Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1908-03-04 / 19. szám

2-ik oldal.

SZATMÁR -NÉ M E T I.

Szatmár, 1908. március 4.

meg a proletárságot a nemzetköziség és hazát- lanság vádjával illetni.«

Az osztályszolidaritásból következik, hogy egy román, vagy tót paraszt közelebb áll a magyar proletárhoz, mint a román, vagy tót polgári osztályhoz.

A nemzetiségi agitációt a nemzetiségi polgárság, a papok, tanítók, ügyvédek, bankdirektorok csinálják, akik a magyar polgársággal szemben hátrányosabb helyzetben vannak. Ki lévén szorítva a közhivatalokból és az érvényesülés és boldogulás számos teréről, melyet teljesen a magyar uralkodó osztályok foglaltak le a maguk számára, ezen agitáció azután hálás talajra talál a nemzetiségi alsóbb osztályoknál, amelyek a műveltségnek és jólétnek alacsonyabb fokán állanak még a magyar pro- letárságnál is, amelyek úgy a nemzetiségi, mint a magyar burzsoa elnyomását és kizsákmányolását lalán még tulzottabban érzik, mint emezek.

A nemzetiségi programm ennek megfelelően két részből áll, az egyik a nemzetiségi közép- osztály jobb érvényesülését célozza, a második pedig demokralikusizü követeléseket tartalmaz, amelyek tulajdonképen nem nemzetiségi követelések, hanem az alsóbb osztályoknak közös igényei, tekintet nélkül azok nemzetiségére; ez az a pont, hol a nemzetiségi programm a szo- ciálista programmal találkozik. A román nemzetiségi pártban a pártprogramm ezen bifurka- ciója ellentéteket idézett fel, amelyek előbb- utóbb a radikálisok és konzervativek szétválasztásához fognak vezetni.

A magyar nemzetiségi kérdés igazi karakterét a legszebben a szász nemzetiségi-párt mutatja. A szászfaj a legintelligensebb és legjobb módú az országban. Ennek folytán a szász középosztály a legjobban érvényesül és az alsóbb osztályoknak van a legkisebb okuk az elégedetlensegre az ország nemzetiségei között. Ennek a fajnak az érdekeit fedik legjobban a magyar uralkodó osztályok érdekei. Innen magyarázható meg, hogy bár a szász nemzetiségi párt jelentékeny számban van képviselve a magyar törvényhozásban, nem csinál nemzetiségi politikát, hanem a legjobb egyetértésben él a mindenkori magyar kormánnyal és többséggel.

Kétségtelen tehát, hogy a nemzetiségi kérdésnek ép úgy, mint a magyar nép elégedetlenségének közös oka a nagyobb darab kenyér és a több kultúra után való vágyakozás. Ha tehát a nemzetiségi tömegeket felruházzuk politikai jogokkal és a nemzetiségnél is tágabb teret engedünk az alsóbb osztályoknak a középosztály rovására, azok olyan képviselőket fognak a magyar parlamentbe küldeni, akik nem széthúzó irányokat, hanem a magyar nép képviselővel közös törekvéseket fognak szolgálni.

A politikai jogok kiterjesztése nem kedvez, hanem sírját ássa a nemzetiségi áramlatoknak. Szépen látjuk ezt Ausztriában, a hol az általános választói jog urnájából teljesen letörve kerültek ki azok a pártok, amelyek a két szélső nemzetiségi irányt képviselték.

Csak egy konzervatív, szűkkeblű és elnyomó politika készíthet hálás talajt a nemzetiségi agi- tációnak, egy demokratikus és a nép jólétét előmozdító politika a nemzetiségi agitáció halálát jelenti. A nemzetiségi veszedelem legbiztosabb ellenszere a nép jólétének és kulturális nívójának emelése. Ha a nemzetiségi népesség egy kissé kimüvelődik s a szocializmus eszméi annak körében is elterjednek, emancipálni fogja magát a saját intelligenciája vezetése alól és szolidárisnak fogja magát érezni a magyar nép millióival. Ha az érdekközösség felismerése össze tudja fűzni és közmunkára egyesíti a különböző országok ugyanazon osztálybeliéit, bizonyos, hogy a szolidaritás érzése még inkább kifejlődik egy ország határán belül, ahol egy oszlály különböző nemzetiségű

tagjait teljesen azonos célok, törekvések és vágyak fűzik össze.

