Szatmár-Németi, 1908 (12. évfolyam, 1-104. szám)

1908-03-08 / 20. szám

2 ik oldal. SZATMÁR-NÉMETI. Szatmár, 1908. március 8. jam? . . . Jőcsák, vagy Jakab izű! S talán csak azért vette magára az irő az igénytelen ibolya köntösön kívül az erdőt! mert az jobban impo­nál ! Igazán kár volt! Nem igy kell azt esi- ! nálni barátom ! Hanem előállani a szervezeti szabálylyal s azt mondani : a szabályzatban levő létszám a folyton szaporodó ügyforga­lomnak nem megfelelő, bizassék meg főszám­vevő, hogy javaslatot terjesszen elő ! A gazda­ságban, a hol lóra van szükség, ott nem al­kalmaznak más háziállatot, pl. macskát. Itt is, a hol számtiszt van a szervezetben, ne tessék spórolni azzal, hogy dijnokot alkalmaznak ! A hol szaktudást igényel a munka, oda ne tegye­nek univerzális genieket ! Aki pedig — ha dijnok is, de már benne van a kellő kerékvá­gásban : az meghagyható, ellenben, ha főtiszt­viselő is, de a szakmájában járatlan, munkája megbizhatlan : elmozdítandó ! Végre is a vá­ros nem jótékonysági intézmény, a melynek kötelessége volna a tudatlan protegáltakat, vagy az egyébként oda nem valókat a közönség pén­zén, a közönség rovására kitartani! Ha velem — a ki nem igen szoktam el­hallgatni a méltatlanságot, jogtalanságot — annyi Ízben megtörténik a kellemetlenség az adókiszámítással, amihez némileg én is értek, — mi nem történhetik azon polgártársaimmal, akik nem értenek hozzá, de ha értenének is, restéinek szólani ?! Ezen segíteni és sürgősen segíteni kell! Mert, ha megesik a tudatlanság, vagy felületesség következtében az, hogy raj­tam 10—20 koronával többet vasalnak be : ez baj ; de csak az én bajom ! De nem esheük-e meg, hogy ez a tévedés nagyobb összegben és a város kárára megy?! Ez már a mi bajunk! Hogy a rendőrséggel is végezzek : a múlt­koriban megirott cikkem hatása alatt kivonult a csendőrség a Kinizsy-ulca környékére — egyszer! — befogott 2 tucat vásott kölyköt s azt hiszi, hogy evvel egyszersmindenkorra el van végezve a rakoncátlanság ! Megmondtam, hogy hogyan lehet legalább is csökkenteni a helyzet tarthatatlanságát, azt tetszik hinni, hogy van-e valami látszata ! ? Tessék megnézni a tengert is ! Drága költ­ségen tanulmányokat csinálnak, fertőtlenítő gé­pet hozatunk, stb. s a viz az utcáinkon bam­bán terpeszkedik szét, ott poshad, bűzlik s ak­kor azon csodálkozunk, hogy honnan kerül a fertőző betegség hozzánk ? Mi dédelgetünk minden betegséget a ronda utcákkal, udva­rokkal ! A rendőrség tiszti létszáma talán már j megvan. Módolt kell találni arra, hogy az őket már régebben és joggal megilletett fizetést meg­kapják. Akkor aztán megkövetelni, hogy dol­gaikat ambícióvá] végezzék. S ne legyenek rá­utalva a borravalókra s ha mint felügyeletesek mulatságban megjelennek, ne kelljen elfogad- niok, hogy a jókedvű vendégek traktálják! A számosztályt reorganizálni kell, mert a mai stádiumban, még kisebb városban sem volna, sem elegendő, sem a népességnek megfe­lelő! — Evvel kapcsolatosan legyen szabad megjegyeznem, hogy a fogalmazói szak — az emelet — mindig valami nagyobbra tartotta magát s a fizetésben is horribilis eltérések lát­szanak. Miért ? A jogásznak a jog a szaktudo­mánya és pont. A számosztálynak a számokon kivül teljesen tisztában kell lenni a pénzügyi joggal is ! — Talán, mert 1—2 évvel többet jártak iskolába ? — Erről nem mindig jó be­szélni ! Akik a város vagyonát kezelik, kell, hogy tudásuk, használhatóságuk, becsületességük ará­nyában legyenek jutalmazva ! Mert csak jól fizetett munkástól várhatunk becsületes, kor­rekt munkál! Tudom, hogy a város valamennyi tisztvi­selője sínyli a drágaságot. Tudom, hogy a köz­gyűlés nagy része nehezen hozza meg az áldo­zatot. Éppen ezért, azt vagyok bátor tanácsolni, hogy — miként az államnál — dolgoztassék ki az 5-ödéves korpótlék terve. A fenti két osztály sérelmei azonnal or- voslandók. A végzett munka fontossága szem­pontjából