Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)

1909-04-14 / 30. szám

XIII. évfolyam. ___ Szatmár, 1909. ápril 14. Szerda. _______________30. szám. A „ SZATWIÁR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ES VASARNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. j i. j i L l ijriii WJL.LJ1I___i iL.iniiiiii i ÜA PVKZÍE: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: | SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS, j FERENCY JÁNOS. BaBBg. 'J-L'ILL- jraBIBEagSgli™»")™’!» «..mi mi..... .—1.1. ni mm .. in.ii. mmm«■—— .........un........ SZ ERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. = Telefon-szám 80.-~r=z Mindennemű dijak Siatniáron, a kiadóhivatalban Szetendík. Dr. Kelemen Samu orsz. képviselőnk beszámolója. Dr. Kelemen Samu orsz. képviselőnk ápril 12-én, husvét másodnapján, délelőtt 11 órakor, a »Vigadó* nagytermében tarlotla meg beszá­moló beszédét. Dacára a borús, szeles és esős időnek, már íéltizenegykor sűrű rajokban kezdett gyülekezni a választó és érdeklődő közönség a nagy te­rembe s tizenegyre annak minden zugát meg­töltötte. A karzatot is tömött sorok tartották megszállva. A rendre a csendőrség ügyelt, de a nagy gyülekezetben mindvégig oly példás rend ural­kodóit, hogy a csendnek őrei akár el is ma­radhattak volna. Az elnöki emelvény ezúttal a terem keleti részén volt fölállítva. Itt foglallak helyett Cso- may Imre pártelnök, Bőd Sándor alelnök, dr. Bródy Ernő orsz. képviselő, mint vendég, Tei- lelbaum Herman bankigazgató, Hajdú Károly városi kapitány, a rendőrség képviselője s még többen. A nagyméretű terem első padsorait az ügyvédi, orvosi, hivatalnoki és kereskedői tes­tületeknek, társadalmi, egyesületi és társnséle- lünknek képviselői gazdag számban töltötték meg. A választó polgárok s az érdeklődő közön­ség nagy sokasága impozáns képet kölcsönzött a szinüllig zsuffolt teremnek. A képviselő zajos és hosszantartó éljenzés közt tizenegykor érkezett meg s a két pártelnök közölt foglalt helyeit. A nagygyűlést Csomay Imre pártelnök az éljenzések csilapodtával a következőleg nyitotta meg: T. választó-polgárság ' Kedves függetlenségi párt­tagtársaim ! Üdvözlöm, köszöntőm mindannyiukat, akik itt megjelentek; az ünnep hátra levő részében kelle­mes ünneplést kívánok, itt ebben az órában pedig figyelmét kérek,! (Éljenzés.) Uraim! Én ám bátor »Isten kegyelméből csak függetlenségi és csak 48-as párti* vagyok, de mégis jónak láttam az egész választó-közönséget erre a gyűlésre, amikor a mi szeretett képviselőnk bezsámoló beszédet mond, meghívni. Ezért legyenek szívesek a forma kedvéért nekem megengedni azt, hogy én az ö-szes jelenlevőket most hirtelen egy gyűléssé alakítsam át és megkérjem, önöket, hogy egyezzenek bele abba, hogy én ezt a gyűlést elnökként levezessem. (Éljenzés és helyeslés) Egyezzenek bele abba, hogy jegyzőkönyvvezetőképpen felkérjem dr. Récz Endre ügyvéd urat. (Helyeslés.) T. polgártársak 1 A képviselő ur beszámoló be­szédet mond ilt előttünk ; megemlíti bizonyára a múltat mindenesetre, a jelen súlyos helyzetet és ta­lán még a jövőre vonatkozólag is tud nekünk felvi­lágosítást adni. Hallgassuk meg hát előterjesztését odaadással és kellő figyelemmel. Ezért a gyűlést tisz­telettel megnyitom és felkérem a képviselő urat, hogy beszámoló beszédét mondja el előttünk, amely­hez szerencsét és sikert kívánok már előzetesen. (Élénk éljenzés.) Most dr. Kelemen Samu országgyűlési kép­viselő emelkedett szólásra s ötven percig tartó nagy beszédben ismertette azokat az alapvelő politikai aktuális kérdéseket, melyek a mai za­varos helyzetet létrehozták s melyek egyúttal a kibontakozás kulcsát képezik. Az