Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-07-04 / 53. szám
2-ik oldal. Szatmái, 1909. julius 4. SZATMÁR-NÉMETI. sajtójáról is, mely társulatunk ügyét mindig magáénak téve, úgy a jubileumi, mint a nagygyűlésünk sikerét a legbathatósabban biztosította. Társulatunk működésének íősulyát ez évben is a kisdedóvásra fektette. 110 nyári gyermekmenhelyet segélyezett, illetőleg tartott fenn 11200 korona költséggel. Az Országos közművelődési tanács indítványára és közreműködése mellett a magyar anyanyelvű analfabéták részére esti tanfolyamokat nyitott s az irás, olvasás és számolásban jó készséget szerzett felnőtteknek bizonyítványt adott ki. A jövendő évek munkaprogrammját társulatunk elnöke, dr. Falussy Árpád főispán ur Öméltósága elnöki megnyitójában volt kegyes a tekintetes közgyűlés tudomására hozni. Társulatunk anyagi helyzetét illetőleg jelentem, hogy 1908. évi számadásunk 31759 kor. 14 fillér bevétellel és 27224 kor. 53 fillér kiadással, valamint 4534 korona 61 fillér készpénz maradvánnyal zárult. Megjegyzem, hogy a vármegyei pótadóból az 1908. évre megszavazott 14960 korona segély, valamint az ugyanez«* évre engedélyezendő 1000 korona államsegély még nem folyósittatott s igy 15960 korona fogja az 1909. évi bevételeket ez évben emelni. Miután a társulat egyéb dolgairól úgy a jubileumi közgyűlésünkön, mint a nagygyűlésünkön már kimerítően számoltam be, kérem jelentésem tudomásul vételét. Ezt az igazgatói jelentést a közgyűlés egyhangúlag tudomásul vette s az abban indítványozott köszöneteket megszavazta. Számadások. Tudomásul vette továbbá, hogy a vármegyei közigazgatási bizottság az 1907. évi pénztári számadásokra nézve a fölmenlést megadta s az 1908. évi számadásokat, melyeknek főösszegeit az igazgatói jelentés foglalja magában, megvizsgálás végett ugyanoda átteszi. Költségvetés. Elfogadta végül a közgyűlés az 1909. évi költségvetést, mely a következő. A) szükséglet. /. Ovedai kiadások: 1. Állandóan segélyezett menhelyek részére 13000 K. 2. 10 uj menhely szervezésére á 300 K — 3000 „ 3. Menhelyek, estitanfolyamok látogatásának útiköltségei — — — — — 400 „ II. Felnőttek oktatása céljából szervezendő estitanfolyamokra és gazd. ism. iskolákra: 4. 1907—8, segély II. félévi részlete — — 300 K. 5. 1908—9. segély első félévi részlete — — 300 „ 6. Gazd. ismétlő iskolák segélyezésére vegyes vagy nemzetiségi községekben 600 K. Hl. Könyvtárak segélyezése: 7. Központi könyvtár gyarapítása — — 400 K. 8. Népkönyvtárak szervezésére, olvasókörök segélyezésére — — — — — 600 „ IV. Ifj. egyletek céljaira: 9. Ifjúsági egyesületek segélyezésére — 500 K. 10. Az egyletek szervezése körül kitűnt tanítók jutalmazására — — — — 300 „ V. Iskolák segélyezésére: 11. Szegény iskoláknak tanszerekre — — 200 K. 12. Szegény tanulók könyv- és ruhasegélyére 200 „ VI. Az általános tanitóegyesiilet céljaira: 13. A »Tanítók Háza« évi építési segélye 600 K. VII. Jutalmakra: 14. Óvodai, gazd. ism. iskolai esti tanfolyamok növendékeinek jutalmazására 200 K 15. Óvónők, dajkák jutalmazására — — 240 „ 16. Rendkívüli jutalmakra, segélyre — — 400 „ 17. Gróf Károlyi István emlékezetére — 200 „ Vili. A társulat dologi szükségleteire: 18. Az Országos Közmüveledési Tanács tagsági dija — — — — — — 500 K. 19. Irodai szerek, nyomtatványok stb. — 200 „ IX. Személyi kiadások: 20. Jegyzők, irodalisztek tiszteletdija — 680 K. 2t. Pénztárnok tiszteletdija — — — — 200 „ 22. Könyvtáros „ — — — — 100 „ 23. Szolga fizetése — — — — — 120 ,, X. Előre nem láthatókra: 24. Egyenlegül — — — — — — 2020 K. 25. Előlegkamat társ. érlékpapirokra — 700 „ Szükséglet összesen — — 25960 K. B) Fedezet. 