Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1909-12-01 / 96. szám

2-ik oldal

SZATMÁB-NÉMETI.

Szutaaár, 19t9. december. 1.

E taktika alapelve gyanánt Kossuth Ferenc azt hirdeti, hogy a királyi ellenzés előtt meg kell hajolnunk és egy most már közkeletű szólammal élve, nem szabad fejjel neki mennünk a falnak.

T. barátaim ! Annak az elvnek a hirdetése, hogy a nemzetnek kötelessége, hogy a királyi ellenzés előtt letegye a fegyvert, a legmezitelenebb abszolutizmus- nek proklamálása. Autokratikus államokban, aminő Oroszország, talán mondani lehet, de alkotmányos államban hasonló elvnek a felállítására nem ismerek példát. (Igaz, úgy van !)

Igaz, hogy a király és a nemzet az alkotmánynak két egyenjogú tényezője, de ha két egyenjogú tényezőről van szó, akkor talán szabad fölvetnem a kérdést, miért állítja Kossuth Ferenc mereven a2t a tételt, hogy ezek közül mindenkor a nemzetnek kell engedni és a másik félnek soha.

Olyan esetekben, amikor azokról a kérdésekről van szó, amelyeknél a királyi és a nemzeti jogoknak határvonalai vitásak, amikor azon támadhat összeütközés, amikért támadt volt a múltban — hogy vájjon azok a jogok, amelyeket a nemzet a maga számára igényel, valójában nem az uralkodót megillető külön jogok e, ilyen elvet csak lehet vallani. Ámde, ahol magának a Felségnek álláspontja szerint is vi- tátlan az, hogy a gazdasági önállósághoz és ennek előkészítő állomásához, az önálló bankhoz, törvényben lefektetett kétségbe nem vonható jogunk van, ott a nemzeti akarat feltétlen meghódolásának hirdetése a királyi akarat előtt, nemzetellenes politika. (Úgy vanl Úgy van!)

De olyan háló ez az elmélet, amelyben azok, akik felállítják, végső eredményben önmagukat fogják meg. Kossuth Ferenc és pártja is felállított — szerintük — bizonyos minimális követelményeket, amelyek nélkül úgy hírlik, a kormányzást tovább vinni nem hajlandók. Ám ezekkel a követelményekkel is szemben áll a királyi ellenzés fala. Ha tehát igaz, hogy a királyi ellenzéssel szemben be kell hódolni, akkor Kossuth saját álláspontja szerint engedni kénytelen ezekből a minimális követelésekből is, mert hisz ezekkel szemben is megnyilatkozik a királyi ellenzés.

Az ilyen veszedelmes elv szükségszerűen oda vezet, hogy a Felség minden nemzeti kívánalommal szembe helyezkedik, hiszen a függetlenségi pártnak, a nemzeti követelések és aspiratiók pártjának vezére hirdette, hogy a falat, a királyi ellenzés falát meg kell kerülnünk.

Más alkotmányos államokban is van arra példa, hogy összeütközés keletkezett király és nemzet között, Az első feladat ilyenkor az, hogy igyekezünk meggyőzni a királyt álláspontunk helyességéről. És ha a törvényből merített okok dacára ez a meggyőzés nem sikerül, akkor a kormánynak az a feladata, hogy ellenzékbe menjen; a nemzetnek és képviselőinek pedig az a kötelességük, hogy kitartsanak a nemzet akarata mellett és meggyőzzék az uralkodót ennek az akaratnak a szilárdságáról. Lehetetlen, hogy az újból és újból megismétlődő nemzeti akarattal szemben eszébe ne jusson a királynak, hogy vájjon nem kötelessége-e a nemzet akaratát teljesíteni akkor, amikor ez az akarat a nemzet belső berendezkedésére vonatkozik és ez sem a királyi külön jogoknak körét nem érinti, sem törvény szerint Ausztriának hozzájárulását nem igényli. (Élénk helyeslés.) Az ellenkező elvnek és ellenkező eljárásnak alapján valóban eljutunk arra a lejtőre, amelyről Apponyi Albert gróf azt mondta, hogy ezen a lejtőn nem lefelé csúszunk, hanem fölfelé haladunk. Hát én elismerem, hogy ez egy olyan különös lejtő, amelyen fölfelé is lehet csúszni, fel, fel egészen az udvari politikáig; de aki ezen az utón halad, elhagyta maga mögött a nemzeti jogok termő völgyét. (Zajos tetszés és helyeslés.)

