Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-01-27 / 8. szám
XIII. évfolyam. Szatmár, 1909. január 27. Szerda. 8 szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁB-NEWETI-! IPAR! HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. ÜAPVKZÉR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ, KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: I SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS, j FERF.NCY JÁNOS. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. Telefon-szám 80. -== M’tirfsiüiemä dijak Szalmáról», • kiadóhivatalban flzotendák. Szatmármegye székhelykérdése.’) Hónapok óta olvassuk, hogy Nagykároly és Szatmár-Németi elkeseredett küzdelmet folytatnak egymással, egyik a vármegyei székhely megtarthatásáért, a másik annak elnyeréséért. A szatmári emlékiratra most a nagykárolyi székhely-párt felelt ugyancsak emlékirattal, melyben, mint a hírlapi közlések mondják: »történelmi, politikai, közigazgatási, közlekedési, pénzügyi és nemzetiségi okokkal mulatja ki és statisztikai adatokkal bizonyítja, hogy Szatmár vármegye székhelyének Szatmárra való áthelyezése mind megyei, mind állami tekintetekből, rendkívüli kárral járna«. E sorok írója nem szatmármegyei, tehát nem érdekelt fél, ennélfogva tisztán csak a tényleges földrajzi, gazdasági, közlekedési, kulturális stb. viszonyok alapján elfogulatlanul mondhat véleményt ez ügyben. Érthető, hogy Nagykároly ragaszkodik a vármegyei székhelyhez, mely rá nézve minden tekintetben előnyös, ha azonban csak egy tekintetet vetünk a statisztikai adatokra, a térképre s egy kissé a vasúti menetrendet is forgatjuk, lehetetlen be nem látnunk, milyen igazságtalanság rejlik abban, hogy Szatmár vármegyének Nagykároly a székhelye és nem Szatmár-Németi. Az alábbiakban néhány összehasonlító adat*) A vármegyei székhely-kérdés ran egyáltalán nincs napirenden. — Kovács Alajos miniszteri titkár ur tollából közöljük mégis ezt a cikket, hogy lássa a nyilvánosság, miként gondolkoznak teljesen érdektelen oldalon is erről a kérdésről. Szerk. j tál kívánjuk megvilágítani a két város jelentő- ! ségét. A népesség fejlődése 1869-tőí a következő: Lélekszám. Szaporodás 1869—1900. 1869. 1900. összesen százalékban. Nagykároly 12 754 15.179 2 425 19 0 Szatmár 18.353 26.178 7.825 42.1 Szatmár e szerint, dacára annak, hogy a megyei székhely előnyeit Nagykároly élvezi, több, mint kétszer olyan erősen fejlődött, mint Nagykároly, a melynek fejlődése még az országos átlagon is alul maradt. Hogy a városiasság kellékei mennyire inkább vannak meg Szatmárban, mint Nagykárolyban, azt legjobban a foglalkozási adatokkal igazolhatjuk. Nagykároly 6222 kereső lakosa közül 2315 foglalkozik iparral, 524 kereskedelemmel, 208 a közlekedésnél; az értelmiséghez tartozók szíma pedig 516. Ezzel szemben Fzatraárnak iparos népessége 3552, a kereskedelemmel foglalkozók száma 1114, mig a közlekedés lebonyolításával 461-en, értelmiségi pályákon 962-en foglalkoznak. E három utolsó foglalkozás tehát, mely a városi lakosságot leginkább jellemzi, kétszer olyan erősen van képviselve Szatmári, — mint Nagykárolyban. Az iparban foglalkozók aránya körülbelül egyforma, de már, ha a vállalatokat tekintjük, Szatmár városiasabb volta szembetűnő; a 6—10 és 11—20 segéddel dolgozó vállalatok háromszor, sőt négyszer nagyobb számban találhatók Szatmárt, mint Nagykárolyban. A két város külső képére jellemző az is, hogy Nagykároly 2200 háza közül csak 337 épült kőből, vagy téglából, mig Szatmár 3047 házából 859; s mig Szatmárt csak 344 háznak van zsúpból vagy nádból a teteje, addig Nagykárolyban 858 ház van ezzel a falusi anyaggal fedve. Kulturális tekintetben is hasonlíthatatlanul fölötte áll Szatmár Nagykárolynak. Nem szólva az elemi iskolákról, középfokú iskolája Nagykárolynak csak kettő van: egy polgári leányiskolája 157 és egy főgimnáziuma 270 tanulóval; ezzel szemben Szatmárnak van egy polgári leányiskolája 198, egy tanítóképzője 90, két tanitónőképzője összesen 307, egy polg. iskolai tanitónőképzője 22, egy felsőbb leányiskolája 168, végül két főgimnáziuma