1. A társulat részéről: 1. Remélhető adományokból — — — 80 K. 2. Remélhető alapitó tagsági dijakból — 300 ,, 3. Értékpapírok jövedelméből — — 600 ,, II. Szatmárvármegye részéről: 4 1%-os közművelődési pótadóból — — 14960 „ Hl. Államsegélyből: 5. Remélhető és kért államsegély — — 10000 K. Összes fedezet — — 25940 K. A közgyűlés vége déli háromnegyed 1 órakor. Most kötik a kőrisíának ... Most kötik a kőrisfának Lombját koszorúba, A nótámat most dalolják Csöndes kis falumba . . . Most nyílik a kertek alján Viola virágom ; Ottan virult, szép tavaszom, Boldog ifjúságom. Fecskemadár fölkeresi Ereszünket újra, Megsejti, hogy merre van a Hazajáró útja. Harmatos köny felcsókolja A bimbót az ágon. Az én könyem soha többé, Tűnő ifjúságom. Most hullanak a szivemre Temetővirágok. Hütelenül most hagynak el Engemet az álmok. Tavasz jöttét virulását Hajh, hiába várom, Soha többet vissza nem jő Az én ifjúságom ! Kiss Arnold. HÍRBE. Méregdrágaság. Naponta hallhatjuk e felkiáltást. Minden percben felhangzik a kétségbeesett ajkakról, S nem mondhatjuk reá, hogy asszonyi kicsinyeskedés fakasztja e panaszhangokat, hanem az élet, az ő szigorú kegyetlenségével, erőszakkal kicsikarja a keblekből e jajkiáltást. Tényleg méregdrága minden. Szinte szerénytelen kérés ma már, ha a mindenkori imádságban mindennapi kenyeret kérünk az egek Urától akkor, amikor a-kenyér kilogrammja 50 fillér. Hús, főzelék, liszt hihetetlen magas árakon kapható csupán s rövidesen odáig jutunk, hogy a kenyér is valami finom csemegévé lép elő, mely csak ünnepnapon s csupán úri házak asztalára kerülhet. Méregdrága 1 Szinte fogalommá nőtte ki magát az utóbbi időkben. Méregdrága mindeu s szinte csuda, hogy az a sok ember, mely még mindig nem szokott le arról a rossz kedvteléséről, hogy naponként élelmezi magát, honnan veszi azt a tőkét, melyből a lét- fentartására feltétlenül szükséges élelmi szereket beszerzi magának. S ezek az elsőrendű szükségletek. Mert enni utóvégre, akármilyen felesleges, de mégis szükséges dolog. A koplalást nem lehel megszokni. Erre az igazságra az egyszeri cigány is reájött, amikor nyolc nap után, ameddig lovát éheztette, a szegény pára kimúlt s ő felsóhajtott: — Istenem, Istenem, hogy épen most kellett inegdeglenie, amikor már olyan sépen megsokta a koplalást! Bizony, bizony, mi is igy járnánk, ha a cigány mintára a koplalást meg akarnók szokni. Akkor múlnánk ki ez árnyékvilágból, amikor már a legszebben megtanulnék a koplalást. De utóvégre ez a théma sokkal komolyabb, semmint hogy alkalmat adna a tréfálkozásra s bizony jómagunk sem vagyunk úgy hangolva, hogy tréfálkozzunk ezzel a szomorú, mindnyájunk húsába vágó eszmével. Nagyon is érezzük valamennyien a drágaság átkos következményeit. Mindenütt s mindenhol a munkabérek emelkedéséről hallhatunk s mindez csupán arra jó, hogy a gyárosok gyártmányaiknak árát felverjék s hogy még evvel is megnehezítsék a létért való küzdelem amúgy is nehéz harcát. Ha a munkabérek felemeléséről szóló hir nem is nélkülözi a valóság valamelyes ismérveit, semmieaetre sem vonatkozhatik ez a hivatalnoki kar, avagy a középosztály u. n. lateiner tagjaira. Ezek jövedelme nem emelkedett arányban azzal a szörnyű áremelkedéssel, mely minden téren