Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1909-07-25 / 59. szám

2-ik oldal S Z A T M Á R-N É M E T I. Szatmár, 1909. julius 25. sok és zavaros események a legnagyobb óva­tosságra intenek bennünket, mert első sorban nékünk kell arra vigyáznunk, hogy e sok zavarban, véletlenül ne minket érjen valame­lyes baleset. H I R E K. — A szatmári békekötés. A városi tanács közgyűlési megbízásból fölkérte báró Vécsey Lászlót, hogy a szatmári békekötés helyének Deák-téri háza falába illesztendő emléktáblával Való megjelölését engedje meg. A nemes főur e fölkérésre a következő levélben válaszolt: „Nagyságos Polgármester ur! A folyó hó 2-án tartott tanácsülésben kelt leveléből öröm­mel vettem tudomásul a nagyérdemű városi közgyűlés azon hazafias elhatározását, hogy az 1711-iki szatmári békekötés helyét emléktáblá­val jelöli meg. Az említett igen nagy horderejű történelmi tény helyéül Ferency János ur, jeles történetbuvárunk a szatmári házam helyén, illetőleg telkemen állhatott »prófontház«-at te­kinti, mit is az ásatások alkalmával ott talált alapmaradványok igazolni látszanak. Mint a kérdéses terület tulajdonosa, nagyon is méltá­nyolom a városi közgyűlés előlemlitett nemes szándékú elhatározását, melynek megvalósítá­sához tőlem telhetőleg hozzájárulni kötelessé­gemnek ismerem. Szabadjon azonban felemlí­tenem, hogy a hazafiui kegyelet egy ily, lát­ható emlékjele már elhelyezése által is kell, hogy rendeltetését szolgálja —: profanációnak tartanám ezen emléktáblát akár egy ócska magtárépületre, akár egy nagyon is hétköznapi használatú udvar kerítésén vagy éppen boltok cégtáblái és hirdetményi közé helyezni. Bizton reményiem, hogy úgy a nagyérdemű városi ta­nács, mint Ferency János ur, kinek az emlék­hely feltalálását köszönhetjük, a kérdés ezen — elég kényes természetű — részének megol­dását is megfogják találni. Melyek után maga­mat nagyságos Polgármester ur és a nagyér­demű városi tanács további szives jóindulatába ajánlva, maradok Sárköz, 1909. julius 14-én, mindig kész híve : báró Vécsey László“. Ezen levéllel kapcsolatban a tanács a következő határozatot hozta: A városi tanács felhívja a polgármestert, hogy Ferency János, Bagossy Bertalan, Pethő György, dr. Fechtel János, Novák Lajos főszámvevő, Erdélyi István főmérnök és Ferenc Ágoston tanácsjegyzőből álló szükebb körű bizottságban az emlékmű seit s bizony nem egyszer volt azon a ponton, hogy bankárüzletét abbahagyja, de törhetetlen energiája győzött, a kezdett nehézségein átesvén, üzlete pros­perálni kezdett. Még abban az időben, mikor Rotschild az Op­penheim-bankház alkalmázottja volt, gyakran volt al kalma üzleti ügyekből kifolyólag összejönni báró Es- torff generálissal, IX. Vilmos hesszeni választófejede­lem intim barátjával. Báró Eslorff csakhamar felismerte Rotschildbau azt az embert, akire tekintélyes vagyonának kezelé­sét bizhatja Fejedelmi barátjának is figyelmébe aján­lotta, mint különösen ügyes és megbízható pénzügyi tanácsadót s IX. Vilmos, Rotschild Amseit a legmesz- szebbmenő hatáskörrel udvari bankárjává nevezte ki. Nem kicsinylendő állás volt ez, ha tekintetbe vesz- szük, hogy a választófejedelem harminchatmillió ezüst tallér vagyonnal rendelkezett, 1804 ben Rotschild szerződést kötött a dán kor­mánynyal 4 millió tallér kölcsön kibocsájtása tárgyá­ban. Ez volt első nagy üzleti ténye a fejlődő finan- ciernek. Jele prosperitásának és növekvő befolyá­sának. Ez időben egész Európa fegyverben állott Na­poleon ellen, ki egymásután győzte le a fejedelmeket és királyságot királyság után kebelezett be. 1806-ban Napoleon hadseregének egy részét Hessen Cassel ellen küldte, hogy büntetésben része­sítse IX. Vilmost, miután fegyveres segítséget nyúj­tott a szövetséges fejedelmeknek. módozatait tárgyalja le s báró Vécsey László tulajdonossal igyekezzék megállapodásra jutni és ahoz képest terjesszen elő megfelelő ja­vaslatot. — Leszámolás a szatmár—mátészalkai h. é. vasút építéséről. A legutóbbi bizottsági közgyűlés a szatmár— mátészalkai h. é. vasút céljaira megszavazott 285,000 korona hozzájárulás fedezetének elszámolását a kö­vetkezőkben fogadta el : Az 1305. és 1906. évben a tartalékalapban el­helyeztetett e célra ............................... 