Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1909-12-19 / 101. szám

Szatmár, 1909. december 19. Vasárnap.

101. szám.

FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP.

A „SZATMÁR-NENIETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP.

EL Ö F I Z ET ÉS! ÁR:

egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára !Q fillér.

LtAPVKZKP :

Dr. KELEMEN SAMU

ORSZ. KÉPVISELŐ.

FELELŐS SZERKESZTŐ:

Dr. HAVAS MIKLÓS.

SZERKESZTŐ:

FERENCY JÁNOS.

SZERKESZTŐSED E8 KIADÓHIVATAL:

Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10.----— Telefon -aiiiátri 80.-=

»h

dettflema dijak. Szalmára!), a I-.ddhlvatalban ftzetsndók.

A Friedjung pör tanulságai.

A bécsi esküdtszék előtt folyik egy nagystílű sajtó-pör. A vádlott egy bécsi tudós publicista, a vádlók, a horvát-szerb koalíció azon tagjai, akik a zágrábi perből is ismeretesek, meg a magyar parlamentből is arról, hogy nekik köszönhettük a múlt télen, a sok cifrábbuál- cifrább Visoki sabore kezdetű beszédet, amiknek hallatára egymásután szökdöstek ki derék honatyáink a parlamentből és nem egy naiv vidéki karzallátogatónak szorult ökölbe a keze, hallván az ékes szláv beszédeket a magyarnak csúfolt képviselők házában. Hogy mi közünk van mindéhez nekünk, hogy egy bécsi újságírót beperelnek a Reichpostban megjelent cikkéért horvál urak ? Hát baj az nekünk, hogyha elitélik ezt az urat, vagy felmentik, ha ő marad alul vagy a Supilók, a Kulrnerek, a Tom- sicsok és egyéb horvát politikában utazó urak ? Bizonyára nem és nem is volna érdemes vele foglalkozni, ha az egész per nem úgy hatna, mint egy nagy-nagy keserű lecke.

Azon a bécsi esküdtszéki tárgyaláson nagyon közömbös, hogy milyen lesz az Ítélet; az egész por folyamán minden egyes szereplője a pörnek, pedig vannak elegen, minket Ítél el, minket állít pellengérre a világ müveit nemzetei előtt. Vádló, vádlott, védő, bíró, elnök, mind mind a mi szennyesünkkel foglalkozik.

Több a hazugság ezekben a vallomásokban, melyeket nem tanukkal, nem okiratokkal, nem perrendszerü bizonyítékokkal igyekeznek valószínűvé tenni, hanem becsületszóval, tudósi

renoméval és egyéb nem JÁtható, nem fogható dolgokkal, de azért van benne olyan kihámozható igazság is, ami nagyon csúnyán lerántja a leplet a mi magvar-szerb barátságunkról.

Igaz ugyan, hogy azok a képviselő urak, akik ezt a szerb barátságot banketteken, kirándulásokon hangoztatták, csak mint magánemberek vettek ezeken részt és bizonyára nem az egész magyarság érzelmeit képviselték azok az urak, akik Belgráddal egyetértve akarlak Ausztria ellen eljárni és bizonyosan nem is hatalmazta fel őket senki erre, de mégis megtelték olyan minőségben, amely felelőséggel jár; a Lengyel Zoltánok, a Kovács Ernők, mint a magyar parlament tagjai szövetkeztek a horvát- szerb koalícióval, amelynek fejét, Supilót 5 forinttal meg lehetett vesztegelni.

Nagy ökölcsapás ez azoknak, akik balkáni módon akarták irányítani a magyár politikát. Balkáni politikát csak balkán államnak való űzni és olyan politikusoknak, akiknek van képük megvesztegetéssel, hazugsággal, sőt ha kell, méreggel is dolgozni. És balkán politikát, perfid politikát űzhet Ausztria, amelynek sok nemzetisége van és amely máskép ezt a sok különféle érdekű nemzetiséget féken nem tarthatja, mint, hogy egyikei uszítja a másik ellen, mint, hogy egyikkel tartja féken a másikat és közös célként tűzte ki mindnyájuknak a hazánk elleni hajszát. De mi nem szövetkezhetünk sem hor- váttal, sem szerbbel Ausztria ellen, mert nekünk a horvát is, a szerb is olyan ellenségünk, mint az osztrák, mert a Dráván alul ép oly gyűlöletesek vagyunk, mint a Lajtán túl, nekünk

I

olyan politikát kell Űznünk, amely minden

áron fentartsa a magyar faj supremáciáját.

Ausztriának tökéletesen mindegy lehet, hogy a szláv vagy a német elem van-e túlsúlyban poliglott parlamentjében és talán éppen a két elemnek csaknem egyforma erején alapszik a hirtelenében oiy kedvessé vált keresztény szocialista osztrák ábránd, a triáliz- mus, de nekünk éppen nem mindegy, hogy a különben is túl elkapatoít horvátjaink még több jogot vindikáljanak maguknak a mi rovásunkra.

