Szatmár-Németi, 1909 (13. évfolyam, 1-104. szám)
1909-01-03 / 1. szám
XIII. évfolyam. / Szatmár, 1909. január 3. Vasárnap. I. szám. FÜGGETLENSÉGI ES 48-as POLITIKAI UP. .SZAT&5ÁR-NEMETI-I IP A RI HIT E L SZŐ V E T K EZ ET“ HIVATALOS KÖZLÖ MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASARNAP. EL Ö F I Z ET ESI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára !0 fillér. ü APVtíZfÍR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPV'SKLŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: SZERKESZTŐ! Dr. HAVAS MIKLÓS. FE R E NCY JÁNOS. SZERKESZT0SE8 ES KIAOÚHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. ~ Teleíon-'szam 80. - ■ ——~ MlndenngmÖ iüjak Szaunaron, a kiadóhivatalban ftzetendik. Uj esztendő. Még egyszer összecsendültek Szilveszter éjjelén a pezsgőspoharak, a csillárok fénye egy pillanatra kihunyt s az ó-esztendő, a sok hajjal, rosszai terhes sutét esztendő kimúlt és átengedte helyét az újnak, á vidámnak, a reményteljes fiatalnak. De mortuis nil, nisi bene! A régi római a halottakról vagy jót, vagy semmit sem beszélt. De mi nem búcsúztathatjuk el az elmúlt esztendőt anélkül, hogy fel ne rójjuk azt a sok kellemetlent, azt a sok rosszat, mely benne ért s a melyet talán egyetlen magyar család sem tudott elkerülni. Mert rossz esztendő, határozottan kellemetlen s nemzeti fejlődésünkre minden tekintetben hátrányos volt az 1908-as év. Anyagi romlások, erkölcsi züllések, politikai csalódások, külpolitikai kellemetlenségek egymásnak adták át a kilincset s mindenkinek volt valami kedves, valami szükséges, amit ez az esztendő mostohasága elvett tőle. A kereskedők ilyenkor készítik a mérlegüket. Számolnak az elmúlt esztendő eredményeivel s ilyenkor azután kiviláglik, hogy vájjon aktiv vagy passzív eredménnyel zárult az egész esztendő verejtékes munkája. Mi is most mérleget készítünk az elmúlt esztendő eredményeiről és sajnálattal látjuk, hogy bizony annak eredménye ijesztően passzív. Több volt a kár, mit benne szenvedtünk, mint a haszon, több a veszteség, mint a nyereség. De elmúlt. S ezzel minden vétkét expiálla. A kellemetlen eredményeket ugyan itt hagyta a nyakunkon, mint az öngyilkos adós tartozásait a hitelezőinek s az uj esztendő munkáját terheljük meg annak kijavításával, mit az elmúlt elrontott. De él a remény bennünk s ez, ha sokszor csalóka lidércfény is, mely minduntalan felcsillan, hogy ingoványba csalogassa a henne hívőt, mégis uj erőt kölcsönöz a küzdelemhez, mely reánk vár s amelynek megvívása erkölcsi kötelességünk. A nélkülözések, a szenvedések megerősítik a bátort s ki fog kishitüen kételkedni egy szebb jövendőben, egy boldogabb korszak eljövetelében ? ! Az uj esztendő, hogy mit. rejt titokzatos méhében, nem ismeretes földi halandó előtt. A Gondviselés úgy os é..t be, hogy senki jövendő sorsát előre meg ne tudhassa. Mert hányán lennének, kik látva küzdelmük eredménytelenségéi, azt idő előtt abban hagynák s maguknak s az egész társadalomnak mérhetetlen károkat okoznának. Mert régi dolog az, hogy semmi, de egyáltalán semmi sem vész el a természetben. Az erők, melyek hiába való célokért fecséreltettek el, hasznára válnak az utódoknak, az ősök véres küzdelmei, napsugaras békét biztosítottak az unokáknak. Azért hát nem is kell elcsüggednünk. Ezer esztendeje veri már a magyart a Teremtő, de ime Él magyar, áll Buda még s jelenünk hatalmasabb, fényesebb, a külföld elült méllá- nyoltabb, mint midőn négy tengerben hunyt le a magyar nap s három földrész dicsérte, de egyben félte is a magyarok erejét. Az uj esztendőt születésekor örömmel köszöntjük s egy szivvel-lélekkel kiáltjuk a régi francia mondást : — Le roi est mórt, vive le roi! Meghalt a király, éljen a király ! Meghalt az esztendő, éljeruaz uj esztendő! — Az uj sajtótörvény. A sajtótörvény reformja, melyet Günther Antal igazságügyminiszter törvény- javaslat formájában legközelebb a képviselőhöz elé log terjeszteni, már elkészült, a javaslat Csizmazia Endre országgyűlési képviselő munkája és főbb rendelkezései a következők : a sajtótermékek előzetes lefoglalása egészen megszűnik. Ehelyett gyorsítják az eljárást, úgy, hogy például a bizonyítékok beszerzésére