Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-09-01 / 70. szám
FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEMETM IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASARNAP. EL Ö F I Z ET ESI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. UAPVKZÉB: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: l)r. HAVAS MIKLÓS. SZERKESZTŐ! FKKENCY JÁNOS. SZERKESZTÓSÉB ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. ===== Telefon-szám 80.-------mind ennemű dijak Szatmáriul, a kliddhlvatalban fizetendők. A toll tisztessége. A kullura története arra tanít bennünket, hogy az emberiség fejlődésére egyetlen eszköz sem gyakorolt olyan hatásos és jótékony befolyást, mint a toll. A mint fokozatosan vette át a domináló szerepet az ököltől és az acéltól, olyan mérvben terjedtek, általánosultak a liberalizmusnak, az általános emberi érdekeknek eszméi. S ha a felvilágosodás jelenkori phasisait vesszük figyelembe, akkor teljes biztonsággal állapíthatjuk meg azt is, hogy a tolinak, mint nagy fontosságú kulfurtényezőnek az a faja bir kiváló fontossággal, mely a sajtó számára termel. Az ephemer célú irodalomnak a szigorúan vett szakirással szemben azért tulajdonítandó különös fontosság, mert a társadalom tagjainak túlnyomó többsége nemcsak kényszerül, hanem szívesen hajlandó is a szellemi termékeknek annyi anyagára szorítkozni, a mennyit az ujságirodalomban feltalál. Több oka van ennek. Mindenekelőtt legkönnyebben hozzáférhető, mert hisz tudjuk, hogy — úgyszólván — csak a kezünket kell érte kinyújtanunk. S minthogy a mai bámulatosan körültekintő és az egész társadalmi élet területét felölelő sajtó a legkülönfélébb igényeket is kielégíti, mert táplálékot nyújt a fiatal leány tárca — éhes vágyától kezdve egészen a legreálisabb börzianer obscurus statisztikájáig, mindennek: érthető, hogy ha a fürge, de egyúttal tájékozott zsurnaüszta-to!l olyan kiváló figyelemben részesül. Szükséges azonban — és jelen igénytelen soroknak célja éppen annak a hangoztatása, — hogy a toll maradjon mindig önmagához és hivatásához méltó ! Szolgálja mindig a közérdeket, legyen mindig generalis eszmék szóvivője, ebben megtalálja, de egyúttal ki is meríti rendeltetését, de mihelyt ezt túllépi és bármily okból egyéni, vagy pláne meghatározott személyt érintő érdeknek áll szolgálatába, elvesztette igényét arra, hogy tiszteletben legyen részesíthető. Lehet, hogy félre fognak érteni, vagy legalább is félremagyarázni, de még sem tartózkodom a kijelentésétől annak, hogy e nem is uj és nem is eredeti gondolatok papirra- tevésére a városunk lapjaiban legutóbb lezajlott és niveaujára nézve eléggé el nem ítélhető 2 polémia adott impressziót. Az első legalább menthető annyiban, hogy egy nagy fontosságú kérdésnek — a papi javak sorsának — önzetlen szándékkal történt tárgyalása körül folyt Je, de a hang és modor itt is tönkre tett minden illúziót, melynek egy ilyen óriási érdekű kérdés tárgyalását még akkor is kisérnie kellett volna, ha az argumentumok helyessége és szakszerűsége egy kissé vicinális felszínen maradt is. De a mísik, mely egy helybeli sajtóorgánumban az áldatlan ügyvédi honorárum körül burjánzott és első pillanatban is megállapitha- tólag a közt miben sem érintette, határozottan rovására esik az újságírói toll tisztességének, mert hiszen a betűn kívüli társadalom primitiv ildomosságának is merő megtagadása. És annál szomorúbb ez, ha a fegyver becsületén az ejti a csorbát, akinek a kezébe akár a saját tehetsége, hivatása, akár a társadalom kijelölése juttatta azt. Én úgy képzelem el a nyiltterezést és az értékére nézve hasonló genre-ü személyes vonatkozású cikkek megjelentetését, mint az Ízléses sajtó cloakáját. Csakhogy mig a szeny anyagának e leve zetője a tulajdonképeni formájában gondosan el van rejtve a szem és szaglás elől, addig emezeknek cicerói jó hangosan tolakodnak a gyanútlan olvasók figyelme elé, nehogy a kő- remetei aljegyző elszalassza annak a tudomásulvételét, hogy például a megye legnagyobb városában szabadon jár egy szeladon, akinek a jelleme még ezelőtt 12 évvel egy olyan