Ha a magyar törvényhozás nem a magyar történelmi osztályok exclusiv gyülekezete lesz, ha abban helyet fognak foglalni az összes magyar állampolgárok képviselői, ha a magyar politika nem lesz többé — bocsánat a kifejezésért — úri huncutság, hanem egy 20 millióból álló népesség érdekeit fogja szolgálni, annak kulturális és gazdasági igényeit fogia kielégíteni; akkor meg fognak szűnni a nemzetiségi velleitások és a nemzetiségek minden tagja a haza hü polgárának fogja magát érezni és vallani.

Ha lehetnének is aggodalmak az általános választói joggal szemben nemzetiségi szempontból, ezek úgyis csak átmeneti jellegűek lennének. S ha valakit az az aggodalom bánt, hogy a nemzetiségi alsó osztályok nem elég intelligensek ahoz, hogy a nacionalista izgatásokkal szemben az ő igazi érdekeiket szolgáló politikához csatlakozzanak, úgy ezen aggodalmaskodók megnyugtathatok a választói jognak az irni-olvasni tudáshoz való kötésével. A választói jognak az irás- olvasáshoz való kötése mellett a nemzetiségi választók mai arányszáma nem növekednék és a legkevésbé intelligens elemek, akik esetleg a nemzetiségi vezetők táborát kitennék, egyelőre kimaradnának a választók közül.

Ezen rendelkezésbe azok is belenyugodhatnának, akik a választói jog minden korlátozását bizalmatlanul fogadják. Az irni-olvasni tudás hiány általános természetű korlátozás, amely a magyar és nem magyar analfabétákat egyaránt sújtja és csak ideiglenes korlát, amely hová- tovább automatice szükebbre szorul, illetve végkép eltűnik. Nem sérti tehát a választói jog általánosságának elvét s meg van az az üdvös hatása, hogy a népet az irás mesterségének elsajátítására ösztönzi.

A mai választói jog mellett a választóknak mintegy 44 százaléka nemzetiségi. Ha a nemzetiségek mégis aránylag olyan kis számban vannak képviselve a törvényhozásban, ennek oka a választásoknál divó nagymérvű korrupcióban és abban keresendő, hogy a hatóságok a legbrutáli- sabb eszközöktől, a legnagyobbmérvü erőszakosságtól sem riadnak vissza, midőn egy nemzetiségi jelölt megbuktatásáról van szó. A nemzetiségi jelöltek ellen elkövetett visszaélések polgári jogot élveznek a közfelfogásban és nemcsak, hogy nem ítéltetnek el, hanem egyenesen érdem számba mennek.

Az írás-olvasáshoz kötött választói jog mellett, amint az statisztikailag kimutatható, a nemzetiségi, de különösen a román választók arányszáma nem növekednék, sőt csökkenne, akik ezen körülmény nem nyugtat meg, az csak arról tesz tanúságot, hogy a ma szokásos nemzetiség ellenes választási visszaéléseket fenntartani óhajtja. Már pedig az nem csak az általános választói jog, de az alkotmányosság elveibe beleütközik és arcul csapása a civilizatió legelemibb követelményeinek. A választási atrocitások elmérge- sitik a nemzetiségi áramlatokat úgy a parlament- ] ben, mint azonkívül, másrészt pedig kihívják a müveit nyugat kritikáját és ellenszenvét Magyar- ország ellen, ami pedig a legkonzervativebb gondolkodású emberre sem lehet közömbös.

A nemzetiségeknek politikai jogokkal való felruházására vonatkozólag ugyanaz áll, mit már a munkásokra vonatkozólag előbb előadni bátor voltam. Fontos érdeke a magyarságnak, hogy a nemzetiségek követelései nem a parlamenten kívül, hanem azon belül jussanak kifejezésre. A politikai jogok kiterjesztése a nemzetiségi agitációt a törvényhozás termébe fogja terelni, tehát egy olyan helyre, ahol az szükségképen vészit élességéből és ahol az ellentétek kiegyenlítésére, az egymást megértésre alkalmasabb tér kínálkozik.

A nemzetiségi veszedelem tehát hiú rémkép, amely alkalmas sokak megtévesztésére és a legveszedelmesebb fegyver a konzervativek kezében,

akik annak cégére alatt, avval visszaélve, a választói jog rendszerébe oly korlátozásokat akarnak becsempészni, amelyek annak általánosságát illuzoriussá tennék és a nemzetiségiekkel egyetemben a magyar nép millióit is továbbra kizárnák a magyar alkotmány sáncaiból.

