Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1909-05-30 / 43. szám

2-ik oldal.

S a mai gerinctelen politikai világban ez nem is olyan lehetetlen feladat. Honatyáink, kik mandátumaikat egy uj választás eshetőségeitől joggal féltik, szívesen belemennek még az ilyen kevésre becsülhető uralkodásba is, semmint, hogy kockáztassák képviselői méltóságukat, vagy a mi még kellemetlenebb, hogy beszámolni legyenek kénytelenek választópolgáraiknak eddigi ténykedéseikről s elért eredményeikről.

Úgy vannak ők most, mint a rossz diák, aki szégyenteljes bizonyítványával nem mer szülői elé kerülni, mert fél az ütlegektől. Ép- igy honatyáink legnagyobb része nem igen mer mutatkozni választópolgárai előtt, mert bizony igen kevés kivétellel, mondhatnék a semmivel egyenértékű munkásságot fejtettek ki ebben a minőségben s nem nagyon vitték előre hazájuk sorsát. Az Ígéretekről szó se esvén.

S igy a Bécs—Budapest és vissza politikának valamelyes eredménye még is meglesz. Az az eredmény, hogy az ország s elsősorban a képviselők, kik a nemzet akaratát képviselik, beleunnak a folytonos, unalmas huzavonába s holmi mézes madzaggal megelégedve, lemondanak mindama vívmányokról, melyekhez most oly annyira ragaszkodnak s megadják Bécsnek mindazt, amit csak kíván, hogy végül Budapesten minden a régi kerékvágásban döcöghessen tovább.

Egy jónevü politikus jellemezte legjobban a mostani helyzetet egy agrárius hasonlattal. Azt mondta ugyanis, hogy a bécsi politika most úgy bánik velünk, mint a jó gazda a vackorral. Ha meg akarja enni s azt tapasztalja, hogy a vackor még nagyon fanyar, élvezhetetlen, akkor kapja magát s elrakja azt, hogy majd jó lesz karácsonyra, ha addig sem jó, majd hus- vétra, de bizonyos, hogy előbb-ulóbb megpuhul s megehetővé válik. Az asztalt tehát bátran meg lehet teríteni, a vackor is be fogja adni a kulcsot.

Éppen igy a nemzet is. Ha meg nem pu- hul rövidesen a nyáron, meg fog puhulni őszre, vagy ha akkor se, hát tavaszra. Mindenesetre az asztalt megtéríthetik, mert az ebéd valamikorra csak elkészül. Természetesen nem a magyar nemzetnek terítenek ehhez az ebédhez, hanem Ausztriának, mely mindenkor elszívta előlünk, ha csak lehetett, még az éltető levegőt is.

És senki sem merészel erősebb húrokat pengetni. Az egész politikai világ, mintha csak jelszót adott volna ki: Maul halten und éljen schreien ! Hallgatni s éltetni mindazokat, kik a Bécs—Budapest politikát akarják nálunk ismét életre kelteni.

A jövő majd igazolni fogja azokat, kik a mostani politikai vezetéssel egyáltalában nincsenek megelégedve s akik máskép képzelték annak idején a koalíció uralomra jutását!

urnák „Hungária“ kertjében (a magyarok kolóniája) már alig kapható szoba a szezonra).

Az Andrássy-uti Garai Dezső-féle áruház csak úgy ontja a fehér vászon, batiszt és madeira strand- rubákat, amelyek már 40 koronánál kezdődő potom árakon kaphatók és egyszerű, de igen Ízléses és praktikus mivoltukkal közkedveltségnek örvendenek. Három ilyen toalettel és egy Bencze-féle fehér vászon vagy világos pezsgőszinü kivágott sevrócipővel megúszhatjuk az egész nyarat.

Aki súlyt helyez arra, hogy utazási kelengyéje fashionabb legyen (s ki ne helyezne erre súlyt?) bölcsen cselekszik, ha elutazása előtt Brachfeld F. udvari szállító Dorotlya-ulcai divatüzletébe betér. Szükségletünk összeállítására plein pouvoirt adbatnnk itt a cég széles látókörű, világot látott főnökének, a ki nem üres reklámhajhászatból hivatkozik azokra a bizonyos „külföldi tanulmányutak“-ra, de előkelő és igen kiterjedt vevő közönsége érdekében évente kétszer is megteszi a fáradságos utat Párisba és Londonba, hogy az iránytadó divat eme két metropolisában kellően tájékoztassa magát. Csak igy magyarázható meg, hogy ami uj van a nap alatt úti bőröndök, angol kockás úti sapkák, mosható bőrszínű antilopkezlyük, nyersSZ ATM ÁR -NÉMETI.

