Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1909-05-09 / 37. szám

Szatmái, 1909. május 9. 2-ik oldal. SZATMÁR-NÉMETI. És igy ismerve a külföldön bevált egész­séges házi ipar-rendszert és látva és tudva, hogy mily oktalansággal terelik nálunk a házi­ipar kérdését éppen az ellenkező irányba, nem kell azon csodálkoznunk, hogy miért nincsen meg nálunk éppen a legfontosabb iparágak ré­szére az egészséges alap. Mennyire előbbre lehetne hazánkban a textilipar, ha a háziipar egészséges terjesztésével és fejlesztésével szá­mára az alapot megteremtenők! A háziipar igazi rendeltetése az, hogy mint családi foglalkozás egy egész vidék vala­mely nagy iparának képezze alapját és az in­téző köröknek az lenne a feladatuk, hogy a háziipart ebbe az irányba tereljék és ebben az irányban fejleszszék ! Titkári jelentés a szatmári kereskedelmi társulat közgyűlésén. Mélyen tisztelt Közgyűlés ! Nekem, mint akinek a nobile ofíiciumokból —a tár­sadalmi kötelezettségekből - a sors bőven juttatott, az a tapasztalatom, hogy akár közművelődési, akár emberbaráti egyesület, ha az már egy néhány éve fennállott és áll, vészit a vonzerejéből. A közönségnek mindig uj kell, vagy olyan, ami kézzel fogható haszonnal lúd kecsegtetni. Ebben ta­lálom a magyarázatát annak, hogy mihelyt a haszon­nak csak némi reménye is kínálkozik valahol, ott szinte határokat nem ismer a versengés, a buzgólko- dás; mig ott, a hol effektive nem kínálkozik nyere­ség; ott állandóan egy-két régi közismert egyén pró­bálgatja lobogtatni az altruizmus zászlaját. Nem akar ez dicséret lenni azoknak, kik leiek­ből, önzetlenül szolgálják a közt, mert szerintem ez mindannyiunknak kötelessége volna. Vad sem akar lenni azok ellen, akik a korszellem hatása alatt szinte irtóznak résztvenni a polgártársaink közös sorsát ér­deklő dolgok intézésében. Mégis, hogy ha kevesen is vagyunk, kik ennek a szatmári kereskedelmi társulatnak — varosunk e legrégibb, másfél évszázados testületének — fei.n- tartásához szigorúan ragaszkodunk, ez azért van, hogy reméljük eljöttét egy jobb időnek, midőn megsoka­sodnak az önzetlen emherek, vagy azok, kik átérzik a szövetkezésben szuny adu hatalmas erkölcsi erőt: s akkor azok egy biztos létező alapot találnak, melyet ták a főispán leányának és Margit első pillantásra ha­lálosan beleszédült Szemerey hires égszínkék szemébe, > fülig beleszeretett az igénytelen aljegyzőbe. Margit, mint jónevelésü leány, mindjárt feltárta szive titkát apja előtt s a hatalmas férfi, ki előtt reszketve állt meg minden földi halandó, megadta magát imádott gyermeke patakzó könyeinek. Másnap a főispán személyesen látogatta meg Szemereyt. Ez elsápadt a hatalmas four köszöntésére s nem tudta mire vélni a büszke Bánhidy Leopold nemes leereszkedését. A főispán ötölt, hatolt, nehe­zére esett a beszéd e kényes ügyben, de végre is győzött az apai szeretet s elmondta jövetelének cél­ját. Leplezetlenül beszélte a bámuló fiatalembernek, hogy leánya a megyebalon beleszeretett s azóta se éjjele, se nappala s o nem akarja, hogy leánya, egyet­len féltett kincse áldozatul essek szerelmének. Azért jött ö személyesen, hogy felbátorítsa a fiút s ő kérje fel, kérje meg leánya kezét. Szegény főispán mire befejezte mondókáját, hom­lokáról csak úgy csörgött a verejték, oly nehezére esett magát ennyire megaláznia. Szemerey Béla pedig csak úgy bámult, mint aki eié a sustorgós villám csapott le. Nem tudta ébren van, avagy álmodik csupán, hiszen Dárius kincse fekszik előtte, csak ki kell nyújtani kezét, hogy az övé lehessen a Bánhidy nemzetség mesés vagyona. tíánhidy Leopold nem engedle szóhoz jutni. Mig arcán gúnyos mosoly vonaglolt keresztül, mondái — A választ pedig öcsém hozd el személyesen kastélyomba, hadd örüljön neki az én kicsi Margit lányom. Ezzel eltávozott. ha