Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1909-07-28 / 60. szám

2-ik oldal. S Z A T M Á R-N É M E T I. A közönség pedig, mely a nyári kánikulá­ban is megkívánja a maga érdekes szenzáció­ját, íogadja mérsékelt bizalommal azokat a vádaskodásokat, melyeknek adandó alkalmak­kor gazdájuk nem akad s tekintsenek bizalom­mal annak a kormánynak ténykedései felé, melynek képviselői a nemzet osztatlan s egy­hangú bizalmával rendelkeznek. H I R E K. Medgyaszai. A legtökéletesebb chansonette-énekesnő, a ka­barét legbájosabb és legünnepeltebb dísze manap­ság kétségtelenül Medgyaszai. Híre már átcsapolt az ország határain .is és művészete, melylyel a a subtilis, lehellet — finom kis dalokat, a vidám poezis eme modern termékeit előadja, valóban páratlan a maga nemében. Egy-egy dalával orszá­gosan kedveltté tesz egy irót, egy-egy dalszerzőt, ha azok müvét programmjába veszi. Akinek nó­táját Medgyaszai Vilma veszi csábos ajkára: az már a teljes sikert jelenti. Aki egyszer például az »altató-dalt« hallotta Medgyaszaitól, — soha el nem múló édes emléket szerez a lelkének. Csupa grácia, csupa szellem és bóditó bájosság ez a művésznő ! . . . Két évvel ezelőtt már járt egyszer nálunk és aki akkor hallotta, — örömmel veszi a mai érte­sülést arról, hogy Medgyaszai ismét itt lesz. Szécsi Magda, Kőváry Gyula, Sárossy Béla és még több jeles artista társaságában lép föl Med­gyaszai Vilma e hó 31-én, szombaton és aug. 1-én, vasárnap a Hungária-kert megnyílt kis színpadján. A szatmári intelligencia — helyesebben ennek az a része, amely merészelt itthon maradni — a nyári hőség és unalom fejében most olyan kár­pótlásban részesülhet, aminőben Ostendében sem. Mert nagy élvezet lehet Ostende tengeri hullámai között hüsőlni, — de nem utolsó dolog egy kis vendéglői kertben Medgyaszaiért hevülni sem. Legalább is a vidám szalma-özvegyek szempont­jából . . . — Személyi hir. Dr. Falussy Árpád vármegyénk főispánja és neje fürdőzésre tiz napra Bikszádra utazott. — Miniszteri leirat. A kereskedelemügyi minisz­ter leiratban fölhívta a várost, hogy az állami faipari szakiskola bérelt helyét még egy évre biztosítsa, mi­korra az iskola uj helye okvetlenül ki fog épülni. A tanács a leiratot a gazdasági szakbizottság elé utalta. — Három miniszteri jóváhagyás. A földmivelés- ügyi miniszter a cselédlakásokról alkott városi sza­bályrendeletet, a belügyminiszter a Machzuke Thora (thórát támogató) egyesület alapszabályait s a város 1909. évi költségvetését (a miniszteri észrevételekre adott hatósági válasz után) jóváhagyta. — Gyógyszertár átruházás. Unger Ullmann Sán­dor gyógyszerész bejelentette a tanácshoz, hogy gyógy­szertári jogát Kun Aladár gyógyszerészre átruházta. A lanács a bejelentést kiadta dr. Jéger Kálmán tiszti főorvosnak és a közegészségügyi bizottságnak. — A Kert-utca rendezése. Félegyházi Sándor kérvényt adott be a tanácshoz birlokostársai nevében is, hogy a Kert-utcát köveztesse ki és töltesse föl. A tanács kiadta a kérvényt véleményezésre a mérnöki hivatalnak. — Az uj adóhivatal. Illyés Gyula budapesti épí­tész az uj adóhivatal terveinek elkészítéséért 1800 K dijat számított fel. A tanács ezt azon hozzáadással fogadta el, hogy ez összegért a terven netán előfordul­ható változtatásokét is megtenni köteles. — A kapitányi hivatal áttelepítése. A tanács, mint említettük, megbízta a gazdasági tanácsost, hogy a régi posta emeleti helyiségeit értékesítse. A taná­csos, figyelembe véve a rendőrség szűk és célszerűt­len elhelyezése miatt sokszor fölmerült panaszokat, azt a javaslatot terjesztette elő, hogy a hatóság telepítse ide a rendőrsége!, ennek városházi helyiségébe pedig helyezze be a városnak most bérelt helyeken levő hi­vatalait. A tanács a javaslatot a gazdasági szakbizott­ság elé utalta. — Személyes pótlók. Tar Lajos róni. kath. kán­tor folyamodott a tanácshoz, hogy részére az állását megillető 300 K évi személyes pótlékot utalja ki. A tiszti főügyész az egyháztanács előterjesztése alapján annak 1909. évi aagusztus 1-től való kiutalását java­solta