Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-03-14 / 21. szám
2-ik oldal. SZATMÁR -NÉMETI. Szatmár, 1909. március 14. teremtett magyar nép, fa'ális közömbösséggel elnézi ezt, az ilyen nemzetnek nincs többé létjogosultsága a történelemben s az nem számíthat a nagy számvető számvetésében. A hazátlanul bujdosó nagy szabadsághős, Thököly mondotta azt, hogy : »az Isten átok gyanánt mérte ránk Ausztriát.« De ez átkot, mely sokszor csapá? számba ment, mindig elháríthatta magáról az a nép, mely egyetért s az a nemzet, mely szabadságát kellőleg megbecsülni s jogait férfias elszántsággal tudja megvédeni. Múltúnknak kimagasló eseményei tanúskodnak ez igazságról. Erről se feledkezzünk meg március 15 ik napján. Dr. Márk Ferenc.- A fehér fez. A fehér fez Törökországban körülbelül annyit jelent, mint a mit nálunk a tulipán jelentett egynéhány esztendővel ezelőtt. A nemzet gazdasági harcának s függetlenség felé való törekvésének jelvénye Körülbelül úgy mondottuk, mert a hasonlóság tényleg nem teljesen egybevágó. Ott igaz lelkesedés szülte a mozgalmat, nálunk csak a divatnak hódoltak, a mikor feltüzték a jelvényt. És ott győzelemmel, diadallal járt a mozgalom, mig nálunk csak újabb egyezkedés, újabb alkudozás okozójává leli. Habár a mi ipart pártoló mozgalmunk méreteiben is gyorsan ellobbanó volt, mégis széles perspektíváját mutatta annak, mivel fejlődhetett volna ez a nemzet ha csak egynéhány hónapig folytatja még a küzdelmet. Mert amikor a hatalom szétverte a parlamentet, alkotmánynélküli állapotot teremtett az országban, golyóval és akasztófával fenyegette a nemzeti eszme harcosait, akkor ezt nem azzal a szándékkal tette, hogy megkezdett szabadságtipró munkája közepében megálljon. Nem. Kétségtelen az volt a szándéka, hogy egy uj Bach korszakot teremtsen és koronázási esküt és miodeut feledve, tűzzél vassal kényszerítse a nemzetet rabigába. És ha erről a szándékáról mégis letett, ba a da- rabantokkal szakított és kiegyezést keresett a nemzettel, azt nem lelkiismerete szavára, hanem csak a keny- szerüségnék engedve tette. Éz a kényszerűség nem a nemzet fegyveres ereje volt. Kitűnő taktikájával sikerült a halálomnak a nemzetiségeket és a sociálistákat annyira ellenünk tüzelni, hogy ezek a belső ellenségek egymagukban is bőven lekötöttek volna minden erőnket. Azonkívül nagyon ügyesen bebizonyította nekünk, bogy a Fabriciusok alatt szolgáló honvédségtől nincs mit remélnünk. Ha mindezek ellenére mégis béke, vagy jobban mondva fegyverszünet létesült, ennek oka csakis a gazdasági harc előjele, a tulipánmozgaiom lehetett. Nos, a nemzet megint válságos idők elé néz. A bankkérdés előreláthatólag nemcsak kormány, de al- kotmányváisóggal is fog járni. El lehetünk készülve egy újabb nemzeti ellenállásra újabb darabantokkal, királyi biztosokkal és egyéb minden jóval. Nos ezt a valószínűen, szinte bizonyossággal bekövetkező veszedelmet meg kell előznünk. Nekünk is tán követei jöttek, hogy átadják uruk üzenetét. Mohamed földi helytartója boldognak érzi magát, hu a magyar hősöket országában lathatja. A kis csapat fel is készülődött az útnak. Csak a kormányzó állt még mindig mozdulatlanul, könyes szemekkel a parton s nézett komoran, sötéten maga elé. Keresett valamit a szürke ködben, egy sugarat, a sötétségben egy kis világosságot. De olyan egyszinü volt az a köd, olyan borzalmasan fekete az a sötétség, mely a lelkekre ült. A Duna olyan egyhangúan ömlött tova, mintha azt mondaná : — Én is tulok ieltarlóztathatlanul, nyugodtan tovább, tovább, mint a történet. Akár fadarabot, akár holttestet viszek a hátamon, az én futásom egyforma! A kormányzó mereven nézte a ködöt, kereste a napsugarai! A török követség vezetője hozzálépett és áhítatai csókolta meg mentéje szelét. Észre sem vette. Nézte a ködöt, kereste a uapsugarat. — Allah irgalmas, susogta a török dallamos hangján. A kormányzó összerezzent, lassan utána mormolta. Allah irgalmas .... Isten irgalmas ........ van fegyverünk, mely a közelmúltban igen hatásosnak mutatkozott, mert vele az osztrák haramiák legérzékenyebb testrészét, a zsebét sebezhettük meg és ez a fsgyver a gazdasági küzdelem. Igaz, hogy Törökországnak könnyebb volt a dolga, mert önálló vámterülete lévén, korlátlan urnák bizonyult a vámvonalon, mig nekünk közös azaz hogy osztrák vámhatárunk van. Ez azonban ne rémítsen bennünket és ne tartson vissza a küzdelemtől. A vámtételeleket máról holnapra emelni nem lehet, és ha a mostani tételek olyanok, is, hogy az aszlrák iparnak kedveznek, ez a kedvezés mégsem ekkora hogy eredménytelenné tenné a vámkülföldről való behozala- lunkat. Azután ne felejtsük, hogy ma, a mostani állapotok mellett, az egész külföld Ausztria mellett van, velünk szemben és akkor is Ausztria mellett tartana ki, ha kenyértörésre kerülne n dolog. Abban a perc ben azonban, amelyben gazdasági V -borút kezdünk Ausztriával a külföld javára, minden nagyhatalom, melynek csak reménye is lehet arra, hogy ebből a gazdasági harcból némi hasznot húzzon,egyszeribe hozzánk szegődne és nemcsak erkölcsi, de anyagi támogalás- ban is részesítene. Énnek is bizonyító példáját láttuk a török mozgalomnál, mikor az annyira gyűlölt és lenézett beleg ember egyszerre a nagyhatalmak szimpátiájával dicsekedett, mihelyt azoknál rendelte meg áruit. Mindezekből pedig az következik, hogy egyáltalán nem kell félnünk a jövendő eseményektől, kezünkben van a fegyver, mellyel diadalt arathatunk. Színház. Zilahy Gyula. A debreceni színház müvész-igaz- gatoja 2 estén át vendégszerepeit városunk színházában. Kedden este Hayersman Gyújtogató-jában, szerdán a kedves klasszikus magyar vigjátékaban Tóth Kálmánnak : A király házasodik-jában. Sokoldalú tehetségének teljes kimerítésére volt e két darab alkalmas, mert az első a maga 7 féle szerepével a jel- lemszinész számára elképzelhető teljes mezőt adja feladatul az alakilónak, mig a másik szerep a Kopjai szerepe egy jókedvű vidám kedves cimbora képében, mint elsőrangú siheder-müvészt mutatta be Zilabyt. A gyújtogató jeleneteiben nem tudtuk, hogy a toalett-ügyességét bámuljuk-e jobban, vagy pedig azt a készségét, a mellyel az egymásután következő 7 a- lakot különféle hanggal, tempramentummei. orgánummal, valóságos fregolimódra tudta elénk állilani. A telt ház zajosan tüntetett a kedves vendég mellett. Szerdán aztán abban a régi kipróbált, kedvenc szerepében, mintha önmagát találta volna Zilahy. Pajkos volt, fürge és huncut, úgy hogy időnként. nem csak a publikumot ragadta hangos hahotára, hamm eredeti mókái még patnereire is hatással voltak, a mint ilyen egy-két jóleső zökkenés a Sipos játékán észrevehető is volt. Tisztelői a bucsueste alkalmából hatalmas pálmaággal lepték meg. Velük együtt mi is sajnáljuk a rövid visszonllátás múlását. Szerdán különben Kendi Boriska és Sípos Zol- ián is jelentős sikert aratlak. Kendi az inkább nai- vának való szerepet, ha tőle nem is meglepő, de mégis szokatlan bájjal és kedvességgel játszotta meg és öltözékei is korhüek, nagyon Ízlésesek voltak. Sípos teljesen átértette és jól játszotta meg szerepét, valamint Aitner, Herceg és Somogyi szintén hozzájárultak az előadás kellemes összhatásához. Loránd Ernő. Egy tartalmas iránydarab rokonszenves alakjában mutatkozott be a nagyváradi színtársulat egy fiatal tagja, úgy, tudjuk szerződtetése céljából. Sietünk megjegyezni, hogy egyetlen fellépéséből is ítélve, szívesen latnók színpadunkon. Meglepően tiszta orgánum, csengő és finoman modulálható hang, biztos, határozott fellépés és mindenek fölött színpadra termett lélek és szív jellemzik a külsejére is csinos fiatal művészt. Ha arcát megszokja a közönség e fölött is napirendre log térhetni, Csütörtökön este állandóan ébren tudta maga iránt az érdeklődést tartani, különösen szépen játszotta meg az I és II. felvonás végjelenetét, va amint az egész utolsó felvonást. Az előadás különben is jó, összevágó volt. Somogyi és Sipos egy egy jellemalakot igen rokonszenvessé tettek. Herceg szokott biztonsággal játszott és úgyszintén Peterdi is. Szőtsnek szokatlanul nagy szerepe volt és helyét jól megállotta. Váradi Jolán ellenben a kedves szerepbe több életet vihetett volna. Varázskeringő. Péntek