Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-12-12 / 99. szám
XIII. évfolyam. Sratmár, 1909. december 12. Vasárnap. 99. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEtöETl-i IPAR! HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ES VASARNAP ELŐFIZETÉSI AR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. UAPVKZKR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. SZERKESZTŐ: FERENCY JÁNOS. SZERKESZTŐSEfi ES KtAOOHIVATAl Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca H<-...........Tzlelon-szarn 80.^= ? i ■'Síbüsiíiö di|ak Si-st-swon. a • i '.détiivatalftan tntMM, A tizenkettedik óra.. JNíég csak egynéhány nap s az ország indemnilás, költségvetés nélkül áll. Fejünkön az ex-!ex állapot. Sem adó, sem katona nem áll az ideiglenes kormány rendelkezésére, s fejtetőre állítják az egész magyar közigazgatást. S noha ezt minden gondolkozó fő tudja s minden józan eszü ember belálja s előre láija, egyetlen lépés nem történik, mely ez országos veszedelem elhárítását célozná, semmiféle tényleges kísérlet nem történik, hogy a kibontakozás végre perfektuáltassék. A minisztertanács hol Budapesten, hol Wienben ülésezik, a koronatanács, ez uj, magyar közjogi intézmény, majd minden két hétben ülésezi f, a miniszterelnök előterjeszt, a ressort- miniszterek meghallgattatnak s az eredmény? — Őfelsége a döntést fenlarlja magának ! Vagyis további várakozó álláspontra helyezkednek ott fent, hol az egész ország jövendőjével kísérleteznek, hol annyi és oly sok millió érték elkaliódását idézik elő, ezzel az örökös elodázással, ezzel a folytonos halogatással. Mi várhatunk. Utóvégre a legnagyobb kár ezekből a politikai herce-hurcákbói mi reánk háramlik ugyan, de mindenesetre az uralkodóház is közvetve megérzi rombo'ó hatását. Mi magyarok az ilyen viszontagságok elszenvedésére már meg vagyunk eléggé edzve, vájjon a. Habsburg ház is elbírja olyan ép erővel ezeket a rázkódtalásokat, ezeket a folytonos robajszerü lökéseket, melyek az egész monarchia minden egyes részén nyilvánulnak, az már más kérdés. Szemrehányást ez irányban senkinek sem lehetünk. Sem a kabinetnek, mely ugyan gyámoltalanságával nagyban hozzájárult a mostani helyzet előidézéséhez, sem az uralkodónak, ki nem c upán a saját érdekében s nem csupán egyéni érdekből cselekszik úgy, ahogy láthatjuk, hanem jövendő dinasztiájának érdekét is képviseli s ez érdekképviselet folyamán sok olyan reá nézve is idegen befolyásnak van kitéve, melyek a magyar érdekeknek sem a múltban, sem a jövendőben védelmezői nem voltak s nem is lesznek. Az érdekellentétek összeütközéséből mindenkor harcok fejlődtek, melyek végeredményben rendesen kompromisszumban végződlek. A mostani válságos helyzet kibontakozását sem tudjuk másképen elképzelni, mint egy jól átgondolt, minden tekintetben megfontolt józan s kivihető' kompromisszumban, mely egyfelől a magyar érdekeket csirájában meg nem öli, a nemzeti aspirációkat lehetőleg kielégíti, az ura!k»dóház jövendő hatalmát nem csorbítja, érdekszférájába nem hatol. De hol van az a kompromisszum, mely most minden államférfi fejét egyaránt gyölri ? Ki találja meg azt a Kolumbus tojást, mert végeredményében annak fog látszani a legkitűnőbb ötlet is, mely ezt a fejt-tetejére állított helyzetet végre megoldja .s rendet teremt ebben a szerencsétlen, sokat sanyargatott országban, amely rendre zilált közgazdasági helyzetünknek •Isősorban szüksége van. A tizenkettedik órában tolulnak elénk ezek a gondolatok, a tizenkettedik órában, amikor már nem sok időnk marad a gondolkodásra s amikor már csak napok, sőt órák állanak rendelkezésünkre oh an nagyfontosságu kérdések megoldására, mint a minők a költségvetés s amit elsősorban kellett volna említenünk, a