A politikai jogok kiterjesztésének mint a közmiveltség terjesztése legfőbb eszközének szükségességét és nagy jelentőségét talán a legtalálóbban fejezik ki azok a szép és mély értelmű szavak, melyek egykor, több mint egy fél évszázaddal ezelőtt Széchényi István gróf ajkairól hangzottak el, amelyek megérdemlik, hogy nemcsak minden magyar, de minden kultur ember is szivébe és elméjébe vésse azokat:

Az önkényuralom egyetlen fékje a milliók minél nagyobb intelligenciája.

Színház.

A Madarász szombati előadása egyike volt az idei színházi esték legélvezetesebbikének. A régi jó operette pompás előadásban ment és bár a karénekek és az együttesek sokszor ingadoztak, — általában szépen érvényesült Zeller muzsikája — bizonyságául annak, hogy az elcsépelt, de örök-szép operettek többet érnek a friss, de értéktelen újdonságoknál. Postás Milkát Haller Irma adta és bár az alakításból többet vártunk, a gyönyörűen előadott énekszámokat a közönség zajos tapsokkal honorálta. Ádámot Radványi énekelte és a II. felvonás nagy dalával ugyancsak tetszést aratott. Rátkai Csörsz bárója jó volt, — néhol nem elég kedélyes. — Barna Szaniszlója pedig kifogástalan. Az ő grófjánál csinosabbat és szebb hangút nem hallottunk a szatmári színpadon. A két professor : Tihanyi és Győri is hatásos figurákat adtak. A közönség egészen megtöltötte a színházat.

Az ingyenélők vasárnapi előadásán Haller Irma, mint népszínmű énekesnő mutatkozott be. A közönség ez alkalommal is hódolt a művésznőnek, bár kár volt ezt a fellépést olyan népszínműben tenni, ahol csupa régi rósz nóták vannak felhalmozva. A darab

többi előadóiról nincs mit szólanunk.

*

Szombaton érdekes premiére lesz a színházban. Bernsteinnak, a Tolvaj és a Baccarat szerzőjének »Sámson« cimü szenzációs diámáját mutatják be, mely a Vig-szinházban óriási tetszést keltett és amely most is műsoron van. A darab az egész drámai személyzetet foglalkoztatja.

HÍREK.

_

— Rekviem. Hétfőn a róm. kath. székesegyházban I. Ferenc királyért, mint a kath. kir. főgimnázium visszaállitójáért gyászistentisztelet volt, melyen az intézet tanárai és tanulói jelentek meg.

— Ebéd az országos képviselőnél. Dr. Kelemen Samu országos képviselőnk szombaton délután 1 órakor a főispán tiszteletére fényes ebédet adott, a melyen részt vettek a házigazdán és feleségén kívül dr. Falussy Árpád főispán, dr. Kölcsey Ferenc főorvos, Kőrösmezei Antal, dr. Antal Sándor, dr. Fejes István, ifj. Jákó Sándor, Rooz Samu, dr. Tanódy Márton, dr. Farkas Jenő. A hangulat mindvágig igen kedves és derült maradt.

— Vasúti felvételi épület a Deák-téren. A vasúti bizottság március 3-án dr. Vajay Károly polgármester elnöklésével ülést tartott, melyen megjelentek Ba- csinszky Vladimir debn ceni üzletvezető, Mándy Bertalan forgalmi főnök, Érdéiyi István főmérnök, Novák Lajos főszámvevő, Kőrösmezei Antal főjegyző, Bartha Kálmán gazd. tanácsos, Tankóczi Gyula főkapitány, dr. Antal Sándor tiszti főügyész s Uray Gáspár, dr. Fejes István, dr. Tanódi Márton, Mátray Lajos, dr. Farkas Antal, dr. Keresztszeghy Lajos, Losonczi József biz. tagok és Ferencz Ágoston tanácsjegyző. Bacsinszky Vladimir előadja, hogy a Deák-téren a Keresztes András-féle ház elé tervezett vasúti felvételi épület kiindulási és befutó belye lenne a bikszádi, nagysom- kuti és erdődi helyiérdekű vasutaknak személy- és darabáru-forgalomra nézve egyaránt. A befektetéseket az erdődi vasút viselné. Hosszabb beszédben bizonyítja, hogy a terv nem nyerészkedési vágyból, hanem a kereskedelem jól fogott érdekéből merült föl. Dr. Keresztszeghy Lajos ellenzi a tervet, mert végcélja a városnak a Deák-tér parkírozása. Ajánlja hosszabb érvelés után a felvételi épület helyéül az Iskolaközt, Árpád- s Batthyány-ulcát vagy a láncos templom előtti teret. Teitelbaum Herman az Árpád-utca, dr.

; Fejes István az Óvári-telek mellett foglaltak állást,