Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-08-29 / 69. szám
XIII. évfolyam. Szatmár, 1909. augusztus 29. Vasárnap. 69. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI AR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára Í0 fillér. üAPVSZÉK: , SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Dr. KELEMEN SAMU Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. ORSZ. KÉPVISELŐ. | FELELŐS SZERKESZTŐ: SZERKESZTŐ: -■ Telefon-Szám 80.-----Dr . HAVAS MIKLÓS, j FERENC Y JÁNOS, j * * *Dd«nii»iaB dijak Szalmáról., a l i .dóhlvatalhao flzaUndik. A Deák-tér foltja. Nem tudom, mennyi ideje annak, hogy Bartha Kálmán városi gazdasági tanácsos egy részletes és alaposan megindokolt tervezetet készített és mutatott be arra vonatkozólag, hogy mit tegyen a város a tulajdonát képező »Fehér-ház« épületével? A gazdasági tanácsos tanulmányát az összes helybeli lapok is közölték, de mind a mai napig homály födi e tervezel sorsát és úgy látszik, az egész kérdés mélyen alszik. Mindenki tudja, hogy Szatmár a középil- kezés terén erős fejlődésnek indult és különösen a Deák-tér az, amely aránylag rövid idő alatt egy modern város Ízlésének és esztheti- kájának megfelelő mértékben haladt előre. Szebbnél-szebb palotákat emeltek, a régi házakat kijavították, kicsinosították. Csupán egyetlen épület maradt olt, hol évtizedekkel ezelőtt volt. Csak ez a ház, mely dacol az idővel, a viszontagságokkal, az emberek ízlésével és a város haladásával. Csak ez a ház, mely megcáfolni látszik, hogy a világon minden múlandó. Ez, amelyből — úgy látszik — soha nem lesz por és hamu. Mely szomorúan képviseli a régi sötét, falusi Szatmári és időnként hűen gondoskodik róla, hogy e kiválóságait észben tartsuk — azzal, hogy egy-egy igen veszélyes istálió-tüzet produkál. Mintha dühében, mérgében lobbana lángra azért, hogy mig más házak uj köntöst kapnak, ő a régi csúf mundért kénytelen viselni. A főtérnek ez a fekete foltja a Fehér-ház, mely jelenleg a sárga irigység színében ékteleniti el városunk gyönyörű piacát és mint Zöld-fa vendéglő teljesíti nemes hivatását. Volt idő, amikor a ronda külső mellett is a Fehér-ház legalább »belül* hasznára volt a város közönségének. Mielőtt a Pannónia és Korona vendéglők épültek, a Fehér-ház volt a legfavorizáltabb kávéház, melyet például a Pannónia jelenlegi bérlője megfelelő nivún is tudott tartani. Később — a Valkovics idejében — ez a hély még mindig a jobb közönség rendelkezésére állott, ám ezután fokról-fokra sülyedni kezdett és ma ott vau, ahol más városban még a kül-területeken is csak erős rendőri feivigyázat mellett turnék el. Tisztelettel kérdem: van-e helye Szatmár főterén, a város szivében, országos büszkeséggel emlegetett piacunkon egy ilyen obseurus fészeknek ? Kérdem : összeegyeztethető-e egy város kulturális érdekeivel, közerkölcseivel és közrendészetével, hogy a főtéren egy valóságos lebuj domináljon ? Egyáltalában nem óhajtunk a Fehér-ház jelenlegi bérlője vagy kezelője ellen pozitív vádakkal föllépni. Ha van reá elegendő ok, — elvégzi ezt a rendőrség. Bennünket általános szempontok vezetnek és különösen a város I közerkölcsének érdekei jogosítanak föl arra hogy szigorúan bíráljuk a helyzetet. Úgy szólnak például információink, hogy a Fehér-házban, mint éjjeli mulatóban, a kiszolgálandó italok ára gyakran aszerint igazodik, hogy milyen vendég rendeli azokat. Hogy ez a »rendszer« mire vezet, — ezt nem nehéz kitalálni. Ez a rendszer szolgálhat alapul arra, hogy az a bizonyos vendég reggelre ! csaknem kifosztva hagyja ott mulatozásának szinterét. Hány becsületes ember tévedhet a bűn útjára egy olyan helyen, amely a világon mindenre be van rendezve ? ! A törzs-közönség: szakácsnők, szobalányok, kocsisok, hetesek, bakák slb. Az előkelőbb közönség: a pincérek, akik más helyen végzett szolgálataik után oda sietnek, hogy ők legyenek az urak. Hajnalban azután jön a tableau. Lerésze- gedett alakok — férfiak, nők — karonfogva, ordítva jönnek le a mulatóból és egyenesen a főtérre lépve csoportosulnak és zajongva folytatják a mulatságot, vagy bucsuzkodnak a másnap éjjeli viszontlátás reményében. Azután van a mulatónak egy szórakoztató kedves trükkje is, a: mozi ! Hát hiszen a mozi — elnézve egy esetleges kis tüz-katasztrófálól — elég ártatlan mulatság. Aki azonban, különösen vasárnap vagy ünnepnapkor éjjel 1—2 órakor a Fehér-házban T A R C A. Diurnista szerelme. irta Borgida Sándor. Minden közvitéz bornyujában hordja a marsall botot és minden diurnista zsebében — ha nem olt, bát szivében — hordja Schakespeare Romeo és Julia- | jának történetét. ... De pszt 1 nagyon magas hangon | kezdettem és a más szárnyait, csattogtatom ; kezdjük alább és beszéljünk a magunk emberségéből, hisz csak egyszerű diurnislákról, diurnista szerelméről lesz szó. Annyi azonban szent és jgar, hogy a diurnistá- nál kedvesebb, kellemesebb ember nincs, vagy alig van széles e világon — no már értem úgy, hogy extra Hungáriám non est vila — ; szellem, öllet, frázis, mind, mind a diurnista agyában fogamzik, az ő ajkain születik . . . Hárman valának együtt bor melleit. A pohárral szaporán bántak mindannyian, a szóval csak ketten, a két fiatalabb. Szokásukhoz hiven s mint diurnisták- hoz illik, beszéltek a szerelemről; szokásuk ellenére, elcsépelt dolgokat : az egyik sötét veremnek, a másik megfordított hideglelésnek deklarálta a szerelmet, majd az ekevashoz, majd pedig forgópisztolyhoz hasonlították azt; a forgópisztolyról meg mindkettőjüknek eszébe jutott, hogy dejszen eltudnának ők azzal bánni, de meg avval is, aki előttük a nöiséget gyatra színben merné eiőtüntetni . . . A harmadik, a jó boros Feri csak hallgatta j maga elé bámulva azok mondásait s bajusza alatt mosolygott egyet, egyet. Vegre, miután megunta a sok banalitás hallgatását, hossza, mély sóhaj tört elő kebléből, felegyenesedett. — Fiuk, mondanék nektek egyet. Töltsétek, igyunk, aztán ha gondoljátok, hogy nem leszek unalmatokra, elmondok egy történetet, az én történetemet tanulni fogtok belőle, megtanuljátok, hogy a szerelem nem csak puszta frázis, mint ti gondoljatok. A fiuk töllöttek és ittak mindnyájan s nehogy kisértésbe jöjjenek, félretolták maguk elől a poharat, jeléül annak, hogy hallgatni kívánják a vén cimborát. * Rélhy Magda — vette fel a beszéd fonalát Boros — szép volt, nagyon szép, én meg diurnista voltam. Nem akarnék ugyan sablonszerű lenni, de a történeti igazság kedvéért mégis élnem kell e kife- jezé2sel; meglátni és megszeretni, pillanat müve volt. Kerestem az alkalmat, hogy megismerkedhessem vele... És s az ótestamentum nagyon bölcsen jegyzi meg valahol: „Ha kereslek, találni fogtok“ . . . megismerkedtünk, Hogy, hol és mikor, ezeknek részleteivel nem untatlak benneteket, bár meséje elég érdekes volna. Sokszor, nagyon sokszor, mondhatnám talán minden nap találkoztunk mi aztán Magdával, de érzelmeimet sosem mertem megvallani, egyrészt, mert kedvezd alkalmam nem is volt, másrészt, meg olyan törpének éreztem magam a Réthy Magda nagyságához képest ! . . . Egy alkalommal a Magda szülei meghívtak egy kirándulásra a szőllőjükbe. Gondolhatjátok mily örömmel engedtem a hívásnak; hogyne, mikor Magda is ott lesz 1 Az idő kedvező volt, gyönyörű augusztusi nap. Az előző napi eső lehütötte, kellemessé tette a levegőt ; a mezőn pompázott, illatozott minden növény és az ég oly kék; hogy még az olaszhoni égnek is dicséretére vált volna. Elindultunk. Milyen naiv lányka volt még az a Magda akkor! Mennyire megharagudott rám, mikor egy az utszélen magánosán álló őszi barackfára azt mondta: »ni milyen szép szomorulüz« és én kinevettem : ugyan Magda, már hogy volna az szomorufüz, mikor őszibaracknak a fája ? I . . . Nagyon elpirult é szörnyen neheztelni látszott. Hogy kiengeszteljem közelebb léptem a fahoz s erős vizsgálódást színlelve kijelentettem, hogy mégis neki van igaza, mert ez a fa egy őszibarackba oltott szomorufüz s ünuepiesen bocsánatot kértem. Micsoda öröme volt képzelt igaza felett I Hanem azért meg nem bocsátót, amig ki nem jelentettem, ha ezután még egy igazi barackfára mondaná is, hogy szomorufüz s megtoldaná még azzal is, hogy annak gyümölcse — tuikesztáni dinnye, azt is ráhagynám, sőt el is hinném neki. Erre aztán már nevetett és megbocsátott . . . Ilyen és más efféle kedves, édes aprólékossággal nagyon hamar telt az idő, rövid és kellemes volt az ut. Ne titovíiiéi, li lej eleje, BERETVÁS-PASTILLÁT aaBSSBaSggg-'S :: hanem használjon azonnal :: 9 bebetva» tamA» gyógyszeré»* kispesten. ° i i t—.■■■■■ i. i ■"———■ —- ü dobozzal ingyen postai szállítás. —......-