bankügy. A bankszabadalom ez év december 31-én lejár s még semminemű intézkedés sem a meghosszabbításra, sem az önálló berendezkedésre nem történt. így szinte belekényszeri- tik az országot a provizóriumba s az egész bankos hadakozás illuzóriussá válik, mert még időnk sincsen arra, hogy úgy intézkedjünk, amiképen azt az ország érdeke megkívánná. Idáig engedték elfajulni a dolgokat s lehetetlenné tették azt, hogy a mi ügyünkről, a mi érdekeinkről kellő időben s a sietség állal meg nem gyöngített tehetséggel tárgyalhassunk é3 intézkedhessünk! Szinház. A kaméliás hölgy cim szerepében kedden Markovii.-» Margit ez idényben úgyszólván először jálszott olyan szerepet, melyben az ő értékes drámai színjátszó kvalitásait egészben csillogtathatta. Gauthier Margitja valóban eisőraugu alakítás, minden részletében szépen átgondolt, kidolgozott művészi munka. A közönség a szép játékot meleg tapsokkal jutalmazta, de megérdemelte volna Murkovics Margit, hogy ezért az alakításáért valósággal ünnepeljék és hogy többen legyenek a színházban. Duvai Armand szerepét a beteg Sipos helyett Inke vette át és bár roppantul igyekezett, csak vergődés volt, amit csinált. Igaz, hogy egy vérbeli bonvivant nem is tudhat ilyen szerepet elfogadhatóan megjátszani. Nem is rójjuk meg érte, csupán azért, hogy az első felvonásban didergő hidegben szalma kalappal tett látogatást kedvesénél, liyen előT A R O A. Mikor Rákóczit temették. — Irta Béval Károly. — Az őszi szántás vágja a barázdát, Sötét televényt hasit az eke ; A puszta síkon édes dal cikáz át: Kuruc világnak régi éneke, őr* szántóvető hajlik az ekére, Valami gond ült zaklatott szivére ; Omló barázdán néha meg-megáll, A televényben csontokat talál. S a kuruchősök porló csont világa így szót, amint a barázdára dűl : „Mi is megjöttünk Rákóczi szavára, A magyar földnek áldott mébibül ! Átsajgott csontunk minden kis porába A Rákóczi név égzengő viiláma 1 Labancot zúzva hullt el egykoron E kétszáz éves szentelt csonthalom !“ Hegyek sejtelmes rengetegje mélyén Ringatja lombját egy tölgy óriás; Kétszáz esztendő harcait regétvén, — A többit is megejti a varázs Ez óriás tölgy akkor volt palánta, Azóta lombját ké:száz-zor lehányta ; De minden eddig sarjadt levele A Rákóczi nevével volt tele. A Kárpátok ösvényein keresztül Csevegve szökkent akkor a patak ; Most a habok már fát tépnek tövestül, S egy tág mederbe zúgva omlanak. Mióta meghalt Rákóczi igéje, Sok emberöltő könye hűlt beléje Köny és kurucvér! ... És nem is csak oft 1 Folyóvá nőtt s a parton átcsapott. Rákóczi ! Hajh be megsstjog a telkünk, Mikor kiejtjük a Te szent neved ! Mert trónodra, mit annyiszor emeltünk, Egy titkos kéz mindig üszköt vetett. Te templomunkban csillagfényes oltár, S az anyacsóknak édes méze voltál ! Szerelmes — ajkon, — soha nem múló — Hűséged volt a drága píldaszó ! Rákóczi : név ! A magyarnak imádság ! A sötét éjben fényes holdsugár 1 Csak gyávák félnek, hogy nevét kiáltsák, A kiknek leike álnok és sivár ; Sok a halalom árnyékába dűl te, Hogy a Rákóezi bűvkörét kerülje, Mert tépi-marja gaz szivét nagyon A bíbor zászlón lengő liliom I Rákóczi! Szivünk legendás alakja, Kuruc világnak gyémánt Csillaga I Kit elsöpört a századok viharja: Villám szekéren jösz Te most haza, E földbe, mely börtön volt sokáig, S ha őrt nem állunk, — újra azzá válik Bitóra húzott hősök földje ez, Omló porodnak itt békéje lesz ! S megreszket a föld szive a gyönyörtől, Mikor koporsód honi rögöt ér; Tárogató bug, harsona szó kürtői, Öblös harangok bus zenéje kél. A harangszónak bánatos panasza Azért kondul, hogy halálod’ sirassa; A tárogató s a harsona más; Ez hirdeti, hogy van feltámadás! Van feltámadás ! lm a példa benned ! Az eltemetett szent ige kiké! 1
