Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1909-12-19 / 101. szám

Szatmár, 1909. december 19. Vasárnap. 101. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NENIETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. EL Ö F I Z ET ÉS! ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára !Q fillér. LtAPVKZKP : Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. SZERKESZTŐ: FERENCY JÁNOS. SZERKESZTŐSED E8 KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10.----— Telefon -aiiiátri 80.-= »h dettflema dijak. Szalmára!), a I-.ddhlvatalban ftzetsndók. A Friedjung pör tanulságai. A bécsi esküdtszék előtt folyik egy nagy­stílű sajtó-pör. A vádlott egy bécsi tudós pub­licista, a vádlók, a horvát-szerb koalíció azon tagjai, akik a zágrábi perből is ismeretesek, meg a magyar parlamentből is arról, hogy ne­kik köszönhettük a múlt télen, a sok cifrábbuál- cifrább Visoki sabore kezdetű beszédet, amik­nek hallatára egymásután szökdöstek ki derék honatyáink a parlamentből és nem egy naiv vidéki karzallátogatónak szorult ökölbe a keze, hallván az ékes szláv beszédeket a magyarnak csúfolt képviselők házában. Hogy mi közünk van mindéhez nekünk, hogy egy bécsi újság­írót beperelnek a Reichpostban megjelent cik­kéért horvál urak ? Hát baj az nekünk, hogyha elitélik ezt az urat, vagy felmentik, ha ő ma­rad alul vagy a Supilók, a Kulrnerek, a Tom- sicsok és egyéb horvát politikában utazó urak ? Bizonyára nem és nem is volna érdemes vele foglalkozni, ha az egész per nem úgy hatna, mint egy nagy-nagy keserű lecke. Azon a bécsi esküdtszéki tárgyaláson na­gyon közömbös, hogy milyen lesz az Ítélet; az egész por folyamán minden egyes szereplője a pörnek, pedig vannak elegen, minket Ítél el, minket állít pellengérre a világ müveit nem­zetei előtt. Vádló, vádlott, védő, bíró, elnök, mind mind a mi szennyesünkkel foglalkozik. Több a hazugság ezekben a vallomások­ban, melyeket nem tanukkal, nem okiratokkal, nem perrendszerü bizonyítékokkal igyekeznek valószínűvé tenni, hanem becsületszóval, tudósi renoméval és egyéb nem JÁtható, nem fogható dolgokkal, de azért van benne olyan kihámoz­ható igazság is, ami nagyon csúnyán lerántja a leplet a mi magvar-szerb barátságunkról. Igaz ugyan, hogy azok a képviselő urak, akik ezt a szerb barátságot banketteken, kirán­dulásokon hangoztatták, csak mint magán­emberek vettek ezeken részt és bizonyára nem az egész magyarság érzelmeit képviselték azok az urak, akik Belgráddal egyetértve akarlak Ausztria ellen eljárni és bizonyosan nem is hatalmazta fel őket senki erre, de mégis meg­telték olyan minőségben, amely felelőséggel jár; a Lengyel Zoltánok, a Kovács Ernők, mint a magyar parlament tagjai szövetkeztek a horvát- szerb koalícióval, amelynek fejét, Supilót 5 fo­rinttal meg lehetett vesztegelni. Nagy ökölcsapás ez azoknak, akik balkáni módon akarták irányítani a magyár politikát. Balkáni politikát csak balkán államnak való űzni és olyan politikusoknak, akiknek van ké­pük megvesztegetéssel, hazugsággal, sőt ha kell, méreggel is dolgozni. És balkán politikát, per­fid politikát űzhet Ausztria, amelynek sok nem­zetisége van és amely máskép ezt a sok külön­féle érdekű nemzetiséget féken nem tarthatja, mint, hogy egyikei uszítja a másik ellen, mint, hogy egyikkel tartja féken a másikat és közös célként tűzte ki mindnyájuknak a hazánk elleni hajszát. De mi nem szövetkezhetünk sem hor- váttal, sem szerbbel Ausztria ellen, mert nekünk a horvát is, a szerb is olyan ellenségünk, mint az osztrák, mert a Dráván alul ép oly gyűlö­letesek vagyunk, mint a Lajtán túl, nekünk I olyan politikát kell Űznünk, amely minden áron fentartsa a magyar faj supremáciáját. Ausztriának tökéletesen mindegy lehet, hogy a szláv vagy a német elem van-e túl­súlyban poliglott parlamentjében és talán ép­pen a két elemnek csaknem egyforma erején alapszik a hirtelenében oiy kedvessé vált ke­resztény szocialista osztrák ábránd, a triáliz- mus, de nekünk éppen nem mindegy, hogy a különben is túl elkapatoít horvátjaink még több jogot vindikáljanak maguknak a mi rová­sunkra. Hogy Ausztria minduntalan belevájkál a mi privát ügyeinkbe, hogy parlamentjéből, fő­városi