este meglehetős nagy tapintatlanság történt, a publikummal. Tudvalevő dolog ugyanis, hogy e darab a bájos zenéjével kelt hatást és vonz publikumot. Mégis, a hogy Érckövy ki nyitja a száját, hát azt hittük, hogy valami repedt fazekat kongatnak, úgy be volt rekedve. Nem is énekelt aztán, hanem végigszavalta a szerepét. Hiszen igaz, nem tehet róla senki, ha egy színész bereked, de legyen annyi tapintattal a rendező, hogy előadás előtt adjá tudtára a publikumnak. Hogy aztán Sipos énekelte el az Érckövy, sőt a Boda számait, az egyenesen komikus hatást szült. Az egész előadás aztán ennek a hatása alatt folyt le, egyedül Ballá tartotta fenn mindig kedves, és a milieu dacára is komoly művészi játékával a hangulatot. (bd.) Március idusán. Saru feloldva, fó fedetlen álljon, Utszéli zajt kövessen néma csend, Mig túl a messze, kéklő éghatáron, A népszabadság hajnala dereng, Némuljon el a kufár önző érdek, Lengjen béke a hármas bérc felett S lobogó lánggal égjen a szövétnek, Mit ók gyújtottak, — a félistenek ! Nyugat felöl, tavaszi szellők szárnyán Suttogva szállt a bűvös sző felénk j S a szenvedésnek, sivár éjszakáján Újból fakasztott rügyező reményt. . . . Viharrá lelt a szellő suttogása, A zsenge galy, hatalmas tölgyre vált S fennen dicséré milljók zsolozsmája A szent szabadság dicső hajnnlát- Trónok inogtak ; múltak omladékán Egy szebb jövőnek épült csarnoka. Eelbug a dal ezernyi ezrek ajkán, Hogy rabok többé nem leszünk soha, . . . Závár felpattant, nyílt a börtönajtó, Villogó karddá lett a rabbilincs ; Budának ormán büszkén leng a zászlé S magyar hazának töhbé rabja nincs. Saru feloldva, fő fedetlen álljon, Utszéli zajt kövessen néma csend, Mig túl a messze, kéklő éghatáron A népszabadság hajnala dereng. Némuljon el a kufár önző érdek, Lengjen béke a hármas bérc felett S lobogó lánggal égjen a szövétnek, Mit ők gyújtottak, — a félistenek! Szilágyi Ferenc HÍREK. Március 15. Még hó takarja a puszta avart. Még zúzmarával telvék a fák sudári. A langy napsugár hidegen, barátságtalanul tűz alá a boron- gós rnennyboltról. Madárdal, vig csicsergés nem hallik a csalitból. Csendes, szomorú a természet. Dideregve, fázva bújnak el az emberek. De mégis. Mintha messziről, sejtelmesen, csengve, bongva valami félelmetes melódia bontakoznék ki. Mintha hatvanegy év elmúlt fényes korszaka ujulna meg, elevenednék meg halottaiból. A langy tavaszi szellőt helyettesiló' fagyos északi szél ismét meleg, forró érzelmeket vált ki a szivekből, A szabadság, az egyenlőség, a testvériség vibar/Ö fergetege ismét végigszáguld a házán s újra remegésbe, reszketősbe hajtja a kebleket. Észak felől h deg szél sivit. A szláv gyűrű, mely fojtogatva veszi körül a magyart, ismét háborog s elnyeléssel fenyeget bennünket. É- pen úgy, mint hatvanegy évvel ezelőtt. S a márciusi szellők újra lengenek. Háromszinü lobogót rezget az enyhe fuvallat s isnét halljuk a »lalvra magyar« lelkesítő szózatát. Az iskolák, hazafias egyesületek megteszik kötelességüket s beidézik az emlékezetekbe a múlt idők gyönyörű képeit. Ebből tanulhat a jövendő generáció s nem a jelen szereplőitől. Nem szinfalhasogutó szólamok, nem dicsőítő dythirámbok mozdítják elő a haza jó sorsát, előrehaladását, fejlődését; hanem a cselekvő kezek, a munkától kicserepesedett tenyerek dicséretes igyekezete. Csak a múltúnk fényes, biztató. A jelen . .. »Sötét, sivár, mi jóval sem kecsegtet. Mintha a kultúra előrehaladása, megőrülte volna a sziveket. Mintha a műveltség terjedése magyarságunk, faji összetartozásunk rovására lenne. Nem gyűl már oly hatalmas lángra a hazafias felbuzdulás vérpiros fáklyája. Mintha csak füstölögve égne, vakiló fényét nem terjeszti szanaszét, hogy megvilágítsa a szivekben la- kozó tiszta érzelmeket. Pedig még nem hunyt ki egészen az az isteni szikra a magyar szivekből. A hunyó parazs még ott szikkad a keblek mélyén, gyújtó lángra van csupán szükség, hogy fennen lobogjon ismét a hazafias érzés a magyarban. Posztó és gyapjúszövet újdonságokban BT legolcsóbb bevó sá r\l ósi forrás ^ Weisz Emánuelnél, 22 a Pannónia mellett.