Taktikai hibák.

De nem fogadhatom el azt a tételt sem, hogy a taktika megállapítása kizárólag a vezér dolga. A taktikát háború esetén is a vezér nem egy maga állapítja meg, hanem együttesen a vezérkarral. Mert jól tudja, hogy taktikát talán megállapíthat a taktikus, de ha nem sikerül, nem őt verik meg, hanem a hadsereget. Senki sem kívánhatja, hogy a párt vezére minden egyes dolgot megbeszéljen minden egyes választóval ; de a párt-vezérnek, aki taktikát akar megállapítani, kötelessége azt megbeszélni párljának intéző bizottságával.

És vájjon valóban olyan volt-e az eddigi taktika, hogy annak alapján vak bizodalommal követhetjük a tőlünk kivált vezért?

Mindnyájan tudjuk, hogy annak idejében, amikor a kiegyezéssel együttesen az ország a kvóta felállításának súlyos áldozatába belement, a kormány kifejezetten meggondolta és ezt most Kossuth Ferenc a függetlenségi pártkörben tartott és a kiválást megelőző beszédében megismételte, — hogy fél százalékot —, de állapítsuk meg egészen pontosan : hat tized százalékot a kvótából kizárólag azért vállaltunk el, hogy a bankkérdésben szabad kezünk legyen. Most Kossuth Ferenc bevallja, hogy ő minden fen nem álló akadályt elhárított a bankkérdés' utjából, csak egyre nem gondolt, arra, hogy a király hozzájárulását is biztosítani kellett volna. E gondatlanság az oka, hogy belevittük a nemzetet a súlyos áldozatok viselésébe és nem hoztuk meg számára a megígért ellenértéket.

De ott látjuk e szerencsétlen taktikának további következését a párt mostani ketté oszlásában.

Én megértem azt, hogy Kossuth Ferenc és a kormány bizonyos engedmén yt kap, egyelőre ezzel a helytelen kifejezéssel élek: helyesebben, ha jogainkat bizonyos téren és bizonyos mértékig sikerül érvényesíteni, a párt elé áll és felhívja azt, nyilatkozzék: elfogadhatónak tartja-e ezeket a vívmányokat, vagy nem. Ha ilyen esetben a párt ketté szakad, ez bár sajnálatos, de a dolgok természetében rejlik. De kellé szakítani a pártot, mielőtt követelményeivel szemben az uralkodó állásponiját még csak meg is ismerte volna, az példátlan a politikai balfogások történetében. Fegyvereit letéve, pőrére vetkőzve és szinte kegyelemre kiszolgáltalva áll most uralkodója előtt a kormány és „a legnagyobb pártnak vezére“ és egy rettenetes vesszőfuttatás az, amely megalázkodásban megalázták a magyar nemzetet is. (Igaz, úgy van.)

M. t. barátaim sokkal komolyabbak vagyunk, sem hogy fejjel menjünk a falnak. De sokkal becsületesebbek és elszántabbak is vagyunk, sem hogy egész testtel neki menjünk a mocsárnak. (Élénk helyeslés.)

Politikai erkölcsök

És igy jutok el ahhoz a ponthoz, ahol a politikai erkölcsök dolga kerül szóba.

