Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-06-23 / 50. szám
Szatmár, 1909. Junius 23. Szerda évfolyam FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. ,SZATMÁR-NEMETM IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. } MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. UAPYKZÉR; Dr. KELEMEN SAMU OESZ, KÉPVJSELÓ. FELELŐS SZERKESZTŐ: SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. FKRENCY JÁNOS. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utea 10. == Telefon-szám 80.== Mindennemű dijak Szatmáriul, a kiadóhivatalban fizetendák. Hiú kísérletek. (P. Á.) A politikai égboltozat változatlanul szürke tónusába egy vérpiros esik verődött, mely egyszerre maga felé terelte az immár szinte ellankadt, elposványosodott közvélemény figyelmét. Míg az ország egész közönsége, még nagy kaliberű politikusokat sem véve ki, a hosszú és kínos csendből arra következtetett, hogy az ország állapotában mihamar változás nem állhat be, azalatt a kuliszák mögött szinte loppal, settenkedve oly fordulatokat készítettek elő, melyek sikere esetén ismét visszacseppenhettünk volna a 67-es politika immár teljesen elavult s erőtlen karjai közzé. Szinte robbanásszerüleg halott, hogy Lukács László volt 67-es pénzügyminiszter a király tudtával s egyenes kívánságára politikai pur- parlékat folytat a függetlenségi vezéremberekkel egy oly átmeneti kabinet alakítására, melynek élén Lukács, kebelében pedig a függetlenségi párt vezetői állottak volna, a belügyi, a pénzügyi miniszterségek kivételével, melyek képviselői szintén a régi hatvanhetesek táborából lettek volna toborzandók, miután az uj paktum úgy kötötte ki, hogy ezek egyike sem lehet bármely jelenlegi párt kebelébe tartozó politikus. S igy kis hija, hogy mikor az ország akaratából függetlenségi és negyvennyolcas T A R C A. Megfujták a capisztrángot. . . Megfujták a capisztrángot, Isten veled rózsám, Bucsuzóra, bucsucsókra fújják már a nótám : Beh keserves, valahányszor meg kell tőled válnom, Mikor csak úgy álmodozom rólad a strózsákon ! Fujhátják a capisztrángot vasárnapon este, Odaállok a galambom kapujába lesbe ; Ölelgetem a rózsámat, van is benne módom, Reggelig tart minden héten egyszer az urlóbom. Extramundért veszek, mikor a rózsámhoz járok, Tühegyes a bajszom, mikor tőle csókot várok; Ha rám csillog a galambom szeme feketéje, • Ragyogóbb, mint a glédában a rézgombom fénye. Valahányszor az ájneelben kurlavason lógok, Kis angyalom, te miattad rovom le a strófot; • Szőrit, a vas, én pediglen búsulok a végett, Mért nem tudlak ón most inkább szorítani téged! Ha megkapom a lénungot, hogy ne veszszen kárba, Ötkrajcáros vergoniát dugok a pofámba; Egyet-kettőt szippantok rajt’, meg is gyulád nyomba’, ügy ég, náinlha a rózsámtól tüzet fogott volna 1 Somló Sándor. többség áll a parlamentben, újra nem a hatvanhetes, bár akkoriban dicséretes tendenciájú, de manapság egyáltalában nem időszerű, minisztérium kormányozza az országot. De, aminő lehetetlen volt a kívánság, ép oly gyorsan s természetesen utasították vissza a függetlenségi vezéremberek Lukács László homo regius propozicióit, melyek pedig, őszintén bevallva, a mostani nehéz helyzetben eléggé tetszetős köntösben mutatkoztak. Mert tulajdonképen mit is hozott Lukács László ? ! Átmeneti minisztériumot függetlenségi törzszsel, de hatvanhetes fejjel és végtagokkal. Két esztendei provizóriumot kér, hogy ezalatt a választói reformot az uralkodó s a pártok közös beleegyezésével megalkossák. Ez ideig minden nagyobb szabású reformakció pihen. A bank szabadalma csupán két esztendőre meghosszabbittatik, s katonai vivmányok szolgáltatnák az enyhítő flastromol a fájdalmas várakozásra. Tehát két évig akart pünkösdi király lenni Lukács László s két évig akarta oxigén belélegzéssel, a közös bank immár halálraítélt institúcióját életben tartani. S ezért cserébe az általános választói jogot s katonai vívmányokat igér. Nem mondhatjuk tehát, hogy üres tarisznyával bocsájtották el Becsből e kalandos útjára s ime mégis, sikertelen volt a fáradozása, kísérletét kudarc jutalmazta. Mert hatvanhetes