Szatmár, 1909. május 30.

Pihenni«

Messze, igen távol,

Hol a nap se lángol.

Hová sohsem téved Egy parányi élet Ebből a világból;

Hová e rut zajból Nem hat soha semmi:

Odamennek mindörökre Nyugodni, pihenni.

Ahol nincsen emlék,

Ahol lét és nemlét Sejtelembe olvad;

Hol a fájdalomnak Nem érzem gyötrelmét;

Hol mindent el tudnék Temetni, feledni :

Odameunék mindörökre Nyugodni, pihenni.

Nyugodni, pihenni ! . . .

Hát csak ennyi, ennyi,

Amire én vágyom ? !

Az egész világon

Nem tartóztat semmi ?. ..

0 én balga lelkem,

Vájjon hová mennél ?

Nyugodalmat nála nélkül A földön, hol lelnél ?!

Kttrti Nándor.

Pünkösdi cikk.

Irta: Gutman Lajos.

Budapest, 1909. május U9.

Mióla Deák Ferenc hires húsvéti cikkét megírta a »Pesti Naplódba, minden husvétkor megjelenik ezen a cimen a nagyobb és kisebb sajtóorgánumokban egy politikai irányelveket tarla'mazó cikk. Én jól tudom, hogy e mögött is ilyes valamit várnak azok, akik egy pillantást veinek a lapra Csalódnak; éppen az ünnepi hangulatra való tekintettel, nem politikával, ami utóvégre is hétköznapra való, fogok foglalkozni. Sokkal komolyabb és a mai viszonyok között érdekesebb téma az, ami foglalkoztat, olyan, ami a psichologusoknak is felkeltheti a figyelmét.

A szabadkai gyilkosságról van szó. Maga az eset nem volna olyan túl érdekes, hogy ennyi bevezetésre adna okol; pünkösdinek sem pünkösdi az eset, mert ez csak egyszer van egy évben, a gyilkosságnak különböző fajairól pedig egész nap nem szűnik meg referálni a Távirati tudósitó telefonja. Ami érdekes az esetben, az az, hogy hogyan kerül össze ennyi különböző természetű ember, akinek mindegyiknek önálló büntető jogi értelemben vett múltja van egy bűntényhez és érdekes, mert világot vet egy, csak a nagy városokban és ezek közül is talán leginkább itt Budapesten élő népfajra. Szándékosan irom népfajnak, mert ha bár nyelve, viselete semmiben sem különbözik tőlünk, szokásokban, életmódban olyan nagy

selyem fess úti köpenyek (nagy kék fehér babos kihajtókkal, rendkívüli sikkel előállítva) az mind óriási választékban van ott fölhalmozva. A cégnek egyik nagy attrakciója a szivárvány minden színében váltakozó valódi indiai sál-kollekció, kézi hímzéssel, vagy gyöngéden imprimé virágokkal. Nehány ilyen sál ugyanannyi toálettet pótol s a hatás valóban festői.

Nyakig vagyunk a nyári takarításban, hajmeresztő rendetlenség és káosz az egész vonalon, a naf- talin kellemes illata csavarja szagló szervünket. Lakás- tiszlitás, poloskairtó, vacuum cleaner vállalatok emberei permanenciában vannak.

Érdekes látvány az Agobián és Adorján Váciutcai szőnyegáru házában felhalmozott sokadalma a nyári megóvásra oda szállított szőnyegeknek. Valóságos Bábeltorony. A kinek fölösleges pénze van, potom áron juthat ott most a legkiválóbb keleti szőnyegekhez, mert nyáron az ilyen holminak majdnem fele az ára.

Szóval pénz, pénz és ismét pénz, csak ebben a jelben győzhetünk le ezer akadályt.

Mondaine.

különbségek vannak, hogy szinte fajlagosaknak tűnnek föl. Hogy miként keletkezett ez a nép, arra a statisztika felel csupán, az is csak egy számmal, amiből azonban világos lesz minden és ez az, hogy a budapesti lakosság 63 százaléka nem benszülött. És ha nem benszülött, akkor magától értetődik, hogy a vidéki népességnek nem az a része vándorol be, amely a maga otthonában is meg tud tisztességesen élni, hanem az, amelyet a vidék kitaszított a kebeléből, a tönkrement, a félbeszakadt pályáju ember !