is. A tanács az ügyet a gazdasági szakbizottság­hoz utalta. — Eljegyzések. Nagy Ernő városi írnok julius | 25-én váltott jegyet Bodnár Sándor nyug. m. kir. posta- , főtiszt leányával, Annával. — Hollósi Józset ismert I jeles fényképész eljegyezte Szkurka Kornélkát, Szkurka Elek fibisi földbirtokos leányát. — Szervezkedő gyűlés. A szatmárhegyi bor- és gyümölcsértékesítés tárgyában Mátray Lajos hegyköz­ségi elnök augusztus 1-ére a szatmárhegyi város­házba szervezkedő értekezletet hívott egybe. — LelkÓ8zvála8Ztás. Az ág. hitv. evang. egyház vasárnap, augusztus 1-én, délelőtt 10 órakor a Rá- kóczi-utcai állami iskolában közgyűlést tart, melyen az államsegély megadása folytán felmerült lelkész­választás történik meg. — A Kölcsey-körböl. Dr. Fejérpataky László, a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelője kö­zelebb megnézte a Kölcsey-kör múzeumát és könyv­tárát s azok kezelése és gyarapodása fölött legtelje­sebb megelégedésének adott kifejezést. — A házadókataszter előkészítő munkálatainak ellenőrzésével és szükség szerinti irányításával a szatmári m. kir. adóhivatal területén, a pénzügylgaz- gatóság Berey Károly és Ruprecht Sándor szatmári adóhivatali tisztviselőket bízta meg. — Pisztoly-párbaj. Nádas Jenő, a „Szatmári leszámítoló bank“ könyvelője és Nagy József rendőr­ségi hivatalnok között közelebb pisztoly párbaj volt a batizi erdőben. Sebesülés nem történt. A párbajnál segédkeztek: Nádas részéről dr. Havas Miklós és Gás­pár Ede, Nagy József részéről Oláh Miklós és Bor­gida Lajos. — Tűzoltóink Nagybányán. Az önkéntes tűzoltó testület julius 25-én sikerült kirándulást rendezett Nagybányára. A 30 tagból álló kiránduló csapat reg­gel indult rövid szórakozó útjára. A nagybányai pá­lyaudvaron az ottani tüzoltó-testület Rónay Géza al- parancsnok vezetésével fogadta tűzoltóinkat. Kölcsö­nös üdvözlés után a csapatok a bányász zenekarral élükön az őrtanyába vonultak, ahol a nagybányaiak kitűnő készültségről tanúskodó gyakorlatokat mutat­tak be. A város megtekintése után déli 1 órakor la­koma volt a Ligetben, hol Torday Imre helyettes pol­gármester üdvözölte a szatmáriakat Nagybánya város közönsége nevében. Az üdvözlésre Thurner Albert lendületes szavakban válaszolt s éltette Nagybánya vá­ros tűzoltóságát. A pohárköszöntők egész sora követ­kezett ezután. Röviden, a fogadtatás minden tekintetben szives, barátságos és lelkes volt. A kirándulók nagyobb része délután visszatért, kitartóbb része azonban hétfő reggelig dicsérte a nagybányaiak páratlan vendég­szeretetét. —Tűz a fiirószgyárban. Julius 26 án délután 3 óra­kor telefonon tüzet jeleztek a Neuschloss-féle fűrész- gyárból. A tűzoltóság nyomban kivonult és rövid, de kemény munka után sikerült a nagyobb veszedelem­nek elejét venni. Va'ószinüleg a vasúti mozdony szik­rájától fogott tüzet a fürészpor, amelyben észrevétle­nül senyvedt a tűz, amitől egy deszkarakás meggyu- ladt. A gyári munkások már hozzáfogtak az oltáshoz mire a tűzoltók kivonultak és azután egyesült erővel lokalizálták a tüzet. — Felmentés a fegyvergyakorlat alól. A közös hadügyminisztérium a magyar honvédelmi miniszté­riummal és az osztrák Landwehr-miniszteriummai egyetértőén kimondotta, hogy a fegyvergyakorlat alól való fölmentésért benyújtott kérvényekhez sem a bel-, sem pedig a külföldön tartózkodó kérvényezőknek nem kell a behivójegyet mellékelniük. — Vizbefult kis leány. Marosán Erzsébet 12 éves cselédleányka julius 26-án a Szamosnak a vasúti hí­don felüli részébe ment fürödni. Alig lépett a sebes Szatmár, 1909. julius 28. ták mondani, kanterben lovagolta le őket, még azok is szerették Berkest, mert ő mindig tudott valami újságot belevinni a társaságba. Hol tenniszversenyt rendezett, hol gardenpartival űzte el az unalmat. Ha esős idő rémitette Tassifüred közönségét, most előre örültek a hűvös, borús időknek, mert iiyenkor Ber­kes elemében volt. Tánc, társjáték egymást űzték s szinte csodálkoztak, hogy miképen tudtak eddig Ber­kes nélkül elleuni. Az asszonyok és leányok egy hét leforgása alatt