megélhetésünket e korszakban jellemzi. Sőt, ha lehet redukcióról beszélni, úgy inkább kisebbek lettek a keresetek, noha a társadalmi igények folyton folyvást emelkedtek. S igy mig a kereset csökkent, as elsőrendű szükségleti cikkek árai növekedtek. Mert ne gondoljuk ám, hogy tisztán az élelmi szerek méregdrágák ! Oh nem ! A ruházat minden egyes kelléke kétszeres árba szökkent fel. S meztelenül még sem járhatunk. Ebbe még talán a hatóság is bele szólana. Sőt ellenkezőleg, társadalmi állásunkat messze túlszárnyaló mértékben kell ruházkodnunk, hogy hivatali méltóságunkon csorba ne essék. A ruhák, a cipők, a fehérnemüek árai stb. stb. mind-mind legalább is kétszer annyiba kerülnek ma, mint ennek előtte csupán huszonöt évvel is s vájjon a fizetések kétszeresére emelkedtek-e a huszonöt évi fizetéseknél? Nem mondhatnók, még 25 százalékkal sem nagyobbodtak. Ám az igények 50 százalékkal növekedtek úgy társadalmi, mint minden egyéb más téren is. Mit csináljunk tehát? Ne együnk, ne igyunk (mert ma még a vizet is meg kell fizetni), ne ruház- kodjunk, fehérnenüt ne hordjunk; egyéb élvezetekről nem is beszélünk, mert azok nem elsőrendű szükségleti dolgok. Vagy pedig, miután manapság a kis embereknek hitelük amúgy sincsen, egyszerűen be kell szüntetnünk a társadalmi konvenciók szerinti élést s éljünk úgy. mint a müveit pápuák, kiknek legfőbb toaletcikket az a kötényke képez, melylyel a maguk egyéb meztelenségét eltakarják. Sokáig ez igy nem maradhat! Rövid időn belül valaminek történnie kell, mert különben a társadalmi forradalom elkerülhetetlen. Vagy talán manapság még a forradalom is méregdrága ! ? — A fertőtlenítő telep fölállítására vonatkozó előmunkálatokat Erdélyi István főmérnök és dr. Va- jay Imre kerületi orvos a tanácshoz beterjesztették. A telep a járványkórház telkének egy részére s Klein Vilmosnak az emellett fekvő földjére van tervezve. Az építési költség 27100 K-ra rúg. A tanács az ügyet a közegészségügyi bizottság elé utalta s egyúttal fölhívta a főszámvevőt, hogy a költségekre jelöljön ki fedezetet. — Hatósági husszék. A tanács megbízta a gazdasági tanácsost, hogy a hatósági husszéket teljes fölszerelésével együtt állítsa föl. — Vízvezeték és csatornázás. Forbáth Imre műegyetemi magántanár értesítette a tanácsot, hogy hajlandó a vízvezeték és csatornázás terveit elkészíteni s az e célból szükséges tanulmányok «egtételére Szatmárra jön. — Fölkérós. A tanács fölkérte báró Vécsey László nagybirtokost, hogy a szatmári békekötés emléktábláját engedje befalazni Deák-téri házára. — Látogatóban. Binder András dr. kanonok, papneveldéi kormányzó rokonai látogatására és üdülés céljából Máramaros-Szigetre utazott. — Pónztárvizsgálat. A városi közpénztárt junius 30-án délután dr. Vajay Károly polgármester dr. Antal Sándor tiszti főügyész, Novák Lajos főszámvevő, dr. Pirkler Ernő aljegyző, Kótai Lajos és Szentirányi Károly bizottsági tagok jelenlétében megvizsgálta, mely alkalommal mindent a szokásos rendben talált. — Börtönvizsgálat. A szatmári kir. törvényszék fogházában junius 30-án Kőrösmezei Antal főjegyző elnöklete alatt börtönvizsgálat volt, melyen részt vettek : dr. Jéger Kálmán városi tiszti főorvos, dr. Ta- nódy Márton, dr. Pirkler Ernő, dr. Fabó Zoltán kir. ügyész. A foglyok száma 83. A megjelentek a tapasztalt rend és tisztasággal meg voltak elégedve. Posztó és gyapjúszövet újdonságokban legolcsóbb forrás Weisz Emánuelnél^IIa Pannónia melletti
