Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1909-10-31 / 87. szám

FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP.

A „SZATMÁR-NESIETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér.

UAPVKZÉR:

Dr. KELEMEN SAMU

ORSZ. KÉPVISELŐ.

FELELŐS SZERKESZTŐ: SZERKESZTŐ;

Dr. HAVAS MIKLÓS. FÉR ENGY JÁNOS.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL:

Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. = Telélon-nsám 8fa).

Gliidasnemi dijak Szatmáron, a 11 iddhlvatalbaa flzataadék,

Ausztria az alkudozást úgy érti, hogy ránk parancsol, mit kívánjunk, mit akarjunk s mit ne akarjunk s mihelyt nem engedelmeskedünk, előáll a váddal, hogy a kiegyezést támadtuk meg, hogy nem teljesítjük a kiegyezésben magunkra vállalt kötelességeket. Ez a játék nemcsak rosszhiszemű, de ostoba is. S akárhányszor is vezette diadalra az osztrák törekvéseket ez a taktika, még sem olyan eszköz, amivel tanácsos volna sűrűén élni. Mi az osztrákok dolgaiba, pedig csak ott van igazi khaosz, soha sem ártjuk magnnkat; miért fáj annyira Ausztriának a mi fejünk s miért akar ő nálunk csinálni minden áron rendet ?

Nem igen képzelünk olyan bölcseségel, amely biztosan meg tudná mondani, hogy bonyodalmainkból mint vergődünk ki. Bajaink gyökere nem itthon van, hanem Ausztriában. Az osztrákok miatt nem tudjuk megoldani a válságot, amely a nemzetnek is, a koronának is egyaránt terhes. Annyit azonban bizonyosra vehetünk, hogy a megoldás, várasson magára bár meddig, nem fog igazodni teljesen az osztrák ízléshez.

Királyunk szava biztosit arról, hogy alkotmányunkért nem kell aggódnunk; hogy az a királynak is szent és sérthetetlen. A mi ügyünk mellett a jog és igazság kardoskodik, tehát lehetünk türelmesek s kereshetjük elszánt nyugodtsággal a kibontakozás útjait. Végül Ausztriában is meg fogják tanulni, ha másként nem,

A válság.

(J.) Királyunk arra kérte a Wekerle-kor- mányt, hogy tegyen meg mindent a bonyodalmak békés megoldására. Valóságként állapítható meg tehát, hogy a békés megegyezésben, egymás kölcsönös megértésében találkozik a nemzet s a király óhajtása.

És még valami más egyéb is megállapítható kézzelfogható valóságként, ami szintén nem titok. A mi válságaink nem itthon támadnak. A magyar nemzetet királyával időről-időre nem a király személyes akarata állítja szembe. Ha ezt nem is tudtuk volna eddig, megtudhattuk a legutóbbi korona-tanács lefolyásából. A korona-tanács tagjai egyezően vallják, hogy királyunk a legnagyobb jóindulattal viseltetik ügyeink iránt s hogy erős szándéka a mostani válságot csak alkotmányos módon, szigorúan alkotmányos és törvényes eszközökkel oldani meg.

S ugyanakkor, amidőn királyunk kijelenti, hogy az alkotmány által megszabott útról semmi szin alatt sem hajlandó letérni, az a hir támad, azt a hirt kolportálják, hogy Becsben készen vannak a magyar válság erőszakos módon való megoldására.

A hir nem lep meg minket. Amidőn Ausztriában állpndó a zavar, mindig kisért a gondolat Magyarország erőszakos leigázására. Tiz

esztendő óta alig volt olyan év, hogy ne készüllek volna a Magyarországba való bevonulásra, hogy a köztünk és Ausztria között fen- forgó közjogi és gazdasági kérdéseket ne a katona uralommal, esetleg karddal akarták volna elintézni.

Ez a fenyegetés eddig sem rémitett valami nagyon; most már ostoba gyermekjátéknak tartjuk. Királyunk nem hajlandó felfüggeszteni az alkotmányt, magyar királysága ügyeinek intézését katona kézre bizni csupán Ausztria kedvéért. Királyunk tudja jól, hogy ez az expediens nem csak a törvénybe ütközik, de azt is, hogy nem vezet célra. Ausztria azt látja érdekének, hogy Magyarországon gyakran támadjon zavar s hogy az örökös alkudozás alatt magának hasznot csikarjon ki. A merev non possumus politika, amibe Ausztria annyira szerelmes, ezt a célt szolgálja.

Szó, a mi szó, nem könnyű dolog meglábol- nunk a válságot, bár királyunk jóindulatáról meg vagyunk győződve s bár el vagyunk szánva rá, hogy jogaink és érdekeink védelmére megragadunk minden törvényes eszközt. Nehéz volna ránk bizonyítani, hogy ne volnánk kon- ciiiánsok. Egyre azonban nem vagynnk kaphatók, bármint csörgesse is Ausztria a kardot s bármennyire fenyegetőzzék is erőszakkal, hogy jogainkról lemondjunk s hogy gyáván meghunyászkodjunk az osztrák sic volo, sic jubeo harsogtatására. *

T A R C A.