kivétel nélkül belé voltak háborodva, mert Berkes senkit sem tüntetett ki valami különösképen kegyei­vel. Mindenkivel szemben udvarias, barátságos, ked­ves tudott lenni, anélkül, hogy ezzel bármelyik is háttérbe szoritottnak látszott volna. Szóval a fürdőre a Berkes-éra jótékony leple bo rult, mely alatt a vigság s jókedv ütött tanyát. A végén mégis ugylátszott, hogy a szép Rásó Margit és a bájos Holéczi Jolán az a két leány, akik mélyebb nyomokat hagytak Berkes lelkületén. Lega­lább ennek a két gyönyörű fiatal leánynak oldalán találták Berkest még szellemesebbnek, még vidámabb­nak, még pajkosabbnak, mint máskor. S a figyelem, ha osztályozható, úgy Berkes figyelme e két hölgy iránt elsőrangú volt, mig a többiek sem panaszkod­hattak Berkes gavallériája ellen. Éjjeli szerenád, illa­tos bokréták, cukordobozok, rendre, a legkisebb erre kínálkozó alkalmakkor Berkesnél mindennapos voltak. Úgy, hogy sokan valami ideszakadt s álnév alá rej­tőzködő mágnásnak tekintették, kinek zsebei minden­kor telve vannak kincsesei, arannyal, drágakövekkel s mindenkor vártak arra a percre, vájjon mikor veti le tulajdonképen inkognitóját s mikor mutatkozik be, mint X vagy Y gróf, valamely nagy latifundium ma- joreszkója. De ez a várvavárt leleplezés nem történt, hanem ennél valamivel kellemetlenebb. Egy szép napon ugyanis Berkes Gézának teljesen kihűlt helyére buk­kantak. A szálloda pincére, mikor hajnali kilenc óra­kor, ahogy Berkes szellemesen mondani szokta, fel akarta költeni a méltóságos urat, mert Berkes karaa- rási méltóságát nem titkolta, legnagyobb ijedelmére az ágyat érintetlenül, az ablakot azonban tárva nyitva találta, nemkülönben a szekrényeket is, melyből min- dennemő ingósága Berkes urnák nyomtalanul eltűnt. De eltűnt maga Berkes ur is, valószínűleg az ablakon véve búcsút a kapufélfától. Nagy leit a szörnyüködés a szállóban, mert nem elég, hogy a „méltóságos ur“ egész ott tartózkodása alatt egyetlen fillért sem fizetett, mindent elutazása elölt ígérve kifizetni, de a szállóbeli főpincért is meg­vágta egy nehány százkorona erejéig, mig a bank a chequet elküldi, melyért nem átallott siirgönyözni is. A fürdőt, mint futótűz járta be a hir, hogy Berkes Géza, mindenki kedvence, a szivkirály, nyom­talanul eltűnt. Nem hagyva egyebet maga után, mint egy csomó adósságot s néhány teljesen kiégett, utána pörkölődött nőiszivet, kik sóhajtozva gondoltak Tas­sifüred szivkirályára, kinek még ezt a stiklijét is szí­vesen megbocsátották volna, ha csak visszatért volna. De a legjobban busult a szép Rásó Margit és Holéczi Jolán, mert nekik mindkettejüknek megígérte, hogy megszökteti őket, noha semmi szükség sem lelt volna erre az aktusra, lévén a szülői beleegyezés mindkét részről kéznél, mert a szülők örömest bele­egyeztek volna a Berkes Géza csász. és kir. kamarás, miniszteri fogalmazóval való frigybe. De Berkes min­dig azt erősitgette, hogy ő regényes hajlamú s az ő családjukban még mindenki szöktetés árán lett hit­vessé s a családi tradíciókhoz ő szigorúan szokott ragaszkodni. A hölgyek, a többieket sem kivéve, természe­tesen elhallgatták, hogy Berkesnek igen megtetsző egy-egy ékszerüket, gyűrűt, aranyzsuzsut, karkötőt, miként ajándékoztak egy-egy gyöngébb pillanatban a szivkirálynak, mert őszintén szólva, nem is sajnálták a nagystílű betörőtől ezeket az apróbb értéktárgyakat. A férfiak, azok már inkább bosszankodtak, mert egyetlen egy sem volt a társaságban, akinek Berkes lelkűkre kötve a szörnyű titoktartást s azt, hogy egyedül ő hozzá van bizalma, ily kényes ügyekben s 50—100 koronáig meg ne pumpolt volna. S igy a szivkirály kirándulása, leszámítva az egész idény alatti szükségleteit, még kellő anyagi ha­szonnal is járt, mert a sok értéktárgy s apró kölcsö­nökből nyilván kitelt annyi, hogy a téli e őszi idény álatt Berkes Géza valamelyik más világfürdőt boldo­gítson ellenállhatatlan előnyeivel. Korai Árminné sr mélyen leszállított árak mellett elárusittatnak. kész ruha üzletében a raktáron ■= levő összes áruk =

Next

/
Thumbnails
Contents