Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-07-21 / 58. szám
2-ik oldal SZATMÁR-NÉMETI. Szatmár, 1909. julius 21. időz a fővárosban, magas látogatásával megtisztel s aki mindenkor hivatalos a trónörökös vadászataira is. Ne lármázzuk fel tehát az országot vak tűzi lármával, hanem inkább gondoljunk arra, hogy napról-napra közeledik az az idő, midőn a trónörökös Szent István koronáját teszi fen- költ homlokára s igyekezzünk addig is visszanyerni azt a szimpátiát, amit mi, ezekkel az alaptalan rekriminálásokkal és zsörtölődések- kel esetleg tényleg elvesztettünk. Nem minden a vagyon! Régi és elcsépelt közmondások, néha, mint a mesebeli főnixmadár újraélednek s kikelve hamvaikból, messze bevilágítanak az élet sötét útvesztőibe. Nem egyszer hallhatjuk azt, hogy a pénz nem minden, — de sok. De eklatánsabb, szembetűnőbb példáját e régi közmondásnak senki sem szolgáltatta a múltban, mint a napokban történt öngyilkosság, midőn a pénzvilág legismertebb uralkodójának, Rot- schild Albert báró fiának öngyilkossága. Oh hányán vannak, kik életük egy-egy válságos percében vágyva ne gondoltak volna arra a mérhetetlen boldogságra, amit az nyújthat, hogy ö a pénzkirály fia lehetne. — Ha én Rotschild lehetnék I — hangzik fel a vágyó keblekből. S ime a Rotschild 21 éves tia boldogtalanságában megöli magát. Elhajítja az életet magától, mint az ágrólszakadt koldus, ki már semerre stm lát ki utat az életből, kinek már semmiféle reménynek még csak halvány sugára sem int a távolból s akinek az egyedüli menekvést a gyávaság, az élettel való megküldés lemondása nyújt. A Rotschild fia megvált az élettől, mert szive hevesebben dobogott valakiért, aki nem lehetett az övé. Nem lehetett az övé mérhetetlen gazdagsága dacára, annak ellenére, hogy a mai reális világban minden megvásárolhatnak látszik s annak dacára, hogy a Rotschildok minden földi dolgot megvehetnének, legalább a köztudat szerint. Rotschild nem tudta megvenni a boldogságot. S mert nem tudta elérni azt, amit a Teremtő sokszor a legutolsó zsákhordójának is juttat, elhajította magától életét, ezt a minden fényességgel, minden kényelemmel s látszólagos boldogsággal felruházott életet, mint egy értéktelen, fületlen gombot. S ebben — noha a családra nézre mérhetetlen fájdalom — az egész emberiségre bizonyos jóleső megelégedést találunk. Mert látjuk, hogy ha az élet a javakat igazságtalanul is osztja el az egyes emberek között, az igazi boldogságból, avagy boldogtalanságból egyaránt mindenkinek kiadja a porcióját. Nem minden a vagyon I S ez megnyugvást szerezhet sok, sok, az élet küzdelmeiben kifáradt embertársunknak. Ha sok előny rejlik a vagyon, pénz mindent kiegyenlítő hatalmában, mégis, a romanticizmus léteiét igazoló momentum, hogy vannak még olyan dolgok is a földkerekségén, melyeket a legszegényebb ember igen, egy Rotschild azonban nem tud megszerezni. S ezek a dolgok oly nagy jelentőségűek, hogy miatta egy mérhetetlen vagyonnal, ifjúsággal egészséggel megáldott Rotscbildnak meg kell válnia az élettől. Ti szegény emberek, kik oly nagy számmal vagytok elszórva a földkerekségén, ti vagyontalanok, ti minden gouddal, nélkülözéssel küzködők, vájjon ezek után úgy vágyódtok a Rotschildok nagy vagyona után ? 1 Vájjon most is hajlandók vagytok-e cserélni azzal a boldogtalan apával, ki nek szeretett gyermeke önkezével véget vetett hulláján kellet meglátnia. Avagy cseréltek-e avval az ifjúval, ki hosszú, kínos tépelő- j dések, gyötrődések után, önkezével oltotta ki életét ? 