Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-06-27 / 51. szám
2-ik oldal. S Z A T M Á R-N É M E T I. Szatmái, 1909. juni Péter és Pál. A kalendárium az mindig pontos. Egy esztendőre előre elkészítik. Megjelölik, mikor van ünnep s azt piros betűvel nyomtatják. Megmutatja, hogy mikor van munkanap s mikor pihenő. Azt is feltünteti, hogy mikor kezdődik a tavasz, mikor a nyár, az ősz, meg a tél. Hogy mikor kell vetnünk s mikor csendül kasza-kapa vidám aratásra, bő szüretelésre. Mindezt jó előre, egész esztendőre megmutatja a hűséges kalendárium, mely éppen úgy otthon van a szegény zsellér nádfödeles viskójában, mint a hatalmas földesur soktornyu kastélyában. Csakhogy ez egyszer, mint oly sokszor már a múltban is, hiba van a kréta körül. Hiába jelölte meg az öreg kalendárium piros betűvel Péter és Pál napját s hasztalan mutatja a régi szokás, hogy ilyenkor élesre fenik a kaszákat, hogy az aratáshoz hozzálássanak. Ez esztendőben gyorsan elkövetkezett ez a mindenkor | junius 29-én beköszöntő szép ünnep, nem érett még | meg a mi vetésünk, s kasza-kapa csilingelése nem veri | fel a bevetett földek mélabus csendjét. Haragszik a föld. A nap, az elemek, mintha összeesküdtek volna, csak nem akarják érlelni a kalászt. A gazda verejtékes munkájának gyümölcse csak nem akar mutatkozni. Sürü barázdákat szántott a gond a földmivelők homlokán. Haragszik a természet 1 Mintha meg akarná mutatni, immár századszor, hogy ne bízzanak benne. Ne adjanak hitelt termőképességének, kárbavész a munka, a beléjevetett bizalom. Nem adja vissza busásan azt, mit tavaszszal, ősszel belevetettek. Rossz termésünk lesz. Az időjárás ezer szeszélye megsemmisítette a gazdák minden reménységét s nagy eredmény lesz, ha termésünk annyit fog adni, ameny- nyi minden gazdának saját szükségletére elegendő. Felesleg, legalább a kisbirtokosoknál vajmi csekély lesz majd. S akkor azután hiába van a búzának az a hihetetlen magas ára, melyet éppen a rossz termés kilátások idéztek elő. Ha nincs mit eladni, nincs baszna a gardának. Annyi lesz éppen, hogy éhen ne haljunk. De eladó búzánk nem lesz. Ilyen szomorú kilátásokkal köszöni be ez esztendőben a máskor örömmel várt Péter és Pál napja. Vigasság, énekszó, kaszapengés nem köszönti. Aggódó, gonddal teli tekintetek szegődnek a szomorú jövevény felé, mindenki fél az eredménytől. S igy van ez jól ! Legalább végre észretérünk. Be fogjuk látni, hogy a főid nem megbízható kenyéradó, hogy kárba vész a munka, a vesződség az elemek hatalmán. Hogy hiába szorgalmas, munkabíró a nemzet javarésze, a természet szeszélye ellen nem vértezheti magát kellőképen. Más források után kell látnia. Biztos, a szorgalom és munka verejtékét méltányló kenyérkereseti ágakat kell ellepnie, hogy kárba ne vesszen egy egész esztendő fáradtsága, buzgalma, törekvése. S csak csattogjon az ostor a hátunkon. Jómagunktól úgysem fogunk eszünkhöz térni sohasem. De, ha majd látjuk, hogy nincs más menekvésünk, csak az esetben, ha hatalmas energiánkat, hasznosabb, céltudatosabb munkálkodásokra fordítjuk, ha majd a kényszerítő körülmények rászorítanak, hogy létfen- tartásunkra másmódon törekedjünk s ne csak a föld - mivelés lebegjen szemeink előtt, mint leghasznosabb, legeredményesebb foglalkozás, akkor, de csakis akkor remélhetjük, hogy uj terekre lép a magyar találékony, éles elme s csakis akkor reméljük egy szebb korszak hajnalhasadását. Addig a Péter és Pál napja reánk nézve az ítélethozatal, az igazságtalan mérlegelés napja lesz s nem örömünnep, mely szivet-lelket felvidít. Ha majd ipar és kereskedelem uralkodik ez országban, ha majd a földmivelés csupán arra szorítkozik, hogy minket élelemmel lásson el egyedül és senki abból existenciát kovácsolni a maga részére nem akar, akkor majd örömmel köszönljük Péter és Pál napját, mint a múlt idők fényes ünnepét s a jelen tanulságos napját. Addig azonban csak félve, remegve tekintünk elébe, mert ekkor dől el az egész ország sorsa s egész esztendei vagyonosságának mértéke! HÍRÜK. — Miniszteri biztosok a dalegyesület zeneiskolájában. A városi zeneiskola megvizsgálására a vallás- és közoktatásügyi miniszter Szendy Árpád és Mambryni