Hogy Ausztria minduntalan belevájkál a mi privát ügyeinkbe, hogy parlamentjéből, fővárosi közgyűléseiből és minden lehető és lehetetlen alkalomból kirohanásokat rendez ellenünk, ez bármily közjogellenes cselekedet is, de már megszokott dolog és ez az egész sajtóper is szinte erre látszik rendezve lenni, legalább azt mutatja minden, az a fenyegetés, amelylyel az esetleges igazság kiderítésére alkalmas szerbiai tanukat visszarendelik; a mód, melylyel alkalmat adnak a vádioílnak, hogy ellenünk szórja, a világ összes müveit nemzeteinek újságírói ceruzája elé diktálja gyalázatos rágalmait, ezt bizonyítja

És mindezt tehetik odaát egész bátran, a mi parlamentünk, a mi kormányunk nem fogja őket ebben meggátolni, a mi minisztereink sokkal jobban ragaszkodnak az őket már meg sem illető bársonyszékhez, semhogy kitennék magukat annak, hogy Ausztria kegyeit elveszítsék.

Kossuth, mondja Friedjung dr. védelmében, akkor még forradalmár volt és mint ilyen,

Dalaimról.

— Irta Róvai Károly. —

Szeretném néha szivemet kitépni,

Hogy érzéketlen nyers anyag legyek ;

Hogy dalcsirával megtermékenyitni Ne tudjanak a hamis istenek.

Jaj, mert szegénység minden nóta bennem 1 Egy vékony ér, mely kiszikkad hamar ;

Ha egyet-kettőt végigénekeltem :

Jön a hanyatlás s össze-visza mar.

Ha folyó lenne, amely zúgva bömböl,

Tán egy világrész hallgatná a dalt!

De, hogy csak egy kis habhullám dörömböl, Ár eltűnik a barázdák alatt.

De tán van mégis haszna énekemnek,

Ha bugyborékol néhány csöppjivel; Vándormadárnak, amint jönnek-mennek,

Az a kis forrás szóraját oltja el I . . .

Tamás barát.

Irta Tóth Béla.

Nehéz, sötét felhők borították az eget. Akárcsak alkonyaikor, midőn a nap fáradalmait kipihenni nyugodni térnek az erdő s mező vidám apró lakói; néma mély C3end honolt a tájon Nem énekel már a természet ezüsthangu primadonnája, a pajzán kis csalogány s a dallos mezei pacsirta sem szállt fel a magasba, hogy ott elmondja édes — kesergő hangú szép panaszdalát, mert hisz most úgy sem f űröd hetett volna az azúrkék ég végtelen tengerében.

Pár perc és kitör a zivatar. A mezei munkások egy csapatba hányták szerszámaikat, azután ráborítottak egy-két ócska szűrt és siettek a város fele, hogy ott töltsék biztos fedél alatt azt a pár percet, amig a felhőtenger kereszíüluszik a vidék felett.

Tudták jól, hogy az ilyen hirtelen támadt nyár — délutáni zivatar nem tart soká, hát vártak türelmesen. Amint a város szélére értek, egy néháuy emberből áiió csendes kis csapat jött szemközt velük. Meglátszott mindegyiknek az arcán, hogy szomorú, fájó köt1 les éget teljesítenek. A kis városka közszeretetben élő -zt. Ferencrendi szerzetesek voltak, akik végső nyughelyére kisérték egyik fiatal rendtársukat. Néma fejbólintással viszonozták a mellettük elhaladó,

áhitatos födmivelők köszöntéseit. Egészen elfoglalta szivüket a fájdalom s a jámbor istenfélelem és !alán észre sem vették, hogy az ég is mind sűrűbben hullaija részvétkönyeit a fiatal szerzetes egyszerű koporsójára.

Megeredt a zápor. De nem olyan vaderővel, mint azt a föld munkásai gondolták.

Mikor a rendház ősz gvardiánja fájdalomtól remegő hangon társai nevében utolsó istenhozzádot mondott a korán elhunyt fiatal testvérnek, még mindig esett az eső,

Vallásos megnyugvás ömlött végig egész beszédén. ügy beszélt, ahogy csak hitébeu szilárd és Istenében bizó lelkipásztor heszélhet. Buzdította a szent- életű barátokat, hogy imádkozzanak korán elhunyt társuk lelkiüdvéért, bajaikban pedig bátran és bizalommal hívják segítségül, mert a mindenható Isten csupán azért szólította el ily hamar közülük, mert tiszta, áhitatos szive kedves volt előtte. Az ur igy akarta . . . legyen meg az ő szent akarata. Amen.

Még egy rövidke imát mondott mindegyik, azután csendben megindultak a kolostor felé.

Újra csendes lett a temető, csupán a szél sűvi- tése hallatszott, oly siránkozóan, oly kesergően, mintha a természet is azt az ifjú barátot siratta volna, aki ott pihen mozdulatlanul a frissen hányt hant alatt.

férfi-, női- és gyermek kész ruha üzletembe az őszi idény újdonságok megérkeztek. — Tartós, elsőrendű jó áru, szolid olcsó kiszolgálás. Üzlet- helyiség Deák-tér, Kereskedalmi bank palota (a nagytözsde mellett.)

TÁR CA.