Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-08-22 / 67. szám
SZATMÁR-NÉMET1 Szatmár, 1909. augusztus 22 2-ik oldal hozakodni, de midőn a hazai szövetkezeti ügy hátra- maradottságát látom, önkénytelenül is a német és angol intézmények jutnak eszembe, mint az ideális szövetkezeti eszme megtestesülései. A szövetkezeti válság csak a tiszta képet adta vissza, hogy nálunk az egyes alakulásokat nem a közszükség hozza létre, hanem legtöbb esetben az egyéni érdek szüli és hogy ezen intézményeinket nem az összesség gazdasági avagy vagyoni helyzetére kiható előnyök mozgatják, hanem a haszon kipréselése; holott mindenki tudja, hogy a szövetkezetek célja nem a nyerészkedés, hanem a gazdasági, pénzügyi, kulturális stb. előnyök közös előmozdítása éppen a kölcsönösség alapján. Szövetkezeteink egy része az agrár érdekek arisztokratikus jegyében születik és elpusztítani igyekszik ipart, kereskedelmet, mindent a földbirtok érdekében. Másik a legnagyobb — rész kizárólag az egyes emberek, vagy egész családok megrongált helyzetének kijavítására jön létre. Ezek a köznyelven ismert »emeszek«, mert ahogy vértszomjazva les a pók a hálójába kerülő féregre, úgy lesnek ezek is a meg- nyuzandó prédára és a humánus tisztességes szövetkezetek bőrére megy ez a játék, mert inmorális működésűk kétes fényt vet azokra is. A »Központi hitelszövetkezet« behálózza az egész országot, hogy a szövetkezeti eszmének minél több hívet gyűjtsön, de ez a háló milliókba kerül úgy az államnak, mint a nép ezreinek, mert ennél még hiányzik a hozzáértés. Nem lehet a nyomort enyhíteni, ha a budapesti fényes patotából dirigálunk vagy ha a laikusokat ültetjük a kirendeltségek élére, kiknek nincs sem idejük, sem tudásuk a pénzügyi dolgok ellátásához. A fogyasztási szövetkezetek boldogitásáról nem kívánok bővebben Írni, azt nagyon jól ismerik, sajnos ma már úgy Szatmáron, mint a vidéken. Külföldön, de különösen Németországban a legnagyobb termelő, értékesítő, fogyasztási vállalatok jönnek szövetkezeti alapon létre, menten minden más | jellegtől, egyedül az általános jólét előmozdítására. | Nálunk csak frázis a főcél. A tönkrement existenciák | lábraállitása, veszendőnek indult gentri fészkek meg- « mentése az igazi ok és ennek adja oda az utolsó szájától megvont falatot is a gazda, iparos, munkás és hivatalnok egyaránt. Nálunk a finoman megirt prospektusokon épül fel a népet »boldogitó« intézmény és a »szeretett polgártárs« kedves megszólításában — az ékes dikcióban — merül ki minden. A fennebb mondottakban leli magyarázatát az az általános elégedettség, amely a németeknél és angoloknál otthonos, de amely Magyarországban nem lel mindaddig tanyát, a inig mindenben a felekeze- tesség a kerékkötő. Elszomorító, de mint a jelen mutatja, nevetséges is volt az az erőlködés, amelyet pár évvel ezelőtt bizonyos körök a kereskedők ellen indítottak. A kibontott zászló büszkén lobogtatta a keresztény fogyasztási szövetkezet jelszavát, de rongyokban hever az már; mindössze néhány ezer szegény ember lett még koldusabbá és egy pir léhütő lett úrrá idehaza, vagy hajózik első osztályú jegygyei az uj világ felé. Ez mindazért van, mert nálunk nincs gazdasági közvélemény. A tömeget csak politikai célokra, meg teherviselésre hasznájlák, de óvakodnak az egész ország jövőjét érintő gazdasági kérdések fejtegetésébe bocsájtkozni, mert egyes osztályok érdekeit veszélyezteti ez. Most, midőn a politikai kérdések a gazdasági térre terelődnek, újra elfognak hangzani a remek beszédek a gazdasági különválásról, az önálló bankról, készfizetések felvételéről stb.