megvan, megmunkálni, tovább fejleszteni kisebb feladat leszen, mintha az alapot is nekik kellene megteremteniök. Az elmúlt évről számottevő eseményekről — sajnos — nincs módom beszámolni. A szükséghez képest megtartottuk választmányi üléseinket, nem nagy érdeklődéssel (legalább a megjelentek száma ezt mutatja). Elintéztük a különböző hatóságoktól társulatunk­hoz érkezett iratokat. Megcsináltuk a statisztikát, vé­leményeket adtunk a különböző szakkérdésekre, be­szedtük a tagdijakat s az ezért járó köteles rekom- penzációt nyújtottuk is. Eredménynek elég sivár s még abban sem ta­lálok vigasztalást, hogy a legtöbb társadalmi intéz­ménynél igy van, vagy — mi még roszabb — ta­lán igy nincs ! Egyetlen kiemelkedő momentum, hogy miként a múlt évben, úgy az idén is a társulatnak védőszár­nyai alatt sikerült a kereskedelmi alkalmazottak to­vábbképző esti szaktanfolyamát ismételten megnyitni, fenntartani s a szükséges kerületi kereskedelmi ka­marai és államsegélyt megszerezni. Ezen tanfolyam vezetése az idén is Dunay Sán­dor felső kereskedelmi iskolai igazgató kezébe volt letéve s neki, valamint buzgó kartársainak: Zsolnay és Baumgarten kér. isk, szaktanároknak sikerült a ke­reskedő ifjúságban a tanulás iránti kedvel nemcsak fenntartani, de fokozni s állandósítani. Ezt mutatja az a körülmény, hogy a tanfolyam hallgatóinak száma az idén gyarapodott, mig a kimaradottak száma csökkent. Különben e hóban fognak hivatalos felsőbb ellenőrzés mellett a vizsgák megtartatni s az ered­ményről annak idején az igazgató ur fog részletesen beszámolni. Mindenesetre örömünkre szolgálhat az a tudat, hogy kereskedő ifjúságunk tekintélyes része szívesen keresi és meg is találja az alkalmat a továbbkép­zésre. Ma már csak kellő tudással biró kereskedő I állhatja meg helyét úgy az üzletben, mint a társada­lomban ! Szükségesnek tartom a m. t. Közgyűlésnek tu­domására hozni, hogy a debreceni kerületi keresk. és iparkamara közelebbről átiratot intézett hozzánk a telefon-interurban beszélgetések dijának némi mér­séklése iránt a közeli viszonylatokban. — E tárgy­ban választmányunk azt kérte, hogy Szatmar, M- Sziget és Szatmár—Debrecen viszonylatokban felére — tehát 1 koronára — mérsékeltessék a 3 petces beszélgetés dija. Szemerey még soká bámult utána, egészen, mig a négyes fogat felverte por teljesen eltakarta jövendő apósa hatalmas termetét. Csak most ocsúdott fel bámulatából. A fényes, kápráztató ajánlat kis időre eltompitotta agyvelejét, de most már tisztán állott előtte a helyzet. A főispán megkérte leánya részére a kezét. Felkacagott. Micsoda ábrázatokat meresztenek majd reá hivatalnoktársai, ha tudomásukra jut az eset. Ha ő mondaná el nekik, el sem hinnék, bolondnak tartanák. Félelmetes szerencse. A főispán veje ! Hirtelen eltorzult homloka. Hát Magda? Mi lesz a tiszteletes leányával? Hiszen egész lelke, minden idegszála hozza vonza. Most már ő is izzadni kezdett. Agyát a benne kavargó gondolatok szinte elkábitották. De csak rö­vid ideig tartott a bensőjében dúló nemes felbuzdulás. A gazdagság zöldszinü démona győzött. Izgatottan kereste elő fiókjából azokat az illa­tos, rózsás levélkéket, melyeket Magda gyöngysorai ékiteltek. Összekötözte őket s rövid száraz levél kí­séretében, melyben az ő leveleit kéri, — ha ugyan megvannak még — eiküidötte a leánynak. Másnap ünnepies díszbe vágta magát s megkérte a főispán leányát. A világ talán régen bámult olyan nagyot, midón az eljegyzés hírét hordták széjjel a vdinpapirosra nyomtatott meghívók. A lakodalom is megtörtént. Semmi sem zavarta meg azt, ha csak az nem, hogy Kazay Magda úgy el­tűnt hazulról, mintha soha honn se lett volna. Némelyek szerint a vízbe ölte magát, mások sze­rint világgá bujdesott. De ugyan ki is törődött egy Szintén a kamara értesített több iparos- és ke­reskedő ifjúnak szánt