Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1909-11-17 / 92. szám

Szatmár, 1909. november 17. Szerda. 92. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPAR! HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASARNAP ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. uAPVKZÉR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: I SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. FERENCY JÁNOS. SZERKESZT9SE6 ES KIADÓHIVATAL: , Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 16. = Telefon-szám 80.­ttindennemfi dijak Szatmaroa. a * Udáhlvataltaa iUataariifc, A politikai hétről. Uj választást csinál a nemzeti kormány ex-lexben, úgy, mint Tisza tette?! Hiszen amit a múlt csütörtökön miveitek, az már kezdete annak, amibe Tisza annak idején belebukott. Tisza is pártszakadást csinált akkor, ami­kor Apponyiékat kitessékelte pártjából, azután pedig november 18-án fenyegetőzve hagyta el a házszabálysértés után táborával a házat. Kossuth hívei is fenyegetőzlek csütörtökön este, hogy az uj választásnál majd megmutat­ják, hogy ki mellett van az ország. A téli vá­lasztás nagyon veszedelmes dolog; jó lesz meggondolni annak, aki a császár szolgálatára vállalkozik. Bécsnek talpából a szálkát kihúzni hálátlan feladat. A történelemből megtanul­hatjuk, hogyan szokott fizetni a bécsi udvar és igen szomorú dolog lenne, ha Kossuth Ferenc a kifacsart citrom sorsára jutna. Hála és elismerés illesse Justh Gyulát és mindazokat, akik köréje sereglettek, hogy meg­mentsék a magyar nemzetnek a függetlenségi eszmébe vetett hitét s meggyőzzék arról, hogy Magyarországon még vannak férfiak, akik po­litikai elveikért folytatott küzdelmeikben meg­alkuvást nem ismernek. Justh Cyula igazi fér­fiú és magyar minden izében. Utján tánlorithatatlanul haladt kezdeltői- kezdve. Bámulatos türelmet és észszerüséget tanúsított az alatt a kerítő hadjárat alatt, me­lyet a függetlenségi párt árulói a 67-esekkeI szövetkezve folytattak a párt egysége ellen és Kossuth leszerelésére. Éles figyelemmel kísérte e hadjárat min­den fázisát és minden egyes ügynökét. Látta Szterényi romlást hozó befolyásának emelkedé­sét Kossuth felett. Nem kerülte el figyelmét Apponyi kacsingatása Andrássyék felé. Vigyá­zott Nagy Emilékre, akik megbízhatatlanságuk­nak megválaszlalásuk első percétől kezdve ta- nujelét szolgáltatták. Tűrte kifakadás nélkül a 67-es sajtó piszkolódásait, melyek elvei és egyénisége ellen egyaránt irányultak. Emellett gondja volt arra, hogy a vezért, Kossuthot, kinek neve szimbólum Magyarországon, el ne tántorítsák kötelessége teljesítése mellől. Fi­gyelmeztette veszedelmes környezetére, mely folytonos intrikáival a lassan ölő méreg hatását teszi vezérre és pártra egyformán. Emberfeletti munkát fejtett ki Kos*ulhnak a függetlenségi párt számára való megmentésén. Nem sikerült, de megmentette az eszmét és pártot, amely most fenlarlja azt s ezért jog­gal formálhat igényt a nemzet bizalmára, me­lyet legközelebb erre nézve meg is fognak kér­dezni. Lehetetlen, hogy a nemzet eldobja azt az alapot az első csalódásnál, melyre olyan nagy reménységgel helyezkedett az elmúlt vá­lasztásoknál s azoknak adjon többséget, akik­nek minden nyomorúságát, baját köszönheti : a hatvanheteknek, akik uralmuk biztosításá­ért ejtették tévedésbe Kossuth Ferencet. ítéljen a nemzet 1 ezzel fenyegetőzik Kossuth Ferenc, de ezt követeli Justh Gyula s maga a nemzet TARGA. Cimkórság. — Jó napot kegyelmes Uram ! — De jó színben vagy méltóságos Uram! — Itlhon van a nagyságos Ur?l így beszélnek nálunk, ebben a tejjel-mézzel folyó Kánaánban. — Monsieur I — mondják mindenkinek Francia- országban. — Herr 1 — szólítják egymást Németországban. — Mister!