bizonyos nagy eltérések enyhitendők '< minden vonalon s akkor jöjjön a korpótlék, hogy ne kelljen a hivatalnoknak kunyorálni az őt joggal megillető munkájának bérét s ne kelljen tiszllársainak halálát várnia, hogy ja­vadalmazásában előbbre jusson! Nem bízom benne, hogy cikkem előbbre viszi városi tisztviselőink helyzetének javítását, de nagy örömömre szolgálna, ha úgy volna. Szatmár-Németi, 1908. március 7. j Thurner Albert. H I » £S K. — A függetlenségi pártnak március 8-ára hirdetett gyűlése Kelemen Samu országgyűlési | képviselőnk rekedtsége folytán március 15-én délután 3 órakor fog a »Vigadódban meg­tartatni. — Személyi hir. Dr. Boromisza Tibor püspök egészségi okokbói a budai Császárfürdőbe utazott. Visszaérkezésének ideje ez idő szerint még bizonytalan. — Á polgármester útja Dr. Vajay Károly pol­gármester Budapestre utazott, hogy a szatmár- bik- szádi vasút közgyűlésén a város képviseletében részt vegyen. — Bérmálás. Dr. Boromisza Tibor püspök ez év folyamán az egyházmegye több helyén kívánja a bérmálás szentségét kiszolgáltatni és pedig városunk­ban junius 7-én, Máramarosszigeten később meghatá­rozandó napon, a nagykárolyi kerületben május 17. és 28. között, a szatmári kerületben június 21. és 26. között. — Vasútépítés. A keresk. miniszter a szatmár- bikszádi vasút építési és üzletberendezési költségét összesen 2401.300 K állapította meg és ez összeg beszerzésére 78 százalékos árfolyamon megfelelő név­értékű elsőbbségi részvények kibocsátását engedélyezte. — Székhely-ügy. A vármegye székhelyének Szatmár-Németibs leendő áttétele iránt megindult mozgalom további irányzatának és teendőinek megál­lapítása végett folyó hó Il ik napján délelőtt 11 óra­kor Szatmár-Németi szab. kir. város közgyűlési ter­mében megtartandó értekez'elre van szerencsém az előkészítő bizottság megbízásából a vármegyei bizott­sági tag urakat tisztelettel meghívni, felkérvén, hogy az ügy fontosságára tekintettel az értekezleten múl­hatatlanul megjelenni szíveskedjenek, — Szatmár-Né- naetiben, 1908. március hó 5. Jékey Mór, mint az elő­készítő bizottság elnöke. — Ä szerkesztőségből. Mai számunk tárcájában bemutatjuk t. olvasóközönségünknek ftdő Zahoránszky István urat, a rom. kath. egyházmegye egyik előkelő tagját és a szatmári társadalom buzgó munkását, ki­nek szives ígéretét bírjuk, hogy lapunkat dolgozataival ; időnkint tel fogja keresni. — Vasúti felvételi épület A tanács, tárgyalván a vasúti bizotlságnak a felvételi épület Deák-téri el­helyezésére vonatkozó határozatát, mielőtt az ügyet a közjyüiés elé terjesztené, felhivta a polgármestert, hogy a felvételi épület más alkalmas elhelyezése fölött a debreceni üzletvezetőséggel tárgyaljon. — Fősorozás Szafmáron. 1. A sorozó bizottsága Szatmár-Németi sorozó járásban, a szatmári ujoncálli- lási székhelyen 2 nap alatt és pedig március 23. és 24. napjain fogja végezni: a) a hadi szolgálatra való képesség megállapítását; lép, mint az európai dandyre, ha hölgyének uszályát tapossa le? Fájdalom, hogy ez a nagy port felverő, egászségtelen ruhadarab, ha megkurtitott formában is, de még mindig divatban van. Ugyancsak a női ruha terén volt a múlt század közepén egy másik szörnyű divat, a krinolin. Közön­séges alsó szoknya volt, mely a beléje varrt halcsont, vagy fémabroncsok elhelyezése szerint hordó, dob, harang, csonka kúp, vagy más eféle alakot kölcsönzött hordozójának. Ez a ruházati szörnyeteg némelyek szerint Németországban látta meg a napot, mások szerint egy spanyol hercegnő találta ki azért, hogy ezzel adja meg termetének azt a karcsúságát, melyet a természet megtagadott tőle. És csodák csodája! Ez a máskülönben egészséges, de lehetetlen divat any- nyira elterjedt, hogy nemcsak a cselédek, de sokak szerint még a német apácák is viselték. Legbuzgóbb terjesztője Eugenia császárné volt. Az ő idejében a szoknya legalsó abroncsának kerülete már 6—8 méter volt. Jó, hogy