különböző célú és nagyságú ösztöndíjakról. Az erre vonatkozó hirdetményeket ki­függesztették az ifjúsági kör helyiségében s gondos­kodtunk a hirlapi közlésről is. Ez alkalmat használva fel arra is, hogy a Köz­gyűlést arra kérjem, hogy úgy a kereskedelmi m. kir. minisztériumnak mini, Mártonffy Márton udv. taná­csos uruak az idén is kegyesen folyósiíott 600 ko­rona tanfolyam segélyért, valamint a debreceni ke­rületi keresk. és iparkamarának szintén e célra 300 korona segélyért köszönetét mondjon. Ezen említett két nagy lelkű támogató nélkül nem lett volna meg­tartható a tanfolyam, mert a hallgatók a csaknem 8 hónapos képzés költségeit nem birlák volna el­viselni. Legyen szabad remélienürik, hogy mindkérsé gélyt a jövőre is megkaphatjuk s igy számokban nem értékelhető tudást adunk törekvő kereskedő ifjúsá­gunknak ! Ugyancsak e helyen kell megemlítenem, hogy Páskuj Imre eln-ök és Roóz Gyula alelniik urak vol­tak szívesek újabban a taggyüjtés fáradságos és há­látlan munkáját magukra vállalni. Legyen sikere mun­kájuknak s fogadják elismerésünket buzgnlkodá- sukért ! A tagok létszámáról, valamint az anyagiakról a pénztáros fog beszámolni. Megbízatásunk a jövő 19IO. évben fog lejárni s joggal hiszem, hogy akkora már társulatunk létszám ban megerősödve s ifjú tetterős tagokkal gyarapodva újíthatja meg társulatunk szervezetét s több energiá­val, lelkesedéssel s váll vet ett buzgalommal fogja szol­gálni a kereskedők ügyét, mint tehettük mi fogyaté­kos erőinkkel 1 Szükség is van a megújhodásra is, tömörülésre is; mert a társadalom minden része szervezkedik s ebben nyer erőt a vértelen küzdelemhez. Ha mi nem vesszük ki a magunk részét, úgy még a vértelen harcban is el fogunk vérzeni 1 Ha kereskedőink nem törődnek a maguk, az egyakarás sorsával, ugyan kitől várhatnák ezt ?! Éppen azért fűzök nagy reményt a megindult taggyüjtési mozgalomhoz, hogy a kereskedők végre- valahára belátva magukra hagyatottságukat; szeretni fogják önmagukat és egymást s egyesülve fogják el­érni mindazt, amit eddig sem társadalmi, sem köz- gazdasági, sem törvényhozási téren elérniük nem si­került ! Vajha úgy lenne! Szatmár-Németi, 1909. május 9. Thurner Albert, titkár. ártatlan falusi liba cselekedeteivel?! Szemerey rá sem ért volna. Annyira igénybe vette minden idejét, a nászút programmjának összeállítása. * Az ifjú pár elutazott. Velence legelőkelőbb szállójának portása földig hajlongott a magas urasa - gok előtt. Béla kiült az erkélyre, hogy élvezze a langyos esti szellő lágy, suhogó fuvalmát. Margit ezalatt remek pongyoláját öltötte magára. Az olasz ég sötétkékjéből az ezernyi csillag, mint megannyi sugárzó drágakő tűzött le a magasból, Messziről a gondolaerik harmonikus danája hal­latszott. A Canalegranden pedig száz meg száz apró gondola siklott nesztelen tova a tenger tükörsima fe­lületén. Csak egy elfojtott kacaj hangzott fel a csó­nakok mélyéből. Szemerey pedig belebámult a csillagsugáros éj­szakába. Elgondolta, hogy rövid idő alatt mily nagyot fordult sorsának kereke. íme, a szegény megyei aljegy­zőből most hatalmas ur lelt, ki vagyonával ezreknek parancsol, ki előtt szolgák serege hajlong. De hiába ! Az olasz ég sejtelmes varázsa, a jó­lét, a kényelem, mely körülvette, felesége odaadó imádata nem tudták azt az űrt szivében betölteni, mely ott sajgotf, olt égett szive kellős közepén s mely mos', mikor boldognak kellett volna érezni magái, jobban fájt, jobban tüzelt, mint valaha. Az esti szellő egy mélabus akkordot sodort fe­léje S most eszébe jutott Magda. Magda, akit imádott s elhagyott s két kövér könycsepp gördült le szem­pilláiról a tenger sós hullámaiba . . . Posztó és gyapjúszövet újdonságokban BW* legoícssőbb bevásárlási fórrá« Weisz Ernáiméinál, = a Pannónia mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents