Grieg Szonátáját, Stoll Ká­roly a Bölcsődalt és ismét Grósz Ernő Beethoven Appasionatáját adta elő, mély tartalommal. Lugosi Irén szintársulati tagnak Hajsinek Rezső karnagy ál­tal kisért dalai zajos tetszésben részesültek. A dal- egyesület énekszámai, az iparos dalegyesület közre­működésével megérdemelt élénk hatást tettek. Műsor után társas vacsora, aztán tánc fejezte be a sikerült estélyt. — A kath. kaszinó választmánya dr. Góbi Alajos világi ügyvezető alelnök elnöklésével december 18 án SIRBI.

Next

/
Thumbnails
Contents