-ről és nem lesz idő megint, hogy a milliók sorsát érintő szövetkezeti ügyet törvényhozási utón megoldják. Pedig csakis a szövetkezeti alapon létesült gyárak, vállalatok nyerik meg a közönséget a magyar termékek vásárlására, mert ilyen alapon százezreket fűz érdekszál egy-egy intézményhez, tehát annak pártolása egyéni érdekké válik. Ezért kellene a szövetkezetek érdekében országos akciót indítani, bogy a nép ismerni tanulja ezek gyakorlati értéké», hogy a szövetkezetek közös érdeket szolgáló tudata és hite a nagy közönség vérébe menjen át és hogy ne fázni kelljen, de lelkesedni tudjon a szövetkezet nemes eszméjéért. Ha ez meglesz, akkor nem sokára ismét egy nagy lépéssel előbbre jutunk a magyar ipari önállóság felé ! (Szatmár) Márkus Pál. HÍREK. — A negyedmilliós tömeggondnoki dij. Nyáron, az uborkaszezon közepén sok mindenféléről hall az ember, sőt a nagy meleg folytán intenzivebben mü ködő újságírói fantázia jóvoltából olvasni is lehet sok csodabogarat. A lapok obiigát »nagy czápáját« az idén nálunk a szatmári törvényszék egy kiutaló végzése vetette fölszinre, még pedig olyanformán, hogy ez a „nagy falat“ a Szalkai-féle csődügyben felmerült tömeggondnoki díjjegyzék volna. A „Szamos“ c. tisztelt laptársunk egyik — bizonyosan malária — lázas — riportere kisütötte és megírta, hogy Böszörményi Emil dr. tömeggondnoki dijja 235,000 egy nehány koronában állapíttatott meg és utaltatott ki a bíróság részéről. Ezt a kedves hirecskét, a mi egyik Újdondászunk nyomban magáévá tette és múlt számunkban közre adta. A dolognak utána sem kellett járni, hogy meggyőződjünk ennek a híradásnak tiszta absurdumáról. Mert hiszen úgy a Szamos, mint a Szatmár-Németi újságok fő-és felelős szerkesztői, mint egyébként ügyvéd urak — eleve tisztában lehettek azzal, hogy ez a hir nem felel meg a valóságnak. Hogy mégis megjelent, ez legfölebb arra vall, hogy a felelős szerkesztő ügyvéd urak is álmosak, ha nem is lázasak és legalább álmukban Az égőszemü hölgy tiltakozva emelte fel kezét: — Ne, ne . . . — A méltóságos asszony boldogtalan, mert nincs gyermeke és azért könyörgött, hogy legyen. A szép asszony haragosan ugrott fel, de Chontos Péter olyan különösen mosolygott, hogy egyszerre elnevette magát. — Ön furcsa ember, Uram ! Kicsoda Ön? Ekkor történt először, hogy Chontos a neve elé egy prédikátumot is mondott hirtelen, valamit, ami éppen eszébe jutott ilyen formán : — Hátudvari Chontos Péter. — Kamarás ? — Igen. Az asszony megvolt elégedve, még kezet is nyújtott Chontos Péternek, aki hamarosan tisztába jött azzal, bogy a kilencágu koronás nő nagy uradalmak úrnője, grófnő, férjétől különválva élt, aminek oka a gyermektelenség s mikor utazásuk véget ért, már annyi mindent tudott, hogy joggal mondhatta az asz- szonynak : — Grófnő, biztosíthatom, hogy nem hiába tette meg a borzasztó utat. gyönge térdein. IV. A Eidón, a tenger habjaiba monokliját szemébe vágva, fekete uszóruhájában Chontos Péter megismerkedett egy olasz hercegnővel. A hercegnő, egy hét múlva Chontost meghívta kastélyába és két hét múlva Chontos Péter tegezte az egész olasz arictokráciát s mikor ősszel elkísérte a hercegnőt Monte-Carloba, hogy segítőtársa legyen a roulette-asztalnál, a monakói herceg meghívta a jachtjára és szláv típusa, hideg szőkesége miatt mindenki igy szólította már: — Az északi herceg. Chontos Péternek ez volt a virágkora. Oszten- dében már egy kicsit laradtnak érezte magát s az olasz hercegnőt egy oroszszal cserélte föl, a csere nem volt nagyon izgalmas, mert szükségesnek tartotta, hogy idegeinek frissítése miatt belemerüljön egy kicsit a játékba; az orosz nőt követte egy német, ez volt a dekadencia kezdete és egy napon azon vette észre magát Chontos Péter, hogy nincs mellette az asszony. V. A népligetben ébredt föl Chontos Péter, egy ködös reggel. Kora tavasz volt, rigó fütyült a fán, a bokrok bontogatták rügyeiket és Chontos Péter rongyos volt. Egy édesvizet áruló leány ment arra. Chontos Peter a régi minta szerint hátba akarta vágni és belehempergetni a fűbe és nem tudta. Ha sikerül, övé a leány szerelme és akkor még nem veszett el, de rosssul csinálta. A leány ráütött és ellökte : — Ne te ne, vén majom ! Chontos Péternek vége volt. A szerelemből már mások éltek és az északi herceg a lübe bújva álmodta át azután az éjszakákat . . . volt szó olyan negyedmilliós tömeggondnoki díjról, melyről a praxisban még csevegni sem lehet ... A hiteles információ különben úgy szól, hogy a törvényszék a jelzett összeget, mint az értékesített tömeg vagyont utalványozta a tömeggondnok kezeihez a hitelezők között való felosztás céljából. A Böszörményi