Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-08-01 / 61. szám
XIII. évfolyam. ___________ ______________Szatmár, 1909. Augusztus I. Vasárnap._____________/ | _________61. szám. FÜ GGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKÁI LAP. * „SZATMÁB NEWETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZEKDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: ' egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. IíAPVI Dr. KELEM ORSZ. KÉJ FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. 5ZÉR; EN SAMU ’VISELŐ. SZERKESZTŐ: FERENCY JÁNOS. SZERKESZTÓSÉ6 ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. Telelon-szám 80.----------------khdeRtiemü dijak Szatniáron, a Hidóhlvatalhan fizetendők. A nemzetiségek. Akármilyen drasztikus is a hasonlatunk, de nem tudjuk elnyomni kitörni akaró vágyunkat s elmondjuk. Vannak bizonyos kellemetlen háziállatkák, különösen a nagyvárosokat tisztelik meg fene mód; ezek a téli, tavaszi és őszi időkben szépen meghúzódnak valamely bútordarab eresztékeiben, nem háborgatják a lakások benlakóit. Mikor azonban a nap kemény forrósággal tűz le, mikor a kánikula veszi át uralmát, akkor egyszerre, mintha ezerszeresre nőtt volna számuk, ellepik a békésen szunnyadókat s kellemetlen illatukkal, de még elviselhetetlenebb csípéseikkel alattomosan megrabolják nyugalmuktól s addig nem nyugszanak, mig vagy teljesen ki nem irtják őket, vagy pedig el nem menekül kellemetlenkedéseik elől az ember. A nemzetiségek is ilyenkor nyáron, mintha csak vélük s az ő ügyökkel volna teli az ország, egyszerre csak előbujnak s az öt világrész minden tájáról kíméletlenül nekirontanak országunknak, az ő hazájuknak is egyben, kenyeret s megélhetést nyújtó édesanyjuknak. Most Párisban hallatszik a szerb diákok felizgatta francia újságírók vészkiáltása a zágrábi pörben szereplő felségáruló szerbek érdekében, majd a romániai orvosok igyekeznek a magyar- | románok által félrevezetve, az egész müveit I világ ez idén hazánkba sereglő hatalmas táborát aljas rágalmakkal tőlünk elriasztani. S ez igy megy napról-napra, hétről-hétre, minden megalkuvás, minden pihenő nélkül. A kánikulai politika szinte elegendő tápot nyer az ő ügyeik pertraktálásával, annyi dolgot adnak a politikusoknak. Hát tulajdonképen hogyan állunk mi a nemzetiségekkel? E kérdés már olyan régi, hogy szinte nevetség számba megy a külföld előtt. A németek Elzász-Lotharingiát 1871-bea elfoglalták s rövid 88 esztendő alatt már odáig jutottak, hogy a színtiszta francia lakosságot teljesen elnémetesitették. Nem is szólunk a Németországnak átadott lengyelországi részről, mely már jó régen teljesen porosz lakossággal bir. Aki nem akar az államalkotó német birodalommal asszimilálódni, azt egyszerűen kiutasították, de Németországban soha sem hallottunk nemzetiségi mozgalmakról, noha, mint éppen említettük, olt is szép számmal voltak a nemzetiségek valamikor képviselve. S mit látunk nálun1 < Ha a minisztérium végre jobbik eszére térve, Hrendeli a magyar állam pénzén fenntartott iskolákban a magyar ! nyelv kötelező oktatását, akkor, mint megbán- I tott méhkas, azonnal felzudulnak nemcsak az or- I szagunkban élő nemzetiségek hada, hanem még a külföldön élő s velük rokonszenvező vagy általuk félrevezetett nemzetek is. Mi jogon avatkoznak a külföldön folyton és folyton a mi speciális különleges hazai dolgainkba? Mi jogosítja fel őket, hogy rólunk nemzetiségi kérdésekben oly hangon beszéljenek, mint azt tenni szokták ? Ha kissé mélyebben tekintünk a dolgok mélyébe, úgy rögtön kiviláglik, hogy minek köszönhetjük mi a külföld merész fellépését s miért nem mernek ilyen hangon a németországi viszonyokról tárgyalni? Mi dualisztikus állam vagyunk. Külképviseletünk, diplomáciánk pedig igazságtalanul s jogtalanul tiszta osztrák. Az osztrákok érdeke pedig mindenkor az volt, hogy velünk, magyarokkal szemben, az országban élő nemzetiségekkel szövetkezzék. S igy az osztrák politika szerezte meg nékünk a nemzetiségek merészségét, mert mindenkor jó szemmel nézte, sőt legtöbbször ő mozdította elő mindama mozgalmakat, melyek ellenünk, magyarok ellen szólották. Bécs volt mindig titkos szitója minden széthúzásnak, mely a magyarok s nemzetiségek között beállott s az ő iniciativájára történtek azok a külföldi fészkelődések is, melyek országunk hitelét és becsülését voltak megrontandók. Politikusainknak, államférfiainknak tehát TÁRCA. A kis süketnéma lányról.