Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-06-30 / 52. szám
A „SZATMÁR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐ F I Z ET ESI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. UAPVKZKB: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: j SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. ! FERENCY JÁNOS. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. == Telelőn-szám 80. -= Mindennemű dijak Szalmára«, a kiadóhivatalban flzatandfik. Ijesztések. Ha a tengeren vihar közéig, úgy annak szembetűnő jeleként megjelennek a tenger vészmadarai, a sirályok. Ott kóvályognak a nagy hajók körül s lesik a prédát, amely egy esetleges hajókatasztrófa következménye. A félénk utasok szívverése gyorsabb, a vér erősebben lüktet ereikben s szinte előre érzik vesztüket, mely sok esetben, a modern hajók konstrukcióját s vértezettségét tekintve, hiábavaló volt, mert bizony a vészmadaraknak semmi teendőjük sem akadt, a katasztrófa az ő kedvükért nem akar bekövetkezni. A magyar politika tengerén magasan csapkodnak a vészes hullámok. Habos taréjuk mindent elnyelni látszik s a reménytelenül hánykolódó parlamentárizmus könnyű sajkája elme- rüléssel fenyeget. S ime, mit látunk, a vészmadarak helyett, melyek önakaratukból szoktak prédára lesve, megjelenni, idegen hatalmak madárijesztőket állítanak fel, hogy az amúgy is megrémült utasokat hórihorgas alakjukkal elijeszszék. íme, a madárijesztők megjelentek a politika szintéren. Ott terpeszkednek a napilapok hasábjain s inig az idegen szellő keresztül fuj ványadt testükön, különféle melódiákkal igyekeznek szerepüknek megfelelni s megfélemlíteni azokat, akik a madárijesztőktől meg szoktak rémülni. Intervjuk, nyilatkozatok pro és kontra a politikai helyzetről, egész miniszteri liszták a jövő alakulatokról majd mindennapos csemegéi a hírlapoknak. S mindenkor oly nevek, oly férfiak szereplését látjuk, kik vagy már a politika temetőjében alusszák örök álmukat, vagy pedig világ életükben oly jelentéktelen alakok voltak, hogy egyáltalában nem látszanak predesztinálva arra, hogy valaha vezérszerepet játszanak az ország politikájában. S mégis! A sajtó nem szűnik meg a politikai madárijesztők ide vagy odautazásával, ilyen, vagy amolyan politikai nyilatkozataival foglalkozni. Férfiak, kik virágjuk teljében egyszerű, mondhatnék igénytelen szerepeket játszottak, most mint hősszerel mesele, mint első színészek lépnek a politikai küzdőtérre s a hosz- szas hir, mely jövetelüket megelőzi s aza forma, ahogy szereplésüket a közönségnek beadni tudják, olyan látszatot kölcsönöz nékik, mintha csakugyan ők tartanák a jövendő Magyarország sorsát a kezükben. Lukács László, majd Khun-Héderváry Károly, sőt horribile diktu, Hieronymi Károly stb. stb. mind olyan nevek, melyek a legutolsó politikai események által előtérbe sodortattak, anélkül, hogy valaki is tudná, hogy ezeket a színpadi bábokat vájjon minő kezek rángatják s kinek akaratából keltik fel hosszas s üdvös téli álmukból ? Mint a gubóból kikelt pillangó tavasszal, éppenugy ők is, színesen, fényesen teli ifjúi hévvel vígan libegnek a politikai élet szinterén s tetszelegnek maguknak, mint a legközelebbi jövendő számottevő politikusai. Pedig csak madárijesztők ők! Aki kissé mélyebben tekinthet a politika konyhájába. Aki láthatja, hogy mint sütnek-főznek olt a nemzet, az ország számára. Aki szemlélheti azt az ezerféle csalafinta fogást, melylyel az egyes keményebb falatot ropogósán puhára sütik, azok rögtön tisztában vannak ezek szereplésével s jól tudják, hogy csak azért rángatják elő őket a múltból, hogy a jelenben, mint politikai madárijesztők, teljesítsék kétséges feladatukat. Nem is hisszük mi azt, hogy akadna Magyarországon egyetlen józan politikus, ki ezeknek a madárijesztőknek felülne s eltéritettné magát kitűzött és sokszor átgondolt pro- grammj ától. A politika szőlőskertjének megőrzésénél mindenesetre szükséges, hogy adandó alkalmakkor a madárijesztők is kifüggesztessenek, de nékik sem szabad ezen hatáskörüket túllépve, arra felhasználtatni magukat, hogy vélük az egész nemzet bizonyos jogok erős követelésétől elijesztessék. T A R C A. A kullancs. Furcsa históriát mesélt el nekem az öreg Józsi bácsi. Tanácsot kérni