1 Nem cserélnétek. Nem cserélnétek már csak azért sem, mert mi mindannyian boldogság után vágyódunk, mert ez az egyetlen, a mi az éleihez fűz, mert. ez az egyedüli dolog, amiért édemes élni. Ne kívánjuk soha a mások boldogságát, mert nem tudhatjuk, hogy a fényes külső, a csillogó pompa, minő mérhetetlen fájdalmat, kint és gyötrődést takar. HIRBK. — Az építkezési szabályrendelet 26. §-nak módosítása iránt dr. Vajay Károly polgármester előterjesztést telt a tanácshoz. A javaslat szerint jövőre csupán emeletes ház építhető az egész első kerületben, a másodiknak területén pedig a Rákóczi- és Atillautcán, az Árpád-utcának a Bányai-úttól Bercsényiutcáig terjedő szakaszán, a Kazinczy-utcának a második kerületbe eső részén, végül az István-téren. A tanács a javaslatot kiadta a mérnöki hivatalnak s a rendészeti szakbizottságnak, honnan az ügy a közgyűlés elé kerül. — Vízvezetéki ügy. Varga József szakértő a | vízvezetéki próbakutfurások megtekintése végett ma | városunkba érkezik. A tanács fölhívta a gazdasági j tanácsost, hogy őt dolgaiban támogassa. — Fertötlenitötelep fölállítása. A legutóbbi bizottsági közgyűlés, tekintettel a gözfecskendő-beren- dezés szükségességére, annak mielőbbi létesítését elhatározta, minthogy azonban az ehhez megkivántaló 27.000 korona befektetésnek megfelelő költségvetési fedezete nincs, elhatározta, hogy az intézmény fölállítása érdekében fölir a belügyminiszterhez, hogy a beruházás felét vállalja el az orsz. betegapolási alap terhére, vagy bármely más alapból engedélyezze. A fölirat felterjesztésével a közgyűlés a városi tanácsot bízta meg. — A Pázmány-konviktus segélyének fedezete. A legutóbbi bizottsági közgyűlés a Pázmány-konviktus részére megszavazott 12.000 koronából még fennálló 10.000 koronának egy összegben leendő kifizetését elrendelte olymódoD, hogy a 10.000 koronából 1125 korona kamat levonassék s a 8875 korona a tartaléktőkéből utaltassék az avasi erdő rendkívüli bevételei terhére. Ezen összeg az 1909. évi költségvetésben a tartaléktőkéhez visszatérítendő lesz. A 8875 korona kiutalásával a városi tanácsot megbízta. — A központi választmány tegnap tárgyalta a képviselőválasztók 1909. évi névjegyzéke ellen beadott felszólalásokat. A névjegyzékbe fölvett 15-öt, kik a következők : Fogarasv Lajos földbirtokos,1 Osváth Mihály nyug. honvéd őrnagy, Boronkai József ház- és földtulajdonos, Kaposi József háztulajdonos, dr. Joa- novits Ernő kir. törvényszéki jegyző, Nagy Miklós földtulajdonos, ifj. Szilágyi László földtulajdonos, Gaál János nyug. csendőr-főhadnagy, Mendel Izrael háztulajdonos, Nagy Lajos csizmadia háztulajdonos, Jaczkó Gyula háztulajdonos, Szilágyi István kovács háztulajdonos, Hudák János fuvaros háztulajdonos, Wesze- lovszky Géza építész és Nagy Ernő földtulajdonos. Végül Kelemen Bálint és Czegő János reklamált 88 embert, kik közül 41 már benn volt a jegyzékben; a többi felszólalást alap hiányában elutasították (Ez a tömeges fölszólalás tehát a névjegyzéken semmit sem változtatott). Elutasította ugyancsak alap hiányában a választmány a következőket: Berkovics Arnold terménykereskedőt, Erdei Ferenc mészárost és Klein Ferenc magán alkalmazottat. A névjegyzékbe most fölvett képviselőválasztók összes száma 2334 vagyis 225-el több, mint tavaly. — Az iparos tanonciskola 1909—10. évi iskolai költségvetése. A legutóbbi bizottsági közgyűlés az iparos tanonciskola 1909—10. iskolai évi szükségletét 13,351 koronában, fedezetét 10.209 koronában, a hiányt 3142 koronában irányozta elő. Minthogy az 1884. évi XVII. t.-c. 87. §-ában megengedett 2 százalékos községi pótadó a fedezetben teljesen ki van merítve, a közgyűlés elhatározta, hogy a hiány pótlására államsegély engedélyezését kéri. Minthogy továbbá az állami népiskolának Kinizsy-utcai telepén ideiglenesen és szűkösen elhelyezett tanonciskola megfelelőbb elhelyezése aktuálissá vált, egyidejűleg megkeresi a közgyűlés a debreceni kereskedelmi és iparkamarát, hogy az 1906. év óta következetesen megtagadott kamarai segélyt újból folyósítsa. Ezen határozatot 8 napi közzététel után a kir.'tanfelügyelőséghez föl - terjesztés végett átteszi. A közzététellel a kapitányi hivatalt bízta meg. — Bor- és gyümölcsórtékesitö szövetkezet alakítására hívta egybe Szatmárhegyie julius 18-ra a szőllőtulajdonosokat Mátray Lajos hegyközségi elnök. Az értekezlet egyhangúlag kimondotta, hogy a szövetkezet létesítéséhez hozzájárul s Mátray Lajos elnöklete