Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-04-07 / 28. szám
XIII. évfolyam. 28. szám. Szatmár, 1909. ápril 7. Szerda FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATNIÁR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. Játékszenvedély. Most foglak el egy postafőtisztet, aki a baccarat miatt lopásra vetemedett. Ha társadalmunkat figyelmes szemmel nézzük, igen sok apróbb s nagyobb szépség hibát észlelhetünk rajta, melyek egyszerű kozmetikus beavatkozással nem gyógyíthatók. Sok félszeg- ség, még több veleszületett vérbeli káros tulajdonság jellemzi ezt e mi keletről elszármazott s nyugatba oltott nemzetünket. Vérmérsékletével járó s káros befolyású tulajdonsága azonban, mely nem egy katasztrófához vezetett, az a mérhetetlen játékszenvedély, melylyel mindannak, mivel a hirtelen vagyonszerzés összeköttetésben áll, hódol. A lóverseny, kártya, sorsjegyjáték, stb. stb. sehol oly sok és szenvedélyes hívőre nem talál, mint a mi tejjel-mézzel folyó országunkban, társadalmi életünk s gazdasági továbbfejlődésünk legnagyobb kárára. Mintha az ázsiai tüzes, sürü vér megkívánná azt, hogy agybrrttfó, idegrezeglető, léleksorvasztó játék ritkítsa meg annak folyását, mintha természetünkben rejlenék az a káros befolyás, mely a játékszenvedély kielégítése felé visz, ragad, hurcol. Ha a külföldi játékklubbokat szemügyre vesszük s azok idegenforgalmi statisztikáját vizsgáljuk, úgy arra az elszomorító tényre jutunk, hogy a nemzetek nagy vándorlásában a magyar az, mely aránylag a legnagyobb kvótával képviselteti szülötteit, e pokolbeli tanyákon. A magyar, a gavallér faj az, mely e külföldi játékbarlangok milliós hasznát elősegíti s ez a nemzet az, mely keserves filléreivel járul e hatalmas intézmények erősítéséhez. S nincs erő, nincs hatalom, mely e szégyenteljes gyöngeségünk elejét vehetné. Beleásta magát egész társadalmunkba, kivéshetetlenül, kiirthatatlanul. A legalsóbb néposztálytól a legmagasabb körökig dúl ez átkos szenvedély s a kis korcsmákban ép úgy dühöng, mint a fényes klubbok s kaszinókban. Kincs kivétel, nincs különbség, mindnyájan egyformán s szégyen- teljesen nyögünk átkos természetünk e fattyúhajtása alatt. Sajnos, az intéző körök is szemet hunynak a játékszenvedély dühöngő s fölötte káros pusztításai felett, mert hiszen a legjobb barátaik, sőt legtöbbször jó maguk is benn ülnek azoknak a kaszinóknak, klubboknak elnökségében, igazgatóságában, melyekben a legtöbb áldozatát szedi e kórság. A modern kulturállamokban börtönbüntetéssel sújtják a hazárdjátékok űzőit. Nálunk, bizony kegyelmes és enyhe kézzel büntet az idevágó törvény, mert a legrosszabb esetben, ha valakit tiltott játékon fognak s akkor is nyilvános helyen, csupán kihágást állapítanak meg, melyet szerény pénzen válthat meg a let- tenérl. Ausztriában szintén kihágásnak tekintik, de olt a külföldi honosokat ily vétségben marasztalva, ki is utasítják. E kiutasítás már nem egy előkelő mágnásunknak jutott osztályrészül De a gyepen, a banküzletekben s a kaszinókban nálunk büntetlenül áldozhat mindenki káros játékszenvedélyének. Noha a saj ó a lóversenyjáték ezer s ezer elbukott áldozatáról rikító statisztikát vezet s a kaszinókból kiütköző, kiszivárgó rettenetes tragédiák nyomán megindul a nagy nyilvánosság előtt a baj megelőzését követelő preventív intézkedések hangoztatása, mégis, mihelyt a kedélyek kissé lecsillapodtak, a játék kezdődik elölről és senkinek sem jut eszébe, hogy gátat vessen ez öldöklő szenvedély rohanásának. Maga az állam is előmozdítója e betegségünknek, hiszen minden lehelő és lehetetlen alkalmakkor sorsjegy kibocsájtásokai engedélyez s fővédnöksége alatt áll az osztálysorsjáték, mely már a legalsóbb néprétegbe is ép úgy belevette magái, mint annak idején a lottójáték, melynek megszüntetését mindnyájan, kik a nemzet jövendőjével csak kissé is törődtünk, őszinte örömmel fogadtuk. S pusziit a játék. Ma itt, holnap ott halljuk a gyászos anyagi romlások hirét. S az ok ? Legtöbbször a játék! A társadalom ennek a bajnak a megszüntetésére gyönge. Az államhatalom szigorú intézkedése szükséges, hogy mihamarább végét szakassza romlásunk e végzetes miazmájának. TÁRCA. A legutolsó muszka háborúk. — Irta: Makay István. — 1. Napolaon, a franciák világhírű császára, egyébként azon kornak legnagyobb hadvezére és lángszelleme mondotta 1812-ben, a franciákra nézve szerencsétlenül végződő orosz háború után, hogy „Európa 100 év múlva vagy muszka lesz, vagy Oroszország megszűnik számot tevő tényező lenni a hatalmasságok közölt.