Gyula, az országos zeneakadémia tanárait küldötte ki, akik junius 24-én az egész napot az iskolai tanítás \ és az egyes növendékek taneredményének meghallgatásával töltötték el ; a délelőtti vizsgálat után tartott igazgatói tanácsülésben a kiküldött biztosok közül Szendy Árpád összegezte észrevételeit és a tapasztaltak felett a közönséges dicséretek kereteit meghaladó komoly és igaz elismerését fejezte ki. Délután fél 2 órakor a dalegyesület a Pannonia- szálló külön termében ebédet adott, melyen részt- vettek Szendy Árpád és Mambryni Gyula miniszteri biztosok, dr. Vajay Károly polgármester, dr. Vajay Imre dalegyesületi elnök, dr. Fechtel János alelnök, Ferencz Ágoston titkár, dr. Tanódy Márton zeneiskolai városi biztos, Pataki Lajos igazgató, Füredi Sándor, Benkő Miksa, Szőnyi Margit és özv. Jónás Béláné tanárok és tanárnők, Gönczy Sándor vendég, Ferency János és dr. Tanódy Endre szerkesztők. A sültek föladásánál a miniszteri biztosokat dr. Fechtel János magasröptű pohárköszöntőben üdvözölte, melyre Szendy Árpád válaszolt, mély jelentőségű szavakban éltetve a város közönségét és polgármesterét, valamint a zeneiskola vezetőségét és tanári karát. Délután 5 órakor a Kossuth-kerti mulató nagy Lujzával a vár vitéz hadnagyát, Lóránd Jenőt várta, aki háztüz-nézni járt a házukhoz. Lujza azonban egy cseppet sem szerette a hadnagy urát. Alighogy megérkezik, az őrök nagy csörtetéssel egy elfogott nemes kuruclovagot vonszolnak az ezredes elé, László vitézt. Egy igazi dalia, szép hatalmas termettel, büszke nemes tartással állt ellenségei előtt. S miközben az ezredes az őröket hallgatja ki, a labanc hadnagy gúnyos szavakkal vágja meg Lász'ót, mire ez kezeit kiszabadítva keztyüt dob feléje eme szavakkal. „En nemes Kállay László kuruc kapitány, a tenmagad és az egész labancság becsületére, mint lovagot ezen tiszteletreméltó szűz előtt viadalra szólítalak s nyerje el kezét »közülünk az, ki győztes lesz.« Mert Lászlót — mondanom sem kell — még egész ifjú szerelem kötötte Lujzához, most sem hiába időzött a vár déli oldalán, midőn elfogták. S az öreg ezredes ezek láttára mozdulatlanul állott, majd szeretett Lujzáját ölelte keblére, ki őt sirva — rimánkodva kérte, hogy mentse meg Lászlót. A párbaj megtörtént . . . László elesett ... A Doboló domb melletti kis kertbe temették el. Több hónap múlva Lujza az apja kényszerítésére Lorándé lett. Nemsokára meghalt az öreg ezredes is . . . Beh szomorú napok virradtak szegény Lujzára . . . Sorvadt, egyre pusztult . . . Nem volt, ki vigasztalja bánatos szivét, csak a jó öreg János bácsi . . . Csak akkor vigasztalódott meg kissé, amidőn az ura hosz- szabb időre magára hagyta, akkor legalább gondolatainak élt . . . A midőn pedig estenkint a várban minden csendes lett, lehetett volna látni, amint Lujza János bácsival egy kis lámpafény mellett fölkeresi kedves halottját, virágot visz neki, beszélget hozzája . . . I Kevéssel, hogy a kurucok a várat bevették, temették el Lujzát . . . Szép, nagyon szép temetése volt. Virág borította a pázsitot, amerre vitték. Ágyuk dörögtek, harangok zngtak neki ... De a lelkész parancsára az apja mellé temették! Nem Lászlója mellé . . . * Nem is nyugodott meg tehát . . . Egyre feljár éjente fehér ruhában. Csendes, nesztelen léptekkel ér el a László sírjához! S akkor leborul reá. Azt a kis virágbokrétát, melyet a doboló-dom aljáról vadvirágokból szedett, reá helyezi s lázas szerelem fájdalmában belezokog az éj csöndjébe . . . Hosszan, fájóan. El-elcsukló hangja találkozik pitymalatkor a kakas kukorékolásával. Volt s ismét nincs megint! . . . János bácsinak volt egy fia, János. Mikor a pró- (ontház később a kurucok temploma le't, arra ő ügyelt fel. Nagyon jámbor, Istenfélő volt. Nem mert a mostani nemzedék régi fiainak almát hozni az ottani kertből. Talán, én úgy hiszem, a »kurucok fehér asszonyától« félt . . . termében a zeneiskola növendékei raegisméte. szombati házi hangverseny számait. Bízvást el leu. mondani, hogy mindenik növendék nagy eredményt mutatott föl, de közölük magasan kivált Benkő Alice, ki rendkívüli nagy sikert aratott. így még nem hallottuk őt játszani. Szendy tanár, a