mentem el hozzá. Szerelmes voltam, mint minden fiatalember és érzelmeim két leánynak tették a szépet. Elmeséltem Józsi bátyámnak mind a két esetet s tanácsot kértem tőle, hogy vájjon melyiket válasszam. Szerettein mind a kettőt, egyenlő fokú érzelem fűzött, mind a kettőhöz. Ha fiataloktól kértem volna a választás ügyében tanácsot, egyik sem adta volna le őszinte véleményét. Hiszen nem is látják még tárgyilagos szemmel a szerelmet. De az öregek higadtabb szemmel nézhetik és nyugodtabb elmével mérlegelhetik az ügyet, akik végig táncolták az élet porondját s adhatják meg józan bölcs tanácsukat. De nem kaptam meg a várva várt választ; hanem ahelyett előszedte Józsi bátyám a saját, még mindig félve őrizgetett múltját és egy kis sserelmi epizódot mesélt el belőle. „Olyan régen történt — öcsém — kezdé az öreg elbeszélését, hogy a részletekre egészen pontosan már, nem is emlékszem. Mint valami halvány ködsáv, tűnik most elém az egész eset és mégis, még most is érezni vélem azt az óriási lelki tusát és erkölcsi megrázkódtatást, amelyen keresztül estem. Hogy esetemtől ne várj valami sokat, legalább is rendkivüliséget előre is kijelentem, hogy eléggé sablonos, mint minden szerelmi esemény. Te most azt hiszed, hogy a te eseted nem köznapi és ennék elintézése legalább is olyan fontos, mint a kormányozható léghajó feltalálása. Ne hidd, öcsém, egyszerű ez is! A nőkkel való viszonyaink elintézésekor csak két tulajdonságra van szükségünk: türelemre és leleményességre. Az én kis hajdani ideálom, úgy került elém, , mint valami nyári zivatar és úgy tűnt el az egész kaland, mint a vihar, dörgés és villámlás közepette. Azt kérded, hogy szerettem e? Na, barátocskám, erre felelni nem olyan könnyű. Szerettem ! Igen, szereltem a nyomorult voltát. Más ember szemében az ideálja a világ legtökéletesebb lénye és én tudatában voltam annak az aggasztó valóságnak, hogy ideálom a földi gyarlóságok mindegyikével eléggé bőven, megvan — verve. Büszke, fenhéjázó és mindamellett hízelgő teremtés volt. Visszataszító modora kiközösítette a társadalomból és ő minden szalmaszálba kapaszkodva, visszaakarta szerezni hajdani akkor sem ragyogó társadalmi pozícióját. Nem volt buta, hogy ilyen ide nem illő szóval fejezzem ki magamat; de szellemesnek sem mondhatom. Sajnáltam, nagyon sajnáltam szegényt és az volt a célom, hogy oda fogok ismeretségünk révén hatni, hogy leszoktatom hibáiról és visszahelyezem személyemmel az őt megillető rangba, Ideális célt tűztem ki magam elé, altruiszlikus érzelmek vezettek ehhez a leányhoz és hallgasd csak meg öcsém, hogy miképpen fizetett vissza jóságomért az a hálátlan teremtés. Nevetsz pajtikám? Hát csak nevess! Azt kacagod, hogy milyen naiv voltam akkoriban. Igaz! Elfelejtettem még megjegyezni, hogy a szépség sem halmozta el kegyeivel; de azért ne gondold, hogy fer- telmes csúnya volt. Szóval hozzá fogtam jellemet formálni. Szép u. n udvarlással odahatni igyekeztem, hogy letörjem sok hibájának sok keménységét. Egyszerre csak azt vettem észre, hogy . . . izé . . . belémszeretett. De én hideg maradtam és csakis célom betöltése után vágyódtam. Lassan, lassan jellememet, egész Énemet átplántáltam leikébe és azt véltem, hogy elvégeztem azt a nagy és szép feladatot, amelynek tudata büszkén dagasztotta keblemet. Azt hittem, hogy távozhatom, hogy a váltó láz, a fertelmes különcködés csirája lelkében kiszáradt és beléphet a leányka szerelmes, naiv pirulásával oda, amit úgy nevez a világ: társaság. De csalódtam ! Vak voltam! Nem láttam azt, hogy csak én, aki lelke mélyébe hatoltam, voltam reá olyan befolyásoló erővel, hogy jellemét velem csakis velem szemben megváltoztatta. Ha pedig idegenekkel érintkezett, elvesztette a tőlem kapott lelki finomságot és olyan ellenszenvesen viselkedett, hin gőgje és nagyzolása felhasználásával, hogy még mindig elviselhetetlen volt a társaságra nézve. Én pedig nem adhattam mezítelen valót elébe, mert utóvégre is, bármilyeu nemes célt szolgáltam, mégis csak férfi voltam, ő pedig nő, akinek meg kell adni a köteles nemi gyöngébb kötelességeket. Mikor széjjel néztem a nagyvilágban, amikor Posztó és gyapjúszövet újdonságokban Uh legolcsóbb bevásárlási forrás "WK Weisz Emánuelnél,Ha Pannónia mellett.
