Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-09-22 / 76. szám
XIII. évfolyam 76 szám. Szatmár, 1909. szeptember 22. Szerda. f f A „SZATMÁR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: UAPVKZÉH: Dr. KELEMEN SAMU egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: SZERKESZTŐ: Egyes szám ára 10 fillér. Dr. HAVAS MIKLÓS. FERENCY JÁNOS. SZERKESZTÉSES ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. ===== Telefon-szám 80.== fciidannemü dijak S/utmárun. a kiAdóhivatalban flzitandik. Rien - ne va plus! A legfelsőbb bankadő, — vagy ha jobban tetszik — a helyz* thez idomítva, bank nem. adó, haragos. Kedvetlen. Semmi biztatói sem lát a magyar politikai helyzetben s ő is sötétnek nézi, mint minden józan magyar politikus, a helyzetet. Nem igér semmit, nem adhat semmit! Ezt tudja s ki is mondja egyenesen, bátran, minden kertelés nélkül, ahogy az egy dicsőségben megöregedett, ősz harcoshoz illendő. Nem ígérhet és nem is adhat semmit, mert az osztrák érdekek igy Írják elő neki s bizonyos, hogy amiként egész életében az osztrák uralom, az osztrák székváros volt kedves nekie, úgy most is, uralmának alkonyán, élete befejezésénél még jobban ragaszkodik ahhoz a nemzethez, melynek egyrészt szülötte, másrészt hagyományos tisztelője s imádója volt. Most is tehát, minden politikai megbeszélésnél az osztrák érdekek lebegnek szemei előtt, mint ahogy minden egyes embernek, aki környezetében lézeng, tesz-vesz, vagy cselekszik. Mind, mind az osztrák barátja s kivétel nélkül a magyar ellensége. Önálló bank, a készfizetések felvétele, katonai koncessziók, mindezek a magyarok érdekeit istápolnák, nincs semmi értelme tehát, hogy azok a lehetőség határain belül megvalósuljanak. A magyar nemzet adófizető polgárnak, katonai tulkövetelések loyális megszavazójának s vérrel való kiizadására jó, de kedvezményekre | ne számítson, mert ez az uralkodó család né- ! zeteivel nem egyezik, arra tehát már csak ez ; okból is, jussa nem lehet. Hiába próbálkozik jó Wekerle a legkisebb kedvezmény kicsikarásával, még ha olyan csipet vívmányról lenne szó, mint a magyar iparosok quota szerinti részesedéséről, amely pedig törvényes jog szerint is megilleti. Nincs tehát sem vívmány, sem kedvezmény Wekerle tarisznyájában. Üres kézzel bocsátották el, mint a rossz szolgálót, ki nem hűségesen dolgozott munkaadójának. Pedig nem érdemelte meg ez a kabinet a korona rideg álláspontra helyezkedését. Ennyi megaláztatásban, ennyi tűrés és szenvedésben talán egyetlen minisztériumnak sem volt része, mint éppen a Wekerle s a koalizált pártok minisztériumának. De ugylátszik, ott fent a Burgban más szemekkel látják a magyar politikai viszonyokat. Ott azt hiszik talán, hogy erőszakkal, megfélemlítéssel, esetleg vesztegetéssel még jobban el lehet némitani az ország fel-feltörő akaratának parancsoló szavát s azt hiszik, hogy erősebb kéz politikája, még jobban meg tudja puhítani a már szinte kocsonyaszerü magyar közéletet. Nagy tévedés! S e tévedés keserű gyümölcseit majd azoknak kell elfogyasztaniok, akik rövidlátásukkal a mai helyzetet megteremtették s akik még most sem tudják belátni azt, hogy a nemzet béketürésében, megalkuvásában elment a legszélső határokig, melyen túl : — Rien, ne va plus! Nincs tovább 1 S most a fővárosban tanácskozik a minisztérium, hogv miképen lehetne mégis az elmérgesedett helyzeten segíteni. Próbálkoznak mindenféle szerum-befecskendezésekkel, de előrelátható, hogy minden kísérlet eredménytelen marad. A halálosan beteg koalíció agóniáját meghosszabbítani, mesterséges oxigén behívásokkal lehetséges lesz talán, de életben tartani csakis egy uj Messiás csodatétele tudná. A kabinet tehát lemond. Lemond, mert egyebet nem tehet. Teljesen üres kézzel nem tud megbirkózni már mindjárt a legelején a költségvetési tulkövetelésekkel