Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1909-04-18 / 31. szám

XIII. évfolyam. Szatmár, 1909. ápril 18. Vasárnap. 31. szám. gSi3g; . .1 -----.,-^.„-,8 < • ... -----.---------■-------------------------------------------~ ------ :....:..................:----- _ .......--~x*mr -mrjg- ■--■■■ ------~------'----—----­A „ SZATMÁR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. IsAPVKZÉR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. SZERKESZTŐ: FERENCY JÁNOS. SZERKESZTÉSES ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. ===== Telelon-szám 80.= MlndennemS dijak Szaimáron, a kiadóhivatalban flzetendók. A zenekar kérdéséhez. Miután egészen bizonyos, hogy ama fel­ség-folyamodvány, melyet a honvéd-zenekar át­helyezése ügyében küldött a város a kabinet- irodához, eredményes nem lesz és a honvéd­zenekar tőlünk rövid időn belül eltávozik: a legnagyobb ideje annak, hogy gondolkodjunk, mint lesz, hogy lesz a jövőben, szervezni kell e egy zenekart, vagy anélkül maradunk? Senki sem vonhatja kétségbe, hogy ez a kérdés első sorban is a színház kérdésével függ össze. Ha nincs katonazenekar és nincs másféle zenekar, úgy a színháznak sincs zenekara — enélkül pedig valóban színház se lehet. Mert ha a város belemenne abba, hogy a minden­kori színház-igazgató saját zenekart tartson, — úgy az egész színház-kérdéssel mint kultur-kér- déssel végeztünk. Ez olyan devalvációja lenne a város művészeti kultúrájának, amire gondolni sem jó. IJgyan hogy nézne ki az a színházi előadás, ha az orchestrumban 8 mondd nyolc szál legény húzná keservesen . . . ? Mert az is vitán felül áll, hogy ennél több tagot szám­láló zenekart a direktorok nem tarthatnak. Ha a város akár a jelenlegi direktort kényszerítené, hogy jövőre legalább is 20 tagú zenekart szer­vezzen, akár pályázati feltételként tűzné ki, hogy az igazgató ilyen zenekart köteles föntar- tani, — úgy egészen bizonyos, hogy a mai direktor gondolkodás nélkül futna el a szín­háztól és a kiírandó pályázatra egyetlen józan Emlékezés. Busán lapozgatok nótás kis könyvemben, Dalok vannak benne, összeszedve, rendben. Ez a könyv lelkemnek hosszn olvasója, Idegen szemeknek Gúnyos mosolyától két kicsi kéz ójja. Az a két kicsi kéz elém leszi néha, Ha rá esik szemem, tekintete méla, Beszédes szeméből néma kérdést hallok: Ahogy nem rég, mindig Játszi, ifjú kedvvel áh, miért nem dallok?! Két szép szemedből csak hadd hulljon a zápor, Kivándoroltam már szép Meseországból. Elfeledtem én már azt a légi hangot, Az élettel küzdve Megreszketett karom: nem bírja a lanlol! . Bur eszü színigazgató sem reflektálna. A mi szín­házi viszonyaink — a Krémer regime alatt történt csodálatos föllendülés dacára sem olya­nok, hogy a színházi direktorok megfelelő sa­ját zenekart tudnának foglalkoztatni. És nincs rá mód, hogy ezen segíteni lehetne. Hiába jönne hozzánk a legelső vidéki direktor a leg­első vidéki társulattal, — nem lehet számítani arra, hogy a közönség jobban kultiválja a színházat. Hiába próbálnánk jobb u. n. kerületi be­osztást ,hiába rövidítenénk vagy hosszabbítanánk meg a szezont, — több jövedelemre a direk­tor semmi körülmények közt sem számíthat. Csupán a színházi helyárak jelentékeny föl­emelésével lehetne a bevételt annyira fokozni, hogy az igazgatót megfelelő zenekar tartására kötelezhessük. Már pedig a színházi helyárak­nak további emelése olyan absurdum volna, amelyről igazán komoly szó sem eshelik. Ha tehát belátjuk, hogy 8 emberrel zenés darabot a színházban előadatni nem lehet és hogy a mindenkori igaz^amt nagy zenekar szer­vezésére nem kötelezhetjük, úgy csupán egyet­len módja van a zenekari kérdés helyes meg­oldásának : egy városi zenekar szervezése. Hogy egy jól szervezett városi zenekar a színház igényeit tökéletesen kielégi heti, — az természetes, sőt azt merem mondani, hogy eb­ben az irányban jelentékeny haladást és a színház művészeti nivóját illetőleg határozott emelkedést várhatunk. Mert igaz bár, hogy a katonazenekarok eléggé rulinirozott és vérbeli zenész-emberekből állanak, de az