dr. költségjegyzéke még nincs is a csődválasztmány által felülvizsgálva, még kevésbé megállapítva Hogy ez mennyi lesz, azt most nem lehet tudni, ámbár bizonyos, hogy szegény Böszörményi dr. nem fizet rá az üzletre! Ezt meg sem érdemelné, mert amint halljuk, a hitelezők követelésüknek 50 százalékát fogják megkapni, amiben pedig az évek óta tartó tömeggondnoki munkának és az értékesítés dolgában kifejlett buzgalomnak nagy része van. Teljesen érthető tehát, hogy ha a tömeggondnok ur méltatlankodik a szatmári lapokban megjelent birek miatt, — .már csak abból az általános szempontból is, hogy az ilyen közlemény alkalmas a nagy közönség előtt az egész ügyvédi kar renoméját rontani. Még ezer szerencse, hogy a fővárosi lapok, főleg pedig a bájos „Nap“ nem kapott a dolgon, mert a negyedmillióból bizonyosan fél-millió lett volna és sok szó esett volna arról a nagyfokú »zsirosodásról« is, melyben a magyar ügyvédek szenvednek. Sőt Farkaskázy képviselő ur talán interpellált volna is legközelebb a parlamentben a Böszörményi Emil félmilliós jegyzéke dolgában. Úgy véljük azonban, hogy ezzel most vége lesz a szatmári csödügyi szenzációnak és a szatmári riporterek nagyon jól teszik, ba a haragos tőmeggondnokot messziről elkerülik, mert a Szalkay-féle köllségjegy- zék súlyos aktái gyakran a tömeggondnok ur keze ügyébe esnek és — jobb félni, mint megijjedni!... (h. — Polgármesterek kongresszusa. Hosszas huzavona után, mégis megtartják a polgármesterek kongresszusát. Az értekezlet elnöke, dr. Brolly Tivadar pozsonyi polgármester már megállapította a kongresszus helyét és idejét. E szerint a kongresszus szeptember 9-én fog lefolyni Kassán. — Kiküldetés. A megyés püspök e hó 26-án s következő napokon Budapesten tartandó orsz. tanítói segélyalap közgyűlésére az egyházmegye képviseletében dr. Kovács Gyula nőképezdei igazgató szentszéki tanácsost küldötte ki. — Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Sztankay Farkas debreceni áll. ipari szakiskolai igazgatót a hajdú-, Szabolcs- és szatmármegyei iparos és kereskedő tanonciskolákra nézve szakfelügyelővé nevezte ki folyó évi szeptember hó 1-től az 1912. tanév végéig terjedő időre. — Vármegyénk főispánja Nemes József okleveles jegyzőt a hiripi anyakönyvi kerületbe korlátolt hatáskörű anyakönyvvezető helyettessé kinevezte. — Áthelyezés. Sajó József osztrák-magyar banki tisztviselő Wienből Szatmárra helyeztetett át. — A nyomdász-egyesület kongresszusa. A magyar- országi könyvnyomdászok szakegyesületének országos kongresszusa Budapesten folyó hó 20 án kezdődött és még most is tart. A kongresszusra a szatmár— nagykárolyi nyomdászok is küldtek képviselőt. — Ugyancsak 20 án, pénteken tartották a vidéki nyomdatulajdonosok Budapesten nagygyűlésüket, melyen Szatmárról is vettek részt. — Az uj állami elemi iskolák épületeinek költségeire szükséges 150,000 koronás kölcsön. A legutóbbi bizottsági közgyűlés erre a célra a beszerzett ajánlatok közül, mint előnyösebbet, a Magyar jelzálogbitelbank ajánlatát, a kötelezvényt és törlesztő tervet elfogadta és jóváhagyta és a Magyar jelzálog hitelbanktól a város területén emelendő uj állami elemi iskolák épületeinek költségeire felveendő 150,000 koronás, 50 év alatt törlesztendő községi kölcsönre vonatkozólag kiállított kötelezvénynek közjegyzői okiratba foglalásával, aláírásával, valamint a Magyar jelzálog hitelbank áltál kiállítandó számlák aláírásával s a folyósítandó kölcsönösszegek felvételével és nyugtázásával dr. Va jay Károly polgármestert bízta meg. Ezen kölcsöntőke törlesztésére fedezetül szolgál a m. kir. vallás és közoktatásügyi miniszter 17588. számú rendelete alapján az állami elemi népiskolák fentartási költségeinek fedezésére felajánlott évi 43,000 korona járulékból törlesztésre eddig igénybe nem vett 3417 korona 58 filléren felül még a város részére a felveendő kölcsöntőke törlesztésének időtartamára biztosított, az eddig felépített, valamint ezen kölcsön¥ m m m m m m (S ■ P & m 3 ▼ T • • W Uj c zip o ♦ áruház! ♦ GRÜNFELD SÁMUEL j4 o^ipő«áruhái?a Deák-*-«!* SM.m a dr. Lengyel Márton ur házában. Uj czipő ♦ áruház! ♦