sem, mert egyetlen képviselő sem fog akadni a parlamentben, aki ki merjen majd kerületébe menni, ha a több milliós költségeket megszavazná anélkül, hogy a legcsekélyebb nemzeti eredményt szerezné meg Bécsből nemzetének. A legfelsőbb hadúr tehát kedvetlen. Érzi, hogy jóság s szive sem segíthet azon, mit sok oktalan fő elrontott. Nem segíthet egy nemzeten s ez öreg napjait megkeseríti. Nem kell néki sok magyarázat, tisztában van ő is azzal, hogy a mai helyzet tarthatatlan s hogy egyetlen uj kabinet sem lesz képes ezt a helyzetet úgy tisztázni, mint azt a legfőbb osztrák hatalmasságok óhajtanák. Ő is tudja s ez szo- moritja, hogy : Rien, ne va plus ! Nincs tovább! Dr. P. Á. Hogyan kell szüretelni ? A szüretelésnek is meg van a maga praktikája. Csak jól érett, úgyszólván túlérett szőlő ad jó édes, sok cukortartalmú mustot. Azért a szüreteléssel nem szabad sietni. De miért kelljen várnunk ? TÁRCA. Az istentagadó. Irta Lessing-Bolgár Lajos. Newyork keleti oldalán, ott, ahol több, mint kétszázezer lengyel és orosz zsidó tengeti nyomorúságos életét, él közöttük egy islentagadó. Schafzkinnek bivják. Egykor tanult, okos ember volt, járatos a Tal- mudban és jámborabb, istenfélőbb, mint bárki más. Mint a többi zsidó nagyrésze, ő is Oroszországból menekült ide. S egymáshoz kötötte őket az, hogy zsidók voltak. Nehéz, verejtékes munkából tengette életét a feleségével és gyermekeivel, nyomorúságosán, fény és napsugár nélkül, S eljött az első nyár az uj hazában. Mi az az égő, számumszerü forróság itt a Gettóban, egy túlzsúfolt bérkaszárnya egyetlen csöppnyi szobájában összeszorulva, csak az tudhatja, ki már átélte. Egy szellőcske sem rebben s éjjel is forróságot lehelnek a falak. S az olvadó aszfalt, az izzadó emberi testek rettenetes, kitarlhatallan bűzt árasztanak a levegőben. Apró gyermekek nyöszörögve, tehetetlenül hemperegnek a földön s a lépcsőkön — és legyek, bogarak lepik el testeiket. S az utcán egyre cseng a mentő kocsik csengője, amint a forróságtól összeesett embereket, haldokló gyermekeket tovaszállitja. Ezúttal különös forrósággal lépett fel a nyár. Schatzkiu legkisebh gyermeke — szopós csecsemő — atyja karjai között halt meg. S mig felesége és gyermekei jajveszékeltek, Schatzkin a kis holttestet az egyetlen ágyra fektette, feltette imasapkáját s mig arcán végigperegtek könyei, hangosan imádkozott: — Nagy az én szomorúságom, Izrael ura t De Te tudod, mit cselekszel. A forróság egyre nőtt. A gyermekek egy falatot sem tudtak tikkadt szájukba venni. Legjobb, ha falura küldi őket. Érti? — mondá a kerületi orvos. Schatzkin intett a fejével Igen, érti. Ez éjjel ismét meghalt egy gyermeke. És Schatzkin ismét fenhangon imádkozott : — Nagy az én szomorúságom, Izrael ura 1 De Te tudod mit cselekszel. Égy hót múlva Schalzkinnek nem volt több gyermeke. S szombaton az imaházban kezeibe rajté arcát és úgy mormoló: — Nagyon nagy az ón szomorúságom Izrael ura! . . . S a forróság nőttön-nőtt. Az újságok azt Írták, ötven év óta nem uralkodott ilyen hőség. A newyor- kiak kimenekültek a hegyek közé s a Gettóban a halál s a nyomorúság ütött tanyát. Schatzkin felesége öszeesett. — A tengeri levegő helyrehozná — tanácsolta az orvos. — A tengeri levegő . . . tengeri levegő . . . mormogta Schatzkin, amint ott ült felesége ágya mellett. Éjfélkor felsikoltott az agyongyötört asszony: — Schatzkin — nyöszörögte — a baby . . . Áron . . . Esther . . . Schatzkin Isten veled ! A Gettóban nem sok teketóriát csináltak a holttestekkel. Schatzkin feleségét másnap eltemették. S ekkor csendes, hűvös eső esett. * Következő szombaton történt az imaházban. A rabbi hangja messze csengeti: Megnyílt a $ zántó Mór i es T; lében, iírsa férfi- és gyermekruha nagy üzlete Szatmáron, a rég li postaépül et helyiség lám Já noS'Utca elején.