60.000 kor. A villamalap által a törzsalapnak vissza­térített kölcsönből a vasúti hozzájárulás céljára fordittatott ........ 20.000 kor. Az 1908. évi költségvetésben előirányoz­tatott ................................................ 10.000 kor. Eg yütt 90 000 kor. A 285.000 koronához még szükséges 195.000 ko­ronát a törvényhatósági bizottság a szegényalapból, a Wallon-alapból és az Árvatarlalék alapból rendelte előlegezni 30 évi visszatérítés kötelezettségével. Ezen alapok értékpapír átlaga 4 százalékot jövedelmező korona járadék kötvényekben . . . 242.900 kor. Az értékpapírok a belügyminiszter ren­deletével nyert engedély alapján bevál­tatván, papirveszteség és költség együtt tesznek ..................................... . . 18 847 K 62 f. ál lott rendelkezésre............................. 224.052 K 38 f. am iből...................................... . . 195.000 kor. a szatmár—mátészalkai h. é. vasút cél­jára felhasználtatván, a megmaradt . . 29.052 K 38 f. ugyancsak belügyminiszteri rendelet értelmében az árvatartalék-alap javára számoltatik el. Megjegyezzük azonban, hogy a vasútépítő válla­latnak ezen 285.000 kor. hozzájárulási összegből ed­dig 265.000 korona fizettetett ki, mivel 20.000 korona csak 1910. február 1-én lesz esedékes, addig ezen összeg gyümölcsözőleg kezelendő. Ami a 195.000 korona fedezetéül kijelölt ala­pokból egyenkint felhasznált összegek részletes elszá­molását illeti : a Wallon-alap egész állománya . . . 63 500 kor. papirveszteség ............................ . , 4254 K 50 f. mar ad 59.245 K 50 f. A szegény-alap állománya................... 82.300 kor. pa pirveszteség............................ . . 55l4K10f. marad 76.785 K 90 f. Az árvatartalék alap állománya . . . 97.100 kor. papirveszteség............................ . . 8669 K 40 f. marad 88430 K 60 f. Együtt a három alapból befolyt . . . 224.462 kor. Ebből még költségben levonva , . . 409 K 62 f. rendelkezésre állott 224.052 K 38 f. amiből a fent kimutatott 195.000 korona vasúti hozzájá­rulási részletre az egész Wallon-alap és szegény-alap fölhasználtatott, az árvatartalék-alapból csak......................................................... 59.233 K 34 f. amelyhez hozzáadva az ezen alapot ké­pező papírok beváltásával járó költséget 144K88f az eként mutatkozó összeg................... 59,378 K 22 f ezt levonva az alap készpénz átlagából . 88.430 K 60 f marad 29.052 K 38 f amely, mint fel nem használt összeg, az árvatartalék alap javára számoltatott el. Ezen leszámolás alapján a közgyűlés tudomásul vette, hogy a városi tanács intézkedése folytán ezen most kimutatott 29.052 K 38 fillér beszámításával a városi közpénztár ellen az árvatartalék-alap javára......................... 97.100 K tőke a W allon-alap javára............................. 63.500 K » a szegény-alap javára . . . . . , . 82.300 K » együtt 242 900 kor. íratott elő, 1909. évi január 1-től 30 év alatt, évi egyenlő részletekben visazafizetendőleg, 4 százazalék kamattal. Névnap. Ür. í'alussy Árpádné Jerney Margit úrnő, főispánunk neje, közelebb ünnepelte névnapját ÉrendrédeD, hol barátaik és az ismerősök ez alkalom­ból nagy számban keresték fel szerencsekivánataikkal. Városunkból a névünnepen megjelentek dr. Vajay Ká- roty polgármester, Kőrösmezei Antal főjegyző, Bartha Kálmán gazd. tanácsos és dr. Antal Sándor tiszti fő­ügyész. Kultúrpalota. A tanács, mint említettük, föl­hívta a főszámvevőt, hogy a kultúrpalota telkének elő­irányzott 80,000 K vételárára jelöljön ki fedezetet. A főszámvevő más alap hiányában a jelzett cé'ra köl­csön felvételét ajánlja. — Elhalasztott tárgysorsjáték. A pénzügymioisz- a szatmári ref. egyház