is igaz, hogy ezekben a katona-muzsikusokban egy csöppnyi lelkesedés, egy csöppnyi művészi buzgalom sincs és amit előadnak, azt a legszigorúbb kö­telesség-teljesítés gyanánt adják. Példa rá a mi mostani zenekarunk, melynek kebelében alig van ugyan egy-egy igazán képzett zenész, de abban valamennyien egyöntetűek, hogy olyan nem bánomsággal, olyan szárazon és vér nél­kül játszanak, hogy ez a zenekari „spleen“ szinte megdöbbentő. Unottan dolgozhatik egy városházi Írnok, de egy zenész ember lélek nélkül semmit sem produkálhat. Az ilyen munkával szemben egy jól össze­állított zenekartól nemcsak élvezetesebb és művészibb eiőadást várhatunk, de módunkban van az is, hogy tőle ilyet követelhessünk is, amit katonáktól bizony nem is merünk meglenni. A színház zenekari kérdésén kívül is sok szempont szól amellett, hogy egy városi zene­karunk legyen. Nem szükséges ugyan, hogy minden héten kétszer térzene legyen a piacon, mert én ab­ban a véleményben vagyok, hogy vagy sétál­junk, vagy zenét hallgassunk (a kettőt egyszerre valójában nem is lehet), de amellett nagyon is vagyok, hogy a város polgársága ingyen része­süljön abban a magasabb zenei élvezetben, amit egy nem cigánybanda, hanem egy művészi tes­tület előadása nyújtani képes. Ha tehát kétszer hetenkint a melegebb időszakban a Kossuth- kert megfelelő (és nem a szokott domb tete­jén) terén, akár terített asztalok mellett, akár ülő-helyekkel berendezett helyen a zenekar előadást fog tartani, úgy pompás alkalom lesz III • i Korai ytrminné kész ruha üzletében a tavaszi idényre női felöltő újdonságok, férfi ruliLilj:, Szatmár, Deák-tér, Fehérház mellett felöltők, gyermek ruha különlegességek legolcsóbban és legjobban csakis ott szerezhetők be. .«I TÁRCA. Megzavart visszaemlékezések. Irta : Imrei Ernő. Kinek nincsenek emlékei? Szép emlékei, melyek minél távolabb maradnak el az embertől, annál tün- déribb szint és alakot öltenek. Egész mese fejlődik a múlt kedves képeiből: aranysugaras, ezüstfényes, vi- rágillatos mese. Nehány kedves emlék sok tenger szo­morú napot képes eltüntetni. Varázshatalommal felül­kerekedik, kiszínez, besugaraz úgy, hogy a sirba ké­szülő öreg, ha meg-megáll s visszapillant a nehéz na­pokkal teli életre, sóhajjal suttogja: — Álom volt! De hamarosan hozzá is teszi már: — Szép volt! Egy néhány szép emlék kibékíti az embert, a világ vad, kíméletlen rohanásával. És kinek nincse­nek emlékei? — Van olyan ember? . . . Valóságos ünnepet csinálok az év egyik napjá­ból. Egy tavaszi napból. A jázmin akkor illatoz át­ható erővel és az ain afa pompázik rózsás fehér színben Jázmin illatosak és rózsás fehérek azok az em­lékeim is, melyek e tavaszi napot ünneppé avatják. Gyerekek voltunk. Tavasz volt a korunk is. Ártatlan fehér, rószásan kedves és jázmin-illatosán édes tavasz. Fogalmunk se volt róla, bogy a tavasz után perzselő nyár, a nyár után gyöngén tavasz-visszfényes ősz és áz ősz után hidegen nyugalmas tél következik. Azt gondoltuk, a jázminillaf, az almafavirógszir- mok hullása : végtelen, Pedig milyen gyorsan tovább- lebbenő tündérálmok 1 Huss 1 — Volt — nincs 1 Ma is ünnepeltem. Isten tudja hányadszor? Eh, meg se nézzük, hányadszor. Minek ? Hogy lásssam: mekkora távolságban van már tőlem tavaszom szép napja? Igen. ha ezáltal visszaparancsolhatnám a ta­vaszt .. de igy ? ... Az ember letép a kalendárium­ból egy lapot. Azt jelenti: egy nap oda. Kisértsd meg visszateremteni a már egyszer elmúlt huszonnégy órát. Mindössze meglehetnéd, hogy a letépett kalendárium­lapot visszaparancsolod a helyére . . . még ezt sem egészen tökéletesen. Itt ülök a keretre nyíló ablak mellett. A hold ugyancsak összeszedte magät. Mily nagy megerőltetés­sel világit a kölcsönvett fenynyel. Mily öntudatosan mosolyog. Bizonyára azt hiszi az öreg mászkáló oda­fenni, hogy az emberek még csak nem is sejtik, mek­kora huncutsággal szórja a mástól lopott sugarakat. Ő csak mosolyog, öntudattal. Pedig, ha tudná, mekkora sunyisággal kispeku- t lálták már összes csalafintaságát és mióta I

Next

/
Thumbnails
Contents