kiment a divatból, mert komolyan mon­dom, még elképzelni sem tudom, hogyan lehetne még a városháza nagytermében is, mondjuk: egy jótékony nöegyleti gyűlést tartani krinolinban ? Bizonyos va­gyok benne, hogy nemcsak az egyesület érdemes fő­titkára szorulna ki, hanem a tagok nagy része is a lépcsőházban rekedneI A felső ruházat ezerfélesége mutatja, hogy a divat milyen ötletszerűen váltakozik? Ma a szűk ruha divatos, holnap a bő; egyszer a sima, másszor a j dúsan díszített; tavaszszal a fodros, őszszel a csipkés ■ majd a rövid, majd a hosszú, hol a dekoltált, hol meg a testet boritó; van princess, empire, rokoko, reform ruha; van ujatlan, fél és egész ujju. Anyagját ■ illetőleg van karton, battiszt, perkál, tül 1, krepp, selyem, : kázsnaér, foulard, pongée, bársony stb. ruha. És ezen S kelmék a szivárvány összes színeiben s azok minden 1 keverékében előfordulnak, mikor ránccal, mikor fodor- | ral, egyszer csipkével, másszor saját magából felfújt j dudorokkal. Van házi, utcai, báli, színházi, látogató és zsurtoillette. Ki ne ismerné a sport ruhák, a házi és fürdői pongyolák sokféleségét ? Ki dönthetné el, hogy melyik forma, melyik szin a legdivatosabb? Ha a divatlaphoz fordulok, az ezt is, amazt is szezonszerü- nek, divatosnak mondj* * 1. A divatlap hivatásos magya­rázója, a varrónő pedig azt tartja, hogy egyik termet­hez ez a minta és ez a szin, a másikhoz meg amaz áll legjobban. Nincs tehát biztos kalauzom, a mely megmondaná, hogy adott viszonyok közt mi a divat s ha meg is mondja, sohasem biztos, hogy az egyéni sajátságoknak meg fog-e felelni vagy sem. Itt nyiük aztán tér az egyéni jó, vagy rossz Ízlésnek s az en­nek nyomában járó fényűzésnek. Odaáll melléjök tár­sul a hiúság s arra birja a hölgyeket, hogy hihetetlen pazarlást vigyenek végbe ruházatuk érdekében. A nagy Napoleon felesége napjában 4-szer, 6-szor vál­toztatta toillettjét; egy ruhát sohasem vett fel több- | szőr, mint kétszer; mosott fehérneműt egyáltalán nem | viselt; hetenkint 24 pár keztyü s ugyanannyi cipő 351° engedmény, ÜT* óriási választékban! csakis akkor érhető el, ha BUTÖÜftAKTÁBSáilAI® Szatmár, színházzal szemben szerzi be: háló-, ebédlő- és irodai be­rendezését, tükrök, képek, kárpitozott és vasbutorok Modern kivitelben szilárd munka! — Rendkívüli tartósság ! Krámer Jeremiás im' — ■- 111 ———— 2 ■ ■ ■■■.. " u — --------------­hi ba teremtette meg a bő bugyogó divatát. A fülig felmenő magas gallért bizonyosan olyan valaki hozta divatba, a kinek nyakán volt rejtegetni való szépség­hibája. A mostani angol királynak walesi herceg ko­rában mérges kelése támadt a hóna alatt. Ennek da­cára eljárt az elegáns clubbokba, hol sok emberrel kellett kezet fognia. Hogy kelését meg ne sértse, jobbját vállmagasságra emelte s könyökénél hegyes szögre behajtva fogott kezet ismerőseivel. Másnap már minden valamirevaló angol gentleman igy kezelt barátaival s rövid idő múlva minden, a kor színvona­lán álló magyar segédjegyző is igy fejezte ki barátsá­gos érzületét úri ismerőseivel szemben. Ki tudná akár célszerűség, akár egészség szem­pontjából megmagyarázni a sleppes ruha divalát? A XV. században keletkezett s csakhamar általánosan elterjedt. A XVI. század elegáns hölgyei már 2—3, sőt 5—6 méter hosszú sleppet is hordlak. Medici Ka­talin mennyasszonyi ruhája pedig 33 méteres uszály- lyal volt ellátva, melyet 16 nemes apród vitt utána. A XVII. században már a cselédek is széltében uszá- lyos ruhában jártak s hatósági tilalomra volt szükség, hogy a slepp az úri asszonyok kiváltsága maradjon. Többet mondok! Az afrikai asszonyoknál is megvan az uszály, persze a maga formájában. Övét hordanak, melynek hátul lelógó vége hosszú kigyó módjára csa­varodik utánuk a földön, mikor táncra perdülnek. Azt azonban már nem tudom, hogy ott is olyan blamázs e mezitlábos néger gavallérra, ha táncosnője sleppjére

Next

/
Thumbnails
Contents