Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-09-19 / 75. szám
75 szám. XIII. évfolyam. Szatmár, 1909. szeptember 19. Vasárnap. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATNIÁR-NEIWETM IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ES VASARNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. UAPVKZSE: . Dr. KELEMEN SAMU ORSZ, KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: j SZERKESZTŐ! Dr. HAVAS MIKLÓS. FERENCY JÁNOS. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10.-= Ttflaslon-szám 80.-----= Ik l idennumü di|aK Szatmáron, a l I iddhlvatalban flzeisndí!*. Itt az idő...! Tehát megindult a bécsi gyorsvonat s a miniszterrezidens megkezdte fáradtságos s amellett hálátlan utazgatását Budapest és Bécs között. Mintha csak a tavaszi elmúlt idők támadnának fel halottaikből. Ismét ott vagyunk, ahol voltunk, a komédiát kezdhetjük elölről. Micsoda Isten átka van a mi politikánkon? Hát lehetetlen a bonyolult, de könnyen javítható helyzeten itthon segíteni ? Mindig és mindenkor Becsből kell lesnünk a direktívákat ? ! Az udvari körök hangulata irányítja a mi politikánkat ? Hát sohasem lehet önálló Magyar- országról beszélni ? ! Hát tényleg az osztrákok vazallusai vagyunk ? 1 A jelek azt mutatják, hogy igen. Nem lehet olyan csekély politikai részletkérdésről szó, melynél a döntő fontosságú, végérvényes igét, ne Bécsben mondanák ki. Hát nem álom, valóság ez ? 1 Bizony szomorú s kétségbeejtő valóság. Valahányszor a mi politikai látóhatárunk idehaza beborul, a menykőcsapásokut, sőt még a mesterséges dörgést is Bécsben készítik hozzá. Sőt tovább megyünk, még ha a szivárvány ki is derül a politikai égboltozaton, annak színeiben is a fekete-sárga túlszárnyalja a piros-fehérzöld trikolort. Valóban meg sem érdemeljük ilyelénmódon azt az Önállóságot, amely minden önérzetes, szabad nép legszebb tulajdona. Ha mi nem tudjuk magunkat, akaratunkat, politikánkat az osztrák befolyástól emancipálni, nem is vagyunk méltók arra, hogy a szabadsággal velejáró eredményeket élvezzük is. Rabláncot kezünkre, igát nyakunkba s hordjuk a százados átok terhét, mert hiszen mi önmagunk vagyunk okai annak, hogy ez átkos bilincsek nem hullanak csörömpölve a semmiségbe s hogy szabad nemzet létünkre eltűrjük, hogy mindenkor idegen, nékünk ellenséges befolyás érvényesüljön vitális érdekeink kiküzdésében. Most is úgy vagyunk vele. Mindenünnen a külföldi országokból a szabad, büszkén lélegző nemzetek bátorító mosolya biztat az önálló cselekvésre. Előttünk lebegnek a szabadság diadalmas képzeteinek legszebb példái s mi mégis gyáván meghunyászkodva keressük az uralkodó körök már amúgy is fényes talpait, hogy azokon még egyet, egy utolsót nyalhassunk. Fel a tespedésből alvó, szunyadó párduca Nubiának! Délverőn áll már a szabadság napja 1 Aki ezt az időt is átalussza, az soha többé szabadságát, önállóságát ki nem küzdheti. Most álljon talpára a magyar. Mutassa meg, hogy az ázsiai sürü vér is felpezsdül akkor, ha szabadságáról, további fejlődőképes életéről, jövendőjéről esik sző. Ne gyáváskodjunk ! Itt az idő. Az utolsót kondult a lélekharang. Ha most is eladjuk az országot, eladjuk a nyugalomért, mézes szavakért, Ígérgetésekért, akkor soha, de soha többé ez az alkalom kínálkozni nem fog, mert a szemfüles osztrákok majd törekszenek arra, hogy ilyen kedvező időpont nemzeti felszabadulásunknak ne kedvezzen. Mert sarokba szorullan, gyáván meghunyászkodva tekintenek a bátor magyar oroszlán szemébe, rettegve gondolnak hatalmas erejére, melyet, ha bemutat, az egész osztrák össze- fércelt tartomány holtig attól koldulna. De ugorjon hát végre, ne csak ijesszen. Ne mindig az utolsó percig éreztesse rettenetes erejét, hogy azután, mikor az utolsó homokszem is lepergett az idők homokórájára, hirtelen átmenettel megkegyelmezzen az álnok ellenségnek. Itt az idő! A kormány utazgatása már ismét megkezdődött. Ha nemzetünk s annak képviselete, a parlament most sarkára áll s erősen kívánja azt, mi már régen joga, akkor bizonyos, hogy mindent elérhetünk. Kardcsapás nélkül hódol be nekünk Ausztria. De, ha ismét megalkuszunk, ha gyáván