belügyminiszter alatt, vájjon minő választásokat készített volna elő ' Lukács László? Hatvanhetes miniszterelnök ! minő rendelkezési alapokkal segítette volna az immár elfelejtett s divatját múlt. hatvanheteseket mandátumhoz ? De mindezenfelül maga a kísérlet a hatvanhetesek szellemét siri ágyából feltámasztani már eléggé erkölcstelennek látszott a vezérek előtt, hogy ab ovo visszautasítsák a homo regius minden kísérletezését. S jól van ez igy. Noha Lukács László személye ellen semmiféle kifogásunk nincsen. Sőt szívesen elismerjük mindama érdemeit, melyeket, mint hatvanhetes pénzügyminiszter az ország pénzügyi terén szerzett, nem látjuk aktuálisnak a politikai élet jelenlegi helyzetében a hatvanhetes politika feltámasztását s reakti- válását, még az oly engedmények árán sem, melyeket a homo regius tarsolyában magával hozott. A homo regius kísérlete tehát meddő ma- I radt. De királyi kihallgatása alkalmából oly : kijelentéseket tett, melyek missziójának végle- \ ges befejezését kétségbe vonják, sőt olyan hangokat is hallunk, melyek Lukács László miniszterelnökségét még az esetben is elérkezettnek látják, ha néki nem sikerül a függetlenségi párt vezéreivel megegyezésre jutnia. Nem tudjuk, mi igaz, mi nem e verziókból. Az az egy bizonyos, hogy oly helyeken, melyek a politikai életünk irányításába vezető Az érettségi bankett. Pajzánul cseng a teli pohár hangja, Bachus tisztelete fel, magasba hát, csillogó szemek langyos jóleső fényében az öröm kristály patakokban ömlik alá. Csillog a terem, apró csillárja ragyogva áraszt derült fényt. ízzé válik a fény, oiyan furcsa izzé, amely először Ízlelt, mint minden e napon. Furcsa képzetek keringenek szerte, furcsa ábránd sok csudát varázsol elénk. Álmaink, boldog álmaink ezre, mint dicső elért cél előttünk lebeg, hogy holnap, hanem hát az édes nedű, szerte omoljoD talán — örökké. Lent az asztal végén csendesen idogál egy csendes, jó fiú. Küzdött sokat, nagyon sokat. Pályája mesz- sze ragyogott, fényének még parányi csillogása sem tört a sűrűn át. ínség s nyomor kisérte útjában, tanítva tanult s tanitva élt. Jó természete sokat kiállott s most nyolc év után ime elérte azt a várva várt eredményt. Szegény fiú I Ki várt téged otthon, mint ezt a sok lóhütőt? Anyád nyakadba borult-e sírva, mikor vizsgádról haza jöttél í Elboritott-e csókjával a szülői szeretet f Keblére simulhattál-e a lágy érzelem tüzes hevével? Dehogy ! Hideg talaj az egyedüllét, elviselhetetlen a nyomor s ezek a pajtások, kik téged sohasem hagynak el, karjukba zártak ismét. Gyönyörűen végezted pályádat, szépen záriad le küzdésednek ezt a felét és mikor mást a szeretet karja enyelegve himbál, amikor társaid olyan boldogak, te, hónapos szobád ronda piszkától körülvéve sírsz keservesen. „Hát élet ez f — kérded zokogva. — Hát a küzdés gyümölcse ilyen keserű? Ragyogó ábrándjaim szappanbuborékja mind szerte pattan, nyomoromnak szele töri-zuzza szét. Most mindenki örvend, mindegyik szempár ragyogóan nevet és én örülhetek-e ? Előttük nyitva az ut, haladhatnak tovább; de én . . .“ Zokogásba fuladt a panaszos kitörés. Sajgó fájdalmat takart az a gyönge test! Kifáradt a küzdés hosszú pályáján s nyugodni vágyott, a boldogság nyo- szolyáján akart nyugodni. S ime feltűnt ismét a további sötétség, mit munka árán kell kivilágositani. Látta a hosszú pálya végtelenségét s szive összeszorult. Szegény fiú !! I Mennyi küzdés és becsületes munka elfojtott panasza tört ki keble mélyéből most, mennyi emésztő gond foglalta el a megelégedés kicsiny üregét. Boldogan hagyta el azt a termet, ahol a zöldposztós asztal körül ülők őt megdicsérték, de a sorsa még örvendeni sem hagyja öt. A boldogságot felrázta álmából a gonosz töprengés, vérbe mártott ecsettel festve le előtte a jövöt. »De minek is küzködöm ? Mit ér az életem ? Nyomor és küzdés lesz örökös pályám I Szegénynek sorsa az örökös küzdés, gazdagé a pompa, kényelem! Keserves sors ez, verje meg az Isten !!« — s vad düh szállotta meg lelkét. Posztó és gyapjúszövet újdonságokban HP"* legolosőbb bevóssárlási forrás Wesz Ernáinuelllél, “ a Pannónia melletti