közgyűléseiből és minden lehető és le­hetetlen alkalomból kirohanásokat rendez elle­nünk, ez bármily közjogellenes cselekedet is, de már megszokott dolog és ez az egész sajtó­per is szinte erre látszik rendezve lenni, legalább azt mutatja minden, az a fenyegetés, amelylyel az esetleges igazság kiderítésére alkalmas szer­biai tanukat visszarendelik; a mód, melylyel alkalmat adnak a vádioílnak, hogy ellenünk szórja, a világ összes müveit nemzeteinek új­ságírói ceruzája elé diktálja gyalázatos rágal­mait, ezt bizonyítja És mindezt tehetik odaát egész bátran, a mi parlamentünk, a mi kormányunk nem fogja őket ebben meggátolni, a mi minisztereink sok­kal jobban ragaszkodnak az őket már meg sem illető bársonyszékhez, semhogy kitennék magukat annak, hogy Ausztria kegyeit elveszítsék. Kossuth, mondja Friedjung dr. védelmé­ben, akkor még forradalmár volt és mint ilyen, Dalaimról. — Irta Róvai Károly. — Szeretném néha szivemet kitépni, Hogy érzéketlen nyers anyag legyek ; Hogy dalcsirával megtermékenyitni Ne tudjanak a hamis istenek. Jaj, mert szegénység minden nóta bennem 1 Egy vékony ér, mely kiszikkad hamar ; Ha egyet-kettőt végigénekeltem : Jön a hanyatlás s össze-visza mar. Ha folyó lenne, amely zúgva bömböl, Tán egy világrész hallgatná a dalt! De, hogy csak egy kis habhullám dörömböl, Ár eltűnik a barázdák alatt. De tán van mégis haszna énekemnek, Ha bugyborékol néhány csöppjivel; Vándormadárnak, amint jönnek-mennek, Az a kis forrás szóraját oltja el I . . . Tamás barát. Irta Tóth Béla. Nehéz, sötét felhők borították az eget. Akár­csak alkonyaikor, midőn a nap fáradalmait kipihenni nyugodni térnek az erdő s mező vidám apró lakói; néma mély C3end honolt a tájon Nem énekel már a természet ezüsthangu primadonnája, a pajzán kis csalogány s a dallos mezei pacsirta sem szállt fel a magasba, hogy ott elmondja édes — kesergő hangú szép panaszdalát, mert hisz most úgy sem f űröd he­tett volna az azúrkék ég végtelen tengerében. Pár perc és kitör a zivatar. A mezei munkások egy csapatba hányták szerszámaikat, azután ráborí­tottak egy-két ócska szűrt és siettek a város fele, hogy ott töltsék biztos fedél alatt azt a pár percet, amig a felhőtenger kereszíüluszik a vidék felett. Tudták jól, hogy az ilyen hirtelen támadt nyár — délutáni zivatar nem tart soká, hát vártak türel­mesen. Amint a város szélére értek, egy néháuy em­berből áiió csendes kis csapat jött szemközt velük. Meglátszott mindegyiknek az arcán, hogy szomorú, fájó köt1 les éget teljesítenek. A kis városka közsze­retetben élő -zt. Ferencrendi szerzetesek voltak, akik végső nyughelyére kisérték egyik fiatal rendtársukat. Néma fejbólintással viszonozták a mellettük elhaladó, áhitatos födmivelők köszöntéseit. Egészen elfoglalta szivüket a fájdalom s a jámbor istenfélelem és !alán észre sem vették, hogy az ég is mind sűrűbben hul­laija részvétkönyeit a fiatal szerzetes egyszerű ko­porsójára. Megeredt a zápor. De nem olyan vaderővel, mint azt a föld munkásai gondolták. Mikor a rendház ősz gvardiánja fájdalomtól re­megő hangon társai nevében utolsó istenhozzádot mondott a korán elhunyt fiatal testvérnek, még min­dig esett az eső, Vallásos megnyugvás ömlött végig egész beszé­dén. ügy beszélt, ahogy csak hitébeu szilárd és Iste­nében bizó lelkipásztor heszélhet. Buzdította a szent- életű barátokat, hogy imádkozzanak korán elhunyt társuk lelkiüdvéért, bajaikban pedig bátran és biza­lommal hívják segítségül, mert a mindenható Isten csupán azért szólította el ily hamar közülük, mert tiszta, áhitatos szive kedves volt előtte. Az ur igy akarta . . . legyen meg az ő szent akarata. Amen. Még egy rövidke imát mondott mindegyik, az­után csendben megindultak a kolostor felé. Újra csendes lett a temető, csupán a szél sűvi- tése hallatszott, oly siránkozóan, oly kesergően, mintha a természet is azt az ifjú barátot siratta volna, aki ott pihen mozdulatlanul a frissen hányt hant alatt. férfi-, női- és gyermek kész ruha üzletembe az őszi idény újdonságok megérkeztek. — Tartós, elsőrendű jó áru, szolid olcsó kiszolgálás. Üzlet- helyiség Deák-tér, Kereskedalmi bank palota (a nagytözsde mellett.) TÁR CA.

Next

/
Thumbnails
Contents