meghunyászkoduuk a hazug rémitgetéseknek, ha meglapulunk akkor, mikor fogainkat csattogtatni kellene, akkor mondjunk le már eleve arról a reményről, hogy Magyarország valaha is független, önálló, virágzó álDuna lehessen Európának. Akkor vándoroljunk ki ebből az állítólag tejjel-mézzel folyó Kánaánból, hagyjuk itt e vérrel, verejtékkel megszerzett országot azoknak, kiknek lesz elég bátorságuk, energiájuk, hogy ezeresztendős jussokat, egy szedett-vedett konglomerátum nációtól megvédjék. Mi eljátszoltuk akkor szerepünket, nékünk itt további keresni valónk nincsen. [S3 T A R C A. A gyermek. — Irta Zala Lilly. — Kissé elkényszeredett, savanyu, magába zárkó- zoit lelkű volt Palika. Már maga az élet úgy hozta magával, hogy soha igaz érzelmeit ne mutathassa, , hogy mindig színleljen s mást mutasson, mint amit benső érzelme parancsol. Az édesapja elvált az anyjától s újra megnősült. Az édesanyja is férjhez ment. S igy azután, mikor a törvény szerint hét éves korában édesapjához került, már bele volt oltva az apja elleni gyűlölet s különösen a mostohától való félelem. Vézna kis fiúcska volt Palkó. A szüleitől csupán a lelket örökölte, teste sovány, keveset ígérő, kis váz volt csupán, melyre ép, hogy reá volt aggatva néhány busfoszlány. Az anyja már féltő gonddal ügyelt reá, apja pedig, ki bálványozásig szerette, még a szellő, fuvalmától is megőriztp volna. Jó gyermek volt különben alapjában véve, csak épen a ferde helyzet, melybe ártatlanul került, forgatta ki igazi mivoltából. Még a mostohája is szerette, ügy tudott viselkedni, hogy még az idegenek is megszerették, még ha nem is úgy akarta, ügy járt-kelt a tágas szobákban, mint valami tulvilági szellem, még a lépteit sem hallották. Mindenkit félve tisztelt s bátortalanságában még hangosan szólni sem mert. Nem sok vizet zavart odahaza. Vasárnaponként az anyjához küldték s ime csodák csodája, abban a percben, mikor az anyja házának küszöbét átlépte, mintha kicserélték volna Palkót. A máskor szótalam savanykás fiúból egyszerre életvidám, vidor kis fickó lett, aki majd hogy fel nem verte a házat hangos danájával, éles sikoltásaival, gyermekes hancúrozásaival. Ott hempergőzött kis leánytestvéreivel a szőnyegen s mig keresztül-kasul másztak édesanyjukon, a filigrán kis asszonyon, fülsiketítő lármájukkal felverték a házat. Azután, ha eljött az est s az inas érte jött, hogy haza vigye az apjához, Pali ismét a régi lett. Szomorú, szótalan, elkényszeredett s ilyen maradt is egész héten keresztül Az apja nem is tudó, hogy Palkó milyen más gyerek tud lenni, ha akar. Beteges vérszegénységnek tudta be hallgatagságát s tömte őt mindazzal, amit a tudós orvosok a gyermek erősítésére belediktáltak. Ha valaki Andor Mihálynak, Palkó apjának azt | mondta volna, hogy az ő bálványozott k':s fia miuő vig, csintalan fickó az édesanyjánál, eszelősnek tartotta volna az illetőt, annyira hihetetlen, lehetetlen dolognak vélte azt. S Palkó szépen növekedett. Az iskolában az okos, éleseszü gyermek kitünően tanult. Tanítói mindenkor mintaképen állították az osztály elé s nagyon meg voltak elegedve vele. Az apja pedig ugyancsak örült, hogy szerelmetes fia oly szorgalmas tanuló s hogy soha semmi baja sem volt vele. így haladt Palika előre. Mindenki szerette, mindenki örült neki, csak az az egy bántotta édesapját, hogy olyan kevés elevenség, oly bágyadság jellemezte mindig, hogy szinte attól félt, hogy nem lesz életrevaló a kicsike. Éppen karácsonykor történt. A kis Palkót a szünetre édesanyjához vitték s ott alaposan kihancurozta magát. Még a vakációnak vége sem volt s Palkót sebtiben hazahozatták. A máskor sem nagyon eleven fiúcska egészen odáig volt. Mint a száraz, kettétört virág, oly szomorú látványt nyújtott a lázas szemű, megtört kis vézna alakocska. Valahol csúnyául meghűlhetett. Kis melléből nehéz, hörgő köhögés tört fel s halvány arcocskáján a halállal eljegyzettek vérpiros rózsája ragyogót. Apja majd megőrült fájdalmában, mikor a holtravált gyeE> héten HW* nyílik meg Szántó Mór és Társa férfi- és gyermekruha nagy üzlete Szatmáron, a régi postaépület helyiségében, Hám János-utca elején.