mellett előkészítő bizottságot küldött ki, melynek feladata lesz tervezetet, szabályokat kidolgozni s ennek alapján a rég őhajtott s fontos gazdasági feladatot betöltő szövetkezetét megalkotni. rát, És ilyen szemrehányásokkal illették szegény Sze- gedy Pál bátyánkat, aki szegény egész nap és éjjel azon törte a fejét, hogy miképpen tudná lefőzni a Gáspárékat, hogy tudná jómódba helyezni a családját, hogy azután ő is vehessen a Julcsának szép babos kendőt, mint amilyen a Zsuzsi fején volt Urva- csorakiosztáskor. Nem tudott semmi féle módott találni a meggazdagodásra, csak azt érezte, hogy az óriási munka fáradalmai kimerítik, tönkrezuzzák és megölik. Egyik vasárnap délután ott állott a kapuban, a kapufélfának dűlve, a mikor Gáspár szomszéd ott ment el előtte, finom, recsegő, uj csizmában, vadonat uj pörge kalappal, fényes „kangar“ fekete ancugban és a pipáját büszkén agyara közé ragadta. Szegedy Pál meg akarta szólítani, hogy megkérdezze tőle, miképen tett szert ilyen jómódra, hogy szerezte a házat, földet, a Zsuzsinak a topánkát, mega babos kendőt. Na de nem merte, hiszen recsegett a csizmája Gáspár szomszédnak és a csizma recsegése mintha azt nyikorogta volna, ,,ne közeledj te bamba, hiszen Gáspár szomszéd nem fog tán veled szóba állani! ? Veled gatyás paraszttal! 1 f Ö ur, neki háza, földje van. Van pénze topánkára, babos kendőre. De nem hallgatott a csizmarecsegésre és odament Gáspárhoz s megkérdezte tőle, hogy miképpen tett szert erre a nagyon jó módra? Gáspár szomszéd ezután mesélni kezdett, ügy mesélt, mint egy nagy ur a kocsisának; lassan, vontatottan és gúnyosan. És elmesélte, hogy volt ő a másvilágon, ott a tengereken is túl, ott »Amerikába.« Ott aranybányában dolgozott. Minden napi munkájáért egy kiló aranyat kapott és mikor tele lett a ládája, eljött vissza hazájába és letelepedett itt »ebbe a piszok faluba !“. Ott hagyta Szegedy Pált, aki meg száját tátva bámult utána a levegőbe. Szegedy Pál bámult és egy gondolat villant meg elkinzott agyában. Megy ő is Amerikába. Eladta a földjét, házát, kertjét, csak azt az üsző borjut, a Rendest, meg a kis riska tehenet hagyta idehaza. Kapott 300 forintot. Haj, be nagy pénz volt ez szegény fejének. Háromszáz forint 1 Ott térdepelt most a templom hideg köszöbén, kéri az Istent, hogy segítse meg öt, adjon neki erőt a munkálkodásra, adjon sok-sok pénzt, hogy megvegye ismét a régi házát, földjét, kertjét ; tudjon majd nyárra is topánkát venni a Julcsának, meg babos kendőt az Úrvacsora kiosztáshoz. Szegény lelke uj csillogást látott, látta a jövendőt, amely ott, a tengeren túl számára meg fog nyílni és — elment. A bajón sokféle népség volt. Keveredett mindenféle nemzetiség. Angliánustól kezdve cigányig. Vitte őket az a fertelmes gőzmasina, keresztül a tengeren. Egy cél felé törekedtek, amelynek körvonalai után vágyódtak már két hete. Egy este végre meglátták a világitó tornyot. Meglátta Szegedy Pál a jövendő boldogságának helyét. Szive megdobbant és lement a fülkébe összeszedni holmiját. — „Még az éjjel ott leszek, partra szállók és a holnap reggele, az uj élet reggele lesz. Felsietett a fedélzetre, hogy lássa, mint közeledik a hajó a jövendő boldogsága felé. Nézte vad, lángoló szenvedéllyel, nézte a móló végén álló világitó tornyot. A pénzét akarta elővenni, mert anélkül partra nem engedik és . . . ob, Istenem ... a pénz ... a föld ... a ház . . . ellopták ... 1 Nem engedik partra . . . Elveszett mindene, a háza, földje, vége van ... oh, Isten . . . Ragyogott a tenger. Fodros hullámait bearanyozta a holdsugár. Rémes titánokat hallott bömbölni Szegedy Pál a hullámok közzül. Hívogató karok nyúltak feléje a mélyből ... I? Letekintett . . . szédítő mélység . . . Isten . . . Átugrott a korláton. Elnyelték a hullámok, őt — a házát — a földjét — kertjét — a topánkat — a baboskendőt . . . örökre. Mesarthim. Posztó és gyapjúszövet újdonságokban pf* legolcsóbb bevásárlást forrós TW Weisz Emánuelnél, Ha Pánnonia mellett*