Egy leány, aki mindig nevet.

Igen kérem, akár hiszik, akár nem, én ismertem egy ilyen leányt. Nem is olyan régen történt, hallgas sanak ide, mesét fogok mondani, mesét, melyei már annyiszor és oly különböző formában hallottak és amely mese még oly sokszor le fog játszódni.

Nem tehetek róla, szenvedélyesen érző, ideálisan gondolkozó, a mai nyelven bohémnak nevezett ifjú vagyok. Egyike azon keveseknek, akik felkerülve ebbe a nagy városba, ebbe az óriási khaoszba, hol az élv- hajhászat és kenyérharc valósággal kiölik az ifjúból az idcálizmust, hamisitatlanul megőrizték ideális gon dolkozásukat, kiket a léha flirt, a tobzódó élet fertel- mes kinövései nem ragadtak el. — Ezeket azért találtam szükségesnek elmondani, hogy megengedjék és elhigyjék nekem azt, hogy egyszer csak, talán a tavasz ébredésével, ebben a szürke sablonban, valami ujuló érzés vett rajtam erőt : leküzdhetetlen vágyódást éreztem az igaz szerelem után És vágyódásom mihamar teljesült. Egy kirándulás alkalmával megismertem a kis Pannikát. — Elmondjam-e róla, hogy egész lénye költői volt, hogy szemeiben csodás tűz égett, ajka nyíló rózsa, egész alakja a Jókaitól sokat emlegetett szilfidi, hangja lágyan csengő, szívbe lopódzó, szóval,

hogy a tökéletességet lehetőleg megközelítő volt ? Természetesen az első látásra elbájolt Pannika.

A vidám kis társaság lelkendezve kapaszkodott, a Zugliget dombjainak kanyargós ösvényein. A természet szépségének elragadó pompája a társaság minden tagjára éltető hatással volt. És én, aki egész utón messze élőt mentem Pannikával, ebben a csodás miliőben valósággal mámoros lettem. Rég visszafojtott érzéseim egyszerre törtek ki belőlem és érzelmeimtől sarkalva lázasan, mámorosán suttogtam a leánynak I szerelemről, mely egész lényemet áthatja. A leány szótlanul hallgatta ömlengéseimet és amidőn legjobban belemelegedtem a beszédbe, amikor már úgy gondoltam, hogy ime egy leány, aki meg tudta érteni gondolkozásomat, bele tud látni a szivembe, akkor egyszerre egy éles kacajjal, melytől valósággal visszhangzott a liget, félbeszakított. Mintegy leforrázva álltam előtte. Nem, ilyen leánynyal még nem találkoztam, igy még nem adta senki tudtomra, hogy nem hisz szavamnak, kételkedik érzelmeim valóságában. Hirtelen, az első pillanatra megsértődve éreztem önérzetemet és csak később, a kirándulás után, midőn hazaérve recitáltam a történteket, csak akkor vettem észre, hogy Pannika igen mély hatást gyakorolt reám. — Ez a közöny, érzelmeimnek ilyetén való lekicsinylése, az első benyomásra szerzett rokonszenvemet határtalanul növelte.

Mennyire megváltozott egyszerre a világ képe előttem. Igen, most már volt célom, amelyért küzdeni fogok : szeretni és érdemessé tenni magamat az ő szeretetére is, bármimódon is meggyőzni Őt arról, hogy ellenállhatatlan vonzódást érzek iránta. Mohó vágyakozással vártam a napokat, a pillanatokat, amikor újra láthassam; amikor megittasulva káprázatos valójától, boldogan mondhassam el, hogy mennyit köszönhetek neki, mennyire rabjává lettem. — Hiába volt 'minden, kinevetett újra és mindannyiszor, valahányszor szerelemről beszéltem. Valósággal őrjöngeni kezdtem. Végre oly hosszú idő után rabjává lettem egy csodás teremtésnek és akkor az, fatális mosolyával az ajkán, nem akar hinni érzelmeim valóságában.

És ez igy tartott meglehetős hosszú ideig. Folytonos mosolyában néha talán szánalmas pillantást véltem felfedezni, sokszor egész önkéntelenül elmélázott rajtam szemével, mintha szivemet, telkemet keresztül akarta volna látni és azután újra felcsendült ezüst kacaja, megannyi tőrszurásként hatott reám.

Eközben Panniéknál fényes estélyre készültek : a Pannika születésnapjára. Pannika elárulta nekem, hogy akkor ott lesz valaki náluk, az a valaki, akit az ő férjének szántak. Megmagyarázta nekem szépen, avval az okos fejével, hogy én el nem mehetek hozzájuk, hisz ott nem is nézne jó szemmel senki, mert már őt nagy leánynak tartják és férjhez akarják adni.

Az OSÜ5Í idény beálltával az ,olcsóságáról* előnyösen ismert

SriQPUíTP AMT AI selyem-, kelme-, szalag-, csipke- és nöi-divatáru- lUUllLil nil I ML házában Szatmár, Deák-tér 12. a Pannónia mellett

szebbnél-szebb selyem és angol kosztümkelme újdonságok kerülnek eladásra

Rendkívüli jutányos árak mellett.