« A múlt század középső évtizedeiben, amikor is Oroszország rengeteg területeket hódított meg Ázsiában, úgyhogy európai és ázsiai birtokai terjedelmében egész Európát felülmúlták: mint világhafalom lépett fel az európai nemzetek sorsának intézésében. Úgy látszott, hogy Napoleon jövendőlésénak első része valóban teljesülni fog. A magyar és lengyel szabadságot vérbe fojtotta s 1854-ben már mint a keresztények protektora lépett fel Törökországgal szemben. Persze csak színből, hogy jogcímet kovácsoljon magának a beavatkozásra, mert valóban Konsiantinápolyra fájt a foga, a mely 1456. óta török kézen van s amely kulcsa a Fekete tengernek s a Dardanelláknak. Tudjuk azonban, hogy ekkor 111. Napoleon, hogy megbosszulja nagybátyjának, 1, Napóleonnak oroszországi vereségét, Angliával karöltve megtámadta Oroszországot, amelynek eredményeképen az orosz medve behúzta a karmait s kénytelen volt tűrni, bár fogcsikorgatva, hogy a Dardanelláktól elzá- rassék. Ezután a 80-as évekig Ázsiában keresett kárpótlást az északi kolosszus az európai kudarcért. Nemcsak területben, de emberek számában is megnőve- kedve, már 1877-ben ismét Európának akart diktálni, vallási patronus címen ajánlkozván fel a Balkán népeinek. Ismét a töröknél keresett okot, illetve ürügyet a fenti cim alatt a beavatkozásra, amelynek következménye egy rendkívül véres háború lett s a töröknek hősi magatartása dacára az ó-héü balkáni népek segítségével a győzedelmet kivívta s Törökországot a san- stefanói békére kényszeritette. S mit nyertek vele a Balkán szlávjai? Semmit, éppen semmit. Csak szerencséjüknek tarthatták, igv gondolta a muszka, hogy Oroszország hatalmi presztízséért vérüket ontották; az »atyuská*-ért, a szegény cárért, akinek csak magánbirtokai nagyobb terjedelműek, mint egész Francia- ország. De már ekkor ismét beleszóltak a nagyhatalmak a játékba. Az 1878 iki berlini kongresszuson a sanstefanói békét széttépték; Romániának, Szerbiának (nagyon megérdemelte), Balgáriának független királysággá, illetve fejedelemséggé való alakulását kimondották. Bosznia-Hercegovina megszállását pedig Ausztria-Magyarországra bízták. Tették ezt a nagyhatalmak azért, hogy így Oroszországot a Balkántól elzárják, amelyre Törökország már nem bizonyult elég erősnek. De mi történt rövid idő alatt? A muszka ismét ármáuykodni kezdett. Fájt neki, hocy 1877-ben rengeteg pénz és véráldozat árán sem tudta lábát megvetni a Balkánon. Elárasztotta tehát Bulgáriát és Szerbiát titkos ügynökeivel, akik részint kábító Ígéretekkel, részint csengő rubelekkel igyekeztek Bulgária és Szerbia intéző embereit Oroszország felé hajlítani s a cárt főpatrónusul elismertetni. Sajnos, a szerb király beugrott az orosznak s annak biztatására Bulgáriát — területi hódítás reményében — Plivnicánál megtámadta 1883-ban. A csata vége Szerbia csúfos veresége lett s a szerb királyságot Ausztria-Magyarország mentette meg. Hol volt akkor a muszka? Miért nem sietett Szerbia védelmére? Sehol. De fújt mérgében. Vissza akarta ezt adni nekünk, hogy beleavatkoztunk kisded játékába. — 1889-ben próbálkozott is támadást intézni ellenünk, de a hármasszövetségfől, (amiről addig nem 4x itnne legolcsóbban kész ruha üzletében a tavaszi idényre női felöltő újdonságok, férfi ruliákf Szatmár, Deák-tér, Fehérház mellett felöltők, gyermek ruha különlegességek és legjobban csakis ott szerezhetők be. -------EL ŐFIZETÉSI AR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. UAPVKZÉE: Dr. KELEMEN SAMU OKSZ. KÉPVISBLÓ. FELELŐS SZERKESZTŐ: I SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. FERENGY JÁNOS. SZERKESZTÉSED ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. =- Trielon-Bzám 80. ——= Mindennemű dijak Sratmáran, a kiadóhivatalban llzetendék.