általános, nagy figyelemmel hallgatott, sűrűén éljenzett és zajos tetszést aratott beszé­det a képviselő mindvégig lankadatlan, friss erővel s legkisebb jele nélkül a fáradtságnak mondta el; teljesen uralkodott nagy anyagja fölölt, a helysetel kristályos magaslatból Ítélte meg s egyedül lehetséges politika gyanánt a demokratikus szabadelviifüggetlenséget jelöli ki. Beszédének ereje, szónoki szépségei s vá­lasztékos eszmemenete sűrűén ragadták meg s s villanyozták föl a hallgatóságot. A hatalmas beszéd igy hangzik: Tisztelt Polgártársaim! (Halljuk! Halljuk! Mielőtt beszámolóbeszéd lartására határoztam volna el magam, természetszerűen föl kellett vetnem a kérdést: van-e arra szükség, tehát van-e rá ok, hogy a törvényhozásnak és abban az én csekélysé­gemnek működéséről önök elölt beszámoljak ? Ha a beszámolót pusztán úgy fogom föl, mint visszapillan­tást a múltba, ha hivatását jórészt kimeritettnek talá­lom a törvényhozás alkotásainak adatszerű fölsorolá­sában, akkor ilyen beszámolóra ma valóban nincsen szükség. Bárki is legyen az, aki kézbe veszi az elmúlt három évnek lörvénytárát el kell ismernie, hogy a lefolyt korszak a törvény alkotások terén nem volt meddő. A törvények egyes részleteiről az egyes törvények irányzatáról eltérők lehetnek a vélekedések. Magam sem értek egyet minden részlettel és minden irány­zattal, — de az alkotások jelentősege elvitázhatatlan. Még kevésbbé van szükség erre a beszámolóra, személyes szempontokból. Egyaránt ízléstelennek tar­tanám, ha akár azokkal a fölötte szerény érdemekkel kérkedném, amelyeket netalán megszereznem sikerült, akár hivalkodva tárnám föl Önök előtt a sebeket, ame­lyeket a közélet becsületes harcaiban kaptam. Olyan embernek, aki a nyilvános élet légkörében moz<*g, minél kevesebbet illik beszélnie saját cselekedetei­ről, hanem arra kell törekednie, hogy cselekedetei tudjanak beszélni ő róla. (ügy van.) Az elmúlt idők alkotásainál tehát, azt hiszem, ebben a pillanatban jobban érdekel mindnyájunkat a mai helyzeti, amelyről nem lehet tagadni, hogy felette komoly és súlyos válságokat rejt magában. Rá akarok világítani az okokra, amelyek ezt az alakulatot elő­idézték. Mert csak az okoknak tiszta fölismerése mellett láthatjuk meg az irányt, amely egy állandóbb jellegű kibontakozás felé vezet. Négy kérdés az, amely a mai politikai helyzet­nek homlok-terében áll: a pártoknak egymáshoz való viszonya, a bank-kérdés, a választói jog — és méltóz- tassanak megengedni, hogy ezekhez negyedikül sorol­jam azt, aminek különösen a közel jövőben való nagy jelentőségét ma még nem látják elegen: ez a nemzeti­ségi kérdés. Ezekről akarom Önök előtt elmondani tisztán egyéni vélekedésemet. (Halljuk! Halljuk!) A pártok helyzete. T. polgártársaim I Mindannyian tudjuk, hogy a mostani kormányzó pártoknak szövetsége eleimén támadó célzatú volt. Az alkotmányellenes uralomnak idejében ez a szövet­kezés védelmi jellegű lett. Veszdelemben forogtak az al­kotmánynak leglényegesebb biztosítékai. A kormányzat uj jogokat Ígért a népnek, de részben nem tisztelte, részben elkobozta a már kivivott népjogokat is. Nem volt tehat alaptalan a gyanú, hogy ezekuek az Ígéretek­nek célja nem annyira a népjogok kiszélesítése, mint egy abszolút irányú hatalom sáncainak megerősítése volt. Ebben az időben hangzott fel a mindnyájunk előtt ismert jelszó: >félre kell tennünk mindent, ami ben­nünket szétválaszt, meg kell keresnünk mindent, ami egyesit.