Ez a politikai taktika és az elveknek állandóan a taktikával való felcserélése nem vezethet másra mint a nemzetnek teljes fásultságára és elcsüggedé- sére. — Minden élet energia, amely a nemzetben él, kell hogy elpusztuljon, annak a szerencsétlen elvnek a nyomán, hogy nemzeti jogok szemben a királyi ellenállással nincsenek. Lehetetlen, hogy ki ne vesszen a hit és bizodalom a nemzetből önmaga és képviselői iránt. És ha mindenütt máshol nagy ez a veszedelem, egyenesen kiszámithatlan horderejű nálunk. Mert hazánkban a királyi hatalom egy azon személyben öszponiosul a császári hatalommal és ez a hatalom egyenjogú a nemzeti akarattal. Ha már most egy élet erőtől duzzadó, mind erősebbé váló, császári befolyásoktól Átitatott királyi hatalom szemben áll egy pusztuló, elsorvadt, önmagában nem bizó, fásult, csüggedt nemzeti akarattal, akkor az alkotmányos erők egyensúlyának ez a végzetes eltolódása szükségszerűen a nemzeti önállóság sírjához vezet. Amely nemzetből igy öljük ki a nemzeti öntudatot és energiát, az a nemzet csak arra jó, hogy igába hajtsa a fejé’, amikor igát lát maga előtt. (Élénk helyeslés)

Egész férfiakra van tehát szükség, olyanokra, akik össze vannak forrva elvtikkel, akiknek meggyőződését nem fújja el az első szél, mely a hatalom felől jön és akiknek az első napsugár, amely Bécs felől süt, nem olvasztja el elveiket. Elvnek és embernek egy egésznek kell lenni és csak az az egész ember, aki elveiért küzdeni és ha kell, szenvedni is tud. (Zajos tetszés és helyeslés.)

Szabadelvüség.

T. Barátaim I Az elvekért való kitartás különösen fontos abban a kérdésben, amelyről most kívánok szólani. (Halljuk, Halljuk 1). Sokszor hangoztattam, hogy a függetlenségi kormányzat lényege szerint nem lehet más, mint szabadelvű és demokratikus, ennek a szónak legnemesebben vett értelmében. A demokratikus szabadelvüség nem akar idő előtt rombolni. de megnyitja kapuit a népjogoknak és a haladás eszméjének. Évszázados küzdelem az, amely Magyarországon a szabadelvüségnek eszméjét kiséri; századokon át nagy férfiak nagy eszmei harcot folytattak tollal és szóval, de évszázadokon át sokan szenvedtek vértaouságot az eszméért és sok vér áztatta ezt a földet, amig ki lehetett küzdeni a szabadságot és e föld népének felszabadulásával egyenjogúságát és teslvériesülését. Nem engedhetjük, hogy a közszabadságoknak ezen a terén vissza fejlődés álljon be ; nem nyughatunk meg abban, hogy ezek az elvek pusztán papiros elvek, az arról szóló törvények holt betűk legyenek és az élet rut gunyját szolgáltassa annak, amit nagy eiődök örök időknek tanulságául és a jövendő fejlődés alapjául törvénybe iktattak. Én nem vonom azt kétségbe, hogy akár Andrássy, akár Kossuth személyükben szabadelvű emberek. Ám a közélet számára minden meggyőződésnek csak annyi értéke van, amennyire tettekben nyilvánul meg. És amikor látjuk a pusztulást, amely közöny, mulasztás és egy szerencsétlen szövetség állandósítása folytán ezen a téren beállott, akkor nagy, ha nem legnagyobb gendunkat kell hogy képezze az, miként vethetünk gátat ez áradatnak.

És ha Justh Gyula semmi egyebet nem tett volna, mint hogy a néppárttal való szakítás folytán megszüntette azt a kétértelműséget, amely ezen a téren is fenyegetett, minden szabadelvűén gondolkozó embernek és az egész magyar nemzetnek hálájára és elismerésére tarthat számot. (Hosszas helyeslés és éljenzés.) Mert miként éhínség idején irtózatos árat kell fizetni az élelmi szerekért, úgy fog az most bekövetkezni ennél az éhínségben vergődő kormánynál is. A követelések, amelyeket a kis néppárt támaszt, rettenetes súllyal fognak a kormányra nehezedni, mert a néppárt nélkül a kormánynak ninci többsége és az életet adó táplálékért a néppárt irtózatos árat fog követelni. — Attól az első pillanattól fogva, amióta az önök megtisztelő és szerető bizalma folytán a képviselő-házba kerültem, kedvezőtlen politikai viszonyok között is nyíltan hirdettem a szabadelvüség eszméjét; néha a pártkeretet áttörve szembe szállottam a miniszteri törvényjavaslatokkal is, ha ezeknek az elveknek sérelmét láttam bennük. Nem habozhattam tehát, amikor láttam, hogy akad végre egy erős, elszánt férfiú, aki a függetlenségi politikát az igazi szabadelvű követelményekkel újra egyesíti. (Élénk tetszés és éljenzés;)