tárgysorrjátéüának húzását újabban október 25-re halasztotta. Az iparos tanonciskola uj elhelyezése. A leg­utóbbi bizottsági-közgyűlés, átlátva azon helyzet tartha­tatlanságát, melyben az iparos tanonciskola jelenlegi elhelyezése mellett nehéz feladatát teljesiti, kész°a maga részéről is támogatni az iskola önálló elhelye­zése iránti mozgalmat. Tekintve azonban, hogy az is­kola céljaira a megkivántató s a kir. tanfelügyelő ál­tal kimutatott helyiségeket magában foglaló épület felállítása tetemes áldozatot igényel s tisztán az épít­kezés a telek árán és a belső fölszerelésen kívül 107.000 koronába kerül, a közgyűlés belátja azt is, hogy a vá­ros pénzügyi helyzete akkora befektetést el nem bir. S minthogy a város területén legalább 1000 tanköte­les iparostanonc van, kik közül csak 866 volt beisko­lázható s már február hóban a beiratást az elhelye­zés lehetetlensége miatt be kellett szüntetni s végre, minthogy a tanoncoktatás első sorban állami feladat, a közgyűlés kijelenti, hogy az iskola önálló épületben IX. Vilmos sietve menekülni volt kénytelen. Rengeteg vagyonát, mely jórészt ezüsttallérokból és súlyos aranyrudakból állott, magával nem vihette, Frankfurtban hagyni pedig egyértelmű lett volna a franciáknak való kiszolgáltatással. A fejedelem udvari bankárjára gondolt s Rotschild leleményességére bízta vagyonának elrejtését. A „Sprichwörter der Deutschen“ cimü gyüjte* ményes munka színes képét adja ezen epizódnak. E szerint Frankturt városának bevétele után az ost­romló hadak a várost teljesen kifosztották s az ak­koriban már igen gazdag hírében álló Rotschild egész vagyonát elvitték. A fejedelem vagyonára kezüket azonban rá nem tehették, mert Rotschild azt részint a háza pincéjében levő boroshordókba, részint pedig kertjébe elásva elrejtette. A franciák győzelmes hadjárata után a fejedel­mek kénytelenek voltak békét kötni Napoteonnal. — IX. Vilmos is visszatért. Sejtelme sem volt arról, hogy Rotschildnak sikerült a franciák elől vagyonát megmenteni, mert tudomására jutott, hogy Napoleon katonái kivétel nélkül minden házat kifosztottak. Hinni | sem akart füleinek, midőn Rotschild felvilágosította, hogy egész vagyona sértetlenül maradt, sőt miután a feje­delem távolléte alatt annak vagyonával szerencsével spekulált, a tőkének még 5 százalék kamatait is mód­jában van rendelkezésére bocsájtani. Természetesen a fejedelem a megbízhatóságnak ezen ritka jelére mással nem válaszolhatott, mint hogy a fölajánlott kamatot ei nem fogadta, a vagyo­nának további kezelését pedig 2 százalék kamat mellett Rotschildra bízta. Az imént elmondott történet azonban nem felel meg a valóságnak, mert igaz ugyan, hogy a fejedele» e válságos időben vagyonának elrejtését Rotschildra bízta, de a talléroknak és aranyrudaknak a pince bo­ros hordóiba és a kertbe való elrejtése primitív mese. Bebizonyított tényként konstatálható azonban, hogy Rotscbild Amsei, a reá bízott óriási összegű va­gyont, harmadik fiának, Náthánnak Londonba küldötte gyümölcsöztetés céljából. Rotschild Náthán ekkor már London pénzügyi köreiben páratlan spekulációi által közismert volt. Rotschild Amsei 1812. szeptember 13 án, élete 67-ik évében költözött el az élők sorából. Közvetleh halála előtt maga köré gyűjtötte fiait a szivükre kötötte, hogy hivek maradjanak Mózes tör­vényeihez, mindig együtt maradjanak és anyjuk elő­zetes megkérdezése nélkül semmibe se fogjanak. — Ha e tanácsomat megfogadjátok, — monda — a leggazdagabb lesztek a gazdagok között s a vi­lág a tietek lesz. Öl fiút hagyott hátra, névszerint: Amsei Majer, Salamon, Náthán, James és Károly. Amsei a frank­furti-ház vezetését vette át, mig a többi négy Bócs- ben, Londonban, Parisban, és Nápolyban fiókbankhá- zat létesített. m m m m m m % ÉL-- . $ 1 Uj czipő ♦ áruház! ♦ GRÜNFELD SÁMUEL M ! c ^ i p ő* á r u h á a; a ‘TBg 3 Deák-tér 9. szám íLl&tt* a dr. Lengyel Márton ur házában. | Uj ez i p ő | ♦ áruház ! ♦

Next

/
Thumbnails
Contents