És hol van ilyen több, mint nálunk, akikel idehajt az a ludat, hogy elvegyülve a népnek tömege közt, kevésbé lesz nyilvánvaló a szégyenök vagy esetleg bűnök. Kalandorok, akiket a gyors meggazdagodás vágya hajt föl messze földről. Budapest befogadja, magába temeti valamennyit és itt a nagyváros forgatagában, zsivajában egymáshoz idomulnak a külön böző elemek, mint a konglomerát-kő, amit megannyi kavicsból sodor össze, csiszol kerekre a folyam árja. Egy tömeg ez, amelynek ép úgy van arisztokráciája, mint söpredéke, aszerint, amint bűne, vagy bukása nagyobb volt vagy kisebb; vannak nagytehetségii tagjai, csaknem mindnyájan eredeti, önálló gondolkozásu emberek, magában mind egy typus, együttvéve mégis mind egyforma.

így és csak igy volt tehetsége, hogy össze kerüljön ez a négy ember, aki a szabadkai eset előterében áll — Jinossy, a fess, intelligens ember, aki bizonyítványt hamisítva jut be az újpesti közjegyzői irodába, aki mögött, az ifjúkor számtalan apró csalása áll. Vojtha, a cinikus, megrögzött, hogy jellemzőbben fejezzem ki magam, a krakéler gonosztevő, aki különösen a súlyos testi sértés és efajta pontjaival a Btk-nek jutott előzőleg összeütközésbe; a nő, akire tulajdonképen szánalommal kellene néznünk, ha fokról-fokra való sülyedését látjuk, de aki mégis csak egy közönséges perdita, aki megcsalja az urát, a szeretőjét, a legnagyobb könnyelműséggel halálba sodorta egvik rajongóját, aki előtt a pénznek csak pillanatnyi értéke van, amig élvezeteit kielégíthetni véli vele és végül a bankár, aki mögött uzsora bűntettéért leült másfél éve^ múlt áll. a váltóhamisításnak minden fajával együtt s mindezek mellett, mint »szövetkezeti igazgató«, közbecsü- lést az az inkább közeltürést tud szerezni magának a Király-utcában.

Milyen különböző négy ember és mégis milyen egyforma életet élnek. Foglalkozása egyiknek sincs és mégis mindnyájan jól élnek, a Margitszigetre járnak, automobiloznak, lóversenyeznek, jól esznek-isznak, laknak, egyik a másikától. Valakinek természetesen meg kell fizetni ezt a kényelmes életmódot; hogy ez éppen Haverdáné volt, az mellékes, itt nem a személyek a fők, a típust rajzolom, amely itt él köztünk, velünk, amely nyugodtan szívja cigareitjét a kávéházban, amit az utolsó krajcárján vásárolt és adós marad a kapucinerjével, de dolgozni nem dolgozik semmil, él máról- holnapra a más pénzén, amit izzadva keres száz és száz ember és mikor már nem lehel máskép, akkor nyomtalanul eltűnik egy pár ezer korona vagy lelőnek egy Haverda Boldi- zsárnét.

És ilyenkor vesszük észre csak, hogy az az ur, aki olyan előkelő hanyagsággal ült a gummikerekübe, szélhámos és a mellette levő elegáns dáma, közönséges kokott. Néha-néha felvetődik egyik-másik szerencsésebb, tehetségesebb tagja ennek a társadalomnak, az egykori uzsorásból igazgató lesz, de különben a sülye- dés folyton terjed lejjebb és lejjebb, hogy hol áll meg, arra nehéz megfelelni; úgy vagyunk vele, mint bolfai Hűvös József, a Városi villamos igazgatója, mikor kérdezték tőle, hogy hát meddig fognak még esni a társulat részvényei, holott a többi vezetőpapirok mind felmennek ? az öreg ur az ő sajátságos József-városi német dialektusával felel: »Vas vasz ich !«

Hogy miért pünkösdi cikk ez, hát kérem

Korai rfrminné ^sz rulia Uzletében I'

0 Szatmár, Deák-tér, Fehérház mellett