Az én t. barátom és pártelnököm elmondotta nekem, minő aggodalommal ki3érte azt, hogy a most kitört válságban hová fog engem vinni meggyőződésem. Más barátaim is aggódva nézték az utamat ás bár elhatározásomat teljes meggyőződéssel osztották, személyem iránti rokonszenvből felvetették a kérdést: helyesen cselekszem-e önmagam iránt, amikor talán újból szembe szállók a hatalommal és mindazokkal a tényezőkkel, amelyekkel oly kemény harcot kellett vívnom a múltban.

De én nem kérdeztem sem pártelnökömet, sem barátaimat, bármilyen nagyra is tartsam véleményüket. Egyet kérdeztem meg, a lelkiismeretemet. Ennek a szaván indultam el, más utón haladni nem tudok, más parancsoló szóra a jövőben sem hallgatok. (Zajos éljenzés) Ami ebben az elhatározásomban reám káros, készséggel viselem egymagám. De ami ebben a tiszta önzetlenségtől sugall elhatározásomban nemes és felemelő lehet, azt készséggel osztom meg Önökkel. Én határoztam, Önök ítéljenek. (Hosszas éljenzés és taps).

Az általános tetszés-zaj lecsillapodtával szót emelt

Biki Károly esperes, mint legidősebb választó itt e gyülekezetben, ki 1871. év óta van fölvéve a választók névjegyzékébe s mindig a függetlenségi s 48 as párttal szavazott. Csupán rövid reflexiót akar tenni. Harmadfélév óta, mióta a koalíció a kvótaemelést megszavazta, nem volt itt e pártban. Hogy a koalieió jóra nem vezetett, megmutatta a következmény. Most visszajött a régi zászló alá, ismét e pártot követi, mert lelke össze van torrva a demokrata szabadelvü- séggel. (Tetszés). Örömmel követi a tiszta morál és liberalizmusnak azt az útját, melyen a képviselőnk halad. (Éljenzés). A párt nevében kifejezi iránta a bizalmat és szeretetek (Élénk éljenzés és tetszés). Isten mentsen attól, hogy a szatmári függetlenségi párt szétszakadjon. Ezt a mai szakadást a politikából átviszik majd a társadalom harcába. Megjelennek esetleg kivülrül olyanok köztünk, akiket személy szerint szeretünk, de mi ne engedjük megbontani a pártegységet sem benn, sem kinn, hanem maradjunk meg jüggetleuségieknek és 48-asoknak. Elveinket Kelemen méltóan képviselte, mikor Justh-hoz csatlakozott; kövessük tehát őt bizalommal, ragaszkodással és szeretettel.

Dr. Glatz József ügyvéd rövid indokolás után előterjesztette a következő két határozati javaslatot:

I. A függetlenségi és 48-as párt helyesli dr. Kelemen Samu orsz. képviselőnek politikai állásfoglalását é3 őt változatlan ragaszkodásáról s bizalmáról biztosítja.

II. Justh Gyulához : A szatmárnémeti függetlenségi és 48-as pártnak nagy választmánya ma tartott üléséből egyhangú lelkesedéssel üdvözli Nagyméltóságodat, mint a függetlenségi elvek és szabadelvüség igaz bajnokát. (Aláírva Csomay Imre, pártelnök, dr. Glatz József.)

A határozati javaslatok ellen mindössze egyetlen fölszólalás történt. — Bőd Sándor alelnök várni akart addig, mig ki nem tűnik, hogy Kossuth Ferenc mily vívmányokat hoz Bécsből,

de a párt napirendre térve a halasztási indítvány fölött, egyhangúlag elfogadta a javaslatokat s Csomay Imre elnök határozatiig kimondta, hogy e párt az anyapártból kiváltakat nem követi, hanem vezérül az anyapártban