« A történelemnek megújuló ujmutatása volt az, hogy az osztrák sorvasztó és beolvasztó törekvé­sekkel szemben Magyarország csak úgy állhat meg, ha ennek a hazának minden fiát egy táborban egye­sítjük. Ez az egyesítés nem történhetik meg, csak a magyar állameszme körül, mert más egyesítő pontunk nincs, és leghathatósabban a szeretetnek eszközeivel történhetik, mert. csak a szeretet az igazi állandó egyesitő erő, áz erőszak az elnyomatásnak és gyű­lölködésnek bomlasztó érzését kelti föl. Ennek a köztudattá vált meggyőződésnek a ha­tása alatt kerestük az érzelmi ellentéteknek enyhíté­sét a nemzetiségekkel, abban a reményben, hogy en­nek a fonalán engedni fog majd a politikai feszültség is. Ebben a tudatban igyekeztünk a magyar állam- eszme szamára megnyerni a szocialistákat, részben szociális alkotásokkal, amelyek a fennálló gazdasági és társadalmi ellentétek élességét tompítják, részben a népjogok kiterjesztésével, amelyhez régi ígéreteink is kötöttek. Ez a köztudattá vált meggyőződés csődjét, jelentette minden olyan politikai iránynak és párt- alakulásnak, amely akár nemzetiségi, akár faji, fele­kezeti, vagy bárminő más jelszavak alatt a magyar állam és társadalom egysége helyett annak szétbon­tását szolgálja. Ez a köztudat volt az, amelynek szinte kényszerítő hatása alatt a néppárt is egyelőre felfüggesztette a maga politikájának egyoldalú, aggresz- sziv felekezeti jellegét. A függetlenségi párt háttérbe helyezte azokat a törekvéseket, amelyek mint a per- sonal-unióval kapcsolatosak, amúgy is csak egy messze jövőben várhatnak megvalósulásra és fokoza­tos előkészítést igényelnek. Megtette tehát a maga részéről a szükséges lépéseket arra, hogy egyelőre szorosan ennek a nagy parinak keretei mellett, de ké­sőbben előreláthatólag a párt keretein belül egyesít­hesse mindazokat, akiket igaz szeretet fűz a magyar alkotmányhoz és ennek a szabadság szellemében való tovább fejlesztéséhez. Mi más ez, t. uraim, mint a szabadelvű és de­mokratikus függetlenségi eszmének a diadala, amely­ről újból bebizonyosodott, hogy az Magyarországon nem puszta esetlegesség, hanem történelmi — ennél is több fizikai szükségesség, (ügy van.) A függtnienségi, sőt az egyetemes magyar politi­kának ettől az egyenes vonalától azonban mind erő­sebb elhajlás mutatkozott, amint a szövetkezett pár­tok a kormányhatalmat átvették A közéletnek minden tényezője hibás ebben. Jól tudom, hogy a felelősség azért, ami történik mindig a többségi pártot terheli. De jogom, sőt kötelességem rámutatni a kisebb­ségnek hibáira és bűneire is. A volt szabadelvű párt az 1905-iki választások után kardcsapás nélkül en­gedte át a teret a többségnek. Félrevonult. Milyen hiba volt ez a párt részéről önmagával szemben, ehhez semmi közöm; kétségtelen, hogy vereségét még a va­lódinál is nagyobbnak, teljes megsemmisülésnek tün­tették föl. — Hogy minő hiba volt ez a nemzettel szemben, azt nekem, a politikai ellenfélnek is jogom van számon kérni tőle. Közel egy esztendőn át folyton azt hangoztatták velünk szemben, hogy a többségnek kötelességei van­nak, át kell vennie a kormányzást. Ám de, a kisebb­ségnek is vannak kötelességei, ellenőriznie kell a kor­mányzást. Fokozott kötelességük ez azoknak, akik évtizedeken átélvezve a hatalmat, kihasználták annak minden politikai előnyét; erkölcsi kötelességük tehát, hogy részt vegyenek a nemzet munkájában, akkor is, amikor ez pusztán áldozatok hozatalával jár. A függetlenségi pártnak amikor kormányzásra jutott kötelessége volt, hagy politikáját a lehetőségek­hez idomítsa addig a határig, amig programmjával, elveivel és elvei megvalósításának lehetőségével össze­Korai yírmintté kész ruha üzletében a tavaszi idényre női felöltő újdonságok, féri i ru liák, Szatmár, Deák-tér, Fehérház mellett felöltők, gyermek ruha különlegességek legolcsóbban és legjobban csakis ott szerezhetők be. ------­II I

Next

/
Thumbnails
Contents