— a cime Amerikában a honpolgárnak. Mindebből azt látjuk, hogy a világ legnagyobb urai Magyarországon élnek, vagy talán egyebet lát a szociológus mindezekből ?! Talán azt, hogy nálunk az emberek nem arra fektetik a fősulyt, hogy ki mennyit s mit produkál, hanem, hogy azt a titulust, ami meg­illeti, esetleg meg sem illeti, megkapja s hogy min­denki annak nézze, ami éppenséggel nem ő s legalább egy fokkal nagyobb címmel illesse, mint a mi őt megilleti. A cim a fő. A királyi, az udvari tanácsosság, a cs. és kir. kamarásság, a nemesség, a báróság s az ezekhez hasonló kitüntetések, ezek izgatják a mi köz- s társadalmi életünket egyaránt. Mintha ebben me­rülne ki a jó hazafi, a hazának hasznot hajtó polgár tevékenysége, mintha ebben kulminálna minden érdem s ez emelné a haza nagyságát, vinné előbbre kultúrá­ját, szerezné meg gazdasági virágzását. A cimkórság, ez volt a hanyatló nemzetek min­denkori átka. Itt rejtőzködik a méreg, mely az egész társadalmi életet megmételyezi, mely csirájában kiöli a nemesebb intenciókat s mely végeredményében egész országok sírját megássa, egész nemzetek sorsát megpecsételi. A cimkórság leküzdésére indított akciónak első kövét a parlament tanácskozása alapozza le. Amely azt kívánja, hogy senki, kinek módjában van a cim­kórság malmára vizet hajtani, aki az által, hogy közel van ahhoz a konyhához, amelyben a különféle címe­ket, kitüntetéseket gyártják, hogy ezeknek ne szabad­jon mindezekből semmit sem elfogadniok. A képviselő ne legyen nemesítve, bárósitva, sein királyi, sem ud­vari tanácsosi méltóság ne díszíthesse s egyéb kitün­tetéseket sem szabadjon elfogadnia. Ez az indítvány esak a kezdet-kezdete. Mert nemcsak a képviselők vágyakoznak gomblyukaik fel­díszítésére, nemcsak azok egyetlen vágya a közönsé­ges emberek közül való kiválás, nemesítés, bárósitás j s egyéb által, nemcsak az ó névjegyük nyer nagyobb fényességet, ha azon a királyi vagy udvari cim dísze­leg. Oh nem! A polgári elem is utánozza azokat, kik is. Csakhogy ezt az Ítéletet respektálni kell mindenkinek, királynak s alattvalónak egy­aránt. Fölvették a »Függetlenségi Kossuth párt« nevet azért, mert Kossuth Ferenc a vezérük. Valójában pedig a 74 tagú pártban senkinek sin­csen semmi köze sem a Kossuth névhez, sem a függetlenséghez. Teljes életükben a Kossuth név ellen vétettek s a függetlenség kivívásának akadályai voltak. Távol állottak Deák Ferenc kiegyezésétől is, sőt segítettek annak visszafejlesztésében. Most a »függetlenségi Kossuth« névre van szükségük, hogy betetőzzék hazug politikájukat s tévedésbe ejtsék a nemzetet. Wekerlével, Andrássyval és a reakcionárus néppárttal akarnak kooperálni, ezért kellett uj nevet felvenniük. Függetlenségi alapon, Kos­suth névvel osztrák politikát csinálni ?! Mit szólanak majd ehhez a választók ? Kossuth soha sem ismert« a magyar nép lelkét, mert amióta hazajött, elzárták gondosan a néptől. Minisztersége előtt a 67-esek; minisz­tersége óta barátai a 67-e3ek. Nem tudja minő szörnyűséget követtek el uj szövetségesei az ő nevében egyesekkel s tömegekkel szemben. Egyes és tömeg tűrtek a vezér személyé­nek feltétlen tiszteletet parancsoló voltáért és a párt fegyelem parancsából. Ma már Kossuth Ferenc csupán egy kis pártnak a vezére. Het­vennégy ember áll a vezetése alatt, de valójá­ban ezek vezetik Őt. A többi már nem ismeri el vezérének. Mivel fogja hát saját lelkiismerete a kiválóságot a címekben s nem a tettekben, csele­kedetekben találják. A cimkórság, e veszélyes miazma kiirtására, az egyetlen helyes módszer az összes címek, kitünteté­sek ellörlése. Ne díszítse kabátunk gomblyukát az a barbár korra emlékeztető fényes gyermekjáték, amely­nek a különféle uralkodók szeszélye különféle neve­ket kölcsönzött. Ne adományozzuk a királyi, udvari tanácsosi címeket, mikor azok mindig csak címek maradnak és soha egyetlen kitüntetett sem a király­nak, sem az udvarnak tanácsot nem ád. Ne nemesít­sünk, bárósitsunk, sőt ellenkezőleg tegyük egyformává külsőleg az embereket, hogy azután ők maguk jöjje­nek arra az eszmére, hogy az egyesek külöubségét belső kiválóságokban találják meg Franciaországban az összes rendjelek s eimeket ellörülték. Csak a legújabb kor hibás rendszere te­remtette meg az egyetlen becsületrendet, kiváló hon­polgári erények jutalmazására, de ott is már mozga­lom indult meg ez egyetlen s tényleg felesleges cicoma megszüntetésére. Amerikában, a szabad polgárok ez államában, nem ismernek semmiféle külső megkülönböztetést. Ott mindenki annyit ér, amennyit belső tartalma értéknek megállapít. S ime, ott látjuk a legnagyobb haladást a kultúra, a műveltség terjesztésében, ott a legnagyobb Möller Lajosné férfi-, női- és gyermek kész ruha üzletembe az őszi idény újdonságok megérkeztek. — Tartós, elsőrendű jó áru, szolid olcsó kiszolgálás. Üzlet- helyiség Deák-tér. Kereskedalmi bank palota (a nagytözsde mellett.)

Next

/
Thumbnails
Contents