* Szelíd szemében annyi bánat égett, Fehér szép arcán árnyra árny lakadt, Pár rózsabimbó társául szegődött: A némaságuk egymásba tapadt. Kacagó, vidám, fényes társaságban Suhant elém egy őszi délután . . . S felém tekintett szomorúan, árván A bánatos, kis süketnéma lány! Sugaras alkony. Csattogó madárdal, És illatártól reszketett a lég, Halk estharangszót sóhajtott szelíden, Panaszosan a tiszta messzeség. A lombok alján édes hófehérben Imbolygóit, mint egy fényes iátomány. És álmodott a dalról, szerelemről A bánatos, kis sükelnéma lány. Fehér bölcsőjén mennyi már az átok, Mikor tündérmesékre szomjazott . . . Ob, Hófehérke ragyogó világa Szegény szivébe nem osonhatott. Remegő csókkal anyja ajakára Nem tűzte ezt a szent imát: anyám, Csak bus szemében gyöngyözött a hála, Szegény, szegény kis süketnéma lány! *) Mutató Fliesz Henriknek „Versek“ cimén Nagybányán az imént megjelent tartalmas és értékes költeinény- füzetéból, melynek ára 2 K. Az örök csend borongó birodalmán Nem szállt a vidám, röpke kacagás . . . Amikor nyár bimbózta a világot, Csak a szive volt hideg zuzmarás. Oh mennyi sóhajt, mennyi titkos könyet Hantolt el észrevétlen a magány, Mig két szemével esdett Istenéhez A bánatos, kis sükelnéma lány! És felhasad egy bűvös, tiszta reggel És arcán meggyűlt a mosoly, a fény, Valami hajnalálom tiszta pírja Csillant meg szendén hangtalan szivén. Virult a rózsa. Kacagott az álom, Futott merengő ábrándok után, És csókra vágyott, édes ölelésre A bánatos, kis süketnéma lány. Ki vette észre ? Reszkető kezére Nem siklott forrón egy bő vallomás . . . A sok legény föl mért kereste volna, Csak egy kereste fel, a hervadás, Nem dobban egy szív áldón kis szivére, Oh mert ez dalt, egy halk „igen“-t kíván. Szétfoszlott minden ábránd, minden álom És elhervadt a süketnéma lány ! . . . Rég eltemették. De ha éjszakákon Felidézem sóhajtó szellemét, Mikor az éjfél korma hull a tájra És mint a kripta minden oly setét: Eljő szobámba nesztelen, titokba’ És őzszemével néz, csak néz reárn: Szegény dalomban szólal meg a porló, A bánatos, kis süketnéma lány. A Balaton mentén. . . Irta: Bodnár Gáspár. Áldozatot hoz, aki ebben a kánikulában csak egy fél napot is kénytelen tölteni — a fővárosban. Forralt levegő nehezedik Budapestre. Jó magam is a Margit-szigetre menekültem, hogy Arany János tölgyfái alatt megpihenjek. Itt meg a szúnyogok és bögölyök hada vett körül. És szíttá véremet. Szerencse, hogy van — bőven. Mi szatmáriak paradicsomos levegőt szívunk a pestiekhez képest, akik — részvéttel nézegettem — rab módjára csengenek lakásuk ablakaiból egy tenyérnyi kék égért — és egy kalap területű — pázsitért. Menekül is Budapestről, aki csak teheti. Magam is alig vártam a percet, hogy úti programmomhoz kezdhessek. * Programmom első pontja szerint pedig nekem végig kell utaznom a balatoni uj vasúton. Elég csendben nyílt meg ez a nagy jelentőségű vonat. Talán e csendességgel is jelezni kívánták azt a mélységet, mit ez a rég óhajtott vonat magában rejt. Ami tündér Balatonunknak és partvidékének felvirágzását. Ha a Balaton ilyen csudás geológiai alakulással egyetemben Angol, Német, Francia vagy más országokban van : világ csudájaként hirdetik. így csak olykor pottyan ide egy-egy angol vagy / m o B 9 & ü W Augusztus hó 1-én GDI INPPI fi QAMIIPI $ Uj czipő m Sir nyílt meg a UnUm LLU oAlvlUELL Jpfl m Uj czipő ♦ áruház! ♦ i czipő-áruház a 1 ♦ áruház! ♦ SoáiSs-iééX* ft. g^ám a.lfS.tr'fc. a dr. Lengyel Márton ur házában. 1 7 «■