nyolcnapos határidőt tűznek ki; életbeléptetik a fokozatos felelősség elvét, úgy hogy a szerkesztő után a kiadótulajdonos s végső esetben a nyomdaigazgató tartozik a felelősséget viselni; a kauciót eltörlik; a javaslat súlyos intézkedéseket tartalmaz a szedősztrájk ellen is s egyáltalán kemény szabadságvesztés büntetéseket szab mindazok ellen, akik valamely sajtótermék megjelenését erőszakos utón olyan módon TÁRCA. Az öngyilkos. Humoreszk. Irta : Pallóé Árpád. Volt nekem egy jó pajtásom, Fülöp Márton. De mi csaá Marcinak ösmertük. Foglalkozására tisztességes bankhivatalnok, ki kötelességeit mindig pontosan teljesítette, úgy, hogy felebbvalói nagyon szerették s meg is becsülték törekvő szorgalmút. Már minden úgy indult sorsában, hogy hivatalában szép karrierje lesz s barátai jó előre dörzsöl- gették a jövő reménysége fejében tenyerüket, mikor majd benyújtandó váltójuk, Fülöp Márton igazgató ur elbírálásában értékesithetővé válik. Ám mind e szép reményeknek útjába vágott egy hangverseny. Marci berátom, hogy hogy nem fölolvasást tar- tottt mindnyájnnk iegnagyobb meglepetésére. S a hangversenyen belekóstolva a siker gyönyörébe, nagyon is sok szabad idejét, most már a múzsa szolgá- latába szegődtette. S a múzsa igen sokszor látogatta meg ihletett barátomat. A rendes sarokasztal a kávéházban irodalmi központ lön, hol az irodalmi sarjuhajtások meghallgatásra találtak. A vége a dolognak az lett, hogy mindnyájunk ; biztatására Marci egfik kötői szülöttjét beküldölte ] egyik napilapnak Szivdobogva vártuk a lap másnapi számát. Mind- j annyian meg voltunk győződve arról, hogy Marci | müvét üdvriadallal fogadja a szerkesztőség, őt magát pedig azonnal, legalább is a Kisfaludy-társaság azon tagságával kínálják meg, melyet hirtelen felbukkanó tüneményes írói tehetségeknek tartanak fenn már oly régen. Ám várakozásunkban alaposan csalatkoztunk. A lap rövidesen, de annál velősebben azt üzente, hogy miután tátcairókka! szerződéses viszonyban áll, kik a lapot a szükséges irodalmi termékekkel ellátják, idegennek e fajta cikkeit nem használhatják. — Sebaj, oda se neki, — vigasztaltuk Marcit. Ez tisztára véletlen. Ha a lapnak nem volna szerző- : dése az Írókkal, úgy bizonyára örömujjongással fogadta volna müvedet. Így más lapnál kell próbálkoznunk. No igen próbálkoznunk, mert Marci ügyét valamennyien magunkévá tettük. Még aznap beküldötte egy általunk felülmulha- tatlannak vélt munkáját egy más lapnak. Ez a lap csupán kedden küld szerkesztői üzeneteket. Hogy miért éppen kedden, azt nem tudnék megmondani. Nyilván, hogy a szegény írók türelmét a végsőig feszítsék. Vagy talán a szerkesztő vasárnapi szórakozásnak tartja fenn a beérkező kéziratok elolvasását. Alig bírtuk a keddi napot bevárni. Most már holtbizonyosra vettük barátunk diadalát. De hogyisne, mikor azt a tárcáját küldötte be, a melyen még a legkérgesebb szivü tagja is asztalunknak elszontyorodott, Oly meghatóan irta meg azt Marci. A keddi szerkesztői üzenet lesújtó hatással volt reánk. — Ha ön azt hiszi, hogy múlt századbeli romantikus limonádéjával a mi olvasó közönségünk életét besavanyítja, akkor ön egy szörnyű tévedés sajnálatra- méltó Áldozata. Tetszett volna ötven esztendővel születni, akkor talán lett volna olvasó publikuma a »Szivíutár« vagy a »Postakürt« hasábjain. E szörnyű üzenet rettenetesen feltüzelte asztalunk hareiasabb elemeit. Már azon vitatkoztunk, ki verekedjen meg barátunk helyett a lap felelős szerkesztőjével, a midőn én uj ajánlattal próbáltam lecsillapítani a felbőszült kedélyeket. — Próbáljunk meg még egyet. Küldje be Marci egy hosszabb novelláját, például »Az álomlátó« címűt egy hetilaphoz, várjuk meg annak a feleletét s további intézkedéseinket függesszük fel addigra. Az eszme tetszésre talált s a kardok egy hétre visszakerültek hüvelyükbe. Megnyílt a nagy újévi vásár! Szatmár, Deák-téren, a Fehér- ház mellett a Korai Árminé kész férfi-, női- és gyermekruha üzletében, a Ixol a legolcsóbb árak mellett nagy választékban kaphatók: férfiöltönyök, télikabátok, utazóbundák, különféle gyermekruhák, valamint az előrehaladott idény miatt a legelegánsabb női kabátok leszállított árakért.