Achilles- sarkot kapott, amelyre ime ma is hiába igyekeznek patkót verni. Nem tudom, kit vagy kiket hibáztassak ilyen és enemü jelenségekért, de meg nem is igen merészel az ember egészen őszinte lenni, mert az arrogancia félelmetesebb ellenség, mint a meggyőződés haragja, igy tehát egyelőre csak — undorodom tőlük. Dr. Burger Dezső. T A R C A. Pöstyéni mozaikok. Pöstyén, 1909. szept 1. Ebben a szezonban, amikor még az örökösen hullámzó politikai élet is folyton pihenteti fáradt idegeit, még mindig nem lehet jobb laptölteléket kívánni, mint a fürdő és nyaraló leveleket. Bőviben is van ennek minden szerkesztőség, amelynek kül- és beltagjai, ki itt, ki ott, szanaszéjjel szórva isszák a vasas vagy szénsavas, vagy mint most éppen én is, a kénes vizet, a mit ékes tót nyelven „frissnó vodu Pistyanszki“-nak hívnak. Pöstyénről fölösleges irrii, az már egy nemcsak nálunk, hanem széles e világon mindenütt köztudatba átment hely, sajnos ugyan, hogy nem mint Pöstyén, hanem mint Pistyian; hirdetve, hogy itt Tótorszóg van, de azért csak ide talál a reumás, köszvényes emberiség tout Európából, épen úgy, mint Amerikából, sőt az ausztráliai Melbürkéből ép úgy küldenek ide beteget az orvosok, mint a bogy a távol Afrikából a Gap földről is akadt vállalkozó ember, aki nem restelte a fáradságot, hegy ide jöjjön belemártatni magát a forró iszapba. Beszélnek is itt annyi nyelven, mint talán hazánk egy fürdőhelyén sem, oroszul, csehül, németül angolul, franciául, lengyelül, jargon lengyelül és jargon németül, románul, tótul; szerb, horvát is elég akad, magyarok azonban aránylag igen kevesen. És az a sokféle ember, aki itt naponta fürdik, (átlag 6—700 fürdőjegy kél el egy nap), mind szives-örömest veti magát alá a gyógyulás reményében a tortúrául illő kúrának. Ha az ember a középkori vallatás kinzó módjait olvassa, elborzad és itt önként másznak 35—37 fokos iszapba az emberek, ami leviszi a bőrt a lábáról és beleszédül az ember az izzadásba, hogy rögtön utána villanymaszázszsal kékre zöldre dögönyöz- tesse magát. Az igaz, hogy csodás hatású az iszap, magam láttam olyanokat, akik 15—16 fürdő után eldobták a mankót, vagy felkeltek a toló kocsiból és nehezen bár, de ismét a saját lábukon jártak. Milyen jól eső érzés lehet az annak, aki hónapokig vagy talán évekig toló kocsin járt, ismét a maga lábán járni ? Ebben a nagy ember sokadalomban most legkevesebb 9—10000 fürdővendég van, akik horribilis áron vesznek ki minden kis lyukat és iszonytató módon fizetnek meg minden harapás gyümölcsöt vagy egyéb silány portékát, amit az itteni élelmes lótok a nyakába sóznak. — Szatmár is képviselve van. Természetesen az egymás mellől valók egymás mellé húzódnak és az öreg Molnár Mihály bácsi (talán nem fog haragudni, ha öregnek irom, de miért nem festi feketére a bajuszát, ha fiatalnak akar látszani) körül egész kis gyűrű van szatmáriakból és a 28-as számú törvényhatóságu város, Miskolc köszvényes és neuralg- giás tagjaiból. így aztán enyhül valamit az unalom, ami bizony ugyancsak elő vehetné az embert, lévén itt a betegekre való tekintettel mindenütt kiszegezve, hogy csendet kérünk, amit ugyancsak respektálnak és respektálnánk mi is, ha a társaság egy némely tagja nem találná olyan jó hűvös helynek a másfél millió koronáért épült Rónai szálló igazán gyönyörű alagutját, amelynél különbet bizony Bécsben sem nagyon találhatni. De ez a világért sem vonatkozik Veszelovszkyra, tetszik ismerni, ő túlságosan szolid ember ahoz, hogy ilyen helyre el lehessen csábítani. Neki komolyabb élvezetei vannak. így, rajong a régiségekért és emellett tótul is tudván, az ő kalauzoAz 1909- előirt és-1910. tanévre az összes iskolák igazgatóságai által uj bekötéssel ellátott, tiszta állapotban levő használt és uj tankönyvek, "faj térképek, szótárak, mindenféle segédkönyvek, papír,- iró- és rajzszerek, művészi olajfestékek és ecsetek íegolcssóbb árban kaphatők -—«nn—a |\ AT\ An 1 |\ AT p könyv*, papír®, iró® és rajzszerkereskedésében Hl ITC I IS Alii is r SZATMAR, Hám János-n. ÍO. szám alatt, l/v/lVUÜ fii/UL/i ja törvényszék és szinlióz közelében.