magyar zenei élet egyik legelső tekintélye azt jelentette ki, hogy a mi kis bájos Aliceünk az európai nagyság előcsarnokában áll s benne már is egy hóditó művésznő van kifejlődve. Az egész hallgatóság elámulva és megdele- jezve percekig tapsolt a ragyogó játéknak, élén magával Szendy tanárral, akit valósággal elragadott ez az igazi vérbeli kis művésznő. Reményleni lehet, hogy a kiküldöttek az itt szerzett kellemes tapasztalatok után a kormánynál ki- eszközlik zeneiskolánk részére a kérelmezett államsegélyt. — Közigazgatási bejárás. A bikszád—komorzáni helyi érdekű vasút közigazgatási bejárása junius 25-én történt meg. Jelenvoltak a kereskedelemügyi minisztérium részéről dr. Képessy Árpád osztálytanácsos, mint a bejárás vezetője s Tárnoky János oszt. tanácsos, mint előadó; a vasúti és hajózási felügyelőség részéről Garády Sándor felügyelő; az engedményes szatmár—bikszádi vasút részéről dr. Vajay Károly polgármester, mint megbízott igazgatósági tag, Ferencz Ágoston tanácsjegyző kíséretében; az államépitészeti hivatal részéről Kacsó Károly műszaki tanácsos; továbbá a 6-ik cs. és kir. hadtest parancsnokság és az érdekeltség képviselői. A vonal ellen semminemű észrevétel nem merült tel s arra nézve az engedélyt a bejárás vezetője a helyszínén megadta A közigazgatási bejárás végeztével a bizottságot a bikszádi fürdőben az engedményes vasút képviseletében dr. Vajay Károly polgármester, mint házigazda megvendégelte. — Az országos orvosszövetség szatmári fiókja dr. Vajay Imre elnök vezetésével junius 25 én élénk érdekló'dés mellett közgyűlést tartott, melyen dr. Fekete Samu titkár és dr. Muhi Zsigmond pénztárnok előterjesztette évi jelentését, melyet tudomásul vettek. A titkári jelentés főképen a kerületi munkásbiztositó pénztárral kötendő ideiglenes orvosi egyezséget tárgyalta, mely az év végéig ezen formájában marad s aztán ölt definitiv jelleget. — A szatmári békekötés helyének megjelölése. A városi tanács a legutóbbi közgyűléshez beterjesztette a közművelődési bizottság javaslatát a szatmári békekötés helyének emléktáblával való megjelölése tárgyában A bizottsági közgyűlés 1711. április hó 27. és 28. napjain Szalmáron megjelent rendek, magyar- és erdélyországi meghatalmazottak által a szatmári béke pontjaira nézve folytatott tanácskozásoknak Ferency János nyug. városi ellenőr kutatása nyomán megállapított helyét emléktáblával megjelölni rendeli s az emléktábla iránti intézkedéssel a városi tanácsol bízza meg. Ami a Rákóczi Ferenc fejedelem szabadságharcainak emlékére emelni javasolt monumentális emlékmű felállítását illeti, annak előkészítését szintén a városi tanácsra bízza. Végül Ferency János nyug. városi ellenőrnek sikeres kutatásaiért és buzgó fáradozásaiért őszinte elismerését fejezi ki. — Uj ügyvéd. Dr. Damokos Andor, Udvarhelyvármegye nyug. alispánja, az ügyvédi vizsgát Maros- vásárhelyen sikerrel tette le. — Esküvő. Dr. Fekete Samu orvos ma tartja esküvőjét Reiter Jakab és neje leányával, Ró- zsika kisasszony nyal — Kinevezés. A király Uray István kir. tanácsos, dohánybeváltó felügyelőt, kit városunkhoz családi összeköttetések fűznek, a VI. fizetési osztályba kinevezte. — Uj jogtudor. Ifj. dr. Helmeczy József, az államtudományok doktora, a napokban tette le a jogtudományi doktorátust. — Uj szentszóki tanácsos. Dr. Boromisza Tibor püspök Veszprémy Sándor nagysomkuti plébánost szentszéki tanácsosnak nevezte ki. — Eljegyzés. Neuschloss Jenő, Neuschloss Testvérek cég tagja, eljegyezte Perlmutter Irén kisasz- szonyt Budapestről. — A közkórházi szabályrendeiet. A legutóbbi közgyűlés a városi tanács által a belügyminiszteri leiratnak megfelelőleg átdolgozott közkórházi szabály- rendelet tervezetet a közkórházi szakbizottság pártoló javaslata kapcsán elfogadta és a kifüggesztés után felsőbb jóváhagyás végett felterjeszteni rendelte. A kifüggesztéssel a rendőrkapitányi hivatalt, a felterjesztéssel a városi tanácsot bízta meg. — A Kossnth-kert uj bérlete. A városi közgyűlés legutóbb tudomásul vette a tanács azon határoPosztó és gyapjúszövet újdonságokban 19" leg;olossót>t> bevásárlóéi forrás "W! Weisz Emánnelnél,ZaPannonla mellett. /