összesen 957 tanulóval. Középfokú iskolába jár tehát Nagykárolyban 422, Szatmárt ellenben 1742 tanuló. Szatmár ezenkívül püspöki székhely is lévén, róm. kath. hittani intézete is van. Az általános népmüveltség is magasabban áll Szatmárt; ott a népesség 65’8 százaléka Írástudó, mig Nagykárolyban ö 1 '5 százalék. Ha ezekkel az adatokkal szemben, melyek mind Szatmárnak nagyobb jogosultságát igazolják, az állana, hogy Nagykároly a vármegye közepén fekszik, Szatmár pedig a szélén, bele tudnék nyugodni abba, hogy Nagykároly maradjon a székhely, de minthogy a földrajzi helyzet fordított, igazán nagy merészség, »közlekedési és közigazgatási* érdekeket hozni fel Nagykároly mellett. Szatmár szinte a mértani középpontján fekszik a megyének; távolsága a a megye legszélsőbb négy községétől Ilktől, Érkörtvélyestől, Váraljától és Kapnikbányától egyenes vonalban 60—60—75, illetőleg 65 km. T A R C A. A „névtelenlevél“ Íróinak lélektana. Irta: Bodnár Gátpár. Idűnkini permanenciában jönnek a névtelenle- vélirók, akár a ragadós betegségek. Közelebb például egy vidéki lapban olvastam, hogy a várost névtelen levelek sokasága lepi meg. És ezek a névtelenlevelek, ha nem is okoznak afféle messzinai földrengést, de — különösen kisebb váró sokban — bizony, bizony nem kis riadalomra adhatnak okot. Sok békés családi éleibe dobnak üszköt. Felsőség és alattvaló köre tnegrángatják a bizalom szálait Munkás, dolgozni szerető embereknek megölik kedvét, kedélyét. Barát és barát közé éket vernek. Hány boldognak ígérkező házaspárnak vágják útját. J Hány szeplőtelen jellemű ember irányában ébreszt«- j nek gyanút. Hány ártatlan leány szemében rezgetik meg a fájdalom könyét. És így tovább . . . tovább. Kár, nagy kár pedig a névtelenlevélirókat ilyen nagy potentumokká tenni. Inkább rá kell vezetni a közönséget a névtelenlevélirók lélektanára . . . Van a gazembereknek lélektana. Van az uton- állóknak. Az orgazdáknak. A merénylőknek. Az orvtámadók lélektanával is foglalkoztak már. No hát . . meg van a maga természetrajza, mint mondani szokás, szerintem lélektana a névtelen- levélíróknak is. Mondhatom, hogy ha nem hízelgő lélektani kép; de szerfölött érdekes kép. A névtelenlevéliró lélektani képét csak akkor fogjuk a maga perspektívájában szemlélhetni, ha búvárként sikerül az ilyen emberek lelkének kohójába bejutni, Ha sikerül megpillantani ott azokat a kovácsokat, akik a pöröly körül forgolódnak. az Írógépeket, melyek ott működnek. A tollakat, melyek az elferdített írásokat végzik, Az irigységet, melyek az elhatározást vezeti. A hosszút, mely azt sürgeti. A lelkiismeretet, mely ott vergődve elalszik. A kezet, mely azt postára teszi Mefisztót, ki a hatást lesi és kémleli . . . No, ha ezeket mind egyenkint és összevéve jól megszemléltük, felelemeztük, összehasonlítottuk, tehát egy logikai lelkifolyamat jelenségét indukció (levezetés) utján magkaptuk : akkor értjük meg, miért mondotta egy Dagy emberismerő: — A névtelen levélíráshoz egy ember nem elég. Ahhoz legalább is két egyén szükséges. Egy gazember, aki a névtelenlevelet megírja és égy ostoba, higvelejü ember, aki azt elhiszi és azonnal készpénznek veszi. Ilyen körülmények közt a nagy Széchenyi minden bizonnyal ismerhette a névtelen levélírók lélektanát. Olvastam, hogy Ő előtte egy agysejtsorvadásban levő egyén azzal dicsekedett, hogy névtelen levelet kapott ... — Szégyeld magad, mondotta Széchenyi . , . — No de miért ? — Mert a névtélen levélíró számított arra, hogy te elég ostoba vagy ama levél tartalmának elhivésére. Nem is dicsekedett az illető aztán soha azzal, hogy ő abban a szerencsében részesült . . . V Női hosszú és rövid plttsoh kabátok gyári árban osakls «gyedül Korai Árminnénál .*. kaphatónk! .-. .*. Üzletemben vissza maradt áruk, úgymint vásári bundák, téli kabátok, felöltők, öltönyök, fin és permek ruhákat s egyéb föl nem sorolható árukat 44 44 mélyen leszállított árban kiárusítom ^p| 44 44 KORAI ARMINNÉ SZATMÁR, DEÁ K T ÉREN, A .. FEHÉRHÁZ MELLETT NŐI hosszú és rövid plüsoh kabátok gyári árban csakis